Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-09 / 41. szám
A Csorba-tói Egyezmény — és következményei H SAJÁTSÁGOS KOLLEKTIV BÜNTETÉS Szlovákia, leginkább a magyar politikai pártok nyomásának köszönhetően, az Európa Tanácsba való felvételekor kötelezte magát a hírhedt benesi dekrétumok felülvizsgálatára. A szlovákiai magyarságot a II. világháborút követő években azonban nemcsak ezek a dekrétumok sújtották. A magyar-csehszlovák békeszerződés és a Lakosságcsere Egyezmény mellett a két ország - hozzátehetjük: elsősorban ismét csak a szlovákiai magyarság rovására - 1949-ben egy olyan egyezményt is aláírt, melynek következményei máig hatnak, s kárvallottjai mindmáig hiába küzdenek a jóvátételért. Az 1949. július 25-én megkötött ún. Csorba-tói Egyezményről van szó. sajátítás következtében veszett el; ha az ingatlant jogi indok nélkül vették át; ha politikai üldözés, vagy az általános emberi jogokat sértő eljárás következtében veszett el. A mi földjeinket mindenfajta jogi indoklás nélkül, egyszerűen kisajátították. A bökkenő viszont az, hogy nem a csehszlovák, hanem a magyar állam tulajdonába került.- Mit tettek eddig, hogy elérjék sérelmeik jóvátételét, s egyáltalán: hogyan képzelik el ezt a jóvátételt?- Rengeteg levelet írtunk a legmagasabb csehszlovákiai és szlovákiai fórumokra. Többek között írtunk Havel elnöknek meg Ivan Gasparovicnak, a szlovák parlament elnökének is. Gasparovic úrnak megírtam, hogy 585 hektár földről van szó, amiért kárpótlást szeretnénk. Mivel tudjuk, hogy birtokaink a magyar állam tulajdonába kerültek, azokat dosítását, mert Szlovákiában ma nincs olyan törvény, amelyeknek alapján e károsultak kárpótlást kapnának. E törvénymódosítás azóta sem született meg. Köteles László, az Együttélés parlamenti képviselője, a magyar parlamenti képviselők támogatásával, ez idén tett volna egy kísérletet a szükséges módosítás beterjesztésére és elfogadtatására, de az egészből, sajnos, nem lett semmi. Köteles László minderről a következőket mondta:- Amikor a 229/1991-es földtörvényt módosítottuk, a DSZM jogi szakértője be kívánta terjeszteni annak javaslatát, hogy az 1948 előtt elkobzott földekért ne járjon kárpótlás. Ez a magyarokat és a németeket teljesen kizárta volna a kárpótlás jogaiból. A magyar képviselők nevében ekkor tudattuk a DSZM-mel: ha ezt a javaslatot a parlament elé terjesztik, Ennek az egyezménynek a jegyzőkönyve így kezdődik: „ Jegyzőkönyv a Magyar Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között egyes függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések végleges rendezése tárgyában. ” Az Egyezmény az új államhatárok megvonása és a lakosság- csere után kialakult helyzetet kívánja rendezni: a magyar és a csehszlovák fél kinyilvánítja benne, hogy mindenfajta kölcsönös anyagi s tulajdonjogi követelést érdektelennek, rendezettnek tart; és ez nemcsak az állami követelésekre, hanem a két állam polgárainak a másik állam iránti követeléseire is vonatkozik. Hosszú lenne itt most részletesen kitérni mindarra, amivel ez az egyezmény foglalkozik. Annyit mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy az abban tárgyalt követelések jó része az akkor már Magyar- országra telepített szlovákiai magyarok, vagy a Csehszlovákiában maradt magyarok követelése volt - avagy lehetett volna. Most csak a szóban forgó egyezmény egyik, sokakat még ma is sújtó kivételével, illetve annak következményeivel kívánunk foglalkozni. A Csorba-tói Egyezményhez egy bizalmas kiegészítő jegyzőkönyvet is csatoltak, melynek XVI. cikkelye leszögezi: „A két kormány egyezségre jutott abban, hogy a két ország közötti határ mentén, a 15-15 kilométeres mélységben található ingatlanok ügyét úgy kell rendezni, hogy a magyar területen lévő csehszlovák vagyon a magyar állam tulajdonába kerül és az eddig még nem konfiskált, csehszlovák területen lévő magyar vagyon pedig a csehszlovák államra száll át. E kérdés rendezése egy külön vegyes bizottság feladata lesz, amelyik e szerződés aláírása után 45 napon belül megkezdi munkáját Pozsonyban. ” E vegyes bizottságot valóban létre is hozták, magyar tagozatának elnöke Joó Kálmán, a csehszlovák tagozaté pedig dr. Ladis- lav Zitnan