Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-04 / 36. szám
A magyar iskolák Szlovákiában Csehszlovákia megalakulása óta - amikor jelentős számú magyar lakos került több évszázados fejlődés után kisebbségi sorba egy nyelvileg teljesen idegen állam keretén belül - az iskolák léte, illetve tanítási nyelve fontos politikai kérdés lett. Az új államhatalom a kisebbség gyors beolvasztását a többségi nyelven oktató iskolák elterjesztésével látta megvalósíthatónak. Ezzel szemben a szlovákiai magyarság vezetői, de maga a magyar népesség döntő többsége is tudatosította, hogy megmaradásának egyik sarkalatos feltétele a nemzetiség nyelvén oktató iskolák hálózatának megtartása. E két szemlélet közötti harc végigvonul a szlovákiai magyarság történetén 1918-tól napjainkig. Hol élesen kirajzolódnak a frontvonalak (amikor mindkét fél megfogalmazza elképzeléseit), hol burkoltan, csellel próbálja a hatalom bevenni a kisebbségi állásokat. Volt időszak, amikor a kérdés lappangó jelleget kapott. Egyik fél sem fejtett ki intenzívebb tevékenységet. Az intenzív tevékenységen ebben az esetben az értendő, hogy a hatalom tervet dolgoz ki a kisebbség nyelvén oktató iskolák korlátozására vagy felszámolására és elkezdi annak megvalósítását. A kisebbség pedig sarokba szorítva, kétségbeesetten védekezik. Az első köztársaságban Az első Csehszlovák Köztársaságban a magyar nyelvű oktatás visszaszorítása általános tendencia lett. Nemcsak ott számolták fel a magyar iskolákat, ahol a múltban magyarosító hatásuk volt vagy lehetett, hanem azok is áldozatul estek, amelyek a magyar lakosság természetes igényeit lettek volna hivatottak kielégíteni. A magyar többségű és tiszta magyar területek magyar iskolahálózata részben megmaradt ugyan, a csehszlovák állami és tanügyi hatóságok, valamint különböző magyarellenes társadalmi szervezetek azonban kezdettől fogva mindent elkövettek a magyar iskolák fokozatos elsorvasztása, majd azok szlovák iskolákkal való helyettesítése érdekében. Ili Az objektivitás érdekében azonban azt is el kell mondanunk, hogy a Csehszlovák Köztársaság törvényhozása - látszatra - a kezdetektől fogva gondot fordított arra, hogy megfelelő törvényekkel és rendeletekkel biztosítsa az ország nemzeti kisebbségeinek jogát az anyanyelvi iskoláztatásra. így működhetett az 1920-as évek elején Szlovákiában 845 magyar oktatási nyelvű elemi iskola (akkor hat osztályos volt, a mai alapiskolának felelt meg). Ebből 727 iskola működött Szlovákiában 80 106 tanulóval, 118 pedig Kárpátalján 14 069 tanulóval. Később a magyar elemi iskolák szárifi kissé csökkent. A polgári iskolák száma viszont jelentős visszafejlődést mutatott. A harmincas évek elejére a számuk 18-ról 13-ra csökkent és csak 1684 magyar tanuló látogatta őket. Főleg Popély Gyula és Turczel Lajos kutatásai, megjelentetett tanulmányai, valamint monográfiái alapján ismertek azok a politikai harcok, amelyeket az első Csehszlovák Köztársaságban a nemzetgyűlési képviselők, a pártok aktivistái és a helyi önkormányzatok vívtak a magyar iskolák fennmaradásáért. De ismert az a tevékenység is, amelyet a Slovenská liga fejtett ki a magyarlakta területeken a magyar iskolák elsorvasztása céljából. Ennek az 1920-ban Pozsonyban létrehozott, nemzeti-radikális értelmiségieket tömörítő szervezetnek hivatalosan az volt a célja, hogy Szlovákiának azokon a vidékein, ahol a szlovákság kisebbségben vagy szórványban él, szlovák óvodákat, elemi s polgári iskolákat létesítsen és tartson fenn, hogy a szlovák gyermekeket ezáltal megóvja az elnemzetlenítés veszélyétől. Ám a Slovenská liga jóval túlhaladta ezt a célt. Főleg a magyarlakta területeken államilag támogatott, jól felszerelt iskolákat hozott létre általában 8-10 szlovák, illetve „csehszlovák” tanuló számára, ahol az oktatás az állam nyelvén folyt. Ez ellen nem lehetett senkinek kifogása. De a magyar, főleg szegényebb sorsú szülők gyermekeinek anyagi előnyök fejében történő beJegyzet 1. Popély Gyula: Magyar népiskolai oktatás Csehszlovákiában (1918-1938). Magyarságkutatás 1990— 1991. Budapest 1991. 