Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-09-18 / 38. szám

Jövő héten öt napon át (szeptember 21-25.) a távoli Me­xikóban randevúzik a világ kajak-kenu sportjának színe- java. Az 1968-as nyári olimpia egyik színhelyén, a xo- chimilcói tavon rendezik a sportág idei vb-jét. Szlovákia kilenc versenyzővel képviselteti magát, köztük van há­rom csallóközi fiatalember is: Szabó Attila, Orosz Csaba és Botló Richárd. Valamennyien szeptember ötödikén keltek útra a közép-amerikai országba, hogy csapattár­saikkal együtt minél jobban alkalmazkodhassanak a me­xikói magaslati viszonyokhoz.Előtte már a bulgáriai Belmekenben hasonló körülmények között készültek. Közben egy hetet töltöttek otthon. Ekkor beszélgettünk. Ki ne hallott volna már Szabó Attiláról? A szőke, komáromi kajakos (jelenleg a Dukla Trenöín versenyzője) évek óta legismer­tebb élsportolóink közé tartozik és immár tizedik világbajnokságára készül. Hosszúra nyúló pályafutása során egyszer már feláll­hatott a dobogó tetejére: nyolcvankilenc­ben Plovdivban megnyerte a tízezer méte­res távot. Tavaly Koppenhágában bronzé­remmel búcsúztatta a versenyszámot, me­lyet Mexikóban a kétszáz méteres sprint vált fel. Attilát ez azonban nem érinti... Xo- chimilcóban egyéniben ötszázon indul, és újra beleül a kajak négyes hajóba: Erban- nal, TurzáwaA és Kadnáml.- Majd a szereplésemtől függ, milyen rangja lesz számomra ennek a világbaj­nokságnak. Úgy megyek ki, hogy minden megtörténhet. Ha nem jön össze a dolog, nincs különösebb baj. Kétezemégyszáz mé­teres magasságban még sohasem verse­nyeztem, ott pedig ez vár ránk. Amennyiben váratlan akadály nem merül fel, az első hat között kellene végeznem. De a hatodik hely sem elégít ki teljesen, egy kis szerencsével akár a dobogóra is kerülhetnék. Éremesé­lyeim mindig vannak a roppant kiegyensú­Kajakban a világbajnok lyozott mezőnyben, ahol sokszor centiméte­reken múlik a végső sorrend alakulása. Belmeken egyfajta bemelegítés volt Me­xikó előtt. Attila második magaslati edzőtáborozását élte át Bulgáriában. Sze­rinte ez jobban sikerült, mint annak idején Ausztriában. De az első tíz nap szörnyű ne­héznek bizonyult, a megszokott munkát csak óriási erőkiadással lehetett elvégezni. Az utolsó napon aztán már kiválóan érezte magát.- Közép-Amerikában azonban mégis más lesz. Először is a klíma eltérő, nyolc órával előbbre tartanak az idővel, na és az ottani vízviszonyok. Kinnjárt csapattársa­im kissé rámijesztettek. Sem a versenypá­lyának használt tóban, sem az ivásra alkal­mas tárolókban nincs kifogástalan víz. így nagyon óvatosnak kell lenni, ugyanakkor nélküle sem tudnánk létezni. Ezért emlege­tem célkitűzéseimmel együtt: ha nem leszek beteg... Mikor azt kérdeztem tőle, nem vágyott-e többre, vagyis arra, hogy az ötszázon kívül például ezer méteren is elinduljon, elárulja: nyolcvanhattól már nemigen törődik ezzel a távval. Amíg itthon nem volt jobb nála, rendre elindult. Erban feltörése óta mellőzi, az országos bajnokságon is ki­hagyta. Szerinte annyira eltérő mindkét számra a felkészülés, hogy egy-két kivé­teltől eltekintve itt is, ott is specialisták raj­tolnak. Ő pedig az ötszázasok közé sorolja magát. B elmekeni álmaival, pontosabban álmatlan éjszakáival kezdi. Mint mondja, egyiket sem tudta nyugodtan végigaludni, éjjelente öt- ször-hatszor is felébredt, de ilyesmire mindnyájan panaszkodtak. A magaslati levegő alaposan próbára tette pihenésre vágyó szervezetü­ket. Orosz Csaba somorjai kenust (jelenleg az $KP Bratislava sporto­lója) ráadásul más is zavarhatja: Mexikóban csak a négyes hajóba ül­het bele, az egyéni számokban Knazovicky és Páles indul. Pedig ő is szeretett volna. Mikor fontos volt: egy párharccal többet nyert vetély- társa, és az döntött a javára. Igaz, az egész nevezés körüli csatározá­soknak megvan a maga tanulságos története. Csaba elmondja ezt an­nak ellenére, hogy tudja, egyéniben igazán nagy eredményt nem vár­hatott volna Mexikóban, a négyesben viszont éremesélyesként lapá­tolnak. Így a többiek is a leggyakrabban a közös gyakorlást részesítet­ték előnyben.