Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-04 / 49. szám
Az oktatási központok létrehozása Az automatizációs technika laboratóriumában Az ország, ha nehézkesen is, de talán elindult a piacgazdaság felé, és megpróbál felzárkózni a fejlett európai országokhoz. Szlovákia jelenleg pénzhiánnyal küszködik, de az Európai Közösségeknek is érdeke, hogy a gazdaság szerkezeti átalakításából részt vállaljon. Eló'bb-utóbb el kell kezdődnie a gazdaság rao dernizálásának. A gazdasági szerkezet korszerűsítése viszont megkívánja az ú technika és technológia alkalmazásának és működtetésének alapos elsajátítá sát, ugyanakkor egy sor szakképzettség, szakma, foglalkozás átértékelődik, il letve megszűnik. Már az eddigi változások alapján is kirajzolódik, hogy je lentősen visszaszorulnak a nehéziparral kapcsolatos szakmák, foglalkozások Szlovákiában a nagyipar gyakorlatilag összeomlott. A tulajdonviszonyok átala kulásával a hangsúly a kis- és közepes nagyságú vállalatok felé tolódik el. A szűk szakosodás helyett a jól konvertálható szakismeret válik előnnyé. Feltűnő, hogy a munkahelyekhez nem jutó fiatalok kb. 50 százaléka szakmunkás- képzőt, illetve ipari szakközépiskolát végzett, tehát olyan abszolvensek nem kapnak munkát, akik valamilyen szakképesítéssel rendelkeznek. A gond az, hogy ez a régimódi kvalifikáció nem illik bele a gazdaság integrált, kis szervezeteibe, az itt rugalmasan szerveződő munkamegosztásba. A hagyományos szakmunkásképzők és ipariskolák ideje lejárt. „Termékükre” - abszolvenseikre ma már nincs vevő. A szakközépiskolában érettségizett tanulótól ma sokkal többet várnak, mint a szaktudás és a szakmai készségek. A mai végzőstől - a szaktudáson kívül természetesen - nyelvtudást, számítástechnikai, gazdasági, jogi és vezetői ismereteket, jó kommunikációs képességet stb. várnak el. Fel kell adnunk a szűk specializálódásra épült ipariskolákat, és el kell mozdulnunk az általános technikai képzés irányába. Iskolánkban negyedik éve kísérletezünk ezzel a saját magunk által kidolgozott oktatástervezettel. A diákok az első két évfolyamban általános szakmai képzést kapnak. Ebben a szakaszban heti öt órában angol, illetve német nyelvet oktatunk, ugyancsak heti öt órában szlovák nyelvet, matematikát, fizikát, számítás- technikát. A magyar nyelvet és irodalmat, a történelmet, a polgári nevelést és az ökológiát egy tantárgyként, szintén heti öt órában oktatjuk. A második évfolyamot vizsgákkal zárjuk le, majd a vizsgák eredményei alapján átcsoportosítjuk az osztályokat. A hagyományoknak megfelelően általános gépészeti és általános villamosipari osztályok kialakítása a cél. A szűkén értelmezett pályaválasztás ideje tehát két évvel kitolódik. Ez az elképzelés egyik legnagyobb előnye. A harmadik és negyedik évfolyamban - a szakképzésen kívül gazdasági ismereteket, piackutatást, vezetési elméletet stb. is oktatunk. A négyéves képzést érettségi vizsgákkal zárjuk, mégpedig magyar nyelv és irodalomból, szlovák nyelvből, angol, illetve német nyelvből és szakmai ismeretekből. Nem kötelező érettségi tantárgyként matematika és fizika is választható. Elképzeléseink szerint erre épülne rá az egyéves szakosító képzés, mindenekelőtt azon tanulók részére, akik tanulmányaikat nem folytatják főiskolán vagy egyetemen. Ez a szakosító képzés nagyon rugalmas lenne, és akár évente alkalmazkodna a piaci igényekhez. Indulásként az épületgépészetet javasoljuk, mégpedig a központi fűtést és a vízellátást, a csatornázást. Tehát olyan ismeretanyagot, amelyet - a zömében vidékről érkezett - tanulóink saját környezetükben jól hasznosíthatnának. De természetesen lehetne elektronika, CNC- technika, számítógépes géptervezés stb. is. