Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-11-13 / 46. szám

K önnyebb egy zsák bolhát megőrizni, mint egy száza­léknyi cukrot a borban megtartani - mondják a bölcs borászok. Amikor a must cukortartalma nem haladja meg a húsz mustfokot, az erjedés körülményei kedvezőek, az erjesztés felügyelet mellett folyik, a must tökéletesen ki- e'rjedt, maradék cukrot nem tartalmaz, száraz bort kapunk. Sok borbarát az ilyen bort kedveli - méltán. A tökéletesen kierjedt bor további kezelése - főleg egyszerű körülmé­nyek között - könnyebb, kevesebb munkával jár. Az erjedés végén azonban az újborban ma­radhat ki nem erjedt cukor, például ha túl- érésben szüre­teltünk, magas cukortartalmú mustot sajtoltunk, és a must eredeti, saját élesztőinek tevékenységét az erjedéskor (spontán erjedés) képződött nagy mennyiségű alkohol megállította. Egy másik lehetséges eset, hogy mustfokoló hiányában, vakon, túljavítottuk a mustot. Aki az édes bort kedveli, gyakorta édesítőszert kever borához, melyben így szintén lesz ki nem erjedt cukor. Miért nem szeretjük a maradék cukrot tartamazó boro­kat? Azért, mert ha alacsony az édeskés bor alkoholtartal­ma. a kelleténél melegebb a tároló hőmérséklete és fogya­tékos a borászati tisztaság, nehéz a bor várható utóerjedé­sét megakadályozni. A szakszerű első fejtés után a borban még nagyon sok élesztő maradhat. Amennyiben az egészséges újborban van ki nem erjedt cukor, és a maradék élesztők elszaporo­dásának a környezeti feltételek is kedveznek, a bor utóer­jedésbe jön. Amikor a szüretet viszonylag enyhe télkezdet követi, és a pincében nincs ideális hőmérséklet, 10—12 C- fok, a cukor „megszökik”. Normális télben ez nem követ­kezik be, mert a pince és a borok jól lehűlnek, az alacsony hőmérséklet pedig gátolja az élesztők elszaporodását. Ilyen körülmények között utóerjedésre csak a tavaszi fel- melegedéskor számíthatunk. Az utóeijedést többféle módon segíthetjük. A tele hor­dóból annyi bort lefejtünk, hogy 2-3 ujjnyi űr maradjon. Megkeverjük a bort. A pincé­ben az erjedés befejeződéséig 15-18 C-fokot tartsunk. Ha van kotyogónk, az­zal zárjuk le a hordót; hiányában a dugót fordítva helyez­zük az akonanyílásra. Hetente kétszeri kóstolással el­lenőrizzük az erjedés menetét. Az utóerjedés befejeztével úgy bánunk a borral, mint a must erjedése után. Az utóerjedés gátlása nehezebb. Ekkor el kell pusztítani vagy el kell távolítani a borból az élesztőket. Fokozott el­lenőrzés mellett az erjedéshez kedvezőtlen feltételeket (csíraszegény viszonyokat, alacsony hőmérsékletet) kell létrehoznunk. Tehát a bort erősen kénezzük (2-3 dkg bor­kénnel 100 literenként), és azonnal tiszta, sterilizált, pórus­mentes tárolóedénybe, üvegballonba, saválló acélhordóba szűrjük át. Kénezés után a bor pasztőrözésével (70-75 C- fokra történő hevítésével) is hasonló hatást érünk el. Aki szereti az édes bort, és terméséből ilyet kíván előál­lítani, annak már a feldolgozás kezdetétől eszerint kell el­járnia. K. Sz. Száraz bor, édes bor HOGYAN MENTSÜK MEG? Hajtáscsúcs és szárdarab gyökereztetése A késő őszi-téli hónapok sem a szoba­növények átültetésére, sem szaporítá­sára nem alkalmasak. Dísznövényeink