Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-03 / 27. szám

Negyven éve történt Bernben... Magyarország-NSZK 2:3 (2:2) 1954. július 4., Bem. Játékvezető: Ling (angol), 65 000 néző. MAGYAROR­SZÁG: Grosics-Buzánszky, Lóránt, Lantos-Bozsik, Zakariás-Czibor, Ko­csis, Hidegkúti, Puskás, Tóth M. NSZK: Turek-Posipal, Liebrich, Kohlma- yer-Eckel, Mai-Rahn, Morlock, O. Wal­ter, F. Walter, Schäfer. Góllövők: Pus­kás, Czibor, ill. Rahn 2, Morlock. Nem sikerült... Pedig a nyolcadik percben már 2:0 volt Puskásék javára. Szerény vi­gasz, hogy a világsajtó egyöntetűen elis­merte, a fináléban a jobbik válogatott szenvedett vereséget. A körülmények a magyar együttes számára voltak ked­vezőtlenek: nyolc napon belül - ahogy a L’Equipe írta - szinte a harmadik világ- bajnoki döntőjét vívta. Rettenetesen ne­héz két meccs előzte meg a finálét, Bra­zília ellen gyilkolták egymást a pályán és még az öltözőfolyosón is, Uruguayjal szemben pedig nem volt elég a rendes já­tékidő, 120 percen át kellett játszani ki­váló ellenféllel. Ráadásul az esőzés miatt a pálya talaja nagyon mély volt. Sok sé­rülés is sújtotta az együttest, s emiatt gyakran kellett vál­toztatni az összeállí­tást (cserélni akko­riban nem lehe­tett). A mély tala­jon a gárda nem tudta azt a telje­sítményt nyújtani, amellyel so­rozatban fektette két vállra ellenfeleit. A németek viszont a sorsolás jóvoltából lé­nyegesen könnyebb találkozók után ke­rültek a döntőbe, s kihasználták, hogy a magyar nemzeti tizenegy a gyors vezetés után könnyített az iramon és az első fél­idő feléig kiegyenlített. Ezután Fortuna istenasszony is elfordult Sebes Gusztáv védenceitől. Ha a kínálkozó helyzetek egy részét kihasználják, több góllal is di­adalmaskodtak volna. Nem így történt, hiába volt jobb a magyar csapat, a világ- bajnoki cím a németeknek jutott, tehát bevált Sepp Herberger mesteri taktikája. A gólok története - 6. perc: Kocsis 16 méteres lövése Kohl- mayerről Puskás elé pattant, aki 10 mé­terről bal lábbal, laposan a kapu jobb ol­dalába lőtt (1:0). 8. perc: Hidegkúti-Ko­csis a labda útja, Kohlmayer haza akar adni, de csak röviden tud, Czibor lecsap a labdára és közvetlen közelről az üres ka­puba gurít (2:0). 10. perc: a bal szélre hú­zódott Rahn beadása elcsúszik Bu- zánszky és Lóránt között, s a tisztán álló Morlock a kifutó Grosics mellett a háló­ba kotorja a labdát (2:1). 19. perc: Fritz Walter szögletrúgása átszáll a védők feje fölött, s a berobbanó Rahn nyolc mé­terről, élesen a jobb alsó sarokba lő (2:2). 84. perc: Rahn a kaputól 17 méter­re tisztára játssza magát, majd a jobb alsó sarokba lő. A 87. percben Kocsis Puskást szökteti, a balösszekötő a hálóba bom­báz, azonban az angol Ling játékvezető les címén nem adta meg a gólt. Fritz Walter, a nyugatnémetek akkori csapatkapitánya később könyvet írt a vi­lágbajnokságról. Ebben ez áll - ülünk a szálló halijában és vitatkozunk a vasár­napi meccs esélyeiről. „Csak nagyon ne kapjunk ki” - jegyzi meg egyikünk. „Ta­lán 3:1, vagy 4:2... A 4:3 már nem lenne rossz eredmény.” Nekem is ez a vélemé­nyem. Ha mi ugyanolyan arányban kika­punk, mint amilyen különbséggel