Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-28 / 35. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor JÓGÁRÓL SOKSZEMKÖZT írásunk a 8-9. oldalon Olvasta már? Böngészett már? Netán nyert is már? & S0' * Játsszon és nyerjen velünk! 1994. augusztus 28. XXVII. évfolyam Ára 9 korona A létminimum határán evickélő, vagy netán a munka nélkül tengődő polgártól aligha várható el, hogy derűs képet vágjon a ‘93 januárjában hozsannázás- sal és tűzijátékkal kikiáltott önálló Szlovákia mai gazdasági helyzete láttán. Avagy nagyra értékelje azt a teljesítményt, amelyet a ‘94 márciusáig országló és önnönmagát igencsak bölcsnek mondó Meéiar-kormány nyújtott. Kijózanodva ugyanis az örömtüzek és tűzijátékok örömmámorából, még a vaknak is látnia kell, hogy egyelőre inkább a Titanicon vagyunk, semmint Közép-Európa leendő éden- kertjében - ahogy ezt az önállósodást szorgalmazók ígérgették, mielőtt a két országrész között végleg kenyértörésre került volna sor. Magyarán: Csehországnak megkönnyebbülést, Szlovákiának csődtömeget okozva be- fuccsult Csehszlovákiának!... A hözödöszö, azaz a Meéiar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom által a Kátpát- medence Svájcának meg tigrisének remélt Szlovenszkón - valószínűleg - - az sem hatja meg túlságosan a létalapjukat elvesztetteket, _ hogy most már mindenkinek a hazai bankokban is lehet névtelen devizakontója; elvégre minek az, ha az emberek zömének, sok-sok egyéb mellett, éppen az a legfájóbb sérelme, hogy koronája sincs. Nemcsak arra nincs, hogy akár feketepiaci árfolyamon bankba helyezendő valutát vásároljon; netán Volvót, Audit, BMW-t vegyen potom félmillióért vagy még drágábban, hanem a többségnek arra is szűkösen futja, hogy a legelemibb létszükségleteit kielégítse. Például, hogy egyék, ruházkodjék, utazzék. No nem a Kanári-szigetekre vagy az Antillákra, hanem „csak” a munkába - szomorúbb esetben a munkaközvetítőbe - és vissza! Valójában nem lehet hát rossz néven venni, ha mindenki a saját szemüvegén keresztül, a saját sorsának tükrében látja a világot. A józan többség nyilván megütközik azon, hogy a pozsonyi parlamentben tavasszal megbuktatott kormányzat felelős (felelős?) emberei között szépecskén akadnak, akik mindmáig pá- pábbak a pápánál és kijelentik: Szlovákiának fölösleges alkalmazkodnia - például - a Nemzetközi Valutaalap feltételekkel elegy ajánlataihoz. Ehelyett inkább a vállalkozók által igényelt hitelnyújtási feltételeket kell megszigorítani, meg importkotlározásokat kell elrendelni, meg visszamenőleges hatállyal bíró törvényt kell megnépszavaztatni, hogy a (párt)államnak rajta lehessen a szeme, kinek, hol, mikor, miből és mennyit.... Utólag, tehát zsarolhatóan, a véletlenül talált borítékok és listák meéiari módszerével. Mindez abban a szituációban történik, amikor az előrejelzések a munkanélküliek számának emelkedését, illetve a munkahelyteremtő vállalkozások csökkenését prognosztizálják. Szlovákiában ma még az sem világos, hogy hol az a határ, ahol megállítható a tömeges _________________ rtzen csuk eivoen, men a gy akorlatban, sajnos, Szlovákiában hiányzanak á fftunkaheiyteremió beruházások. Hiányzanak, mert a külfödi tőke - az ingatag belpolitikai helyzet láttán - a jövőben sem fog különösebben tolakodni nálunk; mert a regionális együttműködést sem szívlelik igazán a nemzeti gerjedelemtől hangoskodók, mindez pedig egyre inkább a belhoni vállalkozók el- kedvetlenedésében ölt testet. Így hát a munkanélkülieknek legföljebb a munkamorzsák maradnak. Ez utóbbiak bármily fontosak is, az átfogó megoldáshoz mégsem elégségesek. Jóval többet érne hát, ha a Vezér dirigálta mélynemzeti parlamenti ellenzék és annak nemkevésbé radikális sajtója végre a tényleges munkahelyteremtésre összpontosítaná figyelmét. Persze, ehhez nem lejáratni meg fékezni kellene a privatizációt, hanem épp ellenkezőleg: segíteni azt. Végső soron ugyanis csak a magántulajdonon alapuló gazdaság fölfelé ívelése hozhatja meg a fordulatot: ha majd a tőkeerős világcégek meg tudják vetni Szlovákiában a lábukat; ha majd lesznek fejlődési perspektívával rendelkező vállalatok és iparágak; ha majd lesz mire alapozni az idegenforgalom valós lehetőségeit; ha majd kibontakozhatnak végre a hazai magánvállalkozások is. Tk ff mindez ott van a lehetősége- |\/| Q ink között. Hogy mennyit X ▼ A vv ragadunk meg belőle, az elsősorban a társadalmi klímán, az ország külhoni tekintélyén, a leendő kormányzat szavahihetőségén múlik. Balek aki nem látja, hogy ellenkező esetben - a régió többi országát is tekintve - hová fog inkább áramlani a külhoni tőke. Szlovákia pedig marad, John Steinbeck- kel szólva, az édentől keletre. / * IW^Wi Prikler László felvétele IIJ BUH »TOM LM H munkanélküliség növekedése, és hogy egyáltalában van-e valamiféle út a nyugati világban is természetes, elviselhetőbb mértékű munka- nélküliség felé... Nos, a ‘92 nyara óta eltelt időszak és az akkor hivatalba lépett kormányzat huszonegy hónapig tartó szereplése azt bizonyítja, hogy az állam nemigen alkalmas arra a szerepre, hogy kezelni tudja a hétről hétre halmozódó fogalkoztatási gondokat. Természetesen, nem a rendszerváltás előtti idők megoldásaira gondolok, amikor a szocializmusbeli foglalkoztatás csupán azért lehetett teljes, mert az egész nem volt egyéb annál a szemfényvesztésnél, amit a nyelvi lelemény kannn helüli munkanélküliségnek nevezett Manapság, legalábbis elvben, mások a kiindulópontok.