2. G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945). Új Mindenes Gyűjtemény 10. kötet. Pozsony, Madách 1993. 3. Varga Sándor: Magyar oktatásügy Csehszlovákiában 1945-1987. Unió (Folyóirat), Budapest 1989. április. 1. évf. 1. sz. édesgetése a szlovák iskolákba már a magyarság fondorlatos módon történő asszimilációját szolgálta. Ezekben az iskolákban ugyanis a gyermekeket ingyen ellátták tankönyvekkel, sőt még ruhával is, biztosították számukra az ingyenes iskolai étkeztetést stb. Ezzel a módszerrel sok magyar szülőt megtévesztettek, de tömegméretű sikereket nem könyvelhettek el. A Csehszlovák Köztársaság utolsó évében, az 1937/38-as iskolaévben a Slovenská liga összesen 72 magyar községben tartott fenn államnyelvű iskolákat. Ugyanakkor 66 volt azoknak a községeknek a száma, ahol a magyar lakosság arányszáma szerint magyar iskolának kellett volna működnie, de csak szlovák iskola volt. A szlovák állam idején Az 1939. március 14-én létrejött szlovák államban mintegy hatvanöthetvenezer főt számláló magyar kisebbség maradt. Az iskolaügy ebben a helyzetben különös szerepet kapott, mert a magyarság beolvasztásának megnövekedett a veszélye. Az Esterházy János vezette Magyar Párt tevékenységében ezért az iskolák Ugye kiemelkedő szerepet kapott a közművelődés, a sajtó és az egyesületek támogatása mellett. A szlovákiai magyarság az 1939-1945 közötti időszakban harmincöt népiskolával, két polgári iskolával, egy gimnáziummal, egy kereskedelmi akadémiával, egy kétéves kereskedelmi iskolával, egy tanítóképzővel és néhány iparostanonc-osz- tállyal rendelkezett. A leánygimnáziumot felszámolták, s helyette csupán egy magyar tagozatot engedélyeztek az egyik szlovák gimnáziumban. Működött ezenkívül a „női foglalkozások szakiskolája”, azaz a háztartási iskola, három osztállyal. A magyarság anyagi ereje három diákotthon fenntartására volt elegendő. Mindhárom Pozsonyban volt. Valamennyi felsőbb fokú magyar iskola szintén a fővárosban összpontosult, s itt, illetve a város közvetlen közelében volt a népiskolák jelentős része is. Az iskolák száma azonban nem állt arányban a magyarság lé- lekszámával és igényeivel, így számos magyar tanuló kénytelen volt szlovák iskolát látogatni. A magyar iskolák egyébként is súlyos tanerőhiánnyal küszködtek. 121 Az egypárti diktatúrában A második világháború befejező szakaszában - már a szlovák nemzeti felkelés idején - a Besztercebányán székelő Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 6-án hozott rendeletéivel intézkedett a felekezeti és magániskolák államosításáról. Ugyanakkor megszüntette a magyar és német iskolákat. Kivételt csak az 1938. október 6-a előtt létezett népiskolák képeztek. Így az első köztársaság idején már létezett népiskolák tovább működhettek, de a gimnáziumok és szakközépiskolák már nem oktathattak magyar nyelven. Ez az állapot azonban igen rövid ideig tartott, mert az SZNT 1945. május 25-én kelt rendeletével szabályozta az állami és közalkalmazottak szolgálati viszonyait. Ennek alapján a német és magyar nemzetiségű egyéneket valamennyi közhivatalból és intézményből el kellett bocsátani. Sőt, a nyugdíjak kifizetését is leállították. Ennek következtében a magyar pedagógusok százai kerültek a munkanélküliek sorába. A magyar iskolarendszer pedig, tanítók hiányában, látszólag magától omlott össze. A szlovákiai magyarság jogfosztott- sága, hivatalosan, 1948. október 25- ével kezdődően kezdett megszűnni. Ekkor született törvény arról, hogy a más nemzetiségűek is visszakaphatják állam- polgári jogaikat. Az ezt megelőző kommunista hatalomátvétel (1948 februárja) után a párt ideológiájának