Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-06 / 6. szám
IRODALOM N emcsak idősb. Madáchné műveltségben, józan megfontolásban, vérmérsékletben ellentéte Fráter Erzsinek, hanem maga Madách Imre is. A költő mély lelki életet élt, pesszimizmusra hajló, zárkózott ember volt, Erzsi felületes, mulatni vágyó, heves vérmérsékletű. Erzsi lánykorában egészséges szervezettel rendelkezett, a fiatal Madách magát zörgő csontú kórvitéznek gúnyolta, s édesanyjához intézett egyik levelében így ír: Mutatja mellem s egészségem, hogy nem oly hosszú földi pályám... Gyakori betegeskedése azonban nem akadályozta meg abban, hogy elmenjen a gyarmati megyei bálra. „Táncolni azonban nem fogok“ fogadkozott meghitt, bensőséges barátjának, Szontágh Pálnak, aki akkoriban a nógrádi alispán, Fráter Pál unokahúgának, a rokoni látogatás címén ott tartózkodó Fráter Erzsikének udvarolt. Erzsi a gyarmati bál idején tizenhét éves volt. Szép volt, bohó és kacér. Fehér ruhát viselt, kontyába nyíló rózsát tűzött s haját felfésülte, hogy nyílt magas homloka szabadon maradjon. Mint délről északra került teremtésnek, a tánca szilajabb, tüzesebb volt a nógrádiakénál. A fiatal táblabíró, Madách Imre, egy oszlophoz dűlve nézte a temperamentumos leánykát, akinek - véletlenül történt, vagy kigondolt terv szerint?— leoldódott a karkötője, s a magányosan szemlélődő Madách Imre lábához esett. A fiatal táblabíró felemelte az ékszert, átnyújtotta Fráter Erzsinek, s felkérte a következő táncra. Madách Imre és Fráter Erzsi első közös lépésüket táncolva tették, vidám muzsikaszó mellett a tragikus jövendő felé... Még ezen a báli éjszakán, hazatérve szállására, Madách bizalmas sorokat írt Szontágh Pálnak, akivel csak nemrég fogadták meg egymásnak, hogy ugyanannak a lánynak nem udvarolnak. S most mégis a szívébe fészket verő érzelmek miatt azonnali vallomást kellett tennie arról a lányról, akinek Szontágh Pál udvarolt ... Hol kezdjek írni ezen minden vonzó és minden álnok, minden jó és minden könnyelmű, minden lelkűiét és minden cynizmus mik- rokosmosáról? Öltözete szokás szerint igen ízléses és egyszerű fehér, hajzata pretension kis taréjával, mint egy lidércke, mely éjjel ég, bolyong örvény fölébe csal — és megfoghatatlan... Karkötője elveszvén, mint róla leesik minden bilincs... Kedélye változékony - eső napsugarak között. Soha senki ilyen találóan nem jellemezte Erzsit, még később sem, amikor személye irodalmi viták központjába került. Micsoda éleslátás. Milyen mély emberismerete volt ennek a húsz évet alig meghaladó fiatalembernek... Róla leesik minden bilincs... Kedélye változékony, eső napsugarak között, írta, mintha évtizedek óta ismerte volna jövendő élettársának lelkivilágát. L. Kiss Ibolya* szerelmet Erzsi nagybátyja s annak felesége nemcsak jó szemmel nézték, de támogatták is. Nem úgy ám özv. Madáchné, aki az első perctől kezdve ellenezte, hogy legféltettebb gyermeke, akit Eminek becézett, egy felületes műveltségű, kacér, vagyonnal nem rendelkező lányhoz kösse életét, aki nem is katolikus, hanem kálvinista, a magyaron kívül más nyelven nem beszél és elhódította tőle legkedvesebb fiát. Ellenszenvét nagyban növelte még az a körülmény, hogy megtudta, Szontágh Pál udvarolt előzőleg a lánynak, s Szontágh