Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-13 / 46. szám
•A közönség díja elvitathatatlan, hiszen az ezerfejű által osztott díj a valódi szeretet jele. Vitray Tamás a napokban vette át az Aranyszarvast, a tévénézők által megítélt szobrocskát. Három és fél évtized munkája után hogyan emlékszik vissza a kezdetekre? Milyen tervekkel vágott bele ebbe a szakmába?- Az igazat megvallva nem voltak konkrét terveim, hiszen elkerülhetetlen az előzmények ismerete. Tehát: én soha nem akartam sportriporter lenni. Egészen más pályára készültem. A színházrendezőire. •Milyen indíttatásból?- Nagyapám negyven éven keresztül a Vígszínházban dolgozott főellenőrként, egészen kisgyerek koromtól ott sertepertéltem minden előadáson, így aztán a színház, a zene, az opera kötötte le az érdeklődésemet.- A magasságot nem tudom. A mélységet, azt sajnos, igen: 1986-ban, a mexikói vb-n, a 0:6 alatt. Kell magyaráznom...? Illik. Szóval: ezt nem szakmai mélypontként könyvelem el. De ez egy ilyen mesterség: mit ér a legjobban megformált közvetítés, ha a magyar csapat kikap? Ha éppen összeomlik az egész világ? Micsoda sorozat után álltunk: siker a nagy Hollandia otthonában. Végre kialakult egy társaság. Ebben rejlett Mezey zsenialitása: ő valójában a második emberekből formált ütőképes együttest. Egy igencsak reményteljes együttest... Annyi minden dőlt össze abban a kilencven percben. Szóval, ez a legmélyebb pont. Pedig én közvetítettem Marseille-t is. Nem véletlen, hogy ez a két dátum jutott az eszembe: a sportriporter igazi mércéje a foci. Ha ebből a gondolatból indulok ki, akkor persze, a „csúcsmagasságot” is megfogalmazhatom: ez a hatvanhatos magyar-brazil. „4 sportriporter igazi mércéié afoci” 0 Akkor minek köszönhető, hogy most nem színlapokon találkozunk nevével?- Három éven keresztül felvételiztem a főiskolára, mindannyiszor az utolsó rostán hullottam ki. Aztán, már csak azért is, hogy ne vigyenek el katonának, váltanom kellett. És én nagyon nem szerettem volna bevonulni... •A színházi világtól azért elég nagy kanyar vezet a sportig...- Örülök, hogy „bevettem” ezt a kanyart! Hatalmas szerencsének tartom. Igaz, ezt a fogalmat én egészen sajátosan értelmezem. Számomra a szerencse nem egy jelenség, hanem egy alternatíva, amit az élet kínál. 0 Konkrétan: milyen keresztúton kellett dön tenie?- A kérdés így hangzott: elvállalom-e Gar- misch-Partenkirchenből egy jégtánc verseny közvetítését? 0Mi okozta ebben a dilemmát?- Egyrészt tudni kell, hogy ez a város kimondottan drága üdülőhely. Nekem pedig fél napidíjat ajánlottak. Másrészt be kell vallanom: halvány gőzöm sem volt a jégtáncról. Még életemben nem láttam, sőt, mint a gyorskorcsolyához húzó ember, hivatalból egy kicsit le is kezeltem ezt a sportágat. Mindent összevetve, igent mondtam. Ma pedig azt kell mondanom: én mindent a műkorcsolyának köszönhetek. 0 Amennyiben?