Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-13 / 46. szám
lASärnsp 1994. november 13. RIPORT JÓGÁ RÓL - SOKSZEMKÖZT A meditáció vonzásában Essünk túl a nehezén...! Tehát: amikor a jógi meditál, nem „gondolkozik magában el- mélyülten”, nem töpreng, nem szemlélődik, nem elmélkedik, nem „tűnődik magában fennhangon”. A jógi egyszerűen van! Létezik! Itt, a jelenben vont áthatolhatatlan csöndet önvalója köré; önmagát-keresni indult messzi ködökbe burkolózó tájakra. Útján - amely ezentúl kizárólag a saját útja - nem segítheti senki, guru, jógamester támpontot többé nem adhat. Ebből adódik, hogy magát a meditációt tulajdonképpen nem tanulhatjuk meg senkitől. Nincs „elsajátítható” technika, útmutatás. Lelkiismeretes introspektiv önvizsgálat ösvényeiről jutunk el az egyensúlyi állapothoz, alétélményhez, amely - akár az álom - mintegy nesztelenül, passzívan, céltalanul érkezik. Ez az á 11 a- p o t független minden akarati tényezőtől, igyekezettől. Kilépünk az időből - szuverénné, befolyásolhatatlanná válunk. Ez hát az a h a n k á r a, az azonosság, identitás, létezés, lehántottuk magunkról a sztereotípiákat, sőt ősformánkat, legősibb szimbólumrendszerünket. A feltételeket mindehhez azonban a szilárdan, cseppfolyósán és légneműen konkrét világban szükséges megteremteni. Több béklyótól is szükséges megszabadulni a klasszikus szövegek szerint. Így az e világi sóvárgásoktól, vágyaktól, amelyek törvényszerűen újabb és újabb kívánságokat, óhajokat szülnek. Másnak ártó szándék, irigység csírája se lehet bennünk, de akadályt jelent a hiúság, embertársaink lebecsülése, a választott út helyessége feletti kételkedés és természetesen a lustaság. A meditáció nevezhető olyan állapotnak is, amikor kiürül a tudat tartalma. A meditálójógi tehát arra sem gondol, hogy nem gondol semmire...fKétségtelen, hogy a hétköznapok sodrásából nehéz csöndes révbe kormányozni a szellemet, amelyre az állandó mozgás jellemző, a , joyce-i Odüsszeia”, az abszurditás partjait nyaldosó hullámverés. A meditáció csönd, végtelenül mély csönd, amely ebben a dimenzióban fehéren- ragyogva fénylik, s e színtelen fényben kristálytisztán, a legelemibb egyszerűséggel és spontaneitással válik érthetővé - illetve ivódik az Én-tudatba - a Titok. A meditáció élménye tulajdonképpen a rádzsa-jóga hetedik-nyolcadik fokozatát jelenti. A nyolc élő piramis csúcsát. Ide csak az juthat el, aki a nyolc fokozat (járna, nijá- ma, ászanák, pránájáma, pratjáhára, dháraná, dhjána, szamádhi) elvárásainak hiánytalanul eleget tett. Ez pedig nem könnyű feladat... Ami viszont nehéz, sokszor gyötrelmes, az bizony tévedésektől sem mentes. Tény, hogy a meditáció - kiváltképp bevezető szakaszában - komoly figyelem-összpontosítást követel meg az embertől. A koncentráció viszont csak eszköz, semmi esetre sem azonosítható a meditációval. Hasonló a helyzet a lazítással, a relaxációval - bár tartalmazhat a meditációval rokonítható elemeket. Legbiztosabb fogódzó, hogy a meditáció nem nagyon alkalmas hosszú és fordulatos élmény- beszámolókra; érvényes az ősi keleti bölcsesség: „aki tudja, hallgat, aki nem tudja, fecseg...” Persze más kérdés, vajon miért hallgat az, aki t u d j a. Nos, fogalmak hiányában szenved. Olyan helyzetbe kerül, mint a klinikai halált „ecsetelő” riportalany, aki az esetek túlnyomó többségében fényes pontot lát egy sötét alagút végén... A meditáció (a klinikai halál is) egy más dimenzió „realitásaihoz” vezeti el az embert, a nyelv fogalomrendszere használhatatlanná válik. Ez a tapasztalat nem fejezhető ki szimbólumokkal, nem azonosítható nyomasztó álmok szürrealista vízióival. A Titok maga a Lét. Az ember választ keres, választ kér. Itt és most aligha kap. Sőt a hozzá vezető utat is magának kell megtalálnia. Ennek egyik további feltétele, hogy az útkereső a jelenben éljen. Tehát ne a múltban, ne a jövőben, ne