Pál édesanyja is ellenezte ezt az esetleges frigyet. Hogy ez valóban így volt, bizonyítja Szon(Részlet) Mindjárt verset is írt a lányhoz, Lidérckének nevezte, amely kifejezés annyira találóan illett Fráter Erzsire. Látnom téged és szeretnem egy volt. Oh, leányka, honnan, honnan ez? Hisz különben ember e világon Üdvöt csak hosszú harccal szerez. Vajh mi az, mi így hozzád varázsol? Más tetszik, ha ez s az rajta szép, Rajtad arc, haj és szemek világa Nékem bájos — mert hogy a tiéd. Nem tudom, hogy barnák-e a fürtök, Kék-e a szem avagy éjsötét, Azt tudom csak, e kedves egészre Fényt az üdv legszebb sugara vet. Téged Isten e szívnek teremte, És e szív azonnal megtalált, Amidőn nálad, mint régi, kedves Ismerősnél meglepetve állt... A „tiszta lánggal“ égő szívű fiatalember érzelmeit a lány viszonozta, és a kezdődő tágh Katalin pesti tanárnőnek, Szontágh Pál unokahúgának hozzám intézett levele, melyben ez áll: Mikor Madách el akarta jegyezni Fráter Erzsikét, nemcsak édesanyja, de Szontágh Pál is aggódott, hogy Imre aligha lesz szerencsés választásában. Szontágh Pál még az eljegyzés előtt szóba hozta barátja előtt, hogy Erzsiké neki is adott hajfürtöt emlékül, sőt van még valaki, aki hasonló emléktárgyat őriz. Madách ennek a kislányos kacérságnak nem tulajdonított fontosságot, de a hajfürtöt elkérte Szontágh Páltól, hogy Erzsikének visszaadhassa. Ekkor Szontágh Pál egy kis ártatlan tréfához folyamodott, hogy barátja szándékát megváltoztassa. Éppen Szécsényben jártak, ahol Szontágh Pál anyja, Szontágh Istvánná, Veres Anna lakott. A két jóbarát betért hozzá. Szontágh Istvánná igen rövidlátó volt, úgyhogy nem vette észre, hogy Pálon kívül más is van a szobában. — Mi újság? — kérdezte hozzálépő fiától. — Hát, kedves Anyám, megházasodom, eljegyeztem Fráter Erzsit.-Csak nem tettél olyan bolondot? - szólt meghökkenve Szontágh Istvánná. — Ez nem bolondság. Imre jegyezte el - mutatott az előlépő Madáchra. Ezeket az adatokat Szontágh Pál Bárczy Károlynak is, Palágyi Menyhértnek is elmondta. Ez utóbbi meg is írja, Madáchról szóló könyvében, de élt a család tudatában is - közli Szontágh Katalin számomra írott levelében. Egy hajfürt! Milyen szenzáció volt a letűnt század előítéletes, kicirkalmazott világában... Ez a hajtincs alapozta meg részben Fráter Erzsi hírét a nógrádi dzsentri körökben, Madách azonban túltette magát ezeken a kicsinyességeken. Váltott .lovakkal, tiszttartójuk társaságában leutazott Bihar megyébe, Cséhtelekre, és Fráter Józseftől megkérte a lánya kezét, akiről pedig a felvidéki társaság azt mondogatta: „Ilyen lánynak udvarol az ember, de nem veszi el!“ Az esküvőt Csécsén tartották meg 1845. július 20-án, Fráter Pál otthonában, miután Erzsi reverzálist adott, ő megmaradt ugyan reformátusnak, de kötelezte magát, hogy a házasságból születendő gyermekeiket a katolikus egyház előírásai szerint nevelik. Egybekelésükkor a férj huszonhárom éves volt, a fiatalasszony tizennyolc... Két tapasztalatlan, rajongó fiatal, akik egymást s a körülöttük levő világot rózsaszínű szemüvegen keresztül látták... Házasságuk első éveit Csesztvén töltötték idillikus falusi magányban, távol a világ zajától, egymásnak élve, egymás gondolatát lesve. Sehol nem találunk feljegyzést, nem hallunk