Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-21 / 34. szám
Szeder er es idejen A Rubus-nemzetségnek 75 faja él Magyarországon. A hamvas szeder (Rubus caesius) kúszó, elterülő cserje, fiatal sarjai pedig fölfelé állóak. Június-júliusban virágzik, termése tojásdad, hamvaskék, augusztusban érik. A gyümölcs hamar romlik, így szedését különös gonddal végzik. Nitrogénigényes; semleges vagy meszes talajon, nedves, vizes helyeken él. Igen gyakran gyom; más gyomfajokkal együtt társulást alkot, így kalászosokban, kapások között, len- és pillangóstáblákon is megtalálható. Bükkösök, gyertyánosok és cserestölgyesek, mészkerülő erdők, homoki tölgyesek, ültetett erdei fenyvesek, akácosok és más elegyerdők, továbbá liget- és léperdők, mocsárrétek, nedves rétek és nádasok, ártéri erdők gyakori faja. Ütszéli társulásokban, árokparton, rézsűkön is találhatunk hamvas szedret. A fehéres szeder (Rubus candicans) több alfaja ismert. Adventív faj. Főleg ritkásabb bükkösökben, gyertyános tölgyesekben, erdőszéleken, száraz tölgyesekben, vágásokban, cserjésekben fordul elő. Felhagyott művelésű kertek kerítésében is gyakori. Nitrogénkedvelő, a meszes talajokat kerüli. Szára elfekvő, néha akaszkodó vagy felálló, erősen tüskés, igen jól satjad, gyökeresedő indáiról jól szaporodik. Június-augusztusban folyamatosan érleli kellemesen sava- nykás, kékesfekete gyümölcsét, amit a szúrós indák miatt nehéz szedni. Más bogyós fajokhoz képest jól tűri a tárolást, szállítást. Mint erdei gyümölcs akár friss fogyasztásra is kikészíthető keresett cikk. A pataki szeder (Rubus rivularis) inkább mészkerülőnek számít. Nyirkos, tápanyagban gazdag talajon él. Bükkösök ritkás részein, gyertyános-tölgyesekben, erdőszéleken, nedves réteken gyakran a borzas szederrel (R. hirtus) együtt található. Bogyóinak értéke nem nagy. Kertészet és Szőlészet Mit készítsünk szederből? Amíg csak kevés valódi teát importáltak, a lakosság fele szederlevélteát fogyasztott. Magyarországon a szederlevél felvásárlása csak a hetvenes években szűnt meg. A gyümölcs feldolgozása, hasznosítása is jelentős. A bogyó átlagosan 10-12 % szárazanyagot, 5-6 % cukrot, 1-3 % savat, 20-30 mg C- vitamint tartalmaz. Befőtt, dzsem, lekvár, lé, likőr, szörp és ecet is készíthető belőle. Befőtt - alapmennyisége 4 kgmosott gyümölcs, amelyhez 2 kg cukor is szükséges. Rétegesen töltsük a gyümölcsöt cukorral az üvegbe, majd langyos vízzel öntsük fel; 80 C-fokon hőkezeljük. Lekvárkészítés - egy-egy kilogramm szederre 75 dkg cukrot számítsunk. A szedret előbb átpasszírozzuk; a cukorból szirupot főzünk és ehhez az áttört húst hozzáadjuk, besűrítjük, üvegbe töltjük. Szörp - a hibátlan és egészséges gyümölcsöt lepasszírozzuk, 5-6 napig állni hagyjuk, majd vászonzacskón átcsurgatjuk. Négy kg gyümölcsből préselt léhez egy kg cukrot adunk. Tízperces forralás után kigőzölt üvegekbe fejthető a szederlé. Likőr - a szeder masszáját literenként 40 dkg cukorral édesítjük, majd kevés fahéjat, szegfűszeget, vaníliát forralunk vele együtt. A lehűlt levet fél liter tiszta szesszel összekeverjük, két hétig lezárt üvegekben érleljük. Ez alatt az ízanyag nagy részét az alkohol kioldja. Utána vászonszitán kétszer átszűrjük. Enyhe melegítés után a likőr üvegekbe tölthető. Az Alföld egyes vidékein szokás volt öt kilogrammonként 80 dkg cukorral „megerősített” szedercefréből erős gyümölcsbort készíteni. Két hét után a letisztult levet lefejtették, s üvegekben, ritkábban hordókban tárolták. Öntet - az összetört szedret vászonzacskóban kicsepegtetjük, majd literenként 75 dkg cukrot adunk hozzá és néhány percig forraljuk. Kihűlve üvegekben, légmentesen lezárva tároljuk. Szederecet - egy kg gyümölcsöt üvegekbe töltünk, s ehhez két liter finom ecetet, még jobb, ha borecetet (almaecetet) adunk. Egy hónapig maradjon a