egy része (például a Dieffenbachia) azonban érzékeny a huzatra, arra, ha a hideg levegő „megcsapja” őket, s így felkopaszkodnak. Mások felnyurgul­nak vagy erősen elbokrosodnak, s széthajtanak (pl. a Syngonium), veszít­ve így díszítő értékükből. Az ilyen nö­vények életébe akár télen is beavat­kozhatunk. A Dieffenbachia még leve­les hajtáscsúcsát levághatjuk s újra gyökereztethetjük; az elburjánzott, széthajló Syngonium hajtáscsúcsát, hajtásdarabjait leválaszthatjuk s szin­tén gyökereztethetjük, alakítva egyút­tal a növényt. A gyökereztetés kisebb hajtásdara­bok, hajtáscsúcsok esetén különféle műanyag, fedeles dobozokban (pl. Linco halvarine) könnyen elvégezhető. A fedélen vágjunk lyukat (akár többet is), s ebbe tegyük a növényi részt. A fedél lassítja a víz párolgását, így nem kell attól tartani, hogy ha néhány napra megfeledkezünk róla, a hajtáscsúcs el­pusztul. Télen a víz elalgásodásától nem kell tartani, a tavaszi-nyári hóna­pokban viszont az üveget, áttetsző műanyag dobozt burkoljuk be fekete papírral. Jó ha a vízbe literenként egy- egy késhegynyi sót, cukrot teszünk. Fertőtleníthetünk porrá tört faszénnel vagy néhány káliumpermanganát (hi- permangán) kristállyal is. Végül nem árt tudni, hogy ismer­tebb szobanövényeink melyik része gyökereztethető. Vegetatív úton hajtáscsúcsaiból, szárdarabjaiból szaporíthatjuk az emlí­tettek mellett a japán vízipálmát (Ag­laomene modestum), a sárkányfát (Dracaena modestum). Hajtáscsúcsok­ból a mikulásvirágot (Euphorbia pul- cherrima), a japán kecskerágót (Euny- mus japonica), a vízifuksziát és roko­nait (Impatiens waleriana), a leándert (Nerium oleander). A zöldikét (Chlo- rophytum comosum) leválasztott leve­les indáival szaporíthatjuk; leveles szárdarabját gyökereztethetjük a begó­niának (Begonia hydrocotylifolia); szárdarabból nevelhetjük ki a különfé­le Monstera-fajokat, a szívleveleket (Scindapsus aureus). Természetesen most csak akkor fog­junk hozzá a gyökereztetéshez, ha nö­vényeinket másképpen már nem tud­juk megmenteni. Ne feledjük, hogy a tél többségük számára nyugalmi időszakot jelent, amikor az öntözést is vissza kell fognunk. -r­A fűthető Uvegházakban és fóliasát­rakban már sok helyütt elvetették a palántaneveléshez szükséges magot. Aki még csak most lát munkához, azoknak a következőket tanácsolhat­juk;- A szavatosságát vesztett, elörege­dett mag csírázási esélye nem éri el a 30-40 %-ot. Laboratóriumi eredmé­nyek ennél jobb kelési arányt is kimu­tatnak, ám az ilyen tételek a ked­vezőtlen termesztési feltételek között rosszabbul csíráznak.- Súlyos gond a palántadőlés. A fűtőa­nyag-takarékosság miatt a növények ned­vesek, nem száradnak fel, s ez kedvez a gombás betegségek teijedésének.- A Basamiddal fertőtlenített ter­mesztőközeg kellő átszellőztetés hiá­nyában viszonylag nagy mennyiségű szermaradványt tartalmaz. Egészséges palántát- A szaporítóközegbe kevert éretlen is­tállótrágya bomlása során ammónia kép­ződik, ami a fiatal gyökereket perzseli.- Káros a túlzott mennyiségű műtrá­gya használata.- A fűtőtesthez túl közel helyezett szaporítóládában a föld kiszárad, és a sekélyen vetett mag elpusztul.