Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-21 / 34. szám
Rohan az idő. Már bácsinak szólítják Öcsit, a magyar Aranycsapat legendás balszélsőjét és kapitányát, Puskás Ferencet. Hatvanhét esztendős, de ugyanolyan jó kedélyű, életvidám, mint játékos korában volt, csöpög belőle a pesti humor, froclizza a társakat, minden kontrára azonnal szellemes re- kontrával válaszol. Most is „szóvivője ” az Aranycsapat még életben lévő négy tagjának, Grosics Gyulának, Buzánszky Jenőnek, Hidegkúti Nándornak és Czibor Zoltánnak. Együtt járnak élménybeszámolókra, mindig szívesen jönnek a szlovákiai magyarok közé is. Legutóbb Szimőn (Zemné, Érsekújvári járás) töltöttek egy egész vasárnapot. Hát mit mondjunk? Nem kis élmény volt hallgatni őket, beszélgetni velük. Természetesen Öcsi bácsi szavait lesték a legtöbben. Ezt már nem állhatta meg szó nélkül Buzánszky Jenő, aki szintén nagy mesélő hírében áll: „ Könnyű Öcsinek, 150 kilójával kitűnik közülünk... "Jött is rögtön a válasz:,, Ez az ember, ha hozzáért a labdához, azon nyomban öngól lett belőle. Most pedig úgy mesél, mintha a férfi Seherezádé lenne... ” Zoli bácsi hallgatott, hallgatott aztán megkérdezte: „Ki mert közületek Moszkvában gólt rúgni? Csak a Czibor...’’Mire Öcsi .„Nem értem, Marci bácsi a meccs után azt mondta az öltözőben, hogy gratulál a döntetlenhez...” Bukovi Márton edző szokásához híven már nem nézte az utolsó tíz percet. Nem látta a gólt... Hidegkúti Nándor, az Öreg szinte minden poszton futballozott az Aranycsapatban. Csak jobbhátvédként nem. „Tudjátok miért? Ott én voltam a legjobbik”-\\dhotkrik Kazal, a 70 évéhez fiatalosan és elegánsan közeledő Buzánszky. Kérdezik Grosicstól, miért nem maradt kint az 1956-ban külföldön portyázó Honvéddal. Öcsi azonnal válaszol: „ Mert itthon elásta a sok pénzt, és félt, hogy valaki kikaparja... ” így ment ez a hangulatos ebédnél, mígnem az egykori csapatkapitány komolyan ki nem jelentette: az Aranycsapatról csak ő mond igazat, csak neki van joga nyilatkozni, de csupán akkor teszi meg, ha a társai nem egyeznek bele. Mindnyájan hangos nevetés közben bólogatnak... Mindig ilyen jó a hangulat ebben a kis csapatban? „Igen. Lélekben megmaradtunk olyanoknak, mint negyven évvel ezelőtt voltunk. Szinte hetente találkozunk, eldumálgatunk. ” Csakugyan, hogyan alakult ki az Aranycsapat? „1949-50-ben a nagy egyéniségek, Deák, Szusza és a többiek már kezdtek kiöregedni. Budai, Kocsis, Czibor együtt játszott a Ferencvárosban, ismerték egymást. Ha eleinte nem is futballoztak kiemelkedően, Sebes tudta, az idő meghozza az egységet, így alakult ki egy jó „ galeri ”, aminek én is tagja lehettem. Sebes becsülte a játékost, mi pedig becsültük őt. Ez manapság sajnos fura vonalon szalad... ” Említette a Ferencvárost. Állítólag Puskás Öcsi mentette meg a felszámolástól... „Megtudtam, hogy Kocsison, Cziboron és Budáin kívül még 11-en kaptak behívót. Elmentem a vezérkari őrnagy után - nekem is ilyen rendfokozatom volt - és összetéptem azokat. Nagyon meghökkent, és azt kérdezte, mit csináljon. Mondtam neki, küldjön tiszteket a krumpliföldekre, szemeljenek ki 11 embert és hívják be őket katonának. Farkas Mihály honvédelmi miniszter, aki a sportot is felügyelte, megtudta ezt, s kérdőre vont. Megmagyaráztam neki, hogy nem semmisíthetünk meg egy futballcsapatot, elég nekünk Kocsis, Czibor és Budai. Megértette... ” Puskás Ferenc napjainkban Az utóbbiról jut eszembe: sokan állítják, Sándor jobb futballista volt Budainál, mégsem ő szerepelt a csapatban... „Egyénileg képzettebb volt, ez tény. Ám Csikar befejező játékos volt, míg Budai kiszolgáló. Ilyen kellett a csapatba, ezt jól látta Guszti bácsi. ” Puskás Ferenc a Honvédnak és a válogatottnak egyaránt „frontembere” volt. Minek köszönhetően? „ Talán jó kedélyemnek? Nem bántottam soha senkit, nem lógtam ki a sorból, nem vártam el előjogokat, előnyöket. Valószínűleg ezért becsültek a társak. Ezért esett meg, hogy ha „elkaptuk a fonal végét", akkor nem nagyon állhatott meg előttünk senki. Ügy voltunk vele, vagy nyerünk, vagy kikapunk. De játszunk. A játék az, amit mindennél jobban szerettünk. ” Kinevezték akkoriban a csapatkapitányt vagy választották a játékosok? „Sebes Guszti bácsi nevezett ki, a fiúk pedig elfogadtak. 1950-től 1956-ig, úgymond disszidálásomig hordtam a karszalagot. ” Milyen volt a viszonya Puskás Öcsinek a szövetségi kapitánnyal? „Nagyon korrekt, respektáltuk egymást. Guszti bácsi a meccsek előtt hármunkkal, Bozsikkal, Hidegkútival és velem egy külön kis megbeszélést, amolyan taktikai értekezletet tartott. Felhatalmazott bennünket, hogy menet közben változtassunk a vele megbeszélt taktikán, ha úgy látjuk, hogy az ellenfél is változtat. A közönség persze csak azt látta, hogy mi hárman összefutunk, váltunk néhány szót, és rögtön azt gondolták, én irányítom a csapatot. Én mindig szót fogadtam a szövetségi kapitánynak. ” Említette az 1956-os úgymond disszidálást. El akarták tiltani, ezért nem jött haza több társával együtt... ,A magyar futballt azzal a tervvel tönkretette az akkori MLSZ. Biztos, ha nem fenyegetőznek eltiltással, mindenki hazajött volna. Én is. Mert ha hazatérek és „elmeszelnek”, akkor mit csináltam volna? Álljak oda újságot árulni? A futball, ahhoz értettem igazán. ” Ha manapság találkozik olyanokkal, akik akkoriban „keresztbetettek” Puskásnak, indulatos-e? „Nem vagyok bosszúálló természet. Édesapámtól örököltem a megrögzötten jó kedélyemet. A vitás dolgokat elviccelem. ” A pályán is ugratták egymást, mint most itt az ebédnél? „De még mennyire! Például a Czibort nem kel- lettfélteni. Az egyik meccsen kiszólt a kispadra, jó hangosan, hogy én is halljam: cseréljék le mellőlem a balösszekötőt, mert nem tudja, melyik a labda. Persze én is kikiáltottam a kispad felé: hívjátok a mentőket, a Rongylábúnak lejárt a szabadsága, vissza kell vinni a diliházba. ” Szóval ment a zrikálás. A magyar gárda 1950-től veretlen volt. A jó kollektíva összetevői? „Ismereteién volt a féltékenység, nem zsörtölődött senki a másikkal. Minden posztra akadt egy-két megfelelő képességű és képzettségű játékos. ” Az Aranycsapat egyfajta megismételhetetlen csoda, amennyiben az együttes és Sebes Gusztáv egymásra lelt? „Sebes nagy türelemmel, nyugalommal dolgozott velünk. Kijárta „odafönn", ami kellett a zökkenőmentes élethez, munkához. Az 1954-es vb- döntő kudarcáért nem ő volt a hibás, hanem mi, játékosok, mert nem rúgtuk be a helyzeteket... ” Csak ennyin múlott a világbajnoki aranyérem? „ Az előbb említetten kívül én még két dologban látom a sikertelenség okát: abban, hogy 2:0-ás vezetés után lazítottunk, és hogy a megboldogult Kocsis Sanyi gyengén játszott. ” Sokan beszéltek arról, hogy Liebrich a németek elleni első vb-meccsen szándékosan tette harcképtelenné. „ Nem, ez nem igaz. Egyszerűen hátulról eltalálta a lábamat. Egyébként elkerültek a sérülések, a leghosszabb ideig tíz napot voltam maródi. Talán azért is, mert akkoriban nem játszottak olyan brutális labdarúgást, mint napjainkban. ” Felteszem, a 6:3-at és a 7:1-et is odaadta volna a világbajnoki aranyéremért... „Nem adtam volna oda. Hogy miért történt ez így, az meg úgy, azzal utólag már nem érdemes foglalkozni. Ráadásul egy futballista klasszisát nem feltétlenül a vb-győzelem határozza meg.” Nyolcvannégy válogatott meccsen nyolcvanhárom gólt lőtt... „Nem pontos az adat: egy öngólt is rúgtam és kihagytam négy tizenegyest. 51 mérkőzésen találtam a hálóba. ” A 6:3-as és a 7:l-es találkozókon is. Az angol-magyart már eleve az évszázad mérkőzésének nevezték vagy csak a meccs után kapta ezt a minősítést? „ Utána. Előtte félő volt, hogy nagyon megpakolnak minket. Tíz nappal korábban a svédekkel 2:2-őt játszottunk a Népstadionban, és akadt, aki azt tanácsolta: Ne menjetek Londonba, mert tízest kaptok!” Ehhez képest... „ Na, a meccset megelőzően nem volt minden happy. Nem mondom, hogy reszkettünk, de az ember mindig szorong egy kicsit, ha bemegy egy olyan helyre, ahol még sosem járt. Márpedig a Wembleyt elzárták előlünk, az edzéseket másutt tartottuk. Ráadásul az ellenfelet sem ismertük, mert az angol válogatott a legritkább esetben mutatkozott a kontinensen. így aztán még az öltözőben is azon meditáltunk: ezek vajon kicsik, nagyok, szélesek, soványak?” Az angolok 90 éves hazai veretlenségi sorozatát szakították meg. 40 esztendő távlatából, miben látja a siker összetevőit? , Abban az időben szent szisztéma volt a 3-2-5-ös felállás, így a középhátvédnek értelemszerűen az ellenfél centerével kellett találkoznia. Guszti bácsi viszont akkor próbálta ki, hogy Hidegkúti játsszon kicsit hátrébb. Johnston riadtan kereste, hogy merre van Nándi, de mire megtalálta, Hidegkúti már rúgott egy hármast. ” Érdekes, hogy a visszavont középcsatár szerezte a legtöbb gólt... „Persze, hiszen mindig szabadon kapta a labdát. De ahhoz azért Nándinak kellett lenni, hogy valaki hármat lőjön a Wembleyben... ” Kár volna elhallgatni, Puskás is rúgott kettőt. Egyet visszahúzós csel után... „Nem akarok álszerénynek látszani, de nem volt az olyan nagy szám. Úgy is mondhatnám, az egyik gólom volt a sok közül. Visszahúztam a labdát, mert becsúszott Wright. Ha nem teszem, labdástól együtt kirúg az oldalvonalra. Ösztönösen cseleztem. ” A visszavágón 7:1-re verték az angolokat. Akkora különbség volt a két válogatott között? „Általában nem, de a 180 perc alatt igen. Értékesebbnek tartom a 6:3-at, mert a 7:1 napján a rek- kenő budapesti hőség halálra ítélte az angolokat. 54 májusában több mint 30 fokot mértek, a pályára lépés pillanatában volt vagy 15 fok előnyünk...” Sok pénzt kaptak a két mérkőzésért, hiszen úgymond kétszer is legyőzték az imperialistákat, táncolt örömében a szocialista tábor... „Hagyjuk a hülye politikát! Tízezer forintot ajánlottak a londoni győzelemért. Persze fejenként. Nem emlékszem, akkoriban ez mit is ért. A 6:3 visszavágója után 110 ezer volt a legnagyobb összeg, amit játékos kapott, 75 ezer pedig a legkisebb. De erről a Grosics Gyuszitól pontosabb felvilágosítást remélhetne. ” A 6:3 után nem kapott senki olyan ajánlatot, jogy „maradjon kinn”? „Nem, senki. 1947- ben az olaszok csalogattak. Elhárítottam. Anyám, apám, barátaim hiányoztak volna, ha disszidálok” Aztán mégiscsak belekóstolt az igazi profik életébe... „ Távozásom körülményeiről beszéltem. Büszke vagyok arra, hogy a Reálban futballozhattam, ez külön fejezet az életemben. Amikor leigazoltak, megmosolyogtak, 20 kiló súlyfelesleg volt rajtam. Ledobtam. Di Stéfano eleinte féltékenyen nézett rám, de amikor látta, hogy azért tudok focizni, jó barátok lettünk. ” Ha letört az életben, csak visszagondol a 6:3-ra vagy a Reálban eltöltött évekre, és minden napsugarassá válik? „Nem vagyok letört soha!A saját életemet élem. Ha valami nem megy, hát azt mondom, holnap jobb lesz. ” Népszerűsége töretlen.Mondhatni, a legnépszerűbb magyar futballista... „Bárhol járok, ha hallják külföldön, „magyar”, egyből a Wembleyt és a 6:3-at emlegetik. Meg a nevet. Puskás...Olykor elönt a népszerűség, nem tudok szabadulni tőle, gyakorta fejfájásom is van tőle...Ezt értse úgy, ahogy gondolja. Mindig akad egy étterem, egy kis kocsma, ahol elbeszélgetek a múltról. Legyen bárhol a világon. Még Dél-Szlová- kiában is... Tomi Vince A világbajnoki döntő előtt