lett. A vegyes bizottság üléseiről 1950. június 27-29-én jegyzőkönyvet írtak, amelyben pontokba foglalták a titkos jegyzőkönyv XVI. cikkelyének gyakorlati megvalósítására vonatkozó utasításokat. Ezen jegyzőkönyvhöz csatolták azoknak a csehszlovákiai és magyarországi településeknek a listáját, amelyek ebbe a 15 kilométeres sávba esnek, s így vonatkoznak rájuk a V agy onelkobzás: 15 kilométeres határsávban jegyzőkönyv rendelkezései. A vegyes bizottság megállapodásában az a kitétel is szerepel, hogy a tulajdonosnak nem kell a 15 kilométeres határsávban laknia, a másik ország területére átnyúló és a feltüntetett községek kataszterében lévő birtokait akkor is elkobozzák. Sőt! Nemcsak a földbirtokokat, hanem az egyéb ingatlant, így a gazdasági épületeket is. E tekintetben a magyar félnek sikerült engedményt kicsikarnia: a csehszlovák tárgyaló fél eredeti szándékai szerint azt az épületet is el kellett volna kobozni, amelyik nem áll ugyan az elkobzandó földbirtokon, hanem - mondjuk - valahol a közeli faluban, de bizonyítható a kapcsolata az elvett földterülettel. Ettől az elképzeléstől később eltekintettek. A Csorba-tói Egyezményben, jellegzetesen kommunista módszerekkel, két szomszédos állam tehát jogtalanul, a polgárainak nevében s kölcsönösen lemondott állampolgárainak a másik ország területén található vagyonáról!... Ezt az igazságtalanságot azóta sem próbálták orvosolni. Ugyanakkor ennek az egyezménynek volt egy másik következménye is: 1950-ig - tehát a vegyes bizottság megállapodásának megkötéséig - a magyar-szlovák határsávban élő földtulajdonosoknak megengedték, hogy átjárjanak megművelni a másik országban lévő földjüket és a termést hazahordják. Az elkobzás után viszont már nem léphettek a földjükre. Ez - úgymond - fölöslegessé tette számos kisebb magyar-szlovák határátkelőhely nyitvatartását. Ezeket az átkelőket így nem sokkal a Csorba-tói Egyezmény megkötése után bezárták, és a mai napig nem is nyitották meg újra. 141 buzitai tulajdonos (is) az igazát keresi Ily módon a Kassa-vidéki járásban újbóli megnyitásra vár például a BuzitaKány átkelőhely is, amelyen egészen 1950-ig a buzitai gazdák is átjártak, hogy megdolgozzák a Magyarországon rekedt földjeiket. Buzita is egyike azon szlovákiai magyar településeknek, amelyeknek kataszterét kettészelik a trianoni határok. Az 1989-es változások után a csehszlovákiai földtulajdonosok zömének lehetősége nyílott arra, hogy ki-ki visszavegye birtokát; sőt kárpótlást is kérjen a négy évtizedes, jogtalan használatért. A 141 buzitai tulajdonos - más vidékeken élő sorstársaikhoz hasonlóan - nem gondolhatott erre, pedig a buzitaiak Vajányi László vezetésével, 1990 óta minden követ megmozgattak, hogy a konfiskált földjeikért - ha vissza már nem is vehetik azokat - legalább kárpótlást kapjanak. Sajnos, eleddig eredménytelenül.- Ez a dolog természetesen nemcsak bennünket, buzitaiakat érint, hanem az egész határmenti sávban élő magyarságot - kezdte Vajányi úr, amikor megkértem: mondja el kálváriájuk eddigi történetét. - Mi azonban csak a magunk nevében intézkedhettünk. 1990-ben összejöttek hát a buzitai volt tulajdonosok s örökösök és elhatároztuk, hogy közösen próbálunk fellépni a kártérítés ügyében, hiszen 1919-től egészen 1952 tavaszáig szabadon művelhettük Magyarországon maradt földjeinket, és a termést is szabadon hazahozhattuk. El kell mondanom, hogy ez a kettős birtokosságnak nevezett állapot a lengyel határ mentén soha nem szűnt meg; a magyar-osztrák határsáv hasonló ügyeit pedig már 4990-ben elkezdték konzultálni, hogy megtalálják a jóvátétel módját. Erre mi is elhatároztuk, hogy lépnünk kell az ügyben, hisz a földtörvénynek a kárpótlásról és az ingatlan-visszaadásról szóló része tulajdonképpen ránk is vonatkoztatható lenne. Ez a rész ugyanis kimondja: jár a jóvátétel, ha a terület kártérítés nélküli kivisszakapni már nem fogjuk. Buzita kataszterében van ellenben csaknem 800 hektár állami föld, a kitelepítettek volt birtokai. Azt szeretnénk, ha kárpótlásként a szlovák állam ebből adekvát földterületet utalna ki számunkra. Tulajdonképpen még arról is lemondanánk, ami egyébként járna: hogy a földek jogtalan használata után visszamenőleg