Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-13 / 46. szám
hogy rossz összetételű az étrendünk, másrészt azonban az élelmiszeripar egyes hiányosságaira is utal, hiszen vannak élelmiszerek (pl. az alacsony zsírtartalmú joghurtok, túrók, biogén anyagokkal dúsított tejtermékek stb.), amelyekből szélesebb áruskála is elkelne, természetesen elfogadható árviszonylatban. Mivel a táplálkozás mikéntje elsősorban a családban dől el - megalapozva ezzel az elkövetkező nemzedék táplálkozási szokásait is - nem árt, ha a háziasszony többet tud a laikusnál. Dr. Igo Kajaba kandidátust, a táplálkozástudomány elismert szaktekintélyét kértem meg, segítsen a tájékozódásban. Hagyományosan ? azt is tudja, k is. Szlová- kutatási fel- lálékunk túl edetű fehér- előle a vita- is és más ás- abból ered.- Először is csökkenteni kell a napi energiabevitelt (20-25 százalékkal), a zsírfogyasztást (50 százalékkal), a choleszterolt (50 százalékkal) és az állati eredetű fehéijék bevitelét (10-15 százalékkal), de ugyanez vonatkozik a cukorra, sóra és az adalékanyagokra - mondta dr. Kajaba. S hogy mi hiányzik a leginkább szervezetünkből? A vitaminok, a ballasztanyagok, a növényi eredetű fehérjék, telítetlen zsírsavak, antioxidánsok és ásványi anyagok. De beszéljünk konkrét élelmiszerekben: kevesebb húst és húskészítményt (főleg kövér disznóhúst és füstöltárut), zsíros tejet és tejterméket, állati eredetű zsiradékokat, tojást, növényi margarint, süteményt kell fogyasztanunk és sokkal több hántolatlan gabonakészítményt, hüvelyest (főleg szóját), zsírszegény tejet és savanyított tejterméket, krumplit, gombát (főleg laskagombát), zöldséget, gyümölcsöt, a húsok közül pedig inkább baromfit, birka- vagy nyúlhúst, de főleg halat! Mert a halzsír kivételt képez a civilizációs betegségek kialakulásánál közrejátszó állati eredetű zsiradékok között , mivel érelmeszesedést és vérrögképződést gátló telítetlen zsírsavakat tartalmaz. Ezért ritka az eszkimóknál a szívinfarktus. Amikor a pénz fele lecsúszik a torkon Persze a hal drága, egyre drágább. Szerencsére, az Epavit nevű hazai készítménnyel kompenzálni lehet az alacsony halfogyasztásból származó védőanyaghiányt, de vajon mivel pótolható a többi létfontosságú élelmiszer? Mert a napi bevásárlás gyakorlata egyre inkább szembesül az egészséges táplálkozás követelményeivel. Nem lep meg, hogy a nyerssaláta-programok, gyümölcslé-ivókúrák és más ésszerű táplálékok receptjei Nyugatról gyűrűznek be hozzánk, hiszen ha az Európai Közösség államaiban a háztartási költségvetés legtöbb húsz százalékát fordítják élelmiszervásárlásra, ott könnyebb beszerezni akár ládaszámra is a gyümölcsöt, mint nálunk, ahol ez az arány legkevesebb 35 százalék. A nyugdíjasoknál ennél is több, 40 százalék, a legalacsonyabb jövedelmű családok pedig havi bevételüknek több mint a felét, 55 százalékot költenek a konyhára! Ezért aztán hiába szaporodnak az ide vágó témákat boncolgató sikerkönyvek, a honi átlagháziasszonynál egyre inkább nyomon követhető az ésszerűbb, spórolósabb magatartás. Van ennek pozitív vetülete is (gondoljunk a nemrég még kukákba hajított vajas-szalámis kiflikre, egész kenyerekre), de csekély vigasz, ha ugyanakkor egyre kevesebb család asztalára kerül minőségi - tehát általában drágább - élelmiszer. A mennyiség, a szájak betömésének követelménye kerül előtérbe a minőséggel szemben, s nemhogy elegendő gyümölcsre nem futja, hanem a klasszikus finom (igaz- nem mindig a legésszerűbb) falatok helyett is sok helyen az olcsóbb zsíros oldalas, fokhagymás kolbász, tésztaszor tészta a menü... Piszkos disznók, avagy a saláta mindenkié? Amikor van miből, s van mit vásárolni, csak akkor dönthet szabadon az ember, hogy vegetariŐ mit fog enni, ha majd nagy lesz? (Tóth Lehel felvétele) ánus lesz-e, nyers vagy főtt étellel csillapítja-e