Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-18 / 38. szám
^ JHT.A.ZXJISHC TÁJA JÓ TANACSAI Bagolylepke hernyója, babzsizsik, rebarbara, pázsit A késői káposzta kártevői közé tartozik a bagolylepke hernyója és a levéltetű. A lepke lárvája a leveleket hámoz- gatja, majd karéjozza. Teste világos sárgászöld, néha kékes vagy barnás árnyalatú. Hátán több, elmosódó sávval; hossza 30-35 mm. Araszolva mozog. A késői kelkáposztán, céklán, karfiolon még október folyamán is károsít. Mind a bagolylepke hernyója, mind a levéltetvek ellen Chinetrin 25 EC, 0,05 vagy Decis 2,5 EC 0,5 százalékos oldatával védekezhetünk (5 ml szer 10 liter vízben). A bab veszélyes kártevője a babzsizsik (Acanthosceli- des obtectus), amelynek kárképe jelentősen eltér a borsózsizsikétől (Bruchus pisorum), s tőle veszélyesebb is. Míg a borsóban csak egyetlen borsózsizsik-lárva károsít, addig a babot az említett fajnak 10-20 lárvája is megtámadja, s így azon több nyílás látható. Ebben az esetben is hatásosan védekezhetünk, ha a babot a mélyhűtőben tároljuk, illetve itt fagyasztással a lárvákat elpusztítjuk. Szeptember-október folyamán szaporítható tőosztással a rebarbara. Egy-egy nagyobb tövet akár 4-5 részre is szétszedhetünk; tenyészterületnek egyedenként 1,5-2 m~- t számítsunk. Az ültetést követően a töveket alaposan öntözzük meg. A talaj iránt nem igényes, de magas talajvízszintű területre ne ültessük. Nitrogénigénye magas, trágyázást viszont nem igényel, mert jól fejlett gyökérzete ezt a fontos biogén elemet nagyobb területről is képes összegyűjteni. A fajták közül a piros levélnyelű, zöld húsú Goliáth, s a zöld nyelű, zöld húsú Viktória ajánlható. A gyümölcsfák törzséről távolítsuk el a kifolyt mézgát. A mézgásodó sebek kimetszésével azonban várjunk tavaszig. Lassan eljön az ideje a hernyó-, illetve lepkefogó (az araszoló lepkék szárnyatlan nőstényeinek összegyűjtése céljából) övék kihelyezésének. Az almafajták szüretelésekor ügyeljünk az időpont megválasztására. Napfényes, száraz időben szedjük le a termést. Ne szüreteljünk idejekorán, mert az így tárolóba került gyümölcs kellően nem érik be, s íze nem lesz teljes. Az alma vagy körte akkor kellően érett, ha az ágról egy csavarintásra könnyen leválik. A szüret előtt természetesen készüljünk fel a tárolásra. A helyiséget takarítsuk és meszeljük ki. Ha erre az idén nincs szükség, akkor legalább kénezzünk. Erre a célra légköbméterenként 30 gramm kénre van szükségünk. A polcokat, ládát 2 %-os rézgálic oldatával mossuk le. Még most is gondot okozhatnak a szőlőben a darazsak. Ha van rá időnk, igyekezzünk megállapítani - röptűket figyelve - fészkeik helyét, s azokat semmisítsük meg. Folytassuk tovább a csapdázást is. Aki még nem tudná, hatásos csalogatóanyag készíthető 1,5 dl sör, 1 kávéskanál cukor és 2 kávéskanál ecet összekeverésével. Az anyag egykét nap alatt megerjed, s ennek már a darazsak nem tudnak ellenállni. A szőlő sajtolásánál megkülönböztethetünk prés- és ún. utóprésmustot. Az utóbbi a legnagyobb nyomással nyert mustrész, ezt külön fogjuk fel, s külön is erjesszük. Tájainkon most van az ideje a pázsit telepítésének, ui. az ősztől tavaszig terjedő időszakban nagyobb a valószínűsége annak, hogy elegendő lesz a csírázáshoz és a fejlődéshez