- Akkoriban a Magyar Televízió nem rendelkezett a rögzítéshez szükséges technikai feltételekkel, így aztán a két-háromórás előadás alatt végig beszéltem. Igaz, kapásból elkövettem egy hatalmas hibát: még a vonaton megkértem a lányokat, hogy írják le a kűijüket. Azt hittem, könnyen felismerem majd az elemeket. Tévedtem... De aztán megállás nélkül beszéltem, még a jégfelújítás alatt is. Olyan elszántsággal, mintha attól féltem volna: ha egy pillanatra elhallgatok, lekeverik az adást. Talán itt nyilvánult meg, hogy bírok egyfajta képességgel. Mindenesetre, mire hazaértem, azon kaptam magam, hogy híres ember lettem. Érthető: 1960-ban Magyarország azért alaposan elzárva élt. Az emberek számára ez a nyugati közvetítés egy ablakot jelentett, amin keresztül bepillanthattak egy különös, idegen világba. A gazdag emberek világába. S ez érdekelte őket, ez meghozta nekem a sikert. Furcsa helyzet: én mindeközben pontosan tudtam, hogy a közvetítésem szakmailag milyen keveset ért. S mégis csak egyetlen ember marasztalt el: Lukács László. Felrótta, hogy gyakran még a zenét sem hallotta az én hangom miatt... Igaza volt, de hát ő már beutazta akkor az egész Európát, neki nem jelentett minden ekkora újdonságot. Az összképhez hozzátartozik, hogy az egész magyar televíziózás akkoriban kísérleti stádiumban volt: magam hamarabb láttam kamerát, mint vevőkészüléket. sors fintora, hogy arról a meccsről még nem készült felvétel, egyedül a keletnémeteknek volt egy rögzítő berendezésük, ott persze, egyáltalán nem az én hangomat akarták megörökíteni. Olyan ez, mint amikor feljut valaki a Mount Everest csúcsára, csak nem tudja bizonyítani. 0 Még mindig a kezdeteknél maradva: hogyan tudtak egyáltalán belevágni a televíziózásba tanárok, mesterek, felkészült szakemberek híján?- Valóban, a tévénézők számára az egyetlen előzményt Szepesi György jelentette. Az senkit sem érdekelt, hogy ez egy egészen más „adás”. Ezért aztán a kezdet kezdetén az emberek többsége egyszerűen lekeverte a közvetítésemet, s bekapcsolta a rádiót. Másfelől itt, a televízó vezetésében sem tudták pontosan, mit akarnak. Néha azért kaptak le minket, hogy túl sokat beszélünk, néha azért, hogy alig valamit. Ráadásul a spórolás miatt egy ideig csak a rádióriportereket küldték külföldre, az ő hangjukat vettük át mi is, ezzel legalizálták az ő ,fölényüket”. Most mondjam, hogy mennyire más a kettő?! A televíziós riport reflexiókat ad, olyan, mintha melletted ülne valaki a fotelba. Szóval az én hitelemet a már említett műkorcsolya adta meg, utána gondolták többen úgy, hogy engem is érdemes hallgatni. •A múlt után a jövőre kanyarodva: milyen követelményeket támaszt a következő évek tévéseivel szemben?- Először is egy lényeges elem, remélem, ez meglátszik a mindennapi munkánk során: nem vagyunk uniformizálva! Lényeges változást egyetlen kérdésben várok. A jövő a szakosodásé. Mi annak idején afféle sherwoodi Robin Hood- ként jártuk az utunkat: mindenfelé lődöztünk a nyilainkkal. Ma már a korszerű fegyverekkel felszerelt sorkatonákra van szükség. Amint a hőskor véget ért, törvényszerű az iparosodás. És ez nem múlhat a televíziózás szegénységén. 0 És ha gazdag rendező lenne, mit vinne színre? 0 Megvonva az elmúlt harmincöt év mérlegét: ~ Irapuatóban a szovjet-magyart, fordított mikor élte át a legnagyobb magasságot és mély- eredménnyel. séget? É. Z. PETR MACH, a prágai futballmágnás: „Házasság a vörösökkel” A 28 esztendős Petr Mach vállalkozó valódi futballmágnásnak számít Csehországban. Közvetlenül a rendszerváltást követően vált ismertté. A korábban autószereléssel foglalkozó sportembert igencsak kegyeibe fogadta Fortuna. Ezt bizonyítja az is, hogy csak úgy özönlenek a bankszámlájára a milliók! Egy évvel ezelőtt „potom” ötmillió koronáért megvette a legnépszerűbb cseh futballklubot, a Spar- tát. Prágában joggal nevezik őt korunk nagy hősének... Csehországban az utóbbi időben felettébb nehéz dolguk van a labdarúgó-egyesületek milliomos tulajdonosainak. Alexandr Komanicky szégyenteljesen távozott Chebből, a beneSoviak mecénását, Miroslav Svarcot vizsgálati fogságba zárták, Vratislav Cekan, a Viktoria Zizkov tulajdonosa pedig az állami alap adósságait szeretné behajtani. Machról 1992-ben kezdtek cikkezni a prágai lapok, mégpedig azért, mert hihetetlen (sportjajánla- tokkal állt elő. Egy évvel később mindenkit sokkolt, amikor egyik napról a másikra megvette a Spar- tát, pontosabban hozzájutott (vajon hogyan?) a prágai futballklub részvényeinek 90 százalékához. Ez év elején gondolt egyet, s úgy döntött, felújítja a Sparta-stadiont. Több lapban is támadást indítottak ellene, megpróbálták lejáratni, besározni őt. Különféle, valótlan vádak láttak napvilágot. Munkatársait, de főleg Jiíí Moravec közgazdászt úgy mutatták be, mint hírhedt StB-ügynö- köt. Sőt, az is megjelent az újságok hasábjain, hogy diákéveiben gyakran botrányosan viselkedett, s több zűrös ügye is volt. Amikor ezeket a „stikliket” említik neki, csak ennyit mond: „Azoknak az embereknek, akik hátulról kezdik olvasni az újságot, többet jelent a labdarúgó-szakosztály első embere, mint a köztársasági elnök!” Nem igaz az az állítás, hogy kerüli a zsurnalisztákat: „Szívesen válaszolok az újságírók kérdéseire, hiszen ezért a reklámért nem kell fizetni. Viszont visszautasítok minden telefoninterjút. És még valamit nagyon fontosnak tartok. A megjelenés előtt minden beszélgetést elolvasok, csak így lehet elejét venni a félreértéseknek. Ha valaki ezt nem teljesíti, nem állok szóba az illetővel. Ezek az én egyszerű játékszabályaim. Jól fizetett ügyvédeim minden kicsiségre odafigyelnek, aki valótlanságot ír rólam, annak meggyűlik velem a baja. Ezentúl senkinek sem bocsátók meg.” Éppenséggel nem kedvelik a Mach családot szülőfalujában, Uhrínévesben sem. Az idősebb lakosok úgy nyilatkoznak Petr Machról, mint szélhámosról, aki minden helyi rázós ügyben főszereplő volt. Tizenkét évvel ezelőtt több ízben is autókat „kölcsönzött ki”, majd - lakott területeken kívül - elbúcsúzott a lopott járgányoktól. Ezekért a félrelépéseiért csupán felfüggesztett büntetést kapott, amire már csak kevesen emlékeznek. Két szakmunkásképzőben is megfordult, az első helyen kettese volt magaviseletből, a másik iskolában már magára talált, és kitanulta az autószerelői szakmát. A Mladá Bo- leslav-i Mototechnában kezdett dolgozni, a katonaságot követően a prágai 10. kerületi autóbazárba került. A kommunista spiclik csakhamar rájöttek ügyeskedéseire, s nemcsak őt, hanem családját is üldözték. Machék 1989 szeptemberében „dobbantottak”, és Németországba mentek. Nem sokkal a bársonyos forradalom után visszatértek Prágába. Petr Mach azon nyomban kiváltotta a vállalkozói engedélyt, Au- tosprint cége rövid időn belül népszerű lett. Németországban - kölcsönre - 12 Setra