szeder az ecetben. (Az érést a konyha váltakozó hőmérséklete segíti.) Utána vászonzacskón vagy szűrőpapíron átszűrjük. így a megszokottól eltérő zamatú ecetet nyerünk. k. sz. Őszi termesztésre ajánljuk kínai kel A kínai kel (Brassica pekinensia) Kelet-Ázsiában (Kínában, Japánban) már a III. század óta ismert és termesztett növény. Európába a múlt század elején került. Első állomáshelye Franciaország volt. Hosszú ideig azonban alig ismerték, termesztették, míg az utóbbi néhány évtizedben Nyugat-Európában nagy népszerűségre tett szert. Svájcban és Ausztriában pedig az egyik legfontosabb zöldségnövénnyé lépett elő. A nálunk ismert káposztafélék távoli rokona. Egyéves növény. Biológiai értéke jelentős, mert a legtöbb zöldségféléhez képest meglehetősen nagy mennyiségű, könnyen emészthető fehérjét tartalmaz. A C-vitaminon kívül karotin is található benne; sok ásványi anyagot is tartalmaz. A hidegtűrő zöldségfélék közé tartozik. Kifejlett állapotban 4-5 C-fokos fagyokat is elvisel. Magvainak optimális csírázási hőfoka viszont 20 C-fok körül van, ellenben a csírázástól a fejesedésig a 15 C-fok alatti hőmérséklet hatására fejképződés nélkül magszárba szökken. Kora tavaszi termesztésének nálunk ez az akadálya. A levelek borulása idején fejlődéséhez már a hűvösebb, akár a 10-15 C-fok közötti hőmérséklet is elegendő. A kínai kel tehát tipikusan utódhasznosításra alkalmas növény. Igazán biztonságosan csak ősszel termeszthető. A legvízigényesebb növények egyike. Sekélyen gyökerezik, ezért a talaj felső részének kiszáradása a növény pusztulását is okozhatja. Elsősorban hűvösebb, csapadékosabb őszön várhatunk nagy termést. Sok tápanyagra van szüksége - különösen nagy a nitrogén- és káliumigénye. A mészhiányra eléggé érzékeny, de a talajban nem nagyon válogat. Minden zöldségféle termesztésére alkalmas területen jól terem. Őszi termesztésre július végétől augusztus közepé- ig-végéig kell a magot helybe vetni. Az előnövény után kapálással és gereblyézéssel készítjük elő a talajt. A sorokat egymástól 35-40 cm-re húzzuk meg. A tőtávolság 30 cm-re legyen. Ezt úgy is elérhetjük, hogy 3-4 magot kis fészkekbe vetünk, majd kelés után csak a legerősebb növénykéket hagyjuk meg. Ha nem fészekbe vetettünk, akkor kikelés után 30 cm távolságra egyeljük. Ha gyakran kapáljuk és öntözzük, akkor gyorsan növekszik, sőt hamarosan még a gyomokat is elnyomja. A kiültetéstől és a fajtától függően szeptember végétől szedhetjük. Akár mínusz 4-5 C-fokos fagyok alatt is szabadföldben maradhat. Ha már ennél erősebb fagyok jönnek, akkor gyökerestül szedjük fel. Lehetőleg földlabdával együtt, a pincében tároljuk. Többnyire salátaként fogyasztják, de főzelékkészítésre is alkalmas. Nyugat-Európában a salátát és a kelkáposztát helyettesítik vele. Az elmondottakat figyelembe véve, valamint a jó tárolhatósága miatt, nálunk is nagyobb figyelmet érdemelne - kibővíthetné a téli zöldségválasztékot. Nálunk egy - külföldi erdetű - fajtája, a Nozakit engedélyezett. Miklós Dénes kertészmérnök A pálmaliliom több évvel a kiültetés után attraktív, gyakran 2 méteres virágszárat fejleszt, bókoló, csontszínű virágokkal (Fotó: p. fi.) Nagyra nőtt „harangvirág” A jpálimailEndMiii Az idei forró nyárban számos helyen megcsodálhattuk a mexikói „sztyeppékról” származó pálmaliliom (Yucca filamentosa) nagyra nőtt, harangvirágra emlékeztető, csontszínű virágzatát. Vagy két ujjnyi széles, hosszú, hegyes kardszerű leveleiből álló csomói jól bírják a száraz, forró élőhelyeket, a tűző napot. A könnyebb, vizet jól áteresztő talajokat - a homokot is - kedvelik. A Yucca úgynevezett hapaxant növény, azaz virágot csak telepítése után több évvel hoz. Nálunk magokat nem érlel, mert nem akad olyan rovar, amely a megtermékenyítést elvégezné. Az őshazájában élő fajokat a Yucca-moly (Pronuba) porozza be. így csak vegetatív úton szaporítható. Gyökérsarjakat fejleszt, ezeket ősszel vagy tavasszal válasszuk le. Állandó helyre ültethetők, vagy néhány hétig cserépben neveljük őket. A gyökérsarjakból kikelt növényeket legalább az első télen - a fagyok beállta előtt - szalmával, falombbal takarjuk. Az említett fajokon kívül Közép-Európában ültetik még a Y. recurvifolia-t (elvadulhat), a Y. gloriosát és a Y. aloifoliát. Az utóbbi faj 6 méteresre is megnő, s vannak piros virágú változatai is. Őshazájában termését fogyasztják. A pálmaliliomok leveleiből - annak szálaiból - az indiánok kötelet fonnak, gyékényt készítenek. Egyesek virágait fogyasztják is. A pálmaliliomok magányosan gyepes felületek díszítésére, cserjék elé, lépcsővázákba, ládába ültetve erkélyekre alkalmasak. Legsúlyosabb, legveszélyesebb betegségét egy mikroszkopikus gombafaj, a Coniothyrium concentricum okozza. Fertőzésének következtében alakul ki a koni- otíriumos foltosság. A kórokozó elsősorban az idősebb leveleket támadja meg. A foltok oválisak, középütt szürkék, szegélyük vörösbarna. A megfertőzött levelek idő előtt elszáradnak. Azokat a leveleket, amelyeken koniotíriumos foltosságot észlelünk, távolítsuk el és semmisítsük meg. Súlyosabb esetekben a tövet kezeljük Rézoxiklorid 50 WP-vel, Bordóilével vagy Miltox Speciallal, illetve más, réztartalmú gombaölő szerekkel. - r Szerkeszti Pomichal Richard ellést követően a kocák viselkedésének normálistól eltérő, nem kívánatos megváltozása a kiste- nyésztőknek is meglehetősen sok gondot okoz. Ennek több formája van. így például a túl ideges („neurotikus”) agresszív koca a legkisebb zajra is hirtelen felugrik, vadul harap, megtámadja malacait, esetleg fel is falja azokat. Főként az előhasi kocáknál gyakori a félénk, ijedős állat, amely nem engedi közelébe a malacait, esetleg meg is harapja azokat. Ide sorolhatók a „flegmatikus” kocák is, amelyek ráfekszenek a csecseikre, mit sem törődnek a malacaikkal és nem szoptatják őket. Bármely formában is jelentkezzék az anyakoca normálistól eltérő viselkedése, az mindenképpen súlyos gondot okoz. Ennek egyik oka a csecs (a bimbók) fájdalmassága lehet, amely a tőgy sérüléséből, gyulladásából, a sok tej miatt bekövetkezett feszességből, vagy a tejhiány miatt jelentkező, erőteljesebb szopásból adódik. Máskor pedig abból, hogy az újszülöttek az éles szegletmetsző (köznyelvben farkasfog) fogaikkal sértik a csecsbimbót. E kóros jelenséget kiválthatja a hosszú ideig tartó ellés, hüvelysérülés, a hiánybetegségek (rossz fehérje- és ásvá- nyianyag-ellátás), az anyai ösztön hiánya és a stresszhatás. Megelőzésül különös figyelmet kell fordítani a hajlamosító (pre- diszponáló) tényezők kiiktatására. A kistenyésztőknél közülük gyakori a hiánybetegség, amely főleg azoknál az előhasi kocáknál jelentkezik, amelyeket hízóállományból emeltek ki. A különös viselkedésformák jelentkezésekor a gazdasági veszteség csökkentése érdekében legsürgősebben meg kell tenni mindazt, ami a koca megnyugtatását szolgálja. A „neurotikus” koca kezelésének legjobb módszere valamilyen nyugtató hatású gyógyszer adagolása. A külföldi szerzők jó eredményekről számolnak be a Primidon, Barbitural, Azaperon stb. adagolásáról. Nálunk a legelterjedtebb a Seduxen tablettás vagy injekciós alkalmazása. A gyógyszer adagolása után is ajánlatos ügyelni arra, hogy a kezelt állatnak nyugodt, csendes körülményeket biztosítsunk. Az ember vagy a koca malacainak jelenléte is ingerlő, idegesítő hatása lehet az anyaállatra. Ezért a kezelés alatt ajánlatos a koca közeléből malacait eltávolítani. A malacokat csak akkor helyezzük vissza, amikor az anya már lefeküdt, nyu- godtnak látszik, esetleg szoptatásra hívja őket. Csiba László A „malacfalás” és megakadályozása HÁZUNK TÁJA 1994. augusztus 21. 1/BSÚrnBP
