Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-18 / 38. szám
1994. szeptember VÁLASZTÁSI KÜLÖNSZÁM III. Miért vállaltam? M egkértek újra, ugyanúgy, mint két éwel ezelőtt, vállalnám-e a képviselőjelöltséget, és én most is igent mondtam. Matematika-fizika szakos pedagógusként dolgozom szölőfalumban, Ipolybalogon. Elvállaltam a jelöltséget, az egy hónapig — tehát a kampány idején —, vagy akár az évekig tartó többletmunkát: ha a tisztelt választó- polgár bekarikázza a nevem, vagyis ha engem is bejuttat a parlamentbe. Elsősorban azért, mert a pedagógus a család mellett ma is az egyik legfontosabb nevelési tényező, akinek rangja van a szülők, a felnőttek közössége előtt, ha erkölcsi és szakmai szempontból valóban nevelője szölőföldje, régiója felnőtt lakosságának is. Jelenleg azért is fontos a pedagógusi hivatásé politikus, mert nagyon sok ember az átalakuló-vajúdó világunkban súlyos anyagi helyzetbe került, értékzavarokkal küzd, bizonytalannak látja a jelent és a jövőt, kiábrándultság, közöny teszi még nehezebbé életünket. K ell ilyen esetben a biztató szó, a példát, utat mutató személyiség, aki, hitem szerint, pedagógus legyen. Aki saját személyes példájának meggyőző erejével igazolja, hogy nem szabad csüggedni, feladni a harcot, megtorpanni, kétségbeesni a megpróbáltatások, a rendszerváltás emberpróbáló éveiben. Sőt: valamiképp elébe kellene menni a jószerencsének, sorsunk jobbrafordulásának. Elsősorban tudással, továbbképzéssel, kezdeményezésekkel. Sokszor mondogatják, ezért talán már szólammá züllesztették, pedig manapság különösen igaz: a tudás hatalom. A tanult ember könnyebben elhelyezkedik. Aki nyelveket tud, könnyebben mozog és tájékozódik kitárulkozó világunkban, aki felismeri, milyen munkát, milyen szaktudást igényel itt és most szülőfaluja, lakóhelye és régiója, az hamarabb és könnyebben boldogul. A negyven éven át belénk sulykolt tespedtsé- get, önelégültséget, esetenként pedig a kishitűséget kellene elsősorban legyűrnünk magunkban. Ahogy az Úr mondja Ádám- nak: "... az élet küzdelem,/ S az ember célja e küzdés maga.” D icséretesen szép szavak ezek — gondolják egyesek, csak mit kezdjünk velük mai racionális, MOLNÁR JÓZSEF, 44 éves, pedagógus, Ipolybalog — 2. a Magyar Koalíció közép-szlovákiai listáján sok esetben önző világunkban? Téves ez az állítás. Én szeretném igazolni szerény képességeimmel, pedagógusi hivatásommal és politikusi ténykedésemmel — ha a tisztelt választópolgár szavazatával följogosít erre. Mert küzdeni kell a boldogulásunkért, de tisztességes eszközökkel: szaktudással és nem önző csörtetéssel, olyan értékrenddel, amelyben a szeretet, az igazmondás és a becsületesség a meghatározó, nem pedig az embertelenség, a hazugság és a becstelen élet. Ezek így önmagukban, egyfajta felsorolásban talán közhelyként hatnak, ám iránytűvé, nemes és követendő céllá magasztosulhatnak, ha olyan ember, olyan közösség hirdeti ezeket, akik személyes hitelükkel másokban is képesek lángra lobbantam a hit, a keresztény értékrenden alapuló tettrekész- ség fáklyáját. M agyarként, keresztényként, Szlovákia polgáraként a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom programjában találtam meg azt az alapot, amelyre erkölcsi, szellemi és anyagi értelemben is építkezni lehet. Ez a program értelmes áldozatvállalást követel a tagságtól, szimpatizánsoktól, leginkább azonban a képviselőjelöltektől: mondjanak le önző és önös érdekeikről a közösség javára. Hazai magyarságunk, minden állampolgár boldogulása érdekében. Ez a program világosan meghatározza: mit kell tennünk, merre kell haladnunk azért, hogy kijussunk a társadalom erkölcsi és gazdasági válságából. Ez a program segítő kezet nyújt minden embernek. Azoknak is, akik ideiglenesen bajba jutottak. Nem hagyja magukra őket a megpróbáltatás nehéz óráiban, éveiben. Ez a program az ember tehetségére, tudására, egyéni kezdeményezésére épít: olyan államot, olyan jogrendet követel, ahol a szeretet, a becsületes munka teremt jólétet, a mainál jobb megélhetést mindenki számára. Voltak és lesznek olyan rátermett képviselőink, akik ezt a programot — más magyar és hasonlóképpen gondolkodó szlovák képviselőtársaikkal együtt — képesek lesznek valóra váltani. Mindannyiunk boldogulása érdekében. Ezért szavazzon ránk, ezért karikázza be a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselőit! Molnár József Válság, munkanélküliség helyett - MÁST, JOBBAT Nem vagyok vándorló alkat, mégis egy ideig úgy alakult az életem, hogy