tőlünk vereséget szenvedtek az osztrákok (6:1), biztosan halljuk majd: „Ezek vagytok ti! A törökök ellen nem volt nehéz győzni, a jugoszlávok ellen szerencsétek volt, az osztrákok pedig rossz napot fogtak ki...” Csak az volt a fontos számunkra, hogy ne áldozati bárányként lépjünk pályára. A meccs előtt bent ültünk az öltözőben, körbeálltunk és a 3:8-as meccsel mit sem törődve markoltuk egymás kezét, s fo- gadkoztunk, megpróbáljuk a lehetetlent. Tehát a nyugatnémetek sem hittek ab­ban, hogy ez a döntő másként is végződhet, mint a magyarok győzelmé­vel. Akkor csillant fel bennük először a remény, amikor elkezdett esni az eső. Tudták, ez nekik kedvez. Mikor aztán egyenlítettek, érezték, eljött az ő idejük. A lehetőség megsokszorozta erejüket, és bejött, amiben maguk sem bíztak: a föld­kerekség legjobb csapatával szemben megszerezték a világbajnoki elsőséget. „Bern ördögi hely a magyarok számára” Czibor Zoltán, az Aranycsapat legendás balsze'lsője Magyarországon a Ferencváros, a Csepel e's a Honvéd színeiben futballozott, 43 alkalommal öltötte magára a címeres mezt és 17 gólt szerzett. Tagja volt a helsinki olimpián aranyérmet nyert csapatnak (1952). Az 1956- os forradalom leverése után elhagyta az országot és Kocsissal együtt az FC Barcelonához szerződött. Később az Espanol csapatában fejezte be pályafutását. Spanyolországban telepedett le. Páratlan gyorsasága, kitűnő labdakezelése és kiismerhetetlen cselei a világ legjobbjai közé emelték. Két éve hazatért szülővárosá­ba, Komáromba. A lakásán kerestem fel a ma 65 /esz­tendős „Rongylábú'’-nak becézett bohém labdarúgót, hogy felelevenűsük a balszerencsés finálét. • Annyi mendemonda keletkezett a vb-döntőről. Mi tör­tént valójában ?- Sokat kivett belőlünk a korábbi két nagy meccs. Még­is jól indult a finálé, ám a németek eléggé hamar kiegyenlí­tettek. Végig mi voltunk a jobbak, rengeteg helyzetet el­puskáztunk, és Turek kapus fantasztikus napot fogott ki. Kocsis és Hidegkúti a kapufát találta el, Tóth Miska kicse­lezte az egész védelmet, Turek eldobta magát balra, és a jobb oldalon a lábában akadt el a labda. Én is kihagytam egy ziccert. A vége felé a németek berúgták a harmadikat, ezután Puskás is a hálóba lőtt. Ling játékvezető középre mutatott, de a partjelző beintésére, les miatt érvénytelení­tette a találatot. Ma is azt mondom, ha helyzeteinknek csak a töredékét belőjük, simán megnyerjük a meccset. • Nem becsülték le az ellenfelet?- Marhaság. Aki eljut a döntőig, az nem lehet rossz csa­pat. Nem léptünk nagy mellénnyel a pályára. Ugyanis meg­esik, hogy az egyik együttesnek minden sikerül, a másik­nak pedig semmi... Beszélgetés Czibor Zoltánnal Czibor Zoltán Puskás Ferenc „Czibor, rájöttem, a balszélső játéka haszontalan." Majd­nem elszédültem. Hogy lehet ilyet mondani 30 válogatott meccs után? És erre most, a döntő előtt jön rá?! Majd hoz­zátette, úgy döntött: Budai kimarad. Szinte nem tudtunk szóhoz jutni. Kocsis elfehéredett... Még a csöndes Hideg­kúti is megkérdezte a mestert: miért? A válasz az volt: így látja jónak. • Mit gondol, miért cselekedett így a kapitány?