- A túl sűrű állományban (négyzet- méterenként 2000-3000 db) a növé­nyek könnyen megnyúlnak, gyökereik összenőnek, felszedéskor pedig sérül­nek. Mindez hosszabb palántanevelést eredményez.- A tűzdelést két lombleveles kor­ban végezzük. Paprikánál, paradi­csomnál ezzel ne késsünk, mert ezeket a kései tűzdelés nagyon megviseli.- A fejessaláta-palánta a tűzdelésig nappal 8-12, éjjel 6-7 C-fokot igé­nyel. -k­MALACOK FEJLŐDÉSE A koca tejtermelése a harmadik héttől a fialás után gyorsan csökken. Ezért egyenletes fejlődésük érdekében a ma­lacokat minél korábban rá kell szoktat­ni a szilárd takarmányra. Ezt hagyo­mányos módszerrel úgy lehet elérni, hogy frissen pörkölt árpát adunk nekik már 8-10, napos korukban. Ennek édes ízét igen kedvelik a malacok, s így ha­mar rászoktathatok a szilárd takar­mányra. A speciális indító malactá­pokba ezért is kevernek egy kevés cukrot, amit még szintetikus vaníliával ízesítenek is, tudva, hogy a sertések­nek igen fejlett ízérzékük van. Németországban (Hülsenbergben) a kutatók a 21 napos malacok számára olyan szilárd takarmány kialakításával kísérleteztek, amely tartalmazta a fejlődésükhöz szükséges összes táp­anyagot és ami a kocát megkímélte az erőszakos szopástól, kondícióromlás­tól. Természetesen a malactápnak tar­talmaznia kellett mindazt - vitamino­kat, ásványi anyagokat, nyomeleme­ket, teljes értékű fehérjéket stb. -, ami­re a kis állatoknak a gyors fejlődésük­höz szükségük volt. Ebben az életkor­ban (a 21. naptól) már étvágy szerint - ad libitum - ettek. A premixeken és a koncentrátumokon kívül a tápban 75 % búza, 20 % szójadara, 0,5 % szójao­laj és 5 % trifoszfor volt. A malacta­karmányt propionsavval konzerválták. A nagy számú állattal végzett kísérlet, majd az üzemi gyakorlat azt igazolta, hogy ebből a tápból a malacok 5 %-kal többet ettek és 8 %-kal jobban gyarapod­tak, 3 %-kal jobb takarmányértékesülés mellett. A malacok 10 hetes korra 1,5 kg-mal haladták meg a hagyományos ta­karmányon tartott társaik tömegét. Ezek az előnyök bőven egyensú­lyozták a kísérleti táp kissé magasabb árát. KL Szerkeszti Pomichal Richard Az Alaska Fj (4.) magasabb száron neveli a fejet, mint a többi kelkáposzta­fajta. Kiemelkedik a magas hóból, a téli gyakori esőzések utáni pangó vízből is. A zöldeskék fej és a hólyagos levélszerkezet a fajta nevéhez méltó télálló­ságát mutatja. -sz­A Quisto Fj fejeskáposzta 80 nappal az ültetése után már vágásra kész (1. kép). Ezután még két hónapig lábon tárollmtó anélkül, hogy megrepedne. Másodter­mesztésre is alkalmas. Rövid tenyészideje ellenére kiválóan tárollmtó. Az egészséges állo­mányú Iceprince Ft (3.) hosszá ideig te­leltethető vagy tárol­ható. A tél beállta előtt több alkalom­mal permetezzük fel­szívódó szerekkel a gombák és baktériu­mok okozta betegsé­gek ellen. A sűrűn rétegezett takaróle­velek megvédik a fe­jet a meghűléstől. A Revue F, (2.) vö­röskáposzta te­nyészideje is 80 nap, ezt követően még sokáig lábon tárolható. Erőteljes növekedésű, száraz körülmények kö­zött is jól fejlődik. Szakszerűen tárol­va sokáig megőrzi minőségét. HÁZUNK TÁJA 1994.november 13. Vasárnap Me lyik takarmány ízlik jobban?

Next

/
Oldalképek
Tartalom