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt évtizedekben Dél-Szlovákia minden részéből szívesen jöttek a tanulók az ipariba. Az ipari afféle olvasztótégely volt, a különböző tájegységek fiataljai nálunk ismerték meg egymást, s váltak felelősségtudó, elkötelezett kisebbségi magyarokká. Az utóbbi években viszont újabb problémával találtuk magunkat szemben. A magyar szakközépiskolák gyér hálózata miatt a tanulók döntő többsége kollégista, és iskolai vagy kollégiumi menzán étkezik. így van ez az ipariban is. Az oktatásra szánt pénzösszeg viszont egyre csökken. A krónikus pénzhiány miatt a kormány a kollégiumok és a konyhák bérbeadását. privatizációját fontolgatja. Mai számítások szerint ez 2-3-szoros áremelkedéssel járna. A magyar szülők többsége ezt a terhet nem képes elviselni. Tehát hiába marad fenn a jelenlegi iskolahálózat, a szülőnek csak két lehetősége van: vagy a közeli szlovák tanítási nyelvű iskolát választja, esetleg gyerekét - jobb híján - az „utca” neveli fel. Ezzel persze tovább csökken a magyar érettségizett, főiskolát, egyetemet végzett fiatalok száma. A szlovákiai magyar értelmiség - mindenekelőtt a műszaki értelmiség - leépülésének veszélyével állunk szemben. Egyre kevesebb gyerek érkezik tehát Nyugat-Szlovákiából, de a Bodrogközből és az Ung vidékéről is az ipariskolába. A jövőben valószínűleg csak a gazdaságilag jobban szituált családok gyerekeivel számolhatunk, és azokkal, akik naponta beutazhatnak az iskolába. A megoldást abban látjuk, hogy az ipariskolát oktatási központtá alakítjuk át, amely elsősorban a régió diákjaira épül, ám így a szakképzés sokkal szélesebb skáláját tudja biztosítani, mint az eddig volt. Ennek értelmében 1994 szeptemberétől - a gépészeti és villamosipari osztályokon kívül - közgazdasági osztályt (kereskedelmi akadémiát) is indítottunk. A tanulók érdeklődésének és a régió igényeinek megfelelően felváltva (akár évente cserélve) egy további szak beindítását tervezzük. Elképzeléseink szerint itt szóba jöhetne a számítástechnika, az épületgépészet stb., de elképzelhető az idegen nyelvek oktatására szakosodott gimnáziumi osztály is. Az elméleti tantárgyakból gyengébben felkészült, de jó kézügyességgel rendelkező tanulók részére hároméves programot tervezünk. Ez a képzés szakmunkás- vizsgával zárulna, és a gépészet, illetve a villamosipar valamelyik szakmájának elsajátítását tenné lehetővé (esztergályozás, hegesztés, házi villanyszerelés stb.). Az oktatási központ az érettségi vizsgák utáni felsőfokú képzésből is kiveheti, kiveszi a részét. Megfelelő érdeklődés esetén kétéves szakosító osztályt nyitunk a gimnáziumban érettségizett, tehát szak- képesítéssel nem rendelkező fiatalok részére (az érdeklődők szerint gépészeti létkérdés avagy: merre tart az ipariskola? vagy villamosipari szakon, de a jövőben kétéves kereskedelmi akadémiával is számolunk). 1993-tól hároméves felsőfokú szakképzéssel (üzemmémökképzéssel) is foglalkozunk. Ezt a képzési formát holland támogatással indítottuk be szakközépiskolát (ipariskolát) végzett fiatalok részére. Jelenleg gépészetet (számítógépes géptervezést) és elektronikát oktatunk. A jövőben menedzserképzéssel is kívánunk foglalkozni. A gimnáziumban érettségizett tanulók részére két út lehetséges. A kétéves szakosító képzés elvégzése után ipariskolai érettségi bizonyítványt szereznek, majd a felsőfokú szakképzés második évfolyamában folytathatják tanulmányaikat, vagy a felsőfokú