Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-06 / 45. szám
Egy- és ikersoros telepítés A besűrített ültetvényeken a fák alsó részén általában gyenge (csökkenő), a felső részeken pedig túlságosan erőteljes a hajtásnövekedés. Az egyensúly kialakításában és fenntartásában a viszonylag korán megkezdett ifjító metszés játszik fontos szerepet. Ez az ültetvényforma - mint már említettük - az almafák számára a legmegfelelőbb. A kellően gyenge növekedésű alany (pl. az M 27, M 9) és a termékeny fajta (pl. Golden Delicious vagy a „spúrok”) különösen alkalmassá teszik a fajt az ilyen művelésre. Az egy- és az ikersoros telepítés egyaránt alkalmazható. Az ültetésnél a 3,5x1,5- ös, sőt egyes tapasztalatok szerint még a 3x1 méteres térállás is ajánlható. A tapasztalatok szerint a táperőben szegényebb talajokon egyes fajtáknál bátran növelhető az állománysűrűség, mert a fák kölcsönös versengése nem ölt olyan mértéket, mint a tápanyagban gazdag élőhelyeken. A körtét is lehet sűrű ültetvényben termeszteni, de számára az ikersoros helyett az egysoros telepítés jobban megfelel. A körte tulajdonságai ui. határt szabnak a besűrítésnek. Hasonlóan, mint az almánál, itt is a karcsú orsó ajánlható. Az őszibaracknál az egy- és az ikersoros telepítés egyaránt alkalmazható, A BESŰRÍTETT ÜLTETVÉNYEK azonban fölöttébb ügyelni kell a besűrítés mértékére. Azt tapasztalták ugyanis, hogy a túl sűrű ültetvényben a hozam nagysága az első években még arányban van a fák számával, a harmadik évtől kezdve azonban az egy fára eső hozam csökken. Ez pedig a fák kölcsönös versengésének előnyte- lenségét jelzi. Az egészséges egyensúly hozzávetőlegesen 2880 fa/hektár állománysűrűség fölött (3,5x1 m-nél kisebb tenyészterületet jelent) megbomlik. Ilyenkor már nem csupán a hozam csökken, de a termés minősége is romlik. Az őszibaracknál még az ajánlott észak-déli tájolás megtartására is ügyelni kell. A sűrű ültetvényekben a gyenge vagy gyengébb növekedési erélyű alanyok hiányát a közel ültetett fák gyökérzetének versengése hivatott enyhíteni. Mint ismeretes, a kajszi- az őszibaracktól eltérően az idősebb termőrészeken hozza a gyümölcsöt, ennélfogva sűrű ültetvények létesítésére kevésbé alkalmas. Franciaországban például már kísérleteznek a kajszi sűrű telepítésével, de erre a célra kimondottan gyenge növekedési erélyű alanyok fel- használásával állítottak elő oltványokat. A telepítés 5x3,5 méteres térállásban történt (571 fa/ha), és kizárólag suhángokat telepítettek. Ezeket enyhén visszametszették az elsőrendű hajtásképzés serkentése céljából. Az elágazásból termőgallyakat neveltek, de visszametszés nélkül; rendszeresen csupán termőrészifjító metszést alkalmaztak. És az eredmény? A 3 méternél nem magasabb, immár 10 éves ültetvényekben a hektáronkénti terméshozam elérte a 30 tonnát. Miklós Dénes kertészmérnök I FUZÁRIUMOS GYÖKÉRROTHADÁS | NINCS ELLENSZEREI Idestova 20 éve, hogy egy teljesen új növénybetegség, a paradicsom fuzári- umos gyökérrothadása (fusarium crown root rot, FCRR, Fr) megjelent. Okozója a Fusarium oxysporum f. sp. radicis lycopersici nevű gomba. Elsőként az USA-ban és Kanadában írták le 1974-ben. Rendkívül gyorsan terjedt, úgyhogy 1976-ban a növényházakban az ültetvények mintegy 50 százaléka betegedett