- Nagyon gyors számról van szó. Egyes országok, melyek egyes­ben vagy párosban nem mutatnak semmit, fel tudnak készülni. Öt­hat egységnek van éremesélye, köztük a miénknek is. Párizsban ki- lencvenegyben csak egy hiba folytán csúsztunk a hatodik helyre, tavaly eggyel előbbre léptünk. Ebben a számban mindig kiegyen­súlyozott a befutó: egy méteren belül nyolc kenu érkezik, sokszor csak néhány centi a különbség közöttük. Knazovickyvel, Pálessal és Filippel három éve húzok együtt. Másodikként ülök a hajóban, és a mögöttem lapátolóval amolyan motorként működünk közre. Amilyen csapásszámmal hajtunk, olyan tempóban halad a né­gyes. ” Csaba már nős, fia éppen a Mexikóba indulás napján volt egyéves. Mint mondta, mióta apaként lapátol, kevesebb a sietés az életében, nyugodtabban viseli el a felkészülés viszontagságait. És ebben a sportágban ez rendkívül fontos.- Képzeld csak el a téli edzéseken. Másfél órára betérdelek a hajóba, és monoton tempóban végzem a munkát, és ilyenkor fejemben végigpe­Csaba az edzőteremben regnek a hétköznapok történései. Ha sok a gondom, nehéz összpontosí­tani, kitartóan edzeni. Huszonhárom évesen harmadik felnőtt világbajnokságára készül, és már tizenöt esztendeje hódol a sportágnak. Legnagyobb sikereként egy-egy ezüst- és bronzérmet említ: nyolcvankilencben a kanadai Darthmoudban rendezett junior világbajnokságon kenu 500 méteren egyesben második, négyesben harmadik lett. Most is a legnépesebb hajóegységben versenyez majd. És akár felállhat a dobogóra. Tízéves kora óta kajakozik, Mexikó negye­dik világbajnokságaként kerül a sporttörténe­lembe. Somoiján él, de ő is az §KP Bratisla­va versenyzője. Botló Richárd szeptember elején múlt huszonnégy esztendős, s amo­lyan univerzális tartalékként utazott a csapat­tal, amellett, hogy Turzával ötszáz méteren a kajak kettesben is megpróbálja. És a helyszí­nen dől el, elindul-e kétszázon kajak kettes­ben és négyesben is. — Ha valamilyen váratlan ok miatt kiesne egy ember a négyesből, nekem kellene helyet­tesítenem. Es egyéniben az ezer méteres táv­ra is felkészülten várok. Hogy van-e erőssé­gem? Úgy érzem, a rövidtávok, különösen az ötszáz méter. Egyszerűen fizikailag képzet­tebb vagyok a többieknél. Egykor ő is úgy kezdett, mint sok somorjai fiú. Tornatanára, Ürge József megszólította az alapiskolában, jelezve, kajakozókat keresnek. A kiadós edzés után nem árt a pihenés Kipróbálta, megtetszett neki, maradt. Aztán kilencvenkettőben a befejezés gondolata fog­lalkoztatta.- Egész évben készültünk a barcelonai olimpiára, sőt, még előtte is. Közben a négyes két tagja megbetegedett, nem épültek fel időre, és a válogatón kikaptunk. Matús, Becker, Hru- dík meg én ültünk a kenuban. Váratlanul ért a dolog, mert kilencvenegyben Párizsban bronz­érmet szereztünk a vb-n, és méltán vártuk a si­keresfolytatást. Csalódottságomban a vissza­vonulás tűnt megoldásnak, aztán mégis ma­radtam, mert itthon újra jöttek a jó eredmé­nyek, s ez megnyugtatott. Azóta is folytatom. Nekem azért tetszik a kajakozás, mert küzdősportág, nagyobb teret nyit egyéni ké­pességeimnek. Kenuzni sohasem akartam. Richi (környezetében mindenki így hívja) dé­delgetett álma, hogy Turzával bejusson a döntőbe, vagyis a világ kilenc legjobb