szakképzés (üzemmémökkép- zés) négyéves változatát választják. Az oktatási központ tehát megoldaná a régió fiataljainak kétszintű szakmai alapképzését (gépészet, villamosipar, közgazdaságtan), a gimnáziumban érettségizett fiatalok szakképzését (gépészet, villamosipar és a későbbiekben közgazdaságtan) és részben a felsőfokú szakképzést is (számítógépes géptervezés, elektronika, a későbbiekben menedzserképzés is). A későbbiek folyamán felnőttképzéssel is számolunk. Nyelvtanfolyamokat, számítástechnikai tanfolyamokat már most is szervezünk, de a jövőben - a munkaügyi hivatallal karöltve - a szakmai továbbképzésekből és átképzésekből is kivesszük részünket. Az oktatási központ előnyei közé tartozik, hogy a diáknak csak a kétéves általános képzés végén (tehát csak 16 éves korban) kell döntenie a szakirányt illetően, és a tanuló maga választja meg a neki legmegfelelőbb tanulási utat és szintet. Ha 8-10 hasonló jellegű oktatási központtal sikerülne behálózni Dél-Szlovákia magyarlakta vidékeit, akkor megoldódna a magyar szakközépiskolák hálózatának problémája, s ez egyúttal határozott lépés lenne az oktatásügy önigazgatása felé. Az effajta megoldás nagymértékben csökkentené a taníttatás költségeit, hiszen megfelelő elhelyezés esetében az oktatási központok napi beutazással is elérhetőek lennének - nem lenne szükség kollégiumokra. További pozitívum, hogy a 14 éves gyerekeket nem kellene kiszakítani a családi környezetből - nagyon sok nevelési probléma oldódna meg ezzel. László Ervin jövőkutató Szerint az ezredfordulón a hatalom egyre kevésbé lesz azoké, akiknek egy nemzetállamban tekintélye vagy magas hivatala van. És a gazdagságot sem aranyban vagy földterületben mérik majd. A gazdagság mércéje az ötlet, a szaktudás, az alkotóképesség és a kommunikáció - tehát az információ lesz. Meghatározóvá válik az információs ipar és annak infrastruktúrája (a telefon, a számítógépes adatbázisok, a távközlés, az adatfeldolgozás stb.), fokozódik a termékekben felhalmozott szellemi munka mennyisége. Sokkal nagyobb figyelmet kell majd szentelni az energiatakarékos technológiák fejlesztésének, a hulladékok újrafeldolgozásának, a környezetvédelemnek stb. Tudomásul kell vennünk, hogy a szakmai tartalom egy része már elavult. Szakiskoláink végzőseinek egy része már ma is nehezen talál állást. A szakmai képzés megújítása tehát szükségszerű, és a felvázoltakhoz hasonló iskolaközpontok létrehozása elkerülhetetlen. A magyar politikusok és a közvélemény figyelmét szeretném felhívni arra, hogy a hasonló jellegű iskolaközpontok akkor is létrejönnek, ha mi nem lépünk, ha a kezdeményezést kiengedjük a kezünkből, de akkor számolnunk kell azzal is, hogy azok a központok nem magyar oktatási központok lesznek - legfeljebb magyar osztályok lesznek benne. Ha viszont az kielégít bennünket, akkor nyugodtan alhatjuk tovább Csipkerózsika-álmunkat. Albert Sándor, az ipariskola igazgatója egyik ilyen eszköz az ókori görög abakusz, amit később a rómaiak is átvettek. Egyes források szerint Me1 zopotámiából indult. A római abakusz egy levelezőlap nagyságú bronztábla, amelyen függőlegesen, párhuzamosan oszlopokban két-két vájat helyezkedik el: egy hosszabb alsó és egy rövidebb felső. Az alsó vájatban futó golyók vagy kavicsok egy egység értékűek, a felsőben futók öt egységűek. A kavics latin nevéből, a calculusból alakult ki a kalkulál igénk. A jobb oldali két vájaton törtekkel számoltak. Ezek természetesen egységtörtek voltak (pl. 11/24). Számoláskor a golyókat középre tolták. Közel ezer évvel később a francia Gerbert (a