Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-09 / 41. szám
llBSÉrnap 1994. október 9. HELYZETKÉP Az ENSZ Kairóban rendezte a Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferenciát A kairói Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferencián a nagyszabású tanácskozásnak otthont adó épület előcsarnokában a japán Seiko cég a rendezvény nyitónapján, azaz szeptember 5-én felállított egy látványos órát, amely a Föld lakosságának pillanatnyi számát mutatta. A szerkezet mutatója naponta 257,5 ezerrel mutatott többet, azaz 24 óránként egy Kassa lélekszámának megfelelő települést tesz ki bolygónk lakosságának népszaporulata. A tanácskozás kilenc napja alatt pedig 2 317 000, azaz Budapest és vonzáskörzete népességének megfelelő „embermennyiséggel” lettünk többen. Az ilyen ütemű népszaporulat által felvetett valamennyi problémára még a kairói világkonferencia 20 ezres szakembergárdája sem tudott megoldást találni, arra azonban az összejövetel mindenképpen jó volt, hogy az érdeklődés előterébe kerüljön Földünk túlnépesedésének veszélye. Hosszú évszázadokon keresztül alig nőtt bolygónk lakosságának száma, sőt voltak időszakok, amikor egyenesen népességfogyás állt be. Utóbbira példa az 1350-1400 közötti időszak, amikor is 20 millióval esett vissza Földünk lakosainak száma (ez elsősorban az EuróKITÖRÜNK gola, Szudán, Etiópia, Libéria és Afganisztán mutatója - jelenleg valamennyi felsorolt államban polgárháború dúl, illetve Etiópiában a közelmúltban fejeződött be. Ha a lakosság száma állandóan növekszik, látványosan megfiatalodik az egész társadalom. Néhány fejlődő A TÚLNÉPESEDÉS CSAPDÁJÁBÓL? pában dúló borzalmas pestisjárványnak köszönhető, amely megtizedelte, sőt - ha lehet ilyen kifejezést használni - megnegyedelte öreg kontinensünk lakosságát). Csupán 1804-ben érte el az emberiség az egy- milliárd főt, azóta viszont rendkívül felgyorsult a növekedés: 1900-ban Földünkön 1,6 milliárd ember élt, 1927-ben 2 milliárd, alig 33 évvel később a mindennél pusztítóbb második világháború ellenére már 3 milliárd, 1987-ben 5 milliárd, jelenleg pedig 5,7 milliárd ember népesíti be planétánkat. Az előrejelzések szerint 1998-ban elérjük a 6 milliárdos határt, s az ezredfordulón 6,2 milliárdnyian leszünk. Az ENSZ szakértői három változatot dolgoztak ki a népességszám jövőjét illetően: az első forgatókönyv úgy véli, hogy a jövőben változatlanul magas marad a születések száma, és a halandóság csak kis mértékben csökken - ebben az esetben 2025-ben 9,1 milliárd lenne a Föld lakosainak száma; ha a termékenység jelentősen csökkenne, és a halandóság körülbelül a mai szinten maradna, csak 7,9 milliárd lakossal kellene számolni harminc év múlva; végezetül a harmadik változat, amelyet a legreálisabbnak tartanak, 8,5 milliárd lakossal számol. Ebből 7,1 milliárd élne a fejlődő és 1,4 milliárd a fejlett világban. Ezek a számok szükségesek ahhoz, hogy lássuk: soha nem tapasztalt mértékben gyarapodunk, ami korábban ismeretlen és egyelőre megoldatlan feladatokat ró az emberiségre. A demográfiai változásokat magyarázó elmélet három szakaszra osztja a népességszám alakulásának folyamatát. Az első szakaszt, ami a primitív társadalmak sajátossága, a magas születési és halálozási arányszám jellemzi. A lakosság lélekszáma csak lassan, vagy egyáltalán nem növekszik. A második szakaszban már bevezetik a szervezett egészségügyi ellátást, beleértve a tömeges oltásokat is, javulnak tehát az életfeltételek. A születési arányszám viszont változatlanul magas, a halálozás ellenben zuhanásszerűen csökken, ezért a lakosság száma rohamosan nő. A második szakasz jelenti a demográfiai robbanást. Végezetül a harmadik szakaszban az elért gazdasági és szociális vívmányok következtében csökken a nagy család iránti igény, ugyanakkor mérséklődik a gyermekhalandóság is. Ideális esetben a születési és halálozási arányszám, akárcsak az első szakaszban, egyensúlyban van, de már sokkal alacsonyabb szinten. Ezt az elméletet szívesen és gyakran hozták fel, amikor a világ népesedésének fejlődése került szóba. Sajnos, az utóbbi években ez az elmélet gyakorta elégtelennek bizonyul, mert nem tudja megmagyarázni, hogy mi történik akkor, ha a fejlődő országokat csapdaként fogva tartja a második szakasz, azaz a demográfiai robbanás időszaka, amelyből egyszerűen nem tudnak kitömi. A Világbank mértékadó becslése szerint az elkövetkező 35 évben Afrika lélekszáma 116 százalékkal (a jelenlegi 720 millióról 1,6 milliárdra), Ázsiáé 47 százalékkal (3,4 milliárdról 5,1 milliárdra) és Latin-Amerikáé 51 százalékkal (475 millióról 715 millióra) gyarapodik. Ha figyelembe vesszük, hogy az éves népességnövekedés 95 százaléka a fejlődő országokra esik, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy Európában mindössze 1 százalékkal növekszik az említett időszakban a lélekszám. Az adatokból kiviláglik, hogy Afrika demográfiai csapdába zuhant. Egy teljes kontinens vergődik a túlnépesedés vermében, amelyből önerőből bizonyosan nem tud kikecmeregni. Az már szinte természetes, hogy a fekete kontinens gazdaságilag sem bírja a magas születési arány által kiváltott terheket. Az 1929-1933-as nagy világgazdasági válság óta a hetvenes években Afrika volt az első földrajzi egység, ahol az egy főre jutó jövedelem csökkenése bekövetkezett, és minden jel arra mutat, hogy a helyzet az elkövetkező években csak rosszabb lehet - mutat rá a washingtoni székhelyű Worldwatch Institute független közhasznú kutatóintézet egyik tanulmánya, amely az emberiség globális problémáival foglalkozik. A tanulmány leszögezi: 2000-re 65 ország 1,1 milliárd lakossal nem lesz abban a helyzetben, hogy a szükséges élelmiszereknek akárcsak a minimumát is megtermelje. Ráadásul az új és új termőföldekért folytatott küzdelem során a fejlődő országokban óriási erdőterületeket vágnak ki vagy égetnek fel, ami elképesztő méretű környezeti károsodással jár. Talán nem mindenki gondol arra, hogy a túlnépesedés milyen politikai következményeket vált ki. A túlnépesedés, a munkáért és földért folytatott harc kiélezi a vallási, területi és etnikai konfliktusokat. Ezek után nem meglepő, hogy éppen napjaink legnagyobb emberáldozattal járó tragédiájának helyszínén, Ruandában a legnagyobb a világon a népszaporulat: 1 nőre átlagosan 8,5 gyerek jut. E számtól alig marad el AnA DEMOGRÁFIÁI HELYZET ALAKULASA 1950-TOL 2010 2020 Fórrá*; ENSZ I P7Z1 a (volt) Szovjetunió illllllll Latin-Amerika ES3 Észak-Amerika 1 I Afrika LÍÉÖ Ázsia' ■■ Európa' ' A (volt) Szovjetunió nélkül országban például a lakosság 40 százaléka 15 évnél fiatalabb, Kenyában a fiatalok aránya pedig eléri a 60 százalékot. A közeljövőben ennyi fiatalnak egyszerűen képtelenség munkát biztosítani, így az ifjú munkanélküliek céltalanul csatangolnak az utcákon. „Ha bekövetkezik a fiatalok között a tömeges munka- nélküliség olyan országokban, ahol gyakran a lakosság fele 18 éven aluli, akkor az ifjúság mindenféle kétes mozgalmaktól és prófétáktól várja a megváltást, és nem kétséges, hogy még több politikai robbanóanyag fog felhalmozódni” - állapítja meg a már említett tanulmány. Éppen ez a helyzet például Algériában, ahol az iszlám fundamentalisták elsősorban a fiatalokra támaszkodva próbálják megkaparintani a politikai hatalmat. Algéria esete arra is jó, hogy általa bemutassuk, mi történik, ha a közelben fejlett ország található. Az arab államból a munkalehetőség után tömegesen vándorolnak - többnyire illegálisan - Franciaországba, jelezve: demográfiai népvándorlás van kibontakozóban. Bár a felvázolt kép rendkívül komornak tűnik, a második világháború óta mégis érezhető bizonyos javulás. Az ötvenes években a fejlődő országokban egy nő átlagosan még 6 gyermeknek adott életet, mára ez a szám 3,8-ra mérséklődött. A világnépesség szempontjából olyan kulcsfontosságú államokban mint Kína és India, szintén érezhető a viszonylag jelentős javulás. Kínában az ötvenes években egy anyának átlagosan 5,5 gyermeke született (az ország akkori vezére, Mao szerint az embernek egy szája van, de két keze, tehát a magas népszaporulat előrelendíti az országot), mára e mutató kettőre csökkent (az egy család, egy gyermek kampány eredményeként), míg Indiában ugyanebben az időszakban 4,5-ről 3,6-ra mérséklődött az átlagos gyerekszám. Rendkívül örvendetes, hogy