Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-20 / 47. szám
32 oldalas színes _____ MA GAZIN Heti tévé és rádióműsor Olvasta már? Böngészett már? | Netán nyert is már? X0 Játsszon és nyerjen velünk! Riportunk a 8-9.oldalon Szárnyai kórkép ' r~. *'■1 if? i jyj fe • sgr* Kirándulás a Katmandu-völgyben Nepáli riport a magazin 6-7.oldalán Családi magazin 47 1994. november 20. XXVII. évfolyam Ára 9 korona Gondolatban végigballagok szülőföldünkön. Falvak sorjáznak egymás mellett a kanyargó utak mentén, rendezettek vagy elhanyagoltak, fejlődőek vagy elhagyatottak, csökkenő lélek- számúak. Az elmúlt évtizedek egyik rákfenékje az elvándorlás volt. Elsősorban az ifjabb generáció keresett máshol megélhetést; a lakosság pedig elöregedett, bele-beletörődött helyzetébe. Helyenként megfásult a gazdasági terhek, a munkanélküliség nyomása alatt, a köz érdekében végzett munkának sem az már az íze, mint volt mondjuk a hatvanas években. A nyolcvankilenc utáni változások egyik kedvező hozadéka, hogy az elvándorlás több Azóta tapasztalatokat szereztünk, mindannyian. Polgármestereink, önkormányzati képviselőink nehéz körülmények között dolgoztak. Sokszor tisztázatlan játékszabályok között, elégtelen jogkörökkel felruházva, gyakori pénzszűkében kellett megállniuk a helyüket. Az időközi választások magas száma mutatja, sokan megriadtak a feladattól, többen rájöttek, hogy ez a poszt nem nekik való. Abbahagyták, pályát módosítottak, feladták; mindannyian ízelítőt kaptak azonban abból, hogy a közszereplés, a köz érdekében kifejtett munka egyelőre nem leány álom tájainkon. CSÁKY PÁL A nehézségek ellenére számos pozitív példának is örülhetünk. Falvaink egy része tisztességgel megünnepelte fennállásának több száz éves évfordulóját; zászlót, címert készítettek. Emlékműveket állítottak elhurcoltak- nak, történelmi személyiségeknek; felfedezték a községek jeles szülötteit, emléktáblákat készítettek nekik, évkönyveket adtak ki. A Garam menti kurtaszoknyás falvak polgár- mesterei olyan rendezvénysorozatot valósítottak meg, amely több ezer embert mozgatott meg. A nehézségek ellenére vállalkozókat, gazdasági aktivitásokat támogattak, gázt vagy vizet vezettettek be a községbe, járdát, utat építettek. Életet ä fälvokbs! Megmérettettek polgármesterek és képviselők; ismétlem, nem könnyű helyzetben. Többen meg is buktak közülük. Többen szellemi-erkölcsi magaslatokra emelkedtek. A polgároknak négy év állt rendelkezésükre, hogy véleményt alkossanak róluk. S négy év után ezt a véleményüket elmondhatják: dönteniük kell a községek új elöljáróiról. Vannak helyek, ahol azt mondják: ilyen helyzetben nem lehet semmi érdemlegeset tenni, nem is érdemes elindulni. Másutt teli vannak tervekkel, elképzelésekkel. Vállalni kell, vállalás nélkül tényleg semmire sem megyünk. A választópolgároknak pedig dönteniük kell, s a döntéseknél jó lenne nem személyes vagy csoportérdekeket figyelembe venni, hanem az egész település vagy régió érdekeit is. S a múltban esetleg viszályokat szítókat akár mellőzni is lehet. Felemelkedő, fejlődő falvak nélkül nem lesz erősödő társadalom. Gazdagodó falvak nélkül elképzelhetetlen a jóléti ország. A falvaknak jövőképet kell adni. Visszahozni az iskolákat, az értelmiséget. Mindent megtenni a község önbecsülése érdekében. Kihangsúlyozni az egyedit, a sajátost, levetni az uniformist, a szürkeséget; a kiskirályokat leváltani, a koncepcióval bíró jelölteket támogatni. Tudom, ideális állapot, amiről írtam. Ám örömmel mondhatom, az elmúlt négy évben több olyan községünkben jártam, amely sikerrel halad e felé az állapot felé. S aki nyitott szemmel jár vidékünkön, látnia kell, hogy csak ez az út a járható. A nyugati demokráciáknak, jóléti társadalmaknak az erős, összetartó, öntudatos faluközösségek a legerősebb pillérei. A döntés lehetősége adott, a szavazóhelyiségek mindenkit várnak. Bölcs döntést, polgárok! helyen megállt, a tendencia néhol visszafordult. Nehezebbé vált a megélhetés a városban is; többen előnyben részesítik a szülői ház jelentette biztonságot, a kert, a föld kínálta gazdasági lehetőséget. Akár kiegészítő tevékenységként is; a nyugat-európai, az amerikai tendencia minket is megérintett. Ott ugyanis már a hetvenes években kezdtek az emberek kimenekülni a nagyvárosok lélektelen sűrűjéből a humánusabb, termékenyebb vidéki létbe. Szülőföldünk birtokba vételének újabb fontos állomásához érkeztünk, a második helyhatósági választásokhoz. Az első, 1990-ben, ugrás volt a sötétbe. A polgármesterek, önkormányzati képviselők nemigen tudták, mit vállalnak, a választók sem biztos, hogy ismerték az általuk bekarikázott jelöltek igazi tulajdonságait, képességeit. Méry Gábor felvétele