meg, s ennek következtében a termés mennyisége 50-60 százalékkal csökkent. Európában először Franciaországban, azután Angliában, majd Belgiumban és Hollandiában terjedt el. Súlyos kártétele így nálunk is várható. A FERTŐZÉS A termesztőközegben, a talajban vagy növényi maradványokon kitartóképletekkel, klamidospórákkal marad fenn, amelyek a laboratóriumi vizsgálatok szerint legfeljebb 14 hétig életképesek. A betegség gazdanövényei a paradicsom, a paprika, a tojásgyümölcs és számos más zöldségfaj. A kórokozó nagyon könnyen, koní- diumokkal vihető át. Sok a konídium a növény gyökérnyaki részén elhelyezkedő tumorokon. Az öntözővízzel, a légmozgással, illetve a szellőzőberendezés útján terjednek. A kórokozó a növényházakba a szaporítóanyag talajával hurcolható be. A növények túlnyomórészt a sérült gyökereken vagy a gyökémyakon, esetleg a szár alsó részén fertőződhetnek. Bármilyen talajhőmérsékleten előfordulhat. Sokáig a gombát talajparazitának tekintették, amely különösen a korai kultúrákban fertőz, ott, ahol a növények testhőmérséklete legalább 18-20 C-fok. Néhány országban (így pl. Franciaországban is) a kórokozó azonban gyakran a másodnövényeken fordul elő, nyáron, amikor a növényház hőmérséklete sokszor 26 C-fok fölé emelkedik. A betegség intenzitása természetesen függ a szaporítóanyag ellenálló képességétől. A növények leginkább olyan stresszhatások következtében károsodnak, mint a túlzott vízadaggal történő öntözés vagy a túl alacsony hőmérséklet. A kórokozó mostanában igen gyakran fordul elő ismételten olyan talajokon, amelyeket előbb fertőtlenítettek. A TÜNETEK A fertőzött növények fejlődésükben visszamaradnak és sárgulnak. A sár- gulás a legidősebb leveleken kezdődik és fokozatosan halad a fiatalabbak felé. A növény hervad és elpusztul. A teljes gyökérzet barna, a főgyökér gyakran elrothad. A talaj szintben vagy ahhoz közel csokoládébama színű sérülések figyelhetők meg. Az elszíneződés átterjed a szállítószövetekre. Ez a barna színeződés a talaj fölötti szárban legfeljebb 25 cm-ig terjed. A VÉDEKEZÉS A betegség leküzdésére mindeddig nincs hatásos módszer. Ha egyszer a kór megjelent, lehetetlen megszüntetni. Az egyetlen lehetséges védekezés: korlátozni a terjedést. Először is fokozottan ügyeljünk a higiéniára. A fertőzött növényeket távolítsuk el a termesztőberendezésből és azonnal semmisítsük meg. A művelőeszközöket használat után tisztítsuk meg és fertőtlenítsük. Telepítés előtt ajánlatos az egész növényházat fertőtleníteni - s nemcsak a talajt, de az üveget vagy a fóliát is. Ez csökkentheti a fertőzés rohamos elterjedését. A betegség elkerülésének egyetlen biztos módszere az ellenálló fajták termesztése. Kertészet és Szőlészet Itt van az ideje az örökzöldek telepítésének. Közülük tán legnagyobb népszerűségnek a fenyők örvendenek. Egy-egy ezüstfenyő (Pecea pungens „Glauca”) különleges színe és arányos koronája miatt minden kert dísze lehet. Mivel múlt heti számunkban B. M. dunaszerdahelyi olvasónk levelét, kérését nem tudtuk teljes egészében megválaszolni, ezért azt most folytatjuk. Egyúttal ismételten felhívjuk azon olvasóink figyelmét, akik netán a vére- hulló fecskefű vagy az orvosi veronika termesztésével foglalkoznak, hogy címüket juttassák el a szerkesztőségbe. Orvosi