aránylag sok munkahelyem volt. Hatvanban érettségiztem a kassai magyar gépipari szakközépiskolában, utána a trineci vasgyárban kezdtem dolgozni. A betanulás után a Kelet- Szlovákiai Vasmű lemezhengerlő részlegének mestere lettem, majd a katonai szolgálat letöltését követően visszakerültem szülőföldemre: beruházási technikusként, később más beosztásokban a Közép-Szlovákiai Cukorgyárban dolgoztam. Innen kerültem a járási beruházási osztályra. Nyolcvanhatban szereztem oklevelet a besztercebányai energetikai továbbképzőben. Ezt követően a Slovsport 04. számú üzem vezetőjeként dolgoztam Rimaszombatban. Nyolcvankilenctől a helyi közterületfenntartó vállalat igazgatója vagyok. Eddigi munkahelyeimet mindössze azért soroltam föl, hogy ezzel is igazoljam: jól ismerem szülőföldem és az itteni régió nyomasztó gondjait, a kétkezi munkások, két fiam és más ismerősök révén pedig a mai fiatalok nehéz életét, közérzetét. Járásunk, régiónk a legelmaradottabbak közé tartozik Szlovákiában. Tragikusan magas a munka- nélküliség aránya, értelmes emberek, rátermett fiatalok nem találnak munkát. Állandó kapcsolatban állok a vállalat alkalmazottaival, akiknek ugyan van munkájuk, ám a megélhetésük nagyon nehéz. Bizony nem ritkán filléres gondjaik vannak, olykor a kenyérre, tejre valót sem tudják gond nélkül előteremteni, pedig igyekszünk a lehetőségekhez képest tisztességesen megfizetni őket, csak hát a mi kasszánk, a városi önkormányzat pénztárcája is elég üres. Rendszeresen járok az ön- kormányzati ülésekre, így valóban részletesen ismerem városunk és régiónk súlyos problémáit. Hiszem, hogy ezek a gondok nem megoldhatatlanok. Hiszem, mert ezen a vidéken is sok értelmes, szakképzett és tenni akaró ember él. Olyanok, akik velem együtt ki akarnak kerülni a válságból, mielőbb csökkenteni szeretnék a munkanélküliség arányát. Mindez, persze, nem megy máról holnapra, hiszen varázsvesszője, csodaszere sajnos senkinek sincs. De tervünk, válságkezelő és -megoldó programunk van. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom programjával összhangban minden lehetséges gazdasági és politikai eszközzel szorgalmazni kell a kis- és középvállalkozók támogatását adókedvezményekkel, kedvező hitelekkel és más módon is. Ezzel lehetővé tennénk a családi vállalkozások megerősítését a szolgáltatásokban, bizonyos iparágakban és a mezőgazdaságban is. A mai helyzet megfojt csaknem minden kezdeményezést, vállalkozást. Akkora adókat vetnek ki, olyan feltételek mellett kínálnak — ha egyáltalán kínálnak — hitelt, amelyet lehetetlen tisztességes munka és könyvelés mellett megfizetni. Nem virágozhat föl, sőt meg sem élhet az a társadalom, ahol jól keresni, meggazdagodni nem elsősorban a tisztességes munkából lehet. Ezért volnának szükségesek alapvető változások hitel- és adópolitikában, ezért fontos a kormány regionális gazdasági politikájának a reformja. Legyen világos koncepció arra, hogy milyen régiókat támogatnak és miért, legyen áttekinthető minden érdekelt számára az anyagi és egyéb juttatások rendszere és mértéke. Döbbenetes és megengedhetetlen például, hogy az északi területek sokkal több állami támogatást kaptak a mezőgazdasági termelésre, mint a mi vidékünk és általában a déli országrész, amely mégiscsak országunk éléskamrája — lehetne. Ma egyre inkább nem nevezhető annak, hiszen egyre válságosabb a mezőgazdaság helyzete is, mert magasak az energiaárak és alacsonyak a fel- vásárlási árak, sőt akadozik is a felvásárlás. Lehetne ez másképpen is. Válság és munkanélküliség helyett végre mást, jobbat — ez a célom, programom. Tudásomat, tapasztalatomat e cél érdekében szeretném kamatoztatni. Jól tudjuk, számos nyugati ország példáján láthatjuk, hogy emberhez méltó, nyugodt lelki és anyagi körülmények között fejlett társadalomban lehet csak élni. Ahol a keresztény hit és felebaráti szeretet érvényesül, ahol a jogrend, demokrácia, korszerű működési elvekre épülő társadalom és gazdaság jelenti a biztos megélhetést és a támaszt a rászorulóknak. Nem vagyok álmodozó, nem járok a fellegekben, amikor azt állítom, mindez egyszer valóra váltMATYINKÓ LÁSZLÓ, 52 éves, gépésztechnikus, Rimaszombat — 9. a Magyar Koalíció közép-szlovákiai listáján ható. E nemes cél érdekében nagyon sokat éppen a parlamentben és képviselőként a szülőföldön lehet tenni. Ezért vállaltam a képviselőjelöltséget és ezért kérem tisztelettel választópolgáraim munkára kötelező és buzdító bizalmát. Matyinkó László Mi bízunk Önökben, Önök bízzanak bennünk!