önmaga vagy mások által konstruált illúziókban. Ajelenben, miként a fa, a madár, a virág, a csillag... Mint folyamat a meditáció szintén adekvát idegrendszeri reakciókat vált ki. Amíg nem bonyolódunk fölösleges manipulációkba, a visszajelzések is természetesek lesznek. A gondot leggyakrabban a felkészületlenség jelenti, a helytelen értékrend, amikor az attraktívnak tartott lótuszülés elsajátítását a tudati és lelki-szellemi tényezők fölébe helyezzük. Mert ekkor következik be az, amit soha nem felejtünk el hangsúlyozni: kezdhetjük az elején...! Polák Imre Égbolt a Földön (illusztráció: archívum) tyA nyavalyák többnyire a rossz diétából úgy erednek, mint a hamu alatt lappangó lángocskából a nagy égések. ” (Mátyus István: Diaetitica, 1762) „Egy ország lakosságának az egészségi állapota a következő tényezőktől függ: mintegy húsz százalékban az egészségügyi ellátás minőségétől, húsz-harminc százalékban az életkörnyezeti hatásoktól, s ötven-hatvan százalékban az életmódtól! Az utóbbi hét összetevőjének egyik legfontosabbika: a táplálkozás. ” (Az Egészségügyi Világszervezet dokumentumából) Újra ősz, újra búcsú. Gőzölgő, sáfrányos húsleves, töltött lúdnyak, illatozó kacsamáj, sült és rántott hús, töltött káposzta, tízféle sütemény gerjeszti az újra összesereglett rokonság étvágyát. Gyors iramban ürülnek a tálak. A vadászeb izgatottan szimatolva rohangál ketrecében, mígnem ő is kap egy alig megkezdett csirkecombot vödörnyi csonttal, no meg ropogósra sült zsíros kacsabőrrel, amit a városi rokonok gondosan lefejtettek a húsról, mielőtt befalatozták volna. Senki sem marad éhen. Még a vegetáriánus politikus is nyálcsorgatva veti rá magát az elefántfül nagyságnyi rántott szeletre, s inkább nem gondol most arra, hogy egészségesebb a szója, hogy a mennyei ízű tyúkleves valójában - hogy is szokta mondani? - hullatea...paradicsomi állapotot jelez ez a kép. Amikor van mit enni. Akkor dönthet igazán szabadon az ember, hogy a sovány csirkehús helyett kövér pecsenyét akar-e, saláta lesz-e az étke vagy kedvenc „hüvelyese”, a kolbász... Fiatalon halunk meg — de jól informáltan! Ha összehasonlítjuk Szlovákia lakosságának egészségi állapotát a fejlett országok lakosainak egészségi állapotával, egyértelműen kimutatható, hogy a civilizációs betegségeket illetően egyre rosszabbodik nálunk a helyzet. Csökken az átlagéletkor (a férfiaknál 65,5 év, a nőknél 75,3). 1992- ben a halálesetek 52 százalékát a szív- és érrendszeri betegségek, 20 százalékát pedig a daganatos megbetegedések okozták, tehát a lakosság csaknem háromnegyede abban a két betegségcsoportban halt meg, amelynek kialakulása szorosan összefügg a táplálkozással. S még nincs vége a lehangoló felsorolásnak: növekszik a cukorbetegek száma, egyre gyakoribb a hasnyálmirigy, epe és más megbetegedése - már gyermekkorban is... A huszadik század egyik legjelentősebb orvosi felfedezése, hogy a táplálkozásnak betegségmegelőző szerepe van. Nem egy bombasztikus felfedezés, de annál értékesebb, hiszen valamennyiünket érint. Azokban az országokban, ahol állami egészségügyi program szintjére emelték az ésszerű táplálkozás követelményét, s megteremtették annak gyakorlati feltételeit, 25-30 százalékkal csökkent a szív- és érrendszeri megbetegedések aránya. Bebizonyosodott hát, hogy ezek a költséges programok olyan javulást eredményeznek, amely erkölcsi és gazdasági szempontból is többszörösen felülmúlja a Ésszerűen? befektetést. Persze a laikus is tudja, mit kellene ennie, bár nemegyszer alaposan összezavarodik, amikor előbb azt olvassa: a marhahús az egészséges; máskor azt: a vörös színű hús ártalmas, nehezen emészhető, együnk inkább baromfit; harmadszor pedig azt, hogy a csirkehús nyálkaképző, jobb mellőzni az étrendből. Az egészségügyisek sem sokkal határozottabbak. Az egyik arra esküszik, hogy délelőtt csak gyümölcsöt szabad