luxusautóbuszt vett. Négy évvel ezelőtt felkereste Andrej Barcákot, a General Motors Czechoslovakia igazgatóját, s megállapodtak abban, hogy közösen fogják szponzorálni a Spartát. „Sosem felejtem el 1990-et, ekkor kötöttem házasságot a vörösökkel!” Időközben megalakult a Mach Sport, a Mach Petrol, az Auto Mach, a Mach Car Corporation és a Mach Holding. A gazdálkodásról, valamint a nyereségekről nem hajlandó nyilatkozni Moravec gazdasági szakértő. Talán ezért híresztel- ték el, hogy Petr Mach fizetésképtelen, amit az érintett határozottan cáfolt a Cseh Televízióban: „Csak mosolygok a képtelenebbnél képtelenebb valótlanságokon.” Magabiztosságát bizonyítja az is, hogy a stadion felújításakor betartotta az időpontokat, rendezte tartozásait, s becsületesen fizette a büntetéseket. Kiszámította: olcsóbban jön ki, ha engedély nélkül kezdi az építkezést. Már 700 000 koronát „leszurkolt” az illetékeseknek, s a legfrissebb hírek szerint még egy büntetésre számíthat. Időközben az illetékesek áldásukat adták a Sparta-stadion felújítására. „Tudtam, hogy nekem van igazam!” - nyilatkozta a Lido- vé novinyben. A népszerű prágai csapat rendelkezik Európa egyik legmodernebb futballszentélyével. A játékosokat bábuknak tekinti, azt csinál velük, amit csak akar. Íme, egy-két példa. Siegl és Frydek fizetésemelést követelt, pénz helyett mindketten büntetést kaptak, sőt, két hétig a B-csapatban rúgták a labdát. Kozlejt és Kostelníket a szó legszorosabb értelmében éjjel kergette el Hradecba! Sok az ellensége, ám nem kevés jó barát áll mögötte. Kedveli Václav Havelt, s ezért 1990-ben egy autóbuszt ajándékozott az elnöki irodának. Petr Mach 1992 júniusában lett a Sparta klubelnöke. Több mint 40 milliós érték került a kezébe, s természetesen, a játékosokkal is ő rendelkezik. Rögtön az elején párját ritkító tisztogatásokba kezdett: szinte a stadion valamennyi alkalmazottjának felmondott, beleértve az edzőt, menedzsert, csapatvezetőt. Apropó, menedzser! A napokban Zde- nék Nehodának is útilaput kötött a talpára, akitől Jozef Chovanec veszi át a stafétabotot (október 28-án búcsúzott az aktív sportolástól). A General Motors 1990-től - évente - 4 millió koronával (200 ezer márka) szponzorálta a Spartát, most, Mach jóvoltából, ez az összeg évi 50 millióra emelkedett. No comment! £? Három ismert sportember így vélekedik Petr Machról: Andrej Barcák, a General Motors Europe igazgatója: „Fiatal, dinamikus ember, váratlan ötletei sokkolják a közvéleményt. Természetesen, vannak ballépései, ám ezek ritkaságszámba mennek. A mostani Mach egészen más, mint akit 1990- ben megismerhettünk. Neki és a Spartának is sok sikert kívánok.” Vratislav Cekan, a Viktoria Zizkov elnöke, aki 1993-ban fuzionálni akarta a két egyesületet, Mach azonban határozottan nemet mondott: „Egyszer azt mondta nekem, ha egy elhagyatott szigeten együtt lennénk, nem élné túl! Teljes mértékben igaza van. Nálam alacsonyabb színvonalú emberekről nem nyilatkozom!” Martin Michal, az FK Kladno elnöke: „Le a kalappal Petr előtt, a Sparta-stadion olyan, mint egy emlékmű. Aki a labdarúgást támogatja, elismerést érdemel. Ezért nem értem, miért üldöznek minket, büntetésekkel fenyegetőznek.” Cseh lapok alapján: (zsigárdi)