mendemondákról, melyek a legcsekélyebb diszharmóniát árulnák el a házasság első éveiből. Mind Erzsi, mind Madách rokonságától távol éltek, és csak időnként látogattak el ehhez vagy ahhoz az atyafisághoz. Szerelemben, szerelmüknek éltek. Boldogok voltak. Elhallgatott dalom, mit is zengjen? Amit sejte, mindaz most valót ölt, Mit szó nem bíra, bírom kedvesemben, S keblére hajtva forró homlokom, Legédesebb regéit hallgatom... Szükséges ehhez a pár soros versikéhez magyarázat? * 100 évvel ezelőtt, Érbogyoszlón született a szlovákiai magyar írónő. Liptószentmiklóson volt orvos, 1971-től Budapesten élt. Tátraalji rapszódia, Túl a folyón, és Az asszony tragédiája című könyve Pozsonyban jelent meg. A Madách Könyvkiadó az alábbi címmel a napokban anyagi nehézségek miatt nem hagyhatta el a nyomdát, jelenteti meg még az 1988-ban írott regényemet. Erre csak most kerül sor. A könyv nemcsak szórakoz- Akkor - félreállított, rendszerellenességgeí megbé- tat, hanem el is gondolkoztat. A vágy ördöge sajnos lyegzett emberként - csupán a magam szórakoztatá- manapság is sokakat bűnbe ejt, mint Pistával is sára vetetnem papírra Pista, a gyöngéd kéjgyilkos történt, aki a vasúti töltés alján „elaltatta“ Ilonkát, történetét. A kéziratot csak a rendszerváltás után A lelkére nehezedő súlyos teher ugyan elriasztja adtam át a kiadónak. Megtetszett nekik a szokatlan a szörnyű tett megismétlésétől, de a kielégítetlen vágy tematika, be is sorolták az 1991-es kiadványaik közé. továbbra is rabságban tartja. A nyomozók is szaglász- Tízezres példányrendelést kaptak Magyarországról is. nak utána, de nem jutnak a kéjgyilkos nyomára, aki De, sajnos, itt és ott is, összeomlott a könyvteijesztés, „szerencséjére“ olyan Katikra bukkant, akiket köny- magasba szökött a papír ára, a nyomdaköltség, nyű táncba vinni. Egy ilyen kalandról szól a követke- A nyomtatásra előkészített pszichológiai regény az ző regényrészlet... A szerző Petrőci Bálint j w * -■ 9% • riiifyMii — Én vagyok! - mondja hangosan Pista, és a kertbe siet. A napozó Teri kicsit elkésve húzza meztelen testére a tarka fürdőköpenyt. Magas melle láttán eláll Pista lélegzete. Olyan helyen barnítja a bőrét, ahol szomszédok nem leshetik meg. Ha a szétterített pokrócra vetné magát!... Mari hangját véli hallani: Ne bomolj! Ezzel mindent elrontanál!... dermedten áll Teri közelében. A fürdőköpeny alól csak a lány feje és a lábszára látszik ki. Pista szidja magát: Miért is vettem ■ fel ezt a szűk nadrágot?! A szvetteré- vel takarja el kidudorodó sliccét.- Anyu már visszament az üzletbe j - szólal meg Teri. — Tudom, megyek majd hozzá, de úgy gondoltam, előbb ezt itt hagyom * nektek, hogy szórakozzatok vele I - mondja Pistra, és benyúl a szatyrá- ' ba. - Eszti is itthon van?- Nincs. Pista csak most emeli ki fekete vászontáskájából a magnós táskarádiót. Teri szeme felcsillan.- Jé! De rég akartam ilyet! — nyúlna is az ajándék után, de a fürdőköpeny félrecsúszik, és azt rántja vissza.- Csak nem szégyelled magad? - mosolyodik el Pista. — Azt hiszed, nem tudom, mit takargatsz?- Tedd ide mellém, Pista bácsi...- Miért hívsz te is Pista bácsinak? Hát olyan öreg vagyok én?- Ha öreg lennél, anyu nem dicsérne - feleli Teri. Mosolyog is, meg nem is, derűs arca arról árulkodik, hogy ismeri Pista titkát.- Te tudod, miért dicsér? — vallatja Pista csak azért, hogy tovább feszítse a húrt. Teri fölé hajol, s izgatottságtól remegő kézzel a magnós rádiót a fürdőköpeny alatt összekuporodó lány teste mellé teszi. Ebben a pillanatban Teri tekintete Pista szűk nadrágjára esik, látja a kidudorodást.-Tudom - remeg meg Teri, mert az az érzése támad, hogy a föléje hajló férfi ráveti magát. Csak akkor szólal meg újra, amikor kiegyenesíti a derekát. — Fordulj el! Pista szót fogad, hátat fordít, és Teri bebújik a fürdőköpenyébe, derekán átköti az övét. A pokrócról felkapja a magnós táskarádiót. Megindítja a tekercset. Felhangzik az egyik ismert olasz sláger, a tenger morajával, hullámveréssel kezdődik.- Ó! — csillan fel újra Teri szeme. — Te játszottad fel?- így vettem.- Nem is kérdezem, hogy mennyibe került. Nem illik ezt kérdezni, csak megköszönni illik. Koszi szépen, Pista! - lehel csókot édesanyja haverjának az arcára.- A városban veszek egy új tekercset, hogy kedvedre valót játszhass fel. Este majd elhozom — ígéri rekedtes hangon Pista. - Nem adnál egy pohár hideg vizet?- Le akarod hűteni magad? — mosolyodik el Teri.- Temelletted felforr az ember vére, de ezt ne áruld el anyádnak.- És ha megmondom? - nevet fel huncutkásan a lány.- Akkor nem lesz titkunk előtte.-Te ezt a kicsiséget is titokban tartanád?- Amit a szem nem lát, azért a szív sem fáj.-Én is szomjas vagyok, menjünk a konyhába. Pista elindul Teri után. Az olasz énekes fülbemászóan dalol a tengerről. A lány felerősíti a hangot. Pista szeme majd kiesik. A fürdőköpeny meztelen lánytestet takar. Az a katona május első szombatján még ölelgette! Rég volt már az, hiányozhat neki! Teri a hűtőszekrényből kiemel egy üveg ásványvizet, és teletölti a két poharat. Az egyiket Pistának nyújtja.- Egészségünkre! - koccint tréfálkozva Pistával. - Remeg a pohár a kezedben! Mi van veled? Pista dönti magába a hideg vizet.- Ha tudom, hogy egyedül vagy, nem jövök ide - hazudja.- Miért? Nem követtünk el bűnt.- Az nem lehet bűn, ami hiányzik az embernek.- Neked hiányzik? - csodálkozik Teri. — Talán keveset kapsz?-És neked nem hiányzik az, ami hiányzik? - kérdezi Pista, és közelebb lép a lányhoz. Teri könnyed tánclépésekkel hátrál. - Ha neked nem hiányzik, megyek anyádhoz! Teri a szűk nadrágjára mutatva elneveti magát. — így nem mehetsz ki az utcára! — Nem vagy kíváncsi arra, ami any- nyira tetszik anyádnak? — Tudom, mi tetszik neki... — Akkor nézd meg te is! Nem bírom tovább... — fúj nagyot Pista, lehúzza a cipzárát, és kibukkan az a... — Jaj, istenem!... Teri a nyitott konyhaajtóig hátrál. — Ne félj! — nyugtatja a remegő Pista. Teri tátott szájjal nézi azt, amibe az édesanyja belehabarodott. A napon felhevült teste didereg. — Te szereted anyut? - kérdezi suttogva. — Az nem szerelem, csak szükség. Neki is kell, nekem is kell... — Ne beszélj így! Pista a konyha közepén, Teri a nyitott konyhaajtóban áll. — Gyere ide — kéri remegő hangon Pista. — De nem csinálsz semmi rosszat... — Ha neked az rossz, csak simogasd meg. Szinte könyörög Pista. Csodálkozik saját magán. Nem fűti vad indulat, a szeme sem sötétül el. Csak forrósá- got érez a szemében. Teri látja, hogy a nagy, dülledt szemből könnycsepp gördül ki.-