Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-18 / 38. szám
VÁLASZTÁSI KÜLÖNSZÁM 1994. szeptember Igazi megbékélést Kiválasztottnak érezhettem magam, amikor két esztendővel ezelőtt 29 évesen tagja lehettem Szlovákia legfelsőbb törvényhozó testületének. Korábban a tisza- csernyői átrakodóállomáson dolgoztam a beruházási osztály főelőadójanként, az 1990-es helyhatósági választásokat követően pedig önkormányzati képviselő lettem. Szüleim vallásosak voltak, engem is ilyen szellemben neveltek, így már fiatal koromban a közéletben a keresztény értékrend és erkölcs alapján tevékenykedtem. A kereszténység évszázadokon át a megmaradást, az európai műveltséget jelentette a magyarság számára is. A keresztény politizálás ma elsősorban Nyugat-Euró- pában tölt be meghatározó szerepet. Térségünkben ezek a hagyományok is csorbát szenvedtek az elmúlt évtizedekben, de napjainkban ez a politikai irányzat újra jelen van és egyre fontosabb szerepet tölt be. Tiszteletet parancsoló múltja, biztató jelene és jövője van a keresztény politizálásnak. Nálunk elsősorban a Magyar Keresztény- demokrata Mozgalom érdemeként, amelynek tekintélye, rangja az elmúlt két esztendőben megnőtt idehaza és külföldön is. E mozgalom országos elnökségének tagjaként és képviselőként tudatosítom, hogy ezt a bizalmat napról napra meg kell szolgálni, A tisztelt választópolgárok növekvő támogatását még eredményesebb munkával kell viszonozni. Tenni szeretnék továbbra is ezért, hogy könnyebb legyen a Bodrogköz és az Ung-vidék lakosságának, a szlovákiai magyarságnak és Szlovákia valamennyi polgárának a sorsa. Szülőföldem, lakhelyem távol fekszik a fővárostól. Súlyos gondok nyomasztják az itteni embereket. A vidék mezőgazdasági jellegű, a Kelet éléskamrájának is mondták. Nem véletlenül, hiszen ezreknek nyújtott megélhetést ez a föld. Ősrégi templomok, várak, kúriák a tanúi annak, hogy a bodrogköziek és az Ung vidéki emberek szorgalBARTA PÁL, 31 éves, közlekedési mérnök, képviselő, Királyhelmec — 5. a Magyar Koalíció kelet-szlovákiai listáján más, becsületes munkájuk révén szép közösségi életet éltek. Ma ezek a műemlék értékű épületek romokban hevernek. Akárcsak e vidék mezőgazdasága. Ez a nemrég még virágzó ágazat ma a csőd szélére sodródott. Mindez több szlovák kormánynak e vidéket mostohaként kezelő, amúgy is következetlen mezőgazdasági politikájából, a támogatások és beruházások elmaradásából fakad. Megtette a maga negatív hatását a keleti piac szétesése is. Ma alacsonyak a felvásárlási árak, rossz a kereskedelem, nincs számottevő kereslet. Nehéz, egyre nehezebb a megélhetés a Bodrogközben. Az átrakodóállomás több ezer embernek adott munkát, de megélhetést nem egészen, hiszen ebből a fizetésből csak szűkösen lehetett megélni. Mára ez a gyér bevételi forrás is elapadt. Kevés, nagyon kevés a munkalehetőség Tisza- csernyőn és az egész Bodrogközben, Ung-vidéken is. Igazi megbékélést, reményt szülőföldemnek az európai integráció hozhat, amelynek első lépése a határok megnyitása. Amíg határok szabdalják föl a régiókat és a magyarságot, addig nem lehet megfelelő együttműködés: árucsereforgalom, kereskedelem. Képviselőként eddig is szorgalmaztam, ezután pedig másokkal együttműködve még inkább szeretném követelni szabad vámterületek létrehozását, a határok megnyitását, s ezzel együtt olyan adókedvezmények bevezetését, amelyek segítik a megmaradásban és a fejlesztésben a kis- és középvállalkozókat. Különösen a kezdetben nagyon fontosnak tartom, hogy az állam és a kormány ne csak vigyen, hanem adjon is: célirányos beruházásokkal ösztönözze befektetésre, új munkahelyek létesítésére a vállalkozókat és a külföldi tőkét is. Van hova, van mibe beruházni. Érdemes bízni, támaszkodni az itteni emberek szorgalmára, szaktudására. Nagyon szeretném, ha a fiatalok nem vándorolnának el szülőföldjükről, ám ehhez nem csak munkahelyek kellenek, hanem az állam hathatós támogatása is építkezéshez, lakáshoz szükséges hitelekre. Újraválasztásom esetén következetesen fogok e célokért harcolni. Nem lehet számomra fontosabb erkölcsi parancs, szakmai feladat, mint szülőföldem, magyarságom hathatós képviselete. Dolgozni, naponta tenni boldogulásunkért, a mainál sokkal jobb életünkért. Barta Pál A legnagyobb kárpótlás Szene és környékének idősebb és náluk valamivel fiatalabb polgárai édesapám, majd a ZDROJ boltjából ismerhettek leginkább. Ennél is többen a kulturális munkámból, ugyanis hosszú évek óta a CSEMA- DOK helyi szervezetének a vezetőségi tagja vagyok. Szene vegyes