fogyasztani, a másik kétkedve legyint, mondván, ő már sok táplálkozási koncepciót élt meg. A régi rendszerben ideológiai összeférhetetlenség jellemezte a burzsoá és szocialista táplálkozástudomány viszonyát, s szerinte az utóbbi mindig azon élelmiszerek fogyasztása mellett voksolt, amelyek termelését valamilyen (központi) oknál fogva ésszerű volt - vagy lett volna - felfuttatni. (Emlékezzenek például a nem igazán bevált nutriahúvprogi konszenves orvos, aki zószobája dekorációjá dobozok az íróasztalo hölgyek a falon) nem örömeit, bevallja, hog egyszer eszik naponta, nem ez a követendő pe Zsírt \ Vannak persze objel kiában 1956 óta vége méréseket. Legutóbb 1 hizlaló, túl zsíros, túl s< jét tartalmaz, ugyanak minők (főleg az A, C é: ványi sók és nyomele Csaknem mindannyian gyűjtöttünk valamit. Bélyeget, levelezőlapot, papírszalvétát, pipákat, söröspoharakat... Legtöbbünk egy idő után feladta hobbiját, esetleg váltott. Voltak, vannak viszont olyanok is, akiknél a kedvtelés szenvedéllyé változott, s ma - hála kitartásuknak - felbecsülhetetlen értékű gyűjteménnyel rendelkeznek. E szerencsések közé tartozik a prágai Emil Pfíhoda is, aki nem kevesebbel dicsekedhet, mint hogy ő birtokolja a világ harmadik legnagyobb veterán autógyűjteményét. A hajdani szerelő kizárólag PRAGA márkájú gépkocsikra specializálja magát. Autóműzeumában - amely nemzetközi hírnévnek örvend - ott parkol több tucat öregecske, de jó karban levő személygépkocsi, két autóbusz, egy töltött gumiabroncsú, 39 méteres létrával ellátott tűzoltóautó, egy már csaknem hetven esztendős Praga Mignon halottaskocsi és egy katonai célokra gyártott robusztus autó, amelyhez valamikor nehézgépfegyver is tartozott. A tulaj büszkesége azonban egy fekete, csillogó Praga Grand, jan Masaryk elnök volt kocsija. Emil Pfíhodával háromszor hozott össze a jó szerencse. Kétszer Prágában, illetve a fővárostól 25 kilométerre levő telepén, ahol az Autómúzeum található, egyszer pedig Varsóban, ahol néhány autójával Jerzy Kawalerowicz lengyel filmrendező, „Az elnök halála” című alkotásában szerepelt. A forgatás után - sohasem felejtem el - a „meggyilkolt” elnök elegáns limuzinjában utaztam a szállodába. Előttünk szirénázó rendőrautó biztosította a szabad utat és azt, hogy az értékes veteránok egyetlen karcolás nélkül érjenek a célba. A volán mögött a gépkocsivezetőt alakító Emil Pfíhoda ült korabeli sofőregyenruhában és sapkában. Az autók iránti vonzalmát nagyapjától, illetve édesapjától örökölte, és természetes, hogy a váltóbotot fia veszi majd át, aki már évek óta segédkezik a kocsik karbantartásánál, rendbetételénél, az alkatrészek felhajtásánál és gyártásánál, valamint a gyűjtemény bővítésénél. Tudni kell, hogy az egykori tanyasi házban és az udvaron nemcsak autók, hanem sok, a közlekedéssel összefüggő tárgy és dokumentum is látható. Például régi útjelzők és közlekedési táblák, özönvíz előtti autó- és motorbiciklidu- dák, cégtáblák, gépkocsijelvények és indítókul- A sztori már 37 é saryk elnök gépkocsi akadtam erre a Praga tóm egy fényesre puc tulajdonosa vagy húsz lehet képzelni, milyen is egyévi alkudozásoi lett. A gyűjtőszenvedé tett hatalmába, miután lapotba hoztam. Időv vettem, gyakran katas mes munkával és naj Emil Pfíhoda csők. Itt található a volt Csehszlovákiában kiadott első hajtási jogosítvány, egy fél könyvtárra való, már történelmi értékű szakirodalom. Természetes, hogy nem hiányzik a Praga gépkocsik műszaki dokumentációja sem, amely nélkül a javítás, a restaurálás elképzelhetetlen. Emil Prihodát gyakran keresik fel külföldi és hazai újságírók, filmesek. A nyurga, szemüveges férfi ilyenkor elemében van. Türelmesen és nagy szakértelemmel magyaráz, mesél, emlékezik. Századszor is válaszol a sztereotip kérdésre: hogy és mikor kezdődött? A Varsói filmezés szünetében Jan Masaryk üzemképes #B az öregecske