veronika Nálunk mintegy 30 veronikafaj fordul elő. Az orvosi veronika (Veronika officinalis) meghatározásához ezért némi botanikai szakismeretre van szükség. Gyakorlat hiányában ezért jobb, ha a meghatározást növénytanban jártas mezőgazdásszal, tanárral stb. végeztetjük. Az orvosi veronika levelei visszás tojásdadok vagy elliptikusak, szélük fűrészes. Nyelük rövid. A virág szirmai világoskékek. Virágzata fürt. A termése tok, melynek csúcsa többé-kevésbé levágott. Júniusban-jú- liusban virágzik. Mészkerülő, ezért inkább savanyú talajokon érzi jól magát. Nyirkos erdőkben (tölgyesekben), vágásokban, hegyi réteken fordul elő. Évelő növény, melynek hengeres, kúszó gyökértörzse van. Szára 10-12 cm, borzas, szőrözött. Gyógyászati célokra a növény föld feletti részét gyűjtik. Ezt a drogkereskedelem Ve- ronicae herba néven forgalmazza, vásárolja fel. A növényt szellős helyen, pl. fészerben, padlásokon kell megszárítani. Megszárítva kelemes illata van, íze viszont keserű. Általában 6 kilogrammnyi nyers növény megszá- rításával nyerünk 1 kg száraz drogot. Különféle hatóanyagokat tartalmaz, mint pl. glikosidokat, kevés illóolajat, szerves savakat, cserzőanyagot, gyantát, gumit, szaponint. A népgyógyászat régóta alkalmazza légutak hurutos megbetegedésénél, tüdővész megelőzésére, s ízületi bán- talmaknál; egyesek szerint mellékvese- és vesebántalmaknál is hasznos. A vérnyomáscsökkentő teakeverékeknek is része. Izzasztó és vizeletelhajtó hatása is van. A megfőzött friss növényt sebekre kötözve is alkalmazzák. A belőle főzött tea, melybe timsót is tesznek, száj- és toroköblítésre alkalmas. p. r. Levélfoltosság, karózás, pajzstetvek irtása- A meggyfák nem ritka betegsége a blumeriellás levélfoltosság, amely a leveleken kívül a levélnyélen is keletkezik. Az így fertőzött fák lombja már a nyár végén lehullott. A kórokozó a fákon, lehullott leveleken telel át. Hogy a tavaszi újrafertőzést megakadályozzuk, a lombot fertőtlenítsük Topsinnal vagy a leszedett gyümölcsmúmiákkal együtt égessük el. A lombjavesztett fákat, őszi lemosó permetezés formájában, réztartalmú szerekkel (Bordói por, Rézoxiklorid, Rokkol) kezeljük.- A gyümölcsfák őszi ápolásának egyik fontos mozzanata az elhalt kéreg eltávolítása, a különféle sebek megtisztítása és sebkezelő anyaggal történő kezelése. Ne röstelljük azonban a törzs közelében 8-10 cm-es mélységig eltávolítani a földet, s a gyö- kémyak tájékát is megtisztítani. Ne feledjük, hogy több kártevő éppen a talaj felső rétegében, a törzs közelében próbálkozik áttelelni.- A kertünkben, házunk táján összegyűlt szerves anyagot - amennyiben az egészséges, gombás, baktériumos fertőzéstől mentes - komposztáljuk. Ne kerüljön a komposzthalomba a diófák és a vadgesztenyefák lombja.- Az őszi faültetésnél általában nem maradhat el a facsemete karózása sem. A karózást csak a szélmentes helyre ültetett eléggé erős csemetéknél mellőzhetjük. Másutt a karó leverése szinte szükséges rossz. A leghelyesebb az, ha a karózás már a fácska kiültetése előtt, a korábban előkészített gödörbe történik. Ha ezt elmulasztottuk, akkor az ülteA HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI tést követően nagyon óvatosan járjunk el, hogy leverés közben a gyökérzetet, a törzset vagy éppen a koronát