lakosságú város, a magyarság részaránya mára harminc százalékos, ennek megfelelő a helyi önkormányzat összetétele is. Jómagam a nagy- politikában is elengedhetetlen tapasztalatot, kompromisszumkészséget itt tanultam, ugyanis a helyi magyar koalíció támogatja a józan gondolkodású szlovák képviselők törekvéseit, ha azok a lakosság javát szolgálják. A többséget képviselő polgármester tudatában van jószándékunknak, fontosságunknak is a határozatok meghozatalánál, és így együttműködésünk — a kétségtelenül nem könnyű körülmények között — eredményesnek mondható. Úgy hozta a sors, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomban több társammal együtt igyekeztünk segíteni a kárpótlási ügyekben. A magyarországi kárpótlási törvény tartalma és erkölcsi értéke egyedülálló a világon. Fél évszázados szenvedés, megaláztatás, ezernyi tragédia, mellőzés, döbbentes igazságszolgáltatás után lehetőséget adtak a fájdalmak enyhítésére, némi anyagi kárpótlásra — és nemcsak a magyaroknak. Szlovákoknak, románoknak, szerbeknek és más nemzetiségű idős embereknek, a törvény előírásainak megfelelően. Példátlan cselekedet ez! Én Nyugaton voltam hadifogságban, ezért a törvény szerint nem voltam jogosult a kárpótlásra. Mégis, talán én kaptam a legnagyobb kárpótlást. Annak a sok száz embernek — több szlovák polgártársamnak is — a köszönő szavát, hálálkodását és buzdítását a további munkához, akinek az MKDM segített, többüknek pedig személyesen én könnyítettem az ügyintézést és az eligazodást. Ritka szép jutalom volt ez a heteket, hónapokat idénybe vevő fáradozásért. Igazságtalan lennék, ha nem említeném a Szlovák Nemzeti Tanács által elfogadott kárpótlási törvényt, hiszen ennek alapján a mi régiónkban élők közül is több ezren kaptak erkölcsi és némi anyagi elégtételt. Persze, a kollektív bűnösség rögeszméje alapján elszenvedett megaláztatást, szenvedést nem lehet csak anyagi juttatásokkal kiengesztelni. Mindennek nagyobb hatása lenne, ha a többség megkövetné azokat, akik ellen elődeik vagy éppenséggel közülük néhányan vétettek — jogtalanul. A keresztény-keresztyén gondolkodású és érzelmű ember tudna felejteni. Megbocsátana, megbékülne! Amíg eljön az igazságtétel órája, az igazi szlovák-magyar megbékélés, addig cselekednünk kell. Segíteni a munkanélkülieket, hogy ők is keressenek lehetőséget a kitörésre. Az emberek bizonyos mértékben csalódottak, de nem közönyösek. Sok ember várakozik, keresi azokat a politikusokat, akikben valóban megbízhat. Ezért nem szabad felelőtlenül ígérgetni. Egyet viszont ígérni kell, mi több: mielőbb valóra váltani. Véget kell vetnünk a magyar pártok közötti viszálykodásnak, ne a civakodás, hanem a gazdasági rend újraélesztése legyen a célunk. A munkánk! Csak így győzhetünk meg minden magyart és más velünk szimpatizálót, hogy szent kötelessége elmenni szavazni, s ha bízik az MKDM politikájában és politikusaiban, akkor bennünket szíveskedjék bekarikázni. Gazdasági területen dolgoztam évtizedeken át. Ezért tudom, hiszem, hogy e téren kell és lehet is gyorsan és eredményesen cselekedni. Olyan törvények megalkotását szeretném szorgalmazni, amelyek elsősorban a kis- és közép- vállalkozók, a mezőgazdaságban termelők helyzetét, munkáját javítják, talpon maradását, boldogulását teszik lehetővé. Ha ők és családjuk szorgalmas munkával boldogulhatnak, gazdagodhatnak, akkor megtelik az állam kasszája is, így aztán jut majd iskolára, kultúrára, egészségügyi és szociális célokra. És még egyet hangsúlyoznék: nagyobb becsületet, jobb fel- vásárlási árakat az őstermelőknek! Ök is jussanak végre tisztességes bevételhez, ne csak a felvásárlók, közvetítők, kereskedők és az árusítók. Legyen igazságosabb a haszonkulcs. Nagyon remélem, hogy a mostani választások eredményeként olyan parlament és olyan kormány jön létre, amely véget vet a meddő vitáknak, a pártok öncélú és ÁSVÁNYI LÁSZLÓ, 69 éves. közgazdász mérnök, Szene — 9. a Magyar Koalíció nyugat-szlovákiai listáján nem ritkán ízléstelen, önző torzsalkodásának és végre a lényegre, a gazdasági élet felpezsdítésére, az értelmes jogalkotásra vagyis a mainál jobb, boldogabb élet alapjainak lerakására képes összpontosítani és másokat is erre ösztönözni. A magam tapasztalatával, szaktudásával és életerejével e folyamatban szeretnék hasznos ember lenni. És addig tevékenykedni, amíg nem szorulok mások segítségére, de annál többet segítek másoknak. Ez a motor hajt engem. Ehhez adhat nélkülözhetetlen erkölcsi hajtóerőt tisztelt választópolgáraim bizalma. Ásványi László