és politikai céljainak szellemében megkezdődött a kisebbségekkel való törődés is. A szigorú korlátok ellenére tehát megindulhatott a magyar iskola- hálózat kiépítése is. Egyes helyeken már 1948 őszétől magyar osztályok nyílnak a szlovák iskolák mellett. Az 1949/50-es iskolaévtől pedig önálló magyar tanítási nyelvű iskolák alakulnak Szlovákia magyarlakta községeiben és városaiban. A magyar iskolák szervezése számos nehézséggel jár. Az épület- és helyiséghiány mellett komoly gondot okozott a megfelelő számú és képzettségű pedagógus előteremtése. A gondok ellenére az ötvenes évek első felében - tehát aránylag rövid idő alatt - újjászerveződött a szlovákiai magyar iskolahálózat. Az alapiskolák száma 1957-re nagyjából teljesen megegyezett a magyarlakta települések számával. Létrejött a középiskolák hálózata és kialakult a pedagógusképzés szervezete is. Évről évre egyre több volt a szakképzett pedagógus száma. Például az 1960/61-es iskolaévben az 555 magyar általános iskolát 72 144 tanuló látogatta. Ugyanakkor a statisztikák első ízben kimutatták, hogy 16 856 magyar nemzetiségű tanuló, nem magyar, hanem szlovák iskolába jár, s ez a magyar iskolaköteles gyerekek 18,9 %-át jelenti! Az 1963/64-es iskolaévben kulminált a magyar iskolákat látogató általános iskolai tanulók száma. Ekkor az 544 magyar iskola 2796 osztályát összesen 79 188 tanuló látogatta. Ezután már egészen napjainkig csak csökkenés tapasztalható. Ugyanakkor növekszik a szlovák iskolát látogató magyar nemzetiségű tanulók száma... A szlovákiai magyar iskolahálózat ötvenes évekbeli kiépítésének felfelé ívelő szakaszát a hatvanas évek elején éri az első komolyan megszorító intézkedéssorozat. Bizonyos meggondolások alapján elkezdték közös igazgatóság alá vonni a szlovák és magyar iskolákat. Ilyen módon 1961-1963 között 110 magyar általános iskolát vontak szlovák igazgatóság alá. Ez pedig az esetek többségében a magyar osztályok fokozatos leépítését vonta maga után éppen azokon a peremterületeken, ahol a magyarság amúgy is fokozottabb szlovákosításnak volt kitéve. A magyar szülők azonban egyre gyakrabban tiltakoztak eme adminisztratív intézkedések ellen. Ezért a központi iskolaügyi szervek leállították a folyamatot, sőt néhány kirívó esetben korrigálták a meghozott összevonásokat. A magyar iskolákat igen kellemetlenül érintette egy másik intézkedés is, amelyet a hetvenes évek elején foganatosítottak az iskolaügyben, és amely az iskolák körzetesítését tűzte ki célul. A két-három osztályból álló falusi magyar iskolák felszámolásával 20-30 kilométeres felvevőkörzetek keletkeztek. Ilyen távolságból a kisiskolások bejárását a szülők sok esetben képtelenek voltak megoldani. Iskolabuszokat pedig a magyar tanulók részére nem szerveztek. Így a magyar szülők kénytelenek voltak gyermekeiket a közelebb eső szlovák iskolába íratni. Ennek következtében 1971-1978 között 114- gyel, 1979-1984 között pedig 99-el csökkent a magyar iskolák száma. Az 1987/88-as iskolaévben már csak 246 magyar tanítási nyelvű alapiskola volt Szlovákiában. A tanulók száma pedig 50 ezer alá csökkent. A szlovák iskolát látogató magyar nemzetiségű tanulók száma ugyanakkor növekedett és túlhaladta a 26 %-ot. 121 A körzetesítés pörölycsapásai révén a magyar iskolahálózatot 1978-tól újabb komoly veszély fenyegette. Felsőbb pártutasításra a szlovák iskolaügyi minisztérium ugyanis tervet dolgozott ki, amely szerint rövid tíz év leforgása alatt az összes magyar iskolában fokozatosan bevezetnék valamennyi tantárgy szlovák nyelvű oktatását; meghagynák azonban a magyar nyelvet és irodalmat nem kötelező tantárgyként... Ez a terv a magyar szülők körében igen nagy felháborodást váltott ki. S közvetlenül ennek a veszélynek az elhárítására jött IStre a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága. Ennek tevékenysége révén ismerhette meg a