- Valószínűleg azt gondolta, simán nyerünk és a vb után dicsérik majd csodálatos haditervét. • A fordulás után viszont ismét megszokott posztján ját­szott.- A szünetben már ideges volt a hangulat. Guszti bácsi belátta hibáját, s azt mondta, a második félidőben ott ját­szom, ahol akarok. • Azt is pletykálták, hogy a csapat után kimentek a fele­ségek és néhány futballista kimaradt a döntő előtti éjsza­kán._- Egyáltalán nem ez döntött, így is nyernünk kellett vol­na... • Annak idején arról is szólt a fáma, hogy az állam 400 darab Mercedest kapott az elveszített fináléért. Sokan még ma is azt gondolják, hogy eladták a meccset.- Ez hülyeség. Hallottam én is ezt az őrültséget. Egy vb- döntőn mindenki nyerni akar. Érdekes, hogy miután kül­földre távoztuk, azután kezdte a sztálinista vezetés elhinte­ni, hogy eladtuk a meccset. Ami a Mercedeseket illeti, a szövetség 500 000 svájci frankot kapott a FIFA-tól, ebből bőven jutott a luxuskocsikra... • Alig egy évvel a berni találkozó után a német együttes hat játékosa kapott sárgaságot. Doppingról suttogtak.- Ezt nem lehet bizonyítani. Ugyanis a bajnok Karlsruhe futballistái alkották a csapat gerincét, akik együtt edzettek, étkeztek, tehát könnyen előfordulhatott, hogy egyszerre be­tegedtek meg. Nem muszáj ebben szenzációt keresni. • Az ötvenes években fura viszonyok uralkodtak...- Mit gondol, a svájci vb-n melyik résztvevő csapat kül­döttségében nem kapott helyet a szövetség elnöke? A ma­gyarban. Barcs Sándor, az MLSZ elnöke odahaza rádió mellett hallgatta a közvetítéseket. Sebes Gusztáv így látta jónak... • A forradalom után elhagyta az országot. Miért?- Elegünk volt a vörös rendszerből, külföldről figyeltük a fejleményeket, s amikor láttuk, hogy bentmaradnak az oro­szok, a diktatúra pedig fokozódik, néhányan úgy döntöttünk, nem megyünk haza. Kétéves eltiltást kaptunk (egyet az MLSZ-től, egyet a FIFA-tól). Tizenkét hónapot Olaszország­ban töltöttem, majd 1958-tól a Barcelonában futballoztam. Fantasztikus éveket töltöttem Kubalával és Kocsissal együtt. • Egészen a BEK-döntőig jutott a csapat. A finálé szín­helye megint Bern volt...- Rendkívül magas prémiumért játszottunk a Wanks- dorf-stadionban. Azonban megismétlődött a történelem, is­mét 3:2-re kikaptunk, ezúttal a Benficától. A Barcelona góljait Kocsis és én lőttem; 1954-ben, a vereség után sírtam az öltözőben, most kí­nomban nevettem. Ez a Bem egy ördögi hely a magyarok számára! Bár a Benfica edzője Gutt- mann Béla volt. • így utólag, elége­dett azzal amit a pályán elért?- Nem panaszkodha­tott sok mindent elér­tem. Kitűnő futballisták­kal játszhattam egy csa­patban. Az átkos rend­szer bukását követően hazatértem Komáromba, s igyekszem a helyi fut­Rahn egyenlítő gólját követő pillanatok A világbajnok német válogatottt ballt segíteni. • Nem zavarta, hogy Budai helyett Tóth kapott lehetősé­get, s így átkerült a jobb szélre?- Dehogynem! A mérkőzés napján, ebéd után hirdetett csapatot Sebes Guszti bácsi. Ekkor váratlanul kijelentette:- Ez egyáltalán nem igaz. A lányokat, asszonyokat csak a meccs után láttuk. Egyébként is teljesen máshol voltak el­szállásolva, mint mi. • Puskás nem teljesen egészségesen vállalta a játékot. Nincs titok Puskás Ferenc, a népszerű Öcsi volt a híres magyar válogatott csapatkapitánya. Kispesten kezdte pályafutását, majd az ország elhagyása után a Real Madridban kergette a labdát. Miután szögre akasztotta a fut- ballcsukát, edzősködni kezdett, a hetvenes évek elején a Panat- hinaikosz együttesével egészen a BEK-döntőig jutott. Tavaly átmenetileg a magyar nemzeti tizenegy irányítását is vállalta, ám ő sem tudott csodát tenni... %Miért bukott el a csapat 1954- ben?- Az aranyérem megkoronázása lett volna az egész magyar labdarú­gásnak, és mi eljátszottuk a le­hetőséget. Nem önszántunkból, mégis hibásak voltunk. Jobban ját­szottunk, ragyogóan kezdtünk, ilyen pozícióból veszteni csakis önhibá­ból lehet. Ha megadják az egyenlítő gólomat, meggyőződésem, a hosszabbításban mi nyerünk. • A rossz nyelvek szerint sérülten csak azért vállalta a játékot, hogy átvegye a Rímet Kupát.- A németek elleni csoport- mérkőzésen Liebrich csúnyán felvá­gott, bedagadt a bokám. Öt nap múl­va már edzhettem, az elődöntőben is pályára léphettem volna, de Kreisz doktor óvatosságból pihentetett. A finálé előtti napon a teljes vezetőség előtt próbáltam a lábam. Úgy érez­tem, rendben vagyok. A találkozó előtt senki sem kifogásolta, hogy helyet kaptam a csapatban, csak a vereség után értek vádaskodások. Az igazat megvallva, felemelő érzés vb-döntőn szerepelni, főleg hogy mi voltunk a favoritok. Fel sem merült bennünk, hogy kikaphatunk. Ez is egyik oka a vereségnek. •Éj az összeállítás?- Minden mérkőzésen más volt a kezdőcsapat. Guszti bácsi úgy hatá­rozott, Czibor ezúttal a másik szélen kap helyet, mivel Kohlmayer az el­lenfél leglassúbb védője. Zoli rúgott is egy gólt. A legjobb edzők ott vol­tak Sebes mellett, senki sem szólt az ötlet ellen... • Az első komoly pénzjutalmat 1954 tavaszán kapták. Nem ütött ez vissza?- Nincs olyan valamirevaló fut­ballista, akinek a pályán a pénzen járna az esze. Olyan nem létezik, hogy egy vb-győzelemre áhító gár­da jóllakjék, mert előtte tisztes összeget kapott. Én világbajnok akartam lenni, meg sem fordult a fejemben, hogy ezért mennyi pénzt inkasszálok. Valóban szép summát kaptunk a magyar-angol találkozó előestéjén. Tény, addig összesen nem láttunk annyi pénzt, mint azon a napon. Százhuszonötezer forintos betétkönyvet kaptam. Bozsik vala­mivel kevesebbet, a többiek 80-90 ezret. Kivéve Kocsist, Czibort és Budait, mert ők valami miatt bünte­tés alatt álltak. Szerintem ez nem befolyásolta a világbajnoki szerep­lést. • Tehát nem a pénz ártott. Eset­leg az eső?- Az biztos, hogy az eső is közre­játszott a vereségben. Csúful zuho­gott, csúszós volt a pálya, kizökken­tünk a ritmusunkból. A németek stí­lusát ez nem zavarta, sőt a talaj egyenesen kedvezett nekik. Állító­lag a szünetben kicserélték a stopli- jaikat. De végül is, ez csak mese. A valóság az, hogy nem tudtuk saját játékunkat ráerőltetni az ellenfélre, nem rúgtuk be a helyzeteinket, és ezért megvertek bennünket. Nincs emögött semmi titok. Az oldal anyagát írta és összeállította: Szabó Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom