Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-21 / 34. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévéés rádióműsor írásunk a 4. oldalon Ebek harmincadján a galántai neogótikus kastély Riportunk a 8-9. oldalon Jövő számunkban: Sebes Tibor riportja Riói vasárnap 1994. augusztus 21. XXVII. évfolyam Ára 9 korona Mi, magyarok mindez megtermékenyíti és világszínvonalra emeli irodalmunkat, az nagyszerű dolog; ugyanakkor veszélyes és visszafogó, ha a kelleténél erősebben betüremkedik politikai és társadalmi életünkbe. Ha ott olyan erősséggel kap helyet, hogy visszafogja, megbénítja nyugati eredetű racionalitás-énünket, amely nélkül mez. Nem válogathatunk, hogy csak a jót vállaljuk, csak a pozitívra fogunk emlékezni. Ahogy a fénnyel együtt jár az árnyék, a bűnnel a bűnhó'dés, úgy van jelen kitörölhetetlen egységben bennünk a jó a kevésbé rokonszenvessel, a zsenialitás a korlátoltsággal. Többször elmondtuk már, eleink bizony eléggé huzatos helyen telepedtek le itt, a Kárpát-medence közepén. Rákényszerültünk arra, hogy intenzíven éljük át az európai történelem legtöbb fordulóját, az ázsiai és az európai hatalmi törekvések ütközéseit. Itt kavarog bennünk a történelem, itt a tapasztalatok, s az már megint csak jellemző ránk, hogy mindezeket gyakran nem vagyunk képesek tanulságokká áttranszformálni. A történelem úgy látszik, számunkra sem mindig az élet tanító- mestere, s a lényünkben kétségkívül jelenlévő önpusztító könnyelműségnek is köszönhetően bizony fölöslegesen gyakran kísértjük meg a lehetetlent, bűnös gyakorisággal próbálunk meg belépni ugyanabba a folyóba. Ez viszont, tudjuk, lehetetlen; s miközben konzervatívabbjaink vélt hízelgő módon Herder annak idején. A világ egyik legtehetségesebb népe, mondták rólunk sokan, legutóbb világhírű atomtudósaink okán épp Teller Ede. Felemelő vélekedések és kételyek, dicséretek és elmarasztalások, némi megfejthetetlenség és egy jókora adag titokzatosság - úgy látszik, ez mind minket illet, magyarokat. Dicső és tragikus fejezetek múltunkban, történelmi és szellemi nagyságok törpék és meghasonlottak mellett - ez is mi vagyunk, ez is minket jellekor parancsára, az idő visszahozha- tatlan múlandóságára. Persze, okos dolog időnként leírni, hogy évszázadok óta Európa fejlettebb fele mögött kullogunk, meg kitántorgott Amerikába ennyi és annyi emberünk; az igazi tett azonban a mindenkori konkrét cselekvés eme helyzetek felszámolása érdekében. Mert itt van bennünk a sztyeppék végtelenségének szeretete, vissza- visszaálmodjuk a végtelen ázsiai lankák illatát: ebből fakad olthatat- lan szabadságszeretetünk is. Ha nak. Nem a múltba: a jövőbe te- kintően. Néhányon közülünk gyakran - látva megosztottságunkat - turáni átokról is beszélnek. Tény, hogy a rögbe- meredt vaskalaposság sok tragédia okozója volt múltunkban. Ebből is tanulnunk kellene, ám érzésem szerint nem úgy, hogy tagadni kezdjük a másság jogát. A kulturált dialógus, az elvekhez való ragaszkodás és az egészséges kompromisszumkészség közötti kényes egyensúly meglelése azok a kitörési lehetőségek, amelyek az önzés pusztító gödreiből képesek kiemelni bennünket. A magyarok büszke nép, ezt is mondják ránk néha, némiképp irigyviszont modem huszadik századi társadalom nem képzelhető el. Felemelő érzés tudni, hogy voltak eleink közt olyanok, akik ezt már ezer év előtt is tudták. A Szent István-i gondolatkör ezt jelenti: a modem társadalom alapja nem a romantika, hanem a ráció, a magyarság csakis az európai normák továbbvitelével válhat modem európai néppé. A magyarság jövője akkor sem, áttételesen most sem a koppányi bizánci út vagy a vatai nomád ázsiaiság irányában keresendő. A keresztény kultúrkör ilyen összefüggésekben az európai normarendszert jelenti. Öntudat, szervezettség, koncepció: ha szabad mérföldköveket is megjelölni ezen az úton, érzésem szerint a fenti fogalmak bízvást tekinthetőek azokArchívumi felvételek kedve is emiatt. Igen, legyünk egészségesen büszkék értékeinkre. Felemelt fejünk azonban nem azt jelenti, hogy másokat a legcsekélyebb mértékben is lenéznénk. Mi mások tisztelete mellett önmagunkat kell, hogy vállaljuk elsősorban, saját értékeinkre kell, hogy büszkék legyünk. Ezt elérendő azonban mindenekelőtt tennünk kell. Minőségi munka, minőségi teljesítmény kell, hogy álljon mögöttünk: mindannyiunk mögött azon a poszton, amelyet a sors kimért nekünk. Felemelkedő magyar társadalom ugyanis csak egészséges, erős, öntudatos, áldozatkész magyarokból állhat. A Szent István-i ünnepkörben sok ilyen magyart kívánok mindnyájunknak. vannak elfoglalva, jobbjaink hiábavalóan keseregnek ezen és mutatnak rá a vagy valós kacaganyaink molytala- nításával, őseink véres kardjai újra- szidolozásának nemes eondiával Puszták népe - írta rólunk, nem minden ok nélkül, titkaink nagy ismerője, Illyés Gyula. Sír fölött tánlulu nép, jei- lemzett bennünket nem éppen 7- _7 „ íf----ÍJ---L