éhségét, elfogadja-e a tudomány mai állása szerint ésszerűnek tartott táplálkozási irányzatok valamelyikét (a vegetarianizmust, a nyers étrendet, a bioétrendet, az ésszerű mindenevést, ám a mak- robiotikát dr. Kajaba nem tartja elfogadhatónak), vagy marad az egészségromboló étrendje mellett. Az utóbbiak gyakran mondogatják, miért kell ekkora ügyet csinálni az evésből, mikor úgy sincs tökéletes táplálkozás, úgy sincsenek abszolút tiszta élelmiszerek. Nem az ő igazolásukra, nem is az ésszerűen táplálkozók (még meglevő?) illúzióinak rombolására törekszem, amikor az Élelmiszeripari Felügyelőség szeptember utolsó két hetére vonatkozó jelentéséből morzsázgatok. Inkább az jár az eszemben, amit dr. Kajaba mondott az élelmiszerekben található adalékanyagok csökkentésének következményéről. Persze van itt más is. Nézzük csak: 103 ellenőrzés, 38 élelmiszeripari termék árusításának betiltása (407 306 korona értékben), 29 helybeli bírságolás (9800 korona értékben - igazán nem sok!). A leggyakoribb kihágások: helytelen tárolás (szárított gomba férges-molyos raktárban, tej szobahőmérsékleten, joghurt és hús közös hűtőbox- ban), lejárt szavatossági idő (van, ahol eladják az öreg bébiételt...). Az egyik cukrászüzemben öt vizsgált süteményből négy nem felel meg a mikrobiológiai követelményeknek, máshol kiszállítják az öreg babapiskótát. A hentesüzemben nem zuhanyozzák le a disznókat vágás előtt, utána meg össze-vissza kaszabolják a húsukat... A fagyisok külön fejezetet érdemelnének. Nemcsak, hogy élő baktériumtenyészet sokuk áruja, hanem még szintetikus festéket is tartalmaz (ettől lesz „ananászos”, „áfonyás”, „pisztáciás”, „banános”) a csemege. Itt van előttem a vétkesek névsora is. Egy pillanatig kísértést érzek, hogy felsoroljam, kik etetnek bennünket ilyen „finomságokkal”, de aztán eszembe jut, hogy ez a lajstrom úgysem teljes. Nem biztos, hogy mind ártatlan, aki nincs rajta. És az üzletek, a termelőrészlegek korlátlan szaporodása, illetve a korlátolt számú ellenőr képletéből egyértelműen kiderül, hogy mindig többen lesznek azok, akiket nem markol fel a háló... Egyébként nem csupán az újdonsült, más szakmákból átigazolt boltosok vagy termelők vétenek a szabályok ellen. Lakótelepi önkiszolgálónk főnöke még a szocializmusban kapaszkodott meg, mégsem zavarja őt (de az alkalmazottait sem), ha a vevők szeme láttára masírozik a salátástál felé egy étvágygerjesztőnek, s higiénikusnak igazán nem mondható rovarpéldány... Más téma, de az sem túl vigasztaló, hogy bár csökkent (a tavalyi értékekhez képest) az ellenőrzött gyümölcs és zöldség nitráttartalma, az 1994 első félévében vizsgált 1182 minta 10 százaléka, azaz 188 100 kg zöldség és krumpli még mindig erősen túl volt „fűszerezve”. A Kronen és Vénusz olajakban sok volt a réz, a Popper sörben és a Gröbi üdítőben pedig a szacharin. Persze, ilyen esetekben esedékes az akár jókora összegre rúgó büntetés; ámbár nem mindenki fizet... * Üjra ősz. Járom a piacot. A nyitott platójú kenyeresautónál hosszú sor kanyarog, az eladóvá vedlett sofőr nem épp tiszta kézzel adogatja az árut.... hatalmas festőpaletta a standok színgazdagsága. És a „változatosság”: cipő mellett gyümölcs, csoki mellett melltartó, kalács mellett virág. Gondolkodom, mi okosat írhatnék majd végezetül, de közben látom, hogy az olcsó is drága, és csak lassan, tétován teleget a háziasszonyok kosara. Lumpi Zsuzsanna SDXláií Benes gépkocsija ma is és Varsóban „filmeztek” \ prágai „autókirály” ölytán Ma- jgyénél rá- t vendéglá- elyet előző lasznált. El De még így az enyém ésőbb kerí- mképes difi Prágákat ban. Türel- lítással lasr M * sacskán megreparáltam őket, úgyhogy csaknem valamennyi üzemképes. Pfíhoda úr végtelen szeretettel beszél az öreg autókról és a cseh autózás múltjáról.- Büszke vagyok rá, hogy hazám az elsők között kezdte a gépkocsik sorozatgyártását. Sajnos, hagyományainkkal mostohán bánunk. Nem értékeljük, ápoljuk őket. Kevesen tudják, hogy valamikor az összes ismert autógyárban dolgoztak szakembereink. Jó húsz évvel ezelőtt kiadtunk egy könyvet A gépkocsi kis történelme címmel. Érdemeinkről, eredményeinkről alig tudott meg valamit az olvasó. Vagy egy másik paradoxon. A könyvtárainkban egyetlen cseh, háború előtti autós folyóirathoz, szaklaphoz sem lehet hozzájutni. Vendéglátóm elhallgat, leemel a polcról egy megsárgult publikációt, majd nem kis nosztalgiával folytatja:- Bevett rossz szokásunk, hogy főleg azt csodáljuk, irigyeljük, ami külföldi, ami idegen. Ez az autógyártás, az autósport történetére is érvényes. Ki ismeri ma nálunk a Skalnicka nevet? Pedig ez a férfi csaknem hetven esztendővel ezelőtt, az első Tatra gépkocsival nekivágott a Szaharának, és expedícióját sikeresen- befejezte. Más országokban hősként tisztelik azokat is, akik annak idején kevesebb kockázattal, rövidebb és veszélytelenebb útszakaszokat tettek meg. Az „autókirály” végigvezet birodalmán, és lelkesen magyaráz. Néhány gépkocsiját csak pár szóval méltatja, némelyiknél sokáig elidőz. Megmutatja kívülről, belülről, sőt a motorházat is felnyitja, mintegy demonstrálva, milyen jó állapotban van még az autó „szíve”.- Ez a gépkocsi -, mutat egy elegáns kroko- dilbőr-ülésű luxusautóra, amelyből a telefon és a klimatizáció sem hiányzik - a maga idejében a legfényűzőbb, legdrágább gépkocsink volt. Nemhiába becézték Rolls-Royce-nak. Jó húsz esztendeje a magyar fővárosban egy filmforgatásnál a megboldogult Richard Burton és Elizabeth Taylor is használták. A kocsikázási jelenet rövid volt, így elég lett volna egy kissé meglökni az autót, hogy haladjon, ám a neves filmsztár hallani sem akart ilyen megoldásról. Ragaszkodott hozzá, hogy a kocsit rendesen vezesse. Ha már ilyen különlegességhez jutottam - mondotta -, ki akarom ízlelni a vezetést is. Több órába tellett, míg az amerikai milliomost megtanítottam, hogyan kell bánni az autóval.- Ez a Praga Gold - lépünk egy újabb autócsodához - még ma is képes 130 kilométeres sebességgel száguldani. Értékét alaposan növeli, hogy hajdanában BeneS elnök kocsiparkjába tartozott, és ő maga is gyakran vezette. Pfíhoda úr fiatalabb korában az autóversenyzésnek is hódolt. Büszkén mutatja gyűjteménye leggyorsabb példányát, amellyel annak idején részt vett a Prága-Bécs közötti veterán rallye-n. Ezen a masinán pedig - vezet a következő autóhoz - kerek 80 ezer kilométert tettem meg. Egyebek közt indultam a Prága-Berlin-Párizs-Bécs közötti versenyen, amelyet hibapont nélkül zártam. Csak az érdekesség kedvéért említem, a kocsi fogyasztása 40 1/ 100 km.- Ez a Praga ugyan már szintén jó öreg, mégis alig futott le pár ezer kilométert. Számomra azért is kedves, mert az 1936-os párizsi autószalonon ő vitte el a dicsőséget, és kapta a kitüntető ’D Elegán címet. Említettem, a prágai „autókirályt” sokan látogatják. Nemcsak újságírók, hanem gyűjtők is. Olykor Ezt a kormánykereket hajdan Benes forgatta Az Autómúzeum egyik példánya (A szerző és archívumi felvételek) azért, hogy megcsodálják autóit, esetleg tanácsot kéijenek, vagy eszmét cseréljenek, ám legtöbbször vásárlási szándékkal érkeznek.- Akik üzletelni akarnak - legyen bármilyen vastag a pénztárcájuk -, azoknak hamar kiadom az útjukat. Gyűjtő vagyok, nem kupec. Nemcsak az autóimtól, de egyetlen műszaki rajztól, régi dokumentációtól sem vagyok hajlandó megválni - magyarázza széles mozdulatokkal vendéglátóm. Emil Pfíhoda gyűjtőszenvedélye nem öncélú. Nem csak a maga kedvére, szórakozására keresi és kompletizálja az öreg Prágákat. Elsődleges szempontjai közt szerepel az a vágy, hogy az utánunkjövő nemzedék is láthassa, megismerhesse a cseh autógyártásnak legalább egy részét. Ordódy Vilmo RIPORT 1994. november 13. Üasúmap