pénzbeli kárpótlást is fizessenek. Bár ha ez a huzavona még sokáig fog tartani, akkor talán ezt a kárpótlást is követelni fogjuk. Lesz-e törvénymódosítás? A Vajányi László és társai által szorgalmazott törekvésnek, egyelőre, egyetlen konklúziója: Szlovákiában ahhoz törvénymódosításra lenne szükség, hogy ez az ügy rendeződhessen. Az Együttélés és az MKDM képviselői a Szövetségi Gyűlésben még 1991-ben interpellálták Vladimír Dlouhyt és Jirí Dienstbiert, az akkori miniszterelnök-helyetteseket. Nemcsak ebben az ügyben, de a Csorbatói egyezmény következményeire is rákérdeztek. A megkérdezettek válasza mindössze az volt, hogy az egyezmény hatálya, mint nemzetközi szerződésé, teljesítése által érvényét vesztette, nincs hát értelme az ügyet újra napirendre tűzni. Egyébként is - írták válaszukban - a dolog Szlovákia hatáskörébe tartozik. Az érintettek nem jártak jobban a szlovák hatóságoknál sem, az egyezményt ők is lezártnak tekintik. Ugyanakkor viszont Eduard Kucej, a Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériumának osztályvezetője 1994. január 14-én kelt levelében - melyet a szepsi Pavel Vrostiaknak címzett, aki ugyancsak intézkedett az ügyben - azt ajánlotta, hogy a tulajdonosok kérjék a földtörvény móa magyar képviselők kivonulnak, és tovább már nem lesznek hajlandók részt venni a szlovák törvényhozás munkájában. Ebben a helyzetben nekem ekkor hiába volt előkészítve a törvényjavaslatom a Csorba-tói Egyezmény kárvallottjainak kárpótlásáról, ezt ebben a légkörben nem lehetett keresztülvinni. Meg sem próbáltam hát beterjeszteni, mert akkor esetleg előfordulhatott volna, hogy erre a többség reakcióként, még a DSZM fenti javaslatát is megszavazta volna.- Egyébként hogyan vélekedik az ügyről?- Ez egy kollektív büntetés volt. Büntettek már kollektiven faji, vallási alapon, nemze_ti hovatartozás miatt, de az egy kuriózum, hogy itt amiatt büntettek, mert sokan beleestek éppen abba a bizonyos 15 kilométeres sávba. Arról meg egyáltalán nem tehetnek, hogy az államhatár elszakította őket a földjeiktől. Ebben a sajátos helyzetben sem a szlovákiai, sem a magyarországi kárpótlás rájuk nem vonatkozik. Magyarország külföldi földtulajdonosokat nem kárpótol; Szlovákia meg azt mondja, hogy az érintettek földje a magyar állam tulajdonát képezi. * Mint szó volt róla, ez a befejezetlen állapot nemcsak a buzitaiak gondja. És nyilvánvaló az is, hogy Szlovákiában csakis a földtörvény módosításával lehet segíteni a bajon. Ahhoz azonban, hogy az a módosítás támogatást kapjon a parlamentben, az kell, hogy a beterjesztői pontosan fölmérjék: mennyi embert érint, illetve ez mennyire terhelheti meg az állami költségvetést. Ezért is szükséges, hogy a kárvallottak jelentkezzenek az itt közölt fölhívásra! Klinko Róbert Felhívás A Szlovákia és Magyarország között húzódó, 15 km-es határsávban élő polgárokhoz, akik a Csorba-tói bizalmas egyezmény értelmében a Magyarország területén fekvő földtulajdonukat elvesztették, ott lévő ingatlanaikat kisajátították, mert azok a magyar állam tulajdonába kerültek. Kérjük ezen tulajdonosokat és örökösöket, hogy saját érdekükben a lakóhelyük szerinti városi vagy községi hivatalban jelentsék be kisajátított földterületük nagyságát. Kérjük egyúttal a tisztelt polgármestereket, legyenek polgáraik segítségére, hogy az érintettek a Szlovák Köztársaság Alkotmánya II. szakasza 20. cikkelyének 4. bekezdése értelmében kártérítésben részesülhessenek - pótföldek juttatása révén. E tulajdonosok és örökösök bejelentése alapján szíveskedjenek összesítést készíteni az alábbi pontok szerint. 1. A település megnevezése 2. A Magyarországon lévő kisajátított földterületet kezelő földhivatal székhelye 3. Szám szerint hány tulajdonos (örökös) érdekelt az esetben 4. Az ott maradt terület kiterjedése hektárban a/ mezőgazdasági terület b/ ebből erdő, legelő 5. Községük, városuk területén van-e állami földalapot képező mezőgazda- sági földterület a/ 5 km-en belül b/10 km-en belül Az elkészített összesítést 1994. október 31-ig szíveskedjenek megküldeni az alábbi címek egyikére: Id. Vajányi László, 044 73 Buzica, c. 32; Köteles László, Mier 12, 045 01 Moldova nad Bodvou (Fotó: Mészáros)