szlovákiai magyarság azt az óriási veszélyt, amely iskolái létét fenyegeti. Tiltakozások sorozata kezdődött, az államhatalom részéről viszont letartóztatások, kihallgatások és rendőri zaklatások sorozata indult el a magyarság eme képviselői ellen. A terv politikai veszélyeire hivatkozva a hivatalos szlovákiai magyar nomenklatúra egy része is óvta a pártot az adminisztratív, jogsértő intézkedések megtételétől. így, közös erővel és a külföld kifejezésre juttatott együttérzésével sikerült megakadályozni a magyar iskolák felszámolását. Az uralkodó párt azonban nem nyugodott bele a kudarcba és 1980-ban újra elővette e tervet, ám ez - szerencsére - elakadt a pártbürokrácia gépezetében. Ennek ellenére 1984-ben a készülő új iskolatörvénybe próbálták becsempészni ugyanezt burkoltabb formában. Olyan passzus került volna ugyanis a törvénybe, hogy az iskolaügyi minisztérium a szülők megkérdezése után dönt arról: melyik iskolában, milyen nyelven legyen az oktatás. A Jogvédő Bizottság tevékenysége révén a külföld és a szlovákiai magyar társadalom pontos tájékoztatást kapott a készülő intézkedésekről. Az így megindult tiltakozási hullám végül is eredményre vezetett, és a szlovák kormány rendkívüli ülésen döntött az inkriminált részeknek a törvényjavaslatból való törléséről. A magyarság „nem hivatalos” képviselői ellen azonban újabb rendőri atrocitások kezdődtek, amelyek letartóztatásokkal és Duray Miklós egyéves vizsgálati fogságban való tartásával végződtek. A nyolcvanas évek végén, közvetlenül a rendszerváltás előtti években, újabb kísérletek történtek a hatalom részéről a szlovák nyelvű oktatás bevezetésére, de ezek már a bomladozó rendszer keretében nem voltak eléggé erélyesek. A rendszerváltás után a szlovák nemzeti-radikális körök fogalmazták meg a kétnyelvű, szlovák-magyar iskolák koncepcióját, amely az alternatív iskolák jelszava alatt vált ismeretessé. Az elmúlt két- három év történéseiből tudjuk, hogy a Meéiar-adminisztráció által kormány- program szintjére emelt program - amelynek megvalósítására a szlovák parlament 100 millió koronát hagyott jóvá - nem más, mint a magyar iskolák elsorvasztásának újabb kísérlete, amely egyenes folytatása az előző, 1978-ban kezdődött kísérleteknek. Megindult a tiltakozás ez ellen is és sikerült a most uralmon levő kormány- koalíciónál elérni, hogy e tervet vegyék le a programról: bár aligha kétséges, hogy az elkövetkező években egy újabb, magyar iskolák elsorvasztási kísérletének leszünk majd tanúi. A szlovákiai magyar oktatási rendszer erejének nagy részét tehát az elemi létért való küzdelem köti le. Holott igen aktuális lenne az oktatás modernizálásával, a megváltozott igényekhez való igazodással foglalkozni. Ebben éppen úgy benne van a szlovák nyelv oktatásának korszerűsítése, mint az általános műveltséget nyújtó gimnáziumok, valamint a szakközépiskolák hálózatának, tanterveinek újragondolása. Ehhez bizonyos önállóságot kellene, hogy élvezzen a kisebbségi iskola- rendszer. S akkor még nem beszéltünk az egész rendszer csúcsát jelentő főiskoláról, illetve egyetemről... Varga Sándor ALAPISKOLÁK: 1-4. évfolyam 153 magyar tanítási nyelvű, 13 vegyes tan. nyelvű 1-9. évfolyam 119 magyar tanítási nyelvű, 18 vegyes tan. nyelvű Összesen: 272 31 Az 1993/94-es iskolaév elején az állami alapiskolákat összesen 58 765 magyar nemzetiségű tanuló látogatta. Ugyanakkor a magyar tanítási nyelvű iskolák, illetve osztályok magyar nemzetiségű tanulóinak a létszáma csak 46 310 volt. Tehát 12 455 magyar nemzetiségű tanuló nem jár anyanyelvén oktató iskolába, ami 21,19 %-ot jelent. Az iskolák létszámára vonatkozó kimutatás magába foglalja a négy magyar tanítási nyelvű egyházi alapiskolát is, amelyek Dunaszerdahelyen, Alistálon, Ipolyságon, Paláston működnek. (NDC, Pozsony) Prikler László felvétele HELYZETKÉP 1994. szeptember 4. l/BSd/TIBp