meg ne sértsük. Ügyeljünk rá, hogy a karó olyan hosszú legyen, illetve olyan mélyen kerüljön a földbe, hogy a vége a korona elágazódásáig érjen. Ha belóg a koronába, akkor bizony a szél hatására ott komoly sérüléseket okozhat. Arra is ügyeljünk, hogy a karó és a törzs közötti kötés elég feszes legyen. Nagyon jó szolgálatot tesz - különösen a vékonyabb héjú törzseknél -, ha a karó és a fácska közé rongyból, vastagabb papírból összecsavart gömb vagy henger alakú pólyát teszünk. Ne feledjük azonban el, hogy az ilyen helyeken szívesen meghúzódnak a különböző kártevők, ezért a pólyákat időnként újítsuk fel, a régieket pedig dobjuk a tűzbe.- A petrezselyemzöld ízét télen sem kell nélkülöznünk. Az ősszel felszedett gyökerek közül válogassuk ki a kisebbeket s ültessük el homokkal fel- töltött ládikákba vagy cserepekbe - 10x5 cm-es kötésben - úgy, hogy a gyökémyakat ne lepje el a talaj. Az ablakpárkányra téve, s rendszeresen öntözve dús lombot nevel.- A héten már ne halasztgassuk tovább a szabadban levő muskátlitövek, virághagymák felszedését. A kertben, udvaron álló szobamályvát, leándert is vigyük be teleltetési helyükre. Előbb azonban vizsgáljuk meg a növényeket, nem találunk-e rajtuk pajzstetveket vagy más kártevőket. Az erősen megtámadott gallyakat, hajtásokat vágjuk le és égessük el. Ha ezzel a mechanikai módszerrel nem lehet növényeinket a kártevőktől megszabadítani, akkor nem maradhat el a vegyszeres védekezés sem. Ilyenkor kezeljük őket Ágról 3 százalékos oldatával (10 liter vízben 3 del szer). A kezelést a tél folyamán - természetesen fagymentes napokon - a szabadban levő növényeken (orgonán, japán kecskerá- gón) is elvégezhetjük. Ezt a lemosópermetezést a tél végén ismételjük meg, így a tavaszi elszaporodás esélyeit jelentősen csökkenthetjük. -rElveszett idő, kidobott pénz A vetőmagok egyre növekvő árát sokan az őszi magfogással igyekeznek megtakarítani. Beérlelik a paprikát, paradicsomot, a dinnyét, vagy megvárják, amíg magszárat fejleszt a saláta, s második évben a káposzta. A magtermesztés azonban sokkal több, mint az érett termésből a magvak begyűjtése. Ez a munka meglehetősen sok körültekintést és szakértelmet, gyakran igen komoly, költséges felszerelést igényel. Ennek hiányában egy-két év után a fajta leromlik, már nem hasonlít a szülőkre, betegséget hordoz, valamint a mag rosszul csírázik. Az utóbbi években a hajtatás mellett a szabadföldi termesztésben is mind nagyobb felületen használnak hibrid- (Fj) fajtákat, melyek utánszaporítása engedélyhez kötött. Ezek többet teremnek, jobb minőséget adnak, a betegségekkel szemben ellenállóbbak, mint az úgynevezett szelekciós fajták. Áruk sokszorosa a hagyományos fajtákénak, ezért utánter- mesztésük szintén indokolt lenne. Ennek ellenére senki ne kísérletezzen e növények megfogásával, mert elveszett idő, kidobott pénz minden munka. A hibridfajták utódai a szülőktől eltérő tulajdonságokkal bírnak, gyakran nem is hasonlítanak az eredeti fajtákra. A vetőmag árán ne takarékoskodjunk, inkább arra ügyeljünk, hogy szakszerű szaporítással annyit használjunk belőle, amennyi a vetéshez, illetve a majdani kiültetéshez feltétlenül szükséges. k. sz. Szerkeszti Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA 1994.november 6. llBSárnap