Délkelet-Ázsiában, a gazdasági csoda országaiban a gazdaság dinamikus növekedése, a társadalom színvonalának emelkedése következtében már-már európai üteművé szelídült a népszaporulat. Ez még olyan, a gazdasági „kistigrisek” második hullámába tartozó államra is érvényes, mint Thaiföld, ahol 1960-ban egy anyára átlagosan 6,3 gyerek jutott, manapság pedig mindössze 2,3, ami rendkívül közel van a népességszám állandóságát biztosító 2,1-es mutatóhoz. Thaiföld és a többi távol-keleti ország példája is bizonyítja: a népességrobbanást csak a gazdasági-társadal- mi-kulturális felemelkedés fékezheti meg. A kairói világkonferencián elfogadott akcióterv az elkövetkező húsz évre szabja meg a tennivalókat, melyek végcélja: 2015-ben ne lépjük túl a 7,5 milliárdos határt. Az ezredfordulót követően elválik, hogy a nemzetközi összefogás révén mennyi valósul meg az akciótervből, hány ország szabadul ki a demográfiai csapda kelepcéjéből. (sidó) Tüske „Kopálj, Feri!” ... Egy ma is 97 százalékban magyar faluban, egy magyarnak született fiú kurjantotta a címben idézett szavakat a labdával tétovázó barátja felé. A községet és a magyar gyerek új „nyelvjárása” fölött kesergő két ember nevét elhallgatom. Elhallgatom, mert lehetséges, hogy egy szomszédos, vagy akár több faluban is ugyanezt kérdezgethetik majd egymástól az emberek. Nem rólunk írták ezt?! Mert sok helyütt, sok hasonlóság fedezhető fel. Mindenesetre, írásom egyik kesergő alakja hetvenéves, nyugdíjas pedagógus; a másik idősebb: hetvennyolc éves és hosszú évtizedekig lelkész volt.- Ügy tűnik, sorsunk eleve meg van pecsételve - ha nem jön valami, ami megfékezné a szlovákiai magyarság beolvadását - mondja egyikük. Amikor negyvenötben ide jöttem káplánnak - mondja a másik -, majd gyülekezetünk lelkésze lettem, 1340 lakos volt itt, most úgy 950 körül tartunk. A feleségemmel a múltkor számolgattuk: már 29 ház áll üresen. A legtöbb család egygyermekes, két gyerek alig-alig akad, a három pedig már ritkaság. Amikor ide jöttem, évente 28-30 újszülöttet kereszteltünk. Amikor nyugdíjba vonultam, 1987-ben, 10-12 keresztelésről adhattunk számot. Tavaly meg már csak egy volt! S egyre több a temetés! Ez már-már tragédia!... A szaporulat csökkenésén kívül, az elszlovákosodása is bántja a lelkész urat. Ezt a gyakori vegyes házasságokkal magyarázza, és ama téves hittel, hogy ha ki-ki hátat fordít a magyarságának, akkor jobban érvényesülhet.- A kisebbségi jogokat forszírozzuk, de mit ér mindez, ha önmagunknak sem kellenek?! Ha az emberek nem tartják fontosnak a magyarságukat. A Kassára költözött falumbeliek itt maradt szülei jobbára már csak szlovákul beszélhetnek az unokáikkal, akik Kassán is járhattak volna magyar iskolába, de nem oda adták őket! És már idehaza is sok gyerek szlovákkal keveri a magyar szót. A magyar iskola sem tud magyart nevelni?! A szlovák iskola pedig szlováknak neveli a magyar gyereket. Aztán azt kiáltozzák, amit maga is hallott: Kopálj, Feri! A magyar szó már nem is jut az eszükbe! Tovább is kesereg még a két öreg. Hogy Borsiban, Rákóczi Ferenc híres szülőfalujában nincs magyar iskola! Hogy Szőlőskén, ahol még többségben élnek a magyarok, a második világháború óta nem nyílt meg saját iskolájuk. Hogy sorolhatjuk tovább a többségükben magyarlakta falukat: Szolnocskán 1974-ben, Szi- nyéren és Szirénfalván 1975-ben, Ladmócon és Kiskövesden a hetvenes évek végén szűnt meg a magyar iskola. És mit tudni manapság a Bodrogköz fölötti Magyarsasról, Lasztócról, Szeretváról, Magasrévről, Palástról? Vagy ki emlegeti a Bodrogon túli és a Tőketerebestől délre fekvő falvakat: Hardicsát, Ga- ranyt, Szürnyeget, Kistoronyát és több más községet, ahol szintén már csak voltak a magyar iskolák?!- A magyar nagyszülők unokái a szlovák iskolában szlovákokká nevelődnek. Pedig magyarok is lehetnének, ha lenne magyar tanító a községben. Ha a magyarnak született szülők nem adnák be olyan könnyen a derekukat. A vegyes házasságokban viszont azt tapasztaljuk, hogy szinte minden esetben a szlovák társ akarata érvényesül... Nekünk, a korunknál fogva, már csak a kesergés marad. A fülünkben pedig ott csikorog a Kopálj, Feri! (petrőci)