későbbi II. Szilveszter páSZOROBÁN A PÁRKÁNYI ALAPISKOLÁBAN Gyakorló pedagógusként, többéves tapasztalattal a hátam mögött, tudom, milyen nehéz a számképek kialakítása, a számtani műveletek megtanítása. Ezekhez állandóan keresem a megfeleld' módszereket, fogásokat. Egy ilyen ismeretterjesztő' utam során akadtam rá 1992-ben Budapesten, egy újpalotai Zsolnai-módszert alkalmazó iskolában a szorobánra. Rövid idő alatt megtanultam a használatát, és elkezdtem tanítani a párkányi alapiskolában. Közben sok mindent megtanultam még hozzá. Tapasztalataimat szívesen átadom bármelyik kollektívának a Pedagógusszövetségen keresztül. O * > MI A SZOROBÁN? Egy hagyományos japán számolóeszköz. Nem számológép. A japánok 450 évvel ezelőtt vették át a kínaiaktól és tökéletesítették a mai formájára. Hozzávetőlegesen 12 ezer iskolában tanítja 30 ezer tanár a szorobán használatának művészetét. Működésüket a Szorobán Szövetség felügyeli. MIRE JÓ A SZOROBÁN? Segít a számképek kialakításában; erősíti a számfogalmat; gyorsítja a fejszámolást; megkönnyíti a helyiérték, az összeadás, a kivonás szemléltetését, az azonosságok felismerését; felgyorsul a gyerekek számolási készsége, s ezáltal javul hozzáállásuk a matematikához; a szo- r o b á n n a 1 könnyebbé, egyszerűbbé, rövidebbé s érdekesebbé teheti bárki azt a folyamatot, melyet úgy hívunk: gyakorlás; a tízesen kívül más számrendszer is tanítható az eszközzel; lehet rajta osztani, szorozni, gyököt vonni, számolni, tizedes számokkal, törtekkel stb.; kiválóan alkalmas a mértékegységek szemléltetésére, leolvasására; minden gyerek sikerélményhez jut. EGY KIS TÖRTÉNELEM A számírás kialakulása és fejlődése mellett, azzal párhuzamosan jelentek meg olyan eszközök, amelyek segítették a számolást, és lehetővé tették a számok és műveletek szemléletes, tárgyi megjelenítését. Az Szuan-pan pa) készített abakuszt, a helyi értékeket római számok jelölték, és az egyes helyi értékek egységeinek számát az oda helyezett zsetonokra írt hindu számjegyek jelentették. Akik jártak a volt Szovjetunióban, bizonyára találkoztak a szcsotinak nevezett számolótáblával. Itt vízszintes sorokban helyezkedik el tíz-tíz golyó, amelyek vékony fémrúdon csúsztathatok. A minket érdeklő számolótábla Ázsiából, pontosabban Kínából származik. A XII. század tájékán keletkezett a kínai abakusz, amit szuan-pan- nak (számolólapnak) hívtak. Keretbe Római abakusz foglalt függőleges rudakon futnak a golyók. Oszloponként nézve alul öt, felül két golyó helyezkedik el. A japánok (írásukkal, számításukkal együtt) ezt az eszközt is átvették a kínaiaktól. Az a kultusz, ami a szorobán körül kialakult, ugyanúgy jellemzi a japánok hagyománytiszteletét és teljességre törekvését, mint minden más része életüknek (küzdősportok, virágköltészet stb.). A szorobán csodálatos módon a mai napig jelen van az üzleti élet legkülönbözőbb területein és a háztartásokban. A mesterek félelmetes gyorsaságukat eszköz nélkül fejszámolással js tudják bizonyítani. Akadnak olyanok, akik bizonyos határig (5-7 jegyű számok) gyorsabban számolnak, mint a kalkulátor. Bebizonyosodott az is, hogy a szorobánon számolva kevesebb a hiba. Nekünk ilyen szinten nincs értelme használni a szorobánt. Elég, ha az oktatásban segítségül hívjuk, habár nálunk is vannak különleges képességű egyének, s biztosan mi is büszkék lennénk a bajnokokra. Drozdíkné Czakói Katalin 5-oxco—am> f 9-0X0—ccooco 6 3-CCü—occccoo d-0—ocooooooo9--------CO003CCO0O10 2-o o—ooxooooi 3-oco—cccoccot S rOOCCD—0XCDs—occococooo10 9-OCO0------COQOQOe Szcsoti 1994.december 4. l/BSÉnwp
