Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-18 / 38. szám
IV. VÁLASZTÁSI KÜLÖNSZÁM 1994. szeptember A választópolgár kérdez — Csáky Pál válaszol CSÁKY PÁL, 38 éves, vegyészmérnök, képviselő, Léva — 3. a Magyar Koalíció nyugat-szlovákiai listáján Az egyik legnépszerűbb és legtöbbet utazó szlovákiai magyar politikus. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy hazai magyarságunk utazó nagykövete, aki ennek ellenére gyakran szerepel a tévében, újságokban, gyakori vendége a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom helyi rendezvényeinek is. Itt hagzottak el az alábbi kérdések és válaszok is. — Létezik-e erkölcs a politikában? — Kétségtelenül létezik, annak ellenére, hogy számos politikus, politikai párt, politikai történés kapcsán joggal támadhatnak kételyei az embernek. A kelet-európai helyzetet tekintve ráadásul azt kell mondjam: léteznie kell. Robert Schuman, volt francia miniszterelnök és Konrad Adenauer, volt német kancellár tette, akik tető alá hozták a német-francia megbékélést, kétségkívül az erkölcs megnyilvánulásának tekinthető a politikában. Békét teremtettek viszályok, háború és vérontás helyett. Churchill és Nagy-Britannia kiállása Hitlerrel szemben szintén ilyen cselekedetnek tekinthető. A kommunista totalitarizmussal vagy az elnyomás bármely formájával szembeni fellépés véleményem szerint szintén ilyen megnyilvánulás. — Ön milyen erkölcsi kritériumok alapján politizál? — Megvallom, elsősorban a saját lelkiismeretemre hallgatok. A belső békém megtartása nagyon fontos számomra, még akkor is, ha emiatt külső támadások érnek. Azt is elismerem, hogy a fent említett példák személyes indíttatást is jelentenek számomra. Schuman is, Adenauer is kereszténydemokraták voltak; ez a szellemiség teremtő alaphozzáállást feltételez. Churchill konzervatív volt, ami azt jelenti, hogy eszmerendszerét az értékek megőrzésére alapozta. Ugyanakkor kétségbe vonná-e valaki, hogy a világtörténelem egyik legnyitottabb elméje volt? Úgy érzem, számunkra is, értékeink megőrzése mellett, az állandó megújulás, a permanens modernizáció jelentheti a jövő útját. — Jut-e ideje a családjára a politizálás, a sok utazás mellett? — Sajnos, kevés. A család azonban — eléggé meglepő módon — ezt egyelőre tudatosan vállalja. A négy lányom egy sajátos mikrotár- sadalmat alkot, szeretik és ügyesen nevelik is egymást, a feleségem és én, hála Istennek, nem ítéltettünk arra a szerepre, hogy állandóan felettük álljunk. Amikor viszont együtt vagyunk, kitomboljuk magunkat. — Ön az egyik legtermékenyebb írónk is. Van-e ma súlya, becsülete, emberformáló ereje a művészetnek, konkrétan a szlovákiai magyar irodalomnak? — Úgy gondolom, sajnos csekély. Az emberek keveset olvasnak, így eleve csökken az irodalom emberformáló esélye. Ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell. — Miként érhető el, hogy a műszaki, a közgazdász- és az agrárértelmiség nagyobb szerepet kapjon a szlovákiai magyar politizálásban? — Rá kell jönniük, hogy ez az ő érdekük is. Kamarákat, társulásokat kell létrehozniuk, s olyan érdekérvényesítő formákat, amellyel rákényszerítik a szlovákiai magyar politikát, hogy az ő konkrét problémáikkal is foglalkozzon. Ismétcsak figyelmeztetni szeretnék, nem szabad a politikát abszolutizálni; a politika nem képes — soha sem volt az — felölelni az emberi élet teljességét. A politikát csak súroló vagy politikamentes civil szerveződéseknek egy egészséges társadalomban óriási a szerepük; ám független létükkel is befolyásolni képesek a politika irányulásait. A humán értelmiségiek pártokban való politikai szerepvállalása tehát csupán az egyik — nem a legelterjedtebb — lehetőség. A fenti szerveződés és kölcsönhatások nélkül azonban nem lehetséges a szlovákiai magyar politika kívánatos modernizálódása. — Ön a nyelvhatáron él. Szülővárosából, a mindennapok gyakorlatából miként látja a szlovák-magyar megbékélés esélyeit? — Rövid távon sok problémát látok, középtávon azonban optimista vagyok. A lévai tömbházban, ahol lakom, egy olyan lakótárssal vagyok most a legközelebbi kapcsolatban, aki egy évvel ezelőtt még a Szlovák Nemzeti Párt szimpatizánsa volt. Poprádról származik, és tavaly, az egyik televíziós vita után keresett fel, hogy vitázzon velem. Azóta emberileg közel kerültünk egymáshoz, s épp a múlt héten jelentette ki, hogy az MKDM-re fog szavazni. — A nyugati ember, a nyugati politikus ismeri-e a szlovákiai magyarságot, pártjainkat, s mi a véleménye róluk? — Az elmúlt két év legnagyobb eseményének éppen azt könyvelhetjük el, hogy mára bízvást elmondhatjuk, Európa minden számottevő politikai döntéshozója nemcsak tud rólunk, de ismeri a problémáinkat is. Többen szimpátiával is viseltetnek irántunk, ez azonban nem szabad, hogy megtévesszen minket. Ők elsősorban a saját gondjaikkal vannak elfoglalva, ami érthető; segíteni tudnak minket, támogatni is, de magunknak kell megmondanunk, mit akarunk, magunknak kell a legfontosabb lépést megtennünk. Jó értelemben véve erőseknek kell lennünk, döntő fontosságú, hogy erős parlamenti képviseletet hozzunk létre. A nyugatiaknak látniuk kell: mögöttünk tömegek állnak. Csak így válunk valós politikai tényezővé kül- és belföldön egyaránt. -mVKT-1260/C Összeállította az MKDM sajtóbizottsága Felelős szerkesztő': Bárdos Gyula A kiadvány térítésmentesen terjesztendő'