párosa közé. Álomterv, melyről maga állította, sikerül­het is meg nem is. Könnyű kitalálni, nekünk le­hetőségeinek melyik változata szerezne örömöt. Békességet! Biztonságot! A Magyar Koalíció közép-szlovákiai listáján karikázza a 7-es és 15-ös jelöltet! Magyar Polgári Párt VKT/1248/2 Mindig a „csakazértis” Ütemes súlyzócsöröm­pölés hallatszik ki a nyi­tott kapun. Benn, a „kín­zóteremben”, vagyis az erősítő eszközök között a somorjai kajak-kenu­sok emelgetnek. Azok, akik éppen itthonmarad­tak, és nem tartottak tár­saikkal egy belgiumi versenyre. Folyik a dél­előtti gyakorlás. Egy­szer csak feltűnik Szé­kely István edző is. Vé­gigvezet birodalmukon, majd beavat hétköznap­jaikba. Önálló klubként, KCK Samorín néven szerepelnek. Sebestyén Aladár elnök, Csölle Jó­zsef menedzser, az edző és harminc-harmincöt sportoló fiatal. Felnőtt versenyzőjük nincsen, és sohasem volt. A nevelés terén azonban számtalanszor bizonyítottak. Ha valaki nagyon jó, érde­mes folytatnia, akkor elviszik a nagyklubok, a Dukla vagy az §KP, ahol profiként űzheti kedvenc sportágát. A többiek meg lemorzsolódnak. Székely István hatvankét évesen kedvtelésből edzősködik. Végre azt csinálhatja, amire mindig vágyott. Csak a felkészüléssel kell törődnie, a többi a menedzser dolga.- Bennünket örökké a bizonyítási vágy fűtött. Nálunk sohasem voltak olyan jó feltételek, mint másutt. De a „csakazértis” mindig vitt előre, és annál nagyobb örömet jelentett egy-egy siker. Rendre jöttek olyan gye­rekek, akik el tudták adni a lelkűket az ördögnek, bírták a sanyargatást, mert ebben a sportágban enélkül nehéz boldogulni. Versenyzőink éven­te bekerülnek a válogatottba, aztán valamelyik profiklubhoz szegődnek. Edzői gárdánk is bővebb volt: Ürge József, Horváth Árpád, a feleségem és Tátos Lajos. Ám idővel csupán én maradtam. A vízműépítés idején alaposan megcsappant a gyerekek száma. Szinte az őrületbe hajszolt bennünket a csónakház veszélyes megközelíthetősége, a fiatalokat meg elriasztotta... Egypár éve Csölle Józseffel tevékenykedünk. Oroszlán- részt vállal a munkából. Szervez, menedzsel és még az edzői teendőkből is sokat elvégez. Közben utazik a gyerekekkel. Ilyen még soha nem volt nálunk: bejárják egész Európát! Ügy látszik, a menedzserben belevaló emberre, szülőre bukkantak. Csölle József keresetlen szavakban vall arról, hogy a MULTITECH, a városi hivatal, a dunaszerdahelyi VÜB-fióküzem és számos szponzor nélkül nehezen boldogulnának. Mivel fia is ezt a sportágat választotta, úgy érzi, a kajak-kenusok között a helye. És csinálja, hajtja a dolgokat.- Ha van rá mód, hát utazzunk. Versenyezzenek a gyerekek, arassák a győzelmeket, szerezzenek hírnevet. Élni kell ezzel a lehetőséggel, mert ki tudja, meddig kínálkozik. Aztán szóba kerülnek a klub jelenlegi büszkeségei, a jövő ígéretei. Van köztük három tizenegy-tizenkét éves fiú: Mónosi József, Bokor Martin és ifi. Csölle József, akik, ahol elindulnak, mindenütt nyernek. Idén még nem verte meg őket senki. Ígéretnek mutatkozik a kölyök kor­osztályban Kozich János és a serdülő Varga László, Libái Zsoltnak már most biztosított a részvétele a jövő évi ifjúsági'világbajnokságon, Japán­ban. Aztán a sorban az ifi kenusok következnek: Mezei Kálmán, Ürge Tamás és Sándor Árpád, alias Hörcsög, aki második lett az idén világ- bajnoksággal felérő gröningeni VK-viadalon. És ott van a kajakos Kiss Román, rá már kivetették hálójukat a pozsonyiak. Szabó Attila majdani utódjaként emlegetik... Az oldalt írta: J. Mészáros Károly Székely István: „Versenyzőink évente beke­rülnek a válogatottba. ” Méry Gábor(3) és Ján Súkup(l) felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom