Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-11 / 50. szám
ÚBSűrnap 1994. december 11. PUBLICISZTIKA Ve szélyben a köztársaság... Vagy a demokrácia? E lhangzott a vészkiáltás. Bár fegyverbe még nem szólítanak, de feltétlenül éberségre intenek. De hát ki veszélyezteti a köztársaságot? Ki más, mint a magyarok! Más következtetés nem is vonható le a Szlovák Nemzeti Párt alelnöknőjé- nek minap a rádióban elhangzott nyilatkozatából, miszerint pártja kezdeményezni fogja a köztársaság védelméről szóló törvény megszavazását. Mint mondta: egyelőre még nincs pontos elképzelésük, mi mindent kellene majd e jogi normának tartalmaznia (azaz ki és mi ellen kell védeni a köztársaságot); egyet azonban már most biztosan tud: Szlovákia területén (nyilván a román nacionalisták példáján felbuzdulva) megtiltanák más ország zászlajának kitűzését, más állam himnuszának éneklését. Ha valaki netán még nem sejtené, hogy milyen zászló és himnusz tilalmáról lenne szó, az al- elnöknő efelől se hagyott kétséget. Szerinte e tilalom épp Dél-Szlovákiá- ban időszerű... Világos beszéd. Ám nem(csak) a zászlón, nem(csak) a himnuszon múlik. A jelképek csupán a külső megnyilvánulásai valaminek. Az itt élő magyarság nyelve, kultúrája, múltja elválaszthatatlan anyanemzetétől. Ennek tagadása annyi lenne, mintha a gyermeket arra akarnák kényszeríteni, tagadja meg édesanyját, akit egy országhatár választ el tőle. Csak a megrögzött nacionalisták nem értik - mert egyszerűen nem akaiják megérteni -, hogy a szülőföldjéhez ezernyi szállal kötődő dél-szlovákiai magyarság legalább annyira az ország, s így a szóban forgó országrész gazdájának érzi magát, mint az elmúlt évek s évtizedek folyamán oda települt, a hazafiságukat oly fennhangon bizonygató szlovák polgártársaik. És melyik józan eszű gazda veszélyeztetné saját birtokát? De ha e gazda valamilyen oknál fogva mégis elégedetlen, akkor ennek igazi okát nem csak benne, hanem inkább máshol kell keresnünk!... A köztársaság védelméről szóló törvény szorgalmazása, remélhetőleg, nem téveszti meg a becsületes, demokratikus érzelmű szlovák hazafiakat. A hatalomra törők útjában ugyanis nem csupán (és nem elsősorban) a más nemzetiségűek állnak, hanem mindenki, aki nem támogatja az ő törekvéseiket. A követelményt is olyan irányban próbálják befolyásolni, hogy aki nem ért velük egyet, az nem is lehet jó hazafi. A más nézetűek szerintük vagy janicsárok, vagy - ne add Isten - nemzetárulók. Persze az úgynevezett nemzeti vonal folytonos hangoztatása csupán szemfényvesztés. Önző hatalmi törekvések csalóka háttere. Meéiar kormányának két bukását nem a nemzet, nem Szlovákia ellenségei idézték elő, ahogy azt az érintettek széltében- hosszában bizonygatják. Tiltakozásul előbb Meéiar lépett ki a Nyilvánosság az Erőszak Ellenből, és volt pártját felrobbantva alapította meg új mozgalmát. Később Meéiar mozgalmából és szövetségese pártjából váltak ki a pártvezér egypárturalmi törekvéseivel szembeszegülő képviselők, akik a széles alapokra támaszkodó nagykoalíció, a társadalmi megbékélés mellett szálltak síkra. A szakadás, a kiválás csakis ZSILKA LÁSZLÓ a pártvezér és szűkebb körének hajtha- tatlansága miatt következett be. A ’94 márciusában másodszor is megbukott miniszterelnök mozgalmának zárt ülésén esküdött bosszút politikai ellenfelei ellen. Ismeretes mozgalmának a nyilvánosság kizárásával Aranyidán tartott üléséről kicsempészett beszéde, amelyben híveinek - hatalomra jutása esetén - az ellenzék teljes lehengerlését ígérte. Nos, Meéiar nem tréfált... Ezt bizonyítja az új parlament első és második (éjszakai) ülése. A hírhedt titkos beszéd szövegének kiszivárogtatása akár előre kidolgozott forgatókönyv alapján is történhetett. A mozgalom vezére (aki a beszédben foglaltakat nyilvánosan meg sem cáfolta) talán így próbálta megfélemlíteni leendő ellenzékét. S talán az sem véletlen, hogy az ez idő tájt rendezett nyilvános összejövetelen amolyan szép szál legények tűntek fel - trikójukon a hovatartozásukat félreérthetetlenül bizonyító Meciar-kommandó felirattal. A henger tehát beindult. A választásokon legtöbb szavazatot szerzett mozgalom - és két szövetségese - a törvényhozó testület hajnalig tartó ülésén egy rajtaütéssel magához ragadott minden fontosabb parlamenti és közéleti tisztséget, és a hatalmi létra felső fokaira saját embereit ültette. Ezt követően azonban a henger - az első nagy nekirugaszkodástól - mintha elvesztette volna lendületét. A kormány- alakítással megbízott mozgalom, épp politikai ellenzékével szembeni durva fellépésével, olyan „győzelmet” aratott, amely a közben lezajlott helyhatósági választások jeleiből ítélve, távlatilag könnyen a vereséggel érhet fel. A henger azonban még elegendő gőzzel bír. Ezért a magyar pártoknak sem lehetnek illúziói. Meéiar aligha nyelte le ama békát, hogy bukását a szlovákiai magyarság politikai képviselői is támogatták. Amint rendezi „udvaron belüli” dolgait, feltehetően a magyar kártyát is újra előhúzza. Annál is inkább, mert a magyarokkal szembeni keményebb fellépést nyilván az ellenzéki szlovák pártok sem nehezményeznék; sőt akár részleges támogatásukkal is számolhatna. Ez a valóság. És a román példa is radikálisabb fellépésre bátoríthatja. Meéiar a magyar pártok elszigetelésével így legalább részben semlegesíthetné saját politikájának következetes ellenzőit. Ez itt a csapda, amelyre egy nemrég visszavonult szlovák politikus is figyelmeztetett. Korántsem zárható ki annak lehetősége, hogy az új kormány, előrelátható parlamenti támogatással, esetleg megkísérli a magyarsággal szembeni keményebb vonal alkalmazását. Ha erre valóban rászánja magát, feltehetően csak kellő előkészítés után teszi meg ezt, mivel az illetékes nemzetközi szervezetek fokozott figyelemmel követik a szlovákiai eseményeket; és a kormánynak a külföld előtt feltétlenül meg kell őriznie a demokrácia látszatát. A politika gyakorlatában egyáltalán nem ritka, hogy a hatalom maga provokál ki a céljainak megfelelően minősíthető eseményt. A keretbe nagyon is beleillene egy, a köztársaság védelméről szóló törvény. Az lehetővé tenné, hogy bárminő esemény, nyilatkozat, rendezvény „veszélyességének” jogi értelmezése és magyarázata, illetve a rá vonatkozó jogszabály alkalmazása a parlamenti szavazatok többségével bíró kormány megítélésétől, minősítésétől függne. Az ilyen helyzet veszélyes volta a demokráciára nézve pedig abban rejlik, hogy a hatalmon levő pártok a saját érdekeiket rendszerint „az ország érdekeivel” azonosítják - s így a törvényesség látszatát keltve próbálnak leszámolni ellenzékükkel. 'Eg0r(PO9-tá!K, VÍZ Hosszú, mély alvásból ébresztette fel a nővér gyógyszerekkel megrakott fémtálcájának a csörömpölése. Felkönyökölt az ágyon, s a megnyugvás pillanata után eszébe jutottak a héten történtek. Már harmadik éjszaka nem aludt, amikor végre tegnap lámpaoltás után elnyomta az álom. Bár szépen gyógyult az arasznyi seb, fájdalmai sem voltak, mégis álmatlanul forgolódott éjszakákon át. A műtéti altatáshoz használt szerek hatásának elmúltával, kitisztult tudata mindegyre a történteket morzsolta. Mint végtelen kukoricacsőről a szemek, lassú percené- sekkel hullott az idő a múlt kosarába. Régóta tudta, hogy egyszer megtörténik a baj. Az időnként jelentkező fájdalmaknak nem szentelt különösebb figyelmet. Hol a jó étvággyal elfogyasztott nehezebb ételekre fogta, hol meg a sürgető munkák miatt elhalasztott étkezésekre hárította a fájdalmak okát. Valójában semmilyen külső jelét nem tapasztalta a betegségnek. Valahol legbelül érezte a változást, erejének lassú lebomlását. Mégsem tulajdonított különösebb jelentőséget a váratlan megbicsaklásoknak. Egy-egy nagyobb csomó széna villára tűzése, vagy a trágyával jobban megrakott talicska megbillenése volt a jeladás. De még akkor is először a fölötte eljárt évek foglalkoztatták. Fiatalságának örömei, a házassága, gondjaik a maguk és a család megmentésével. Menekültek egyik helyről a másikra az új hatalom üldöztetése elől. Nem akarták itt hagyni, amijük volt, s apáik, anyáik nyelvét sem tagadták meg. Valaki megüzente azt az éjszakát, amelyiken a ház elé álltak a teherautók, hogy vigyék őket és mindent, ami vagonba rakható. Nem találták őket otthon, így dolguk végezetlenül odébb álltak a katonák...- Vegye be a gyógyszerét, tata! - kiabál rá a nővér, mintha süketnek hinné. „Ügy látszik, ez a kiabálós nyavalya meg ezeket az asszonyokat sújtja. Azt gondolják, hogy minden öregember süket. Na és erre a tata megszólításra, erre különösen haragszom”.- Legyen szíves, ne szólítson engem tatának! Van nekem rendes nevem - szól vissza kicsit erélyesre sikeredett hangon a nővérre. - Megtanulhatná, ha már mindenáron meg akar szólítani. Nekem ezt még a gyerekeim se merik így mondani.- Jójó. Csak tessék bevenni a tablettákat! - fordítja kedélyesebbre a szót a nővér. „Igaz, nem kér bocsánatot, meg azt is tudja, hogy az ebédosztásnál megint le- tatázza. Olyan ez az ilyeneknél, mintha káromkodnának egyet. Amikor azt mondják: tata, titkolt undort fejeznek ki a beteg iránt és munkájukkal szemben.” „De hát, ki kényszeríti őket arra, hogy olyat csináljanak, amiben nem lelik örömüket? Egyáltalán képes lett volna ő arra, hogy szántson, vessen, arasson, állatokat neveljen, ha nem szerette volna a földet, ami az övé, ami lelkének szabadságát adta? Ezek itt meg tatáznak!” Hirtelen jött haragjában felül az ágyon. Bekapkodja a pirulákat, kiissza az éjszaka a poharában maradt ásványvizet, s dohogva befordul a falnak. Közben mégis kórházi délelőttökre gondol, azokra a jó illatú órákra, amikor az egészségügyi iskolások gyakorlatra jönnek. Ők még kedvesek, velük még tréfálkozni is lehet. Olyanok, mint az unokái, gondtalanok, kicsit szelesek, de végtelenül szolgálatkészek. Meddig ér mindez? Ki tudhatja? Velük még a műtét utáni lábadozás is üdítő lehet. „Öreg madárijesztő vagy- gondolja magában- Igazából elég lenne kiállnod a szőlőtőkék közé, hogy elriaszd a madarakat, olyan sovány vagy. Te, vén bolond!” Hát, igen. Szegény megboldogult felesége szokta neki mondogatni, amikor még volt miért, ha a tikkasztó nyár eleji melegekben szénahordáskor a hűvös csűrben elkapta lassú asszonyi hervadásában is egyenes derekát. „Mik nem jutnak eszembe? Ettől a kiabálós, tatázós nővértől a feleségemig ért az eszem. Szép volt vele, rossz nélküle.” Már második vasárnapját tölti a kórházban. Nehéz a lábadozás, súlyos volt a műtét. Mint azóta oly sokszor, mostani sértődöttsége múltával is előveszi a Bibliát. Legtöbbször Máté evangéliumát olvasgatja. Abban látja legszebben a Megváltót. Mire megjönnek a gyerekei, már túl lesz az ebéden, talán el is szendere- dik pár percre. Lelkében megnyugvás, hogy Istennek célja van betegségével, még ha elenyésző is az ő szenvedése Jézus Krisztuséhoz képest. Félálomban gyerekkori karácsonyra réved vissza. Meleg kemencében aszalódon almák, körték, szilvák illatát érzi. Szájában fokhagyma keveredik mézzel. Gyertyák világolnak a szent éjszakában. Tülköl a csordás, furulyáz a juhász, bősz angyalként trombitál a hibbant kondás. Zúgnak a falu templomainak harangjai. Kórházi ádvent Három felekezet hívei dicsérik énekükkel a Kisded születését. Suhancként tapossa a lágyékáig érő havat. Szemében ott csillog a Kiskata gyújtotta tűz. Nézte, nézte a karzatról a leányt, aki fel nem vetette volna szemét az énekeskönyvből. És már érzi a káposztaleves illatát, nyelvén szinte elolvad az aszalt gomba. Nagy, nagy havak esnek. Boldog cigányzenészek dicsérik az Urat. Zsoltárt dalolnak balladás öregemberek. Ádventi gyertyák lángjait lengetik öregasszonyok fekete szoknyáinak suhogásai. A fenyőágon alma pörög, a gyertyák könnycseppjei toppannak az erezett asztalon. Két angyal szárnyaként lebben a fehér damaszt, s a kosárban meleg kalácsok illatoznak. Imádságot mond. Mi atyánk...jöjjön el a Te országod!- Nagyapa, nagyapa! - szólongatja valaki a messzeségből. Álmából felriadva menye és unokái állnak az ágya mellett.- A fiam hol van? - kérdezte zavarában váratlanul.- Leszaladt ásványvízért a büfébe...Tessék csak nézni, milyen szép ádventi koszorút hoztunk. Ma van ádvent első vasárnapja. Reméljük, mire a negyedik gyertyát is meggyújtjuk az otthoni koszorún, már apuka is otthon lesz.- Vidd ezt inkább a főorvos úrnak! Ebben a lehetetlen hajszában talán arról is elfeledkeznek, hogy ádvent van. Pedig itt a kórházban minden vasárnap a vágyakozásé. Elesettek vágynak Jézus közelébe, bizakodva a fájdalmukkal megszenvedett új világban...Vidd csak, vidd! Ma ő az ügyeletes. HENGERVIRTUS
