Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-20 / 47. szám
1994. november 20. RIPORT 19 8: emlf kon; mi I bást ben 199: kori sítet tó f; léke 2-4. rom; egyl védc sekb a Di épül és bői. udv; nyár Bást míg vábt első; látoj zásá Ai azon romi tóvá tási A NÁDORVONAL sági, a III-as erődben pedig tüzérlaktanya volt. Mellette ágyúöntő műhelyek épültek, melyeket a II. világháborúban lőszerraktárként hasznosítottak. Századunk húszas éveiben a katonaság elhagyta a VI-X. bástyákat, a hátrahagyott helyiségekben szükséglakásokat alakítottak ki a város szegényebb lakosainak. Aki csak rövid ideig járt Komárom városában, bizonyára annak is feltűnt, hogy a Duna parti várost jelentős kiterjedésű, masszív erődfal veszi körül. Noha az európai mércével is jelentősnek mondható komáromi erődrendszer ma már védelmi feladatok betöltésére nem alkalmas, az aránylag épségben megőrződött bástyák és erődök műemlékvédelmi jelentősége azonban felbecsülhetetlen. Hiszen hűen tükrözik az építészek és tervezők szaktudását, valamint a város múltbeli fontos szerepét. Komárom erődítési munkálatai a Vág-Du- na és a Duna összefolyásánál, az öreg vár felépítésével, a kor hadászati követelményeinek megfelelően 1544-ben kezdődtek el. A várost rőzsefonatú földsánccal vették körül, amit később nagyobb szilárdságú, így nagyobb védelmet nyújtó védőfallal erősítettek meg. Jó egy évszázaddal később, az 1850-es években a háromszög alaprajzú öreg vár mellett felépítették a nagyobb kiterjedésű, ötszög alaprajzú új várat. A hatalmas építkezés nem kis áldozatokkal járt, ugyanis a kincstár hadászati okokra hivatkozva lebontatta a város legrégibb részét, mondván, hogy az új erődnek megfelelő előtere legyen. A megnagyobbodott város körülkerítésére pedig 1882-83- ban, Thököly Imre felkelése idején került sor. A komáromi erőd jelentőségét később a napóleoni háborúk kerítették a bécsi udvar figyelmének középpontjába. Az I. Ferenc királytól származó parancs úgy szólt, hogy Komáromot a birodalom egyik leghatalmasabb erődítményévé kell kiépíteni, amely szükség esetén akár 200 ezer főnyi hadsereg befogadására is képes lesz. Az uralkodói parancs értelmében hát megkezdődtek az új vár és az öreg vár helyreállítási munkálatai, ugyanakkor megerősítették a dunai és a vág-dunai híd- erődöket is. Mivel a város házsorai túlnőtték a régi városfalat, József nádor vezetésével megkezdődött az új védelmi rendszer kiépítése. Így kapta később a város északi részét védő erődrendszer az építkezési munkálatok vezetőjéről a ma is használatos Nádorvonal nevet. Az 1809. évi schönbrunni békekötés utáni időszak alkalmasnak bizonyult az erődítési munkálatok lendületesebb folytatására. A Nádorvonal I. számú erődjét Komárom nyugati szélén, a Duna északi partján építették fel 1844-ben. Ennek az erődnek a részét képezte a város legforgalmasabb átjárója, a Pozsonyikapu. A következő három év alatt további három bástya építkezése is befejeződött, s az V- ös számú erőd építését, illetve a Nádorvonal további munkálatait az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményei szakították meg. A szabadságharc befejezése után előbb az erődrendszer találatot ért részeit javították ki, majd a Nádorvonal további bástyáinak felépítésével folytatták a meglehetősen költséges és nagy erőfeszítéseket igénylő munkálatokat. Befejezték az V-ös számú erőd, valamint a legnagyobb kiterjedésű, VI-os és VII-es bástyák építését. A több mint 8 kilométer hosszú Nádorvonal kialakítását a Vág-Duna mentén folytatták, mégpedig további hat ütegállás emelésével, s így az erőműláncolat a várig ért. Az erődrendszer utolsó tagjaként 1871 és 1877 között Igmánd község közelében épült fel az Igmándi erőd, amely déli irányban egészítette ki Komárom körvédelmét. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében a Nádorvonal I. és II. számú erődjében gyalogA Vág-záróvonal falánál többen apróbb kunyhót építettek, melyeket a formájukról fecskefészkeknek kereszteltek el. Az első világháborúban megrongálódott VI-os bástya helyreállítási munkálatai a műemlékvédelmi hivatal felügyeletével A világ legmagasabb épületében, a Searstowerben - „apukámmal” és a kedvenc „testvéremmel". ... A cikkre Erika mamája figyelt fel. Az újság óriási lehetőségről írt: az YFU a Fiatalság a megértésért (Youth for understanding) nemzetközi szervezet, amelynek központja Washingtonban van (a csehszlovákiai kirendeltség akkor még Prágában működött), lehetővé teszi azoknak a középiskolásoknak, akik bírják az angol vagy a német nyelvet, hogy egy évig külföldön járjanak iskolába. Erika imádta az angol nyelvet, három évet tanult magánúton (a gimnáziumban a németet választotta). Irt hát az YFU-nak, kapott egy kérdőívet, kitöltötte, visszaküldte és - várt. Pozsonyba hívták vizsgázni. De nemcsak angolból kellett megfelelni! A jelentkezőkkel a pszichológus is elbeszélgetett, eldöntendő: képesek lesznek-e olyan hosszú ideig az otthonuktól távol élni... Ötszáz jelentkező közül ötvenhatan utaztak Amerikába. Egyikük Tornóczy Erika, az érsekújvári gimnázium magyar tagozatos diákja. Tavaly, augusztus kilencedikén búcsút vett a szüleitől, Gabika húgától, és Indiana államba repült. Néhány órával később Indianapolis repülőterén a várakozók között valaki egy papírlapot tartott a magasba - Erika neve állt rajta. Ottani apukája (is) orvos volt, ottani anyukája a férje menedzsere. A Fülöp-szige- tekről vándoroltak be húsz éve, és a férfi híres orvos lett, akit elsősorban az érdekelt, mennyit keres a szlovákiai apuka? Nem akarta elhinni... A meglepetéstől csak annyit tudott szólni: abból nem lehet megélni. Nekik mindenesetre autójuk, hatalmas házuk (tizenkét szoba) van, külön csónakház (öt szoba!), ott szállásolják el a vendégeket, mert ott állandóan jönnek-mennek az emberek. Személyzet nincs, csak egy rokon házvezetőnő szervezi a háztartást. Igaz, őket sem lehet összehasonlítani az átlag amerikaiakkal. Reggel hatkor elmennek, éjjel van, amikor hazaérnek. Jóformán csak a hétvégén látta őket, ebédnél - meg amikor templomba mentek. Mert azt megkövetelték, hogy oda velük menjen. Fura az iskolarendszer is. A diákok szabadabban élnek, mint itt, többet szórakoznak, sportolnak. Könnyű nekik! A gimnázium hatalmas, 1200 diákja van. A tanítás negyed négykor végződik, aztán ki hazamegy, ki teniszezni, úszni, focizni - mert minden megtalálható a gimiben. Még konditerem is. Naponta hat órájuk volt: mindennap ugyanaz a hat óra, a tanítási óra ötvenöt perces. Százhatvan tantárgy közül a német nyelvet, a mar- ketingot, az angol konverzációt, a kémiát, az Európa- és az Amerika-történelmet választotta. Ebédelni a negyedik óra után jártak. Az étterem nagyszerű! Hatalmas, az egyik sorban a salátabár; a másikban hamburgert, a harmadikban pizzát vehetett a diák - másfél dollárért. (Erre a családtól kapott pénzt.) Tanítás után irány az iskolabusz! Busszal csak az elsősök és a másodikosok jártak, meg Erika. Aki betöltötte a tizenhatot, Amerikában jogosítványt kapt. Szinte minden gyerek saját kocsin járt iskolába - mert az iskola messze van. Áprilisban egy másik családhoz került. A második „ottani” szülei mérnökök voltak, a második anyukája magyar származású, de már alig tudott pár szót magyarul. Az első családja sokkal jobb módú volt, mint a második; mégis az utóbbi helyen érezte magát jobban. Több szeretetet kapott, jobban odafigyeltek rá. Az első családjával viszont rengeteget utaztak. Amikor például Chicagóba mentek, a filippinó anyuka a kezébe nyomott ötven dollárt: vegyen rajta, amit akar. Ennyi pénzért két-három pulóvert kapni, vagy egy szép ruhát, de akár öt napig is élhet belőle az ember. Washingtonba is elvitték. Még tüntetett is Bosznia békéje mellett! És Dallasban is járt, ahol a népszerű tévésorozatból ismert medencében lubickolt. Mégsem mondható, hogy Amerika az álmai földje. Három-négy évnél tovább nemigen tudna ott élni. A családi kötelék nem olyan szoros, mint nálunk... Az anya alig tud valamit a gyerekéről. A törődés annyiból áll, hogy megkérdezik: Megy a tanulás? Megy. Szükséged van valamire? Nincs. A lányok nem ülnek le az anyjuk mellé megtárgyalni a randevút, hogy mit mondott az a csinos fiú... Az amerikaiak nem ilyenek: nem érdekli őket a másik, mennek előre, a céljuk felé. Ez az, amit nem lehetett megszokni! Hogy nincsenek Chicago utcáján igazi barátságok, hogy nak. Hiányoznak a bará héz volt a húsvét, de ki amit a szülei nélkül tölt lométerre döbbent rá: ■ Pedig ott is díszítettek k annyi, hogy két hétig : érezte az igazi karácson; rengeteg filippinó csalá tálaltak, megajándékozt kinek adott valamit, de ra reggel bonthatták ki. nézték: drága-e az ajánc