a csapadék. Ahhoz, hogy szép, sűrű gyepet kapjunk, jó, ha a vetést keresztben végezzük. Négyzet- méterenként - a keverék összetételétől függően - 7-30 gramm magra lehet szükségünk. A hónap második felében vessük el a körömvirág, a szarkaláb, a díszmák magvait, amelyek így tavasszal hamarább nyílnak. -rBOfiYÖSÖlt TELEPÍTÉSE Helyválasztás, talajelőkészítés A bogyós gyümölcsű cserjék ültetésének legalkalmasabb időpontja az ősz, ellentétben a törzses változatokkal, melyeket a tavaszi hónapokban ajánlatos telepíteni. Az őszi ültetésnél a begyökeresedés még a fagyok beállta előtt megtörténik. Az ültetést minél korábban, de legalább október közepéig végezzük el. A cserjéket néhány cm-rel mélyebben ültessük, mint ahogy a szaporítóanyag a faiskolában vagy az anyatövön volt - ezzel elősegítjük a jobb gyökeresedést. A fiatal növényeket a téli fagyoktól felkupacolással védjük. Ne feledjük el telepítés előtt a cserjéket a gyökérnyak fölött 20-25 cm-rel visszavágni. A ribiszkebokrokat - különösen ha összefüggő sövénynek neveljük - az utak és a kerítések mellé, a magasabb koronájú fák elé telepítsük. A köszmétebokrok a közlekedésre szánt utaktól távolabb kapjanak helyet, mert tüskézettségük miatt sok kellemetlenséget okozhatnak. A málnát szintén a kerítés mellé telepítsük. Gondoljunk vissza arra, hogy fejlődésére nagyon kedvezőtlen hatással van a talaj túlzott felmelegedése és kiszáradása. A szedernél kedvező eredményeket napos termőhelyen érhetünk el. Ne ültessük a töveket a kert fákkal beárnyékolt sarkába, mert itt jól fejlődnek ugyan, de kevés és gyenge minőségű gyümölcsöt teremnek. A talaj előkészítésének legszakszerűbb módja a készlettrágyázással egybekötött talajforgatás. A két ásó- nyomnyi mélységű (kb. 35-40 cm) talajforgatás elégséges. Mélyebbre ne forgassuk, nehogy a szervesanyagban gazdag és jó tápanyagtartalmú feltalaj az aktív gyökérzóna alá kerüljön. A ribiszke és a köszméte számára a 35^10 cm mély barázda alját még további 15-20 cm mélységig ásóval vagy csákánnyal, forgatás nélkül lazítsuk fel. A munkát 35-40 cm mély nyitóárok kiásásával kezdjük. A forgatás alkalmával juttassuk ki a szerves- és műtrágyákat is. A szervesek közül csak érett istállótrágya vagy komposzt javasolható (3-10 kg/m^). Érdemes megjegyezni, hogy minél kötöttebb vagy lazább kertünk talaja, annál indokoltabb a nagyobb adag szerves trágya használata. A műtrágyák esetében a nitrogéntartalmúakat korán tavasszal, a foszfát- és kálium- tartalmúakat pedig ősszel jutassuk a talajba. A ribiszkét lehetőleg sövénynek neveljük (a málna és a köszméte is telepíthető így), mert ez néhány tő termesztése esetén is számos előnnyel jár. A sűrűn ültetett ribiszkebokrok termőfelülete gyorsabban kialakul. Az egymással érintkező bokorrészek következtében már a harmadik évben összefüggő, természetes sövényfal alakul ki. Az egymást átfedő bokrok nagyobb páratartalmú és alacsonyabb hőmérsékletű mikroklímát alakítanak ki, így a ribiszke teljesítőképessége jelentősen növekszik. Sövényművelés esetén - a fajták növekedési erejétől függően - a feketeribiszkét 2,2, a pirosat 2 m sortávolságra ajánlatos telepíteni. A legkisebb tőtávolság 0,6-0,7 méter lehet. M.D. Borsórozsda A borsórozsda már az előző század eleje óta