Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-02 / 40. szám

32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé­és rádió­műsor Olvasta már? Böngészett már? | Netán nyert is már? X0*' r és nyerjen HANGSÚLYOK Interjú ÉVA MITROVÁVAL a 3. oldalon A Vigadó Riportunk a 8-9. oldalon 1994. október 2. XXVII. évfolyam Ára 9 korona Kollázs: Král S. Klára „Jó" magyarok, „rossz" magyarok Nyakunkon a választások, mint valami elemi csapás. A minap az egyik temperamentumos, de más­különben becsületes és jóindulatú ismerősöm megkérdezte, miért vagyok úgy oda még mindig a rossz magyaro­kért. Azért, felel­tem, mert ők megjavulhatnak, a jó magyarok azonban olyan jók, hogy semmi érdekes nincs bennük. Félretéve a tréfát, kifaggattam, mégis mi­lyen szerinte a jó magyar ember és milyen a rossz. Hosszúra nyúlt és kínos beszélgetésünkből a következő tanulságokat szűrhettem le: A jó magyar ember hagyo­mánytisztelő, szorgalmas, becsü­letes és tősgyökeres. A rossz ma­gyar ezzel szemben idegen szoká­sokat vesz föl, majmolja a Nyuga­tot (még mindig jobb, mintha a Keletet majmolná, teszem hozzá én) és gyökértelen. A jó magyar annyira szereti az anyanyelvét és a magyar kultúrát, hogy más nyel­ven nem is beszél, más kultúrák pedig idegenek tőle. A rossz ma­gyar ezzel szemben mindenféle idegen nyelveket megtanul és ide­gen kultúrákkal mérgezi a közvé­leményt. A jó magyar az ötvenes években ütötte a kulákot, padlást söpört (na nem a sajátját) és rajta van a neve az StB ügynöklistáján. A rossz magyar viszont vagy ku- lák volt, vagy erkölcstelenül meg­lapult, s neve nincs rajta az StB ügynöklistáján. Jó magyar az, aki nem kedveli az idegeneket és utál­ja a liberálisokat. A rossz magyar ezzel szemben a cigányt ember­nek tekinti és nem szökik föl a vérnyomása, ha itt tanuló szem­esen diákot lát az utcán. És így to­vább. Épületesnek aligha nevezhető eszmecserénkre a választások ürügyén került sor. Bizony, egy karámban vagyunk, jó és rossz magyarok, Szlovákia nagy pász­tora, V. M. terelt minket be oda. Nélküle a hármas koalíció még mindig fikció volna. Tempera­mentumos is­merősömnek nem nagyon tetszik a magyar koalíció, mert benne van az MPP. De azért a magyar koalí­cióra fog szavazni. Nekem sem tetszik a magyar koalíció - egé­szen más okból. Nem az eszméje ellen van kifogásom, hanem ahogy azt megcsinálták. De azért én is a magyar koalícióra fogok szavazni. Pedig rokonszenves a KDH és a Demokrata Párt is, kü­lönösen az utóbbi. Ám amikor a Domino efektben elolvastam a programjukat, illetve annak a ma­gyar kisebbséghez való viszonyt taglaló passzusát, elkedvetlened­tem. Csupa semmitmondó, üres frázist találtam ott. Ugyanazzal a, jobb szó híján, süketséggel talál­koztam, amely a hajdani VPN ve­zérkarának nagyobb hányadára volt jellemző. Öt évvel a diktatúra bukása után a nemzeti elv immár elsöprő győzelmet aratott a polgári elv fö­lött. A nemzeti elv legfőbb hordo­zói azok a kommunista utódpár­tok (HZDS, SDL), amelyek a leg­több eséllyel indulnak a mostani választásokon. Öt évvel a diktatú­ra bukása után Szlovákia nem a prosperitás útján, hanem kataszt­rófa felé halad. Éppen ezért és ép­pen most szükségszerű a szlováki­ai magyar pártok együttműködé­se, bármilyen mély ellentétek vá­lasztják is el ezeket a szubjektu­mokat egymástól. Ezért fontos, hogy a „jó” magyarok és a „rossz” magyarok minél nagyobb szám­ban adják le voksukat a magyar koalícióra. GRENDEL LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom