Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-03 / 27. szám
A HAJTATOTT PAPRIKA Magas víz- és magnéziumigény A hajtatott paprika egész októberig szedhető, termeszthető. A fóliasátor védelme még a nyári éjszakákon is igen számottevő, nem is szólva a szeptember végi, októberi lehűlésekről. A szabadban a növekedés leállna, a korai fagy elpusztítaná az állományt. Ahhoz, hogy októberig szedhessük a termést, egész nyáron ápoljuk gondosan a paprikát. A legnagyobb figyelmet a rendszeres öntözés kívánja, a paprika kivételesen nagy vízigényű növény. Gyökérzete a hajtásban viszonylag sekélyen nő, legfeljebb 25-30 cm mélyen. Az egyszerre kijuttatott nagy vízadag tehát kifejezetten káros, mert kimossa a tápanyagokat a gyökérzónából. Igazán szép, fényes termése a paprikának párás környezetben lesz. Július-augusztusban a relatív páratartalom gyakran az 50 %-ot sem éri el, ez a növény számára kedvezőtlen. Napjában egy-kétszeri párásítással (nem vízpótló öntözéssel) a növényzet felfrissíthető, a páratartalom 80 % körül tartható. A rendszeres öntözés mellett fontos a folyamatos tápanyagellátás. Elsősorban vízben jól oldódó, könnyen felvehető komplex műtrágyákat (pl. Buvifret) használjunk. A négyzetméterenkénti 1-2 dkg adagot 0,2 %-os töménységű oldatban juttassuk ki. Ezt a talaj tápanyagellátottságától függően 7-10 naponként ismételjük. A paprika legveszélyesebb ellensége a levéltetű. Ahol nem fordítanak kellő figyelmet a rendszeres védelemre, ott minden évben súlyos kárt okoz. Az egészségügyi várakozási idő betartásával a Chinmix 5 EC, a Decis 2,5 EC, a Pirimor, a Bi-58, az Anthio 33 EC vagy az Unifosz 50 EC egyaránt alkalmas védekezésre. A hajtatott paprika viszonylag sok magnéziumot igényel. A permedéhez keverünk kevés keserűsót is, mert a kereskedelemben kapható műtrágyák magnéziumtartalma alacsony. A keserűsó vízben jól oldódik, a növényvédő szerekkel keverhető, a levélzeten nem okoz perzselést. Minden permedéhez adhatjuk 0,5 %-os töménységben, annak veszélye nélkül, hogy az a növényeket a legkisebb mértékben is károsítaná. k. sz. ZERGEBOGLÁR A sok szép és érdekes dísznövényt adó Hunyorfélék (Helleboraceae) növénycsaládnak aranyszirmú, alacsony vagy középmagas fajai a zergeboglár- kák. Kedvelik a nehéz, nedves talajokat, ezért különösen alkalmasak mesterséges tavacskák, patakok, hegyvidéki hétvégi házak mellett feltörő források mellé. Az európai zergeboglár (Trollius eu- ropaeus) aranysárga fejecskéit elsősorban az Alacsony- és Magas-Tátrában, a Fátrákban csodálhatjuk meg. Ne próbálkozzunk azonban töveinek begyűjtésével, mert védett növény; különben is sziklakerti célokra alkalmasabb a különféle klubok kínálatából beszerezni a töveket. (Korábban - elsősorban a mai Csehország területén több, sziklakerti növényekre specializálódott klub működött. Kínálatukat a szlovák nyelvű Záhradkár, valamint a cseh Záhradkáf közölte.) Főleg meszes talajokon fordul elő, de megtalálható a semlegeseken és a savanyúakon is. Levélszeletei rombosak, karéjosak és fűrészesen fogasak. Végálló virágai sárgák, gömb alakúak, átmérőjük 3-5 cm. A növény általában 30-60 (80) cm. További, sziklakertekbe alkalmas fajok: a 7-10 cm-es T. acaulis; a 30-60 cm-re megnövő T. americanus és T. asiaticus; a hazai viszonyok között nagyon szépen fejlődő, 20-30 cm magas, Himalájából származó T. pumilus; a 60-90 cm magasra megnövő, észak-kínai T. chinensis. Az altaji T. lilacinus lila színű virágaival tűnik ki. A zergeboglár-fajokat tavasszal, tőosztással szaporíthatjuk. - r A hegyi lápréteken, láperdőkben, hegyi ligeterdőkben május-júliusban virágzik a zergeboglár (P. R. felvétele) A BOR SZÍN- ÉS ÍZJAVÍTÁSA IL A bor rendes illatától eltérő szag legtöbbször gondatlanságból ered. A leggyakoribb ok, hogy a must vagy a bor penészes vagy dohos edénybe, kádba, hordóba kerül. A bor a nemkívánatos szagot igen hamar átveszi, élvezeti értéke csökken, később pedig fogyasztásra alkalmatlanná válik. Ritkábban, de előfordulhat, hogy a penészíz a rothadt, penészes szőlőtől ered. Ez azonban a bor egyszerű kezelése folyamán magától elmúlik. SZAGTALANÍTÁS Bármitől eredjen is a szaghiba, kezelésekor a következőképpen járjunk el: kénezzük meg a bort; 100 liter borban keverjünk el 10 g kristályos borként, nyíltan, erősen szellőztetve fejtsük át tiszta, egészséges hordóba vagy üvegbalonba. Ha a hiba erősebb vagy a szag makacsabb, akkor Antiodor nevű aktívszén-készítménnyel kell kezelnünk. Antiodorból hektoliterenként 30-120 grammot használjunk. A szükséges adagot előzetes próbával kicsiben állapítsuk meg. A próbaszagtalanításhoz vegyünk 4 db literes palackot (lehetőleg vízfehéret), töltsük meg a kezelendő borral és címkézzük meg. A szag erejétől függően válasszunk három mennyiséget (például 0,5 1, és 2 grammot). A kimért mennyiséget töltsük be a palackba, majd tartalmukat 2-3 nap múlva kóstoljuk meg. Az optimálisnak talált mennyiséget egy kanna (vödör) borban keverjük el, majd azt öntsük a hordóba s annak tartalmával alaposan keverjük össze. A szén durva része igen hamar leülepszik, ezért másnap és harmadnap ismét keverjük fel. A felkeveréstől számított negyedik-ötödik napon a bort le kell fejteni, mert a tovább is üledéken tartott bor szénízű lesz. A szénkezelést derítéssel is össze lehet kapcsolni. A derítőszerek közül leggyorsabban a csersav-zselatinos derítés hat. Ha a szénkezelést derítéssel kapcsoljuk össze, akkor a derítőszert a harmadszori felka- varás alkalmával adjuk a borba. A szénnel kezelt borokat - különösen, ha nagyobb adagot adtunk hozzá - házasítani ajánlatos. Jakab András Az Angliából származó Fehér győztes nagyon termékeny fajta KÓSTOLJA MEG ÉS VÁLASSZON A köszmétének óriási előnye, hogy a teleinket jól bírja és a tavaszi utófagyoktól sem szenved. Az árnyékot jól tűri, s így az északi fekvésű területeken, házak közelében, pl. a járdák mellett is eredményesen termeszthető. Nem kedveli a forró, száraz fekvésű élőhelyeket. A talajban sem válogatós, de elmondhatjuk, hogy a lazább, jó vízgazdálkodású, levegős, savanyú kémhatású talajokat szereti. Fehér győztes Angliából származik, ahol már az 1800-as évek elején termesztették. Még ma is egyike a leginkább elterjedt köszmétefajtáknak Európában. A szlovákiai faiskolákban Biely nád- herny néven keressük. Fajtajegyzékünkbe 1963-ban került. Lehet közepesen erős, erős növekedésű. Egyéves hajtásai vastagok, hosszúak; bokra felfelé növő. Középkorán nyíló virágai közepesen nagyok. Sötétzöld levelei közepesek vagy nagyok. Termése nagy, gömbölyded vagy ovális. Héja enyhén szőrözött. Július 15. után érik. Színe fehéreszöld; friss fogyasztásra, ipari feldolgozásra egyaránt alkalmas. Termőképessége kiváló. Ajánlható mind a háztáji, mind a gyümölcsöskertekbe. Lady Delamare Szintén Angliából származik, ahol 1873-tól termesztik. Nálunk most is nagyon elterjedt. Erős, sőt nagyon erős növekedésű. Levelei nagyok, világoszöldek. Középkorán virágzik. Nagy, sima, világoszöld, sárgás árnyalatú termése július 20. után érik. Főleg konzervipari célokra ajánlható, de alkalmas friss fogyasztásra is. Érdemes megemlíteni, hogy nem kedveli a huzatos, szeles helyeket. Termeszthető bokorként és törzses alakban is. Bokorművelés esetében rendszeres metszést igényel. Miklós Dénes kertészmérnök Nyulak önköltségcsökkentő takarmányozása I. A nyulak egészségére és a tenyésztés eredményeire döntő hatású a takarmányozás. A takarmányadagok összeállításánál az a legfontosabb, hogy egészséges és olcsó - önköltségcsökkentő - takarmánnyal, célszerűen etessünk, s kikerüljük az étrendi hibákat. Gyakran ugyanis ezek okozzák az emésztési zavarokat (hasmenést, bélsár- pangást, felfúvódást) és a nyulak elhullását. TENYÉSZIDŐSZAKON KÍVÜL Fontos, hogy a tenyésznyulak a közepes tápláltság állapotában, tenyészkondícióban legyenek. Nem lehetnek túl kövérek, sem pedig túl soványak, viszont húsosnak kell lenniük. A fiatalabb tenyészállatokat és az idősebb, kimerült vagy a legyengült példányokat kiadósabban kell etetni. Nyáron, ha a kiválasztott állatokat kivételesen nem használjuk tenyészmunkára, elég csupán zöldtakarmányt (500-800 grammot) adni. A gyengébb kondícióban lévő nyulak kapjanak ab- rakpótadagot is. A 3-4 kg élősúlyú nőstényeknek 100-200 g réti szénát, 100-200 g takarmányrépát és 100-200 g leveles gallyat adjunk. Pároztatás előtt három héttel a takarmányadagot egy példányra számítva javítsuk fel napi 30-50 g abraktakarmánnyal (zab, árpa, szemes kukorica, rozsocsú). Jól bevált a sárgarépa, a csíráztatott zab és a lomblevelű fák (rekettyefűz, akác, nyár, berkenye, kőris, nyír stb.) etetése is. A nyulak szívesen rágcsálják a tűlevelűeket is. Tiszafa, tuja és hamisciprus ágait azonban ne adjuk nekik, mert ezek mérgezőek. VEMHES ANYÁK ETETÉSE A tenyésznőstényeknek nem szabad elhízniuk, mivel akkor nehezen termékenyülnek meg, nehezen ellenek, gyakran holt ivadékot hoznak a világra és a tejük is kevés. A 3-4 kg élősúlyú nőstényeknek a következő összetételű eledelt adjuk: 750-900 g jó minőségű zöldtakarmány, 150-175 g lucernaszéna, 200 g takarmányrépa, 40-50 g abraktakarmány. A vemhesség első két-három hetében nyáron elegendő a jó zöldtakarmány, télen pedig a széna és a kapásnövények (takarmány-, murok- és a tarlórépa, csicsóka), abraktakarmány nélkül. Később abraktakarmányokat, esetleg burgonya-, korpa-, lóhere- vagy lucemapelyva-keveréket is etethetünk. Az ellés előtti utolsó napokban az anyának több nedvdús takarmányt adjunk és gyakrabban itassuk. TAKARMÁNYOZÁS SZOPTATÁSKOR Minél több teje van a szoptató anyának, annál egészségesebbek és annál jobban nőnek a fiókák. Az elléstől számított 21. napig a fiatalok napi súlygyarapodása 10-20, a 21. naptól az elválasztásig pedig naponta, átlagosan 20-35 g. Az anya fajtája szerint - naponta 100-200 g, esetleg ennél is több tejet termel. A szoptató anyát a szükség és a tejképződés mértéke szerint bőségesen kell táplálnunk. A tejképződést elősegíti a jó zöldtakarmány, a jó minőségű széna, a sárgarépa, a főtt (párolt) burgonyából, korpából, darából készült keverék, a búzakorpa és az árpadara, a kiadós itatás - elsősorban kecske- vagy tehéntejjel, esetleg zabdara vagy zabpehely főzetével. Az ellés utáni első napokban az abraktakarmányok fejadagjai kisebbek, majd az ellést követő 15. napig fokozatosan emelkednek. A nőstények leggyakrabban az ellés utáni második héten pusztulnak el, főleg tél végén, tavasz elején. Ilyenkor kell megelőzni a bélpangást és a felfúvódást. Nem szabad etetni csupán főtt burgonyával, tisztán burgonyahéjjal, füllesztett takarmányokkal, puha kenyérrel, kenődő vagy pépszerű burgonyakeverékkel. A takarmányok tehát kiváló minőségűek legyenek. A nőstény egészsége szempontjából nagyon előnyös, ha a nyári időszakban is jó minőségű szénát kap, kisebb (50 g/nap) pótadagokban. Az ellés utáni 20. naptól - amikor a szaporulat már maga eszik - minden fiókára 100 g kiváló minőségű zöldtakarmányt és 6-8 g abraktakarmányt adjunk. Ha az anya tejmirigygyulladást kap, akkor az abraktakarmányok adagját csökkentsük, s kézben tartva kényszerítsük, hogy tejét engedje gyakrabban és jól kiszopni. GYAKRABBAN, KISEBB ADAGOKKAL Amíg a fiák az anyánál vannak, annak teje mérsékli az emésztési zavarokat, ezért ebben az időszakban kevesebb hull el közülük. A fiatalokat az elválasztás után leginkább a bélkokcidiózis fenyegeti, s ilyenkor minden takarmányozási hiba kétszeresen veszélyes. A fiák testsúlyát havonta legalább egyszer mérjük meg, s a kapott értéket hasonlítsuk össze a fajta átlagos súlygyarapodásával. A növendék nyulakat gyakrabban és kisebb adagokkal kell etetni, legalább naponta háromszor, legjobb azonban 4-5-ször. A választott nyulak számára kiváló szénát és zöldtakarmányt kell biztosítani. Étrendi szempontból tehát a nyári időszakban is ajánlatos a zöldtakarmányt szénával kiegészíteni. A szénán és a zöldtakarmányon kívül a legegészségesebb takarmány a zab és a sárgarépa. A fiókákat ne etessük zsenge lóherével (felfúvódást okoz!), torzsás zöldséggel (káposzta- és répalevéllel). Főtt burgonyát - korpával és egyéb gabonadarával összekeverve - csak a negyedik hónap után ajánlatos nekik adni. Egész éven át - főleg télen - a fiókáknak fák és cserjék, elsősorban erdei-, luc- és jegenyefenyő, valamint áfonya gallyait adjuk. A tűlevelekben 100 grammonként 5-6 mg karotin van, amelyből A-vitamin képződik. Ez pedig a növekedés szempontjából nagyon fontos. Csiba László Szerkeszti Pomichal Richard HÁZUNK TÁJA 1994. július 3.. l/BSámap