ismert, s napjainkban is gyakori, minden évben pusztító betegség. A kórokozó mikrogomba (Uromyces pisi) az utóbbi melegebb évjáratokban helyenként súlyos fertőzést is okozott. A tünetek rendszerint már az érőfélben lévő borsón jelentkeznek. A leveleken (ritkábban a hüvelyeken) apró, 1-2 mm-es sárgásbarna, majd feketésbarna porzó rozsdatelepek képződnek, amelyek szinte az egész levélfelületet ellepik, s így idő előtt lombszáradást, levélhullást okoznak. A rozsdagombák érdekes fejlődésű mikroszervezetek. Több fejlődési alakot hoznak létre, amelyek vagy ugyanazon növényen fejlődnek ki, vagy egyes alakjaik egészen más gazdanövényen jelennek meg. A borsórozsda e tekintetben gazdacserés gomba, azaz a kutya- tejféléket (Euphorbia) is képes megbetegíteni - ezek a köztesgazdák. A borsón - mint főgazdán - egyrészt a sárgásbarna színű nyári gombatelepek, szaknyelven, uredotelepek jönnek létre, másrészt valamivel később, de ugyanott a téli telepek vagy teleutotelepek jelennek meg, amelyek egyben az áttelelésre is szolgálnak. Mindkét gombatelep az epidermisz (bőrszövet) alól tör elő. E rozsdatelepeken természetesen szaporítóspórák képződnek, azaz uredo- és teleutospórák. A gomba melegkedvelő, s a borsón kívül megfertőzi a lednek- és bükkönyféléket is. Védekezésként (aláforgatással vagy égetéssel) semmisítsük meg a fertőzött borsószalmát. A köztesgazda (kutyatejfélék) irtása is egy védekezési lehetőség, de ez kevésbé járható út. Kémiailag - ha szükséges - az Alto nevű fungiciddel lehet permetezni, de csak akkor, ha vetőmagként vagy szárazborsónak használjuk fel a termést. k. sz. Torma a házikertben K orábban csak a téli hónapokban vásároltunk tormát, ezzel szemben az utóbbi időben ecetes, tartósított változatát egész évben szívesen fogyasztjuk. A torma a legtöbb kertben megterem, különös ápolási munkát sem igényel. Évelő növény, bár nagyüzemben évente telepítik. Legszebb termést homokos vályog-, illetve vályogos homoktalajon fejleszt. Hidegtűrő, de a nyári melegben sem károsodik. Évelőként öntözés nélkül is termeszthető, ám egyéves kultúrában vízutánpótlást igényel. Sovány talajon is megnő, de kedvezőtlen tápanyagellátás mellett vékonyabb gyökereket fejleszt. A kertnek olyan árnyékos helyein is megterem, ahová más zöldségnövényt már nem ültethetünk. Házikertben többéves termesztést ajánlunk, mert ez lényegében kevesebb munkát igényel. Késő ősszel vagy kora tavasszal telepítsük. Ezt megelőzően alaposan forgassuk át a talajt, majd négyzetméterenként 8-10 kg szervestárgyát juttassunk ki. Gyökértörzsdarabbal szaporítsuk. Az árutermelők, a jobb minőség ér- dekében 20-30 cm hosszú, ceruza vastagságú talpgyökerekről szaporítják. Nagy leveleket, terebélyes „bokrot” fejleszt, ezért legalább 70 cm-es sor- és 30 cm-es tőtávolságra ültessük. Gyomlálni, kapálni csak tavasszal szükséges, mert később a levelei elnyomják a gyomokat. Egy-két év után a torma szinte gyomként hat a kertben. A gyökereket a hideg beköszöntővel. a növény fejlődésének leállítása után célszerű felszedni. k. sz. A fagyok után szedjük! Még néhány évvel ezelőtt a kelbimbót a különleges zöldségfélék közé soroltuk, amelyet csak kevesen termesztettek és fogyasztottak. Napjainkra már általánosan ismertté vált, sok házikertben megtalálható. Hosszú tenyészidejű növény, sok vizet és tápanyagot igényel. A levéltetvek elleni permetezéseken kívül rendszeresen kell öntözni és fejtrágyázni. Ez érvényes az őszi hónapokra is, amikor egy fontos munkát, a levelezést kell elvégezni. A levelezés az oldalsó levelek eltávolításából áll - így a növény a levelek helyett a bimbók fejlesztésére fordít energiát. Ilyenkor csak a felső leveleket hagyjuk meg, az oldalsó lombozatot szedjük le úgy, hogy a bimbók ne sérüljenek meg. A kelbimbó szedésével ne siessünk - a hideget jól tűri, a fagy kedvező hatással van az ízére. Nemcsak a cukorképződés gyorsul fel ilyenkor, hanem az ízanyagok is nagyobb tömegben képződnek. Ezért azt csak az első fagyok után szedjük. sz_ TERVEZZÜK MEG A HÁZTÁJIT II. A törpésítés alanyai A termőkaros orsó már a második-harmadik évben kóstolót ad, a negyedikötödik évben pedig már termőre fordul. Kialakításakor suhángot vagy koronás csemetét válasszunk. A kinevelt fa 40-60 cm magas törzzsel és a sudáron körkörösen elhelyezkedő termőkarokkal rendelkezik. Azért fordul rendkívül korán termőre, mert a termőkarokat vízszintesen lekötözik. A sövényeken a csemetéket olyan közel ültetik egymáshoz, hogy később összefüggő gyümölcsfalat adjanak. A sövény jó területkihasználást garantál, könnyen ápolható és szép gyümölcsöt nevel. Kialakításához szintén suhángot vagy egyéves koronás csemetét válasszunk. Az ismert sövénytípusok közül nálunk a Hungária, a Palmetta, a Bouché-Thomas és a Haag rendszerű sövények váltak be. Egyetlen kertből sem volna szabad hiányoznia az almának. Nyári, őszi és téli fajtát egyaránt célszerű telepíteni, mert így folyamatossá tehető az ellátás. A korszerű, kis termetű fákat törpealanyra szemzik. Például az M 9-es alany kifejezetten törpe és a rajta „álló” almafa igen gyorsan termőre fordul. Az M 29 valamivel erősebben növekszik és jobban is gyökeresedik, ezért a bőtermő, de nem túl erősen növekvő fajták alanya. Sűrűbb ültetvények kialakításához is felhasználható. Nálánál is erősebb növekedésű az M 4- es, ezért féltörpe alanynak nevezik. A körte törpítéséhez elsősorban a birsalanyok jöhetnek számításba. Itt is termőkaros orsót vagy sövényt célszerű nevelni, mégpedig nyári, őszi és téli érésű fajtákból vegyesen. Legyen a kertben legalább egy kajszifa, s azt lehetőség szerint alacsony törzsön neveljük (sövénynek is megfelel). A tapasztalatok arra utalnak, hogy az alacsony törzsű kajszifák esetében ritkább a gutaütés! Jó tapasztalatokat szereztek a törpésítésnél használt szilvaalanyokkal. Az őszibaracknak nincs határozottan törpe növekedésű alanya, viszont maga a fa amúgy sem nő nagyra. Meszes, száraz talajokra a keserűmandula, más viszonyoknál az őszibarack alany való. Ez az egyetlen gyümölcsfaj, melyet katlankoronával célszerű nevelni. A meggy esetében a törpésítéshez és intenzív koronaforma kineveléséhez sajmeggy vagy vadmeggy alanyt ajánlatos választani. Sajmeggy alanyon némileg a cseresznye is törpésíthető. A cseresznyét azonban ne a kertbe, hanem a ház elé ültessük, mert kedveli a szellős helyet! A szilva - mirabolán vagy vörösszilva alanyon - a nyirkosabb kertrészbe kerüljön. (Folytatjuk) Miklós Dénes kertészmérnök Szerkeszti Pomichal Richard HÁZUNK TÁJA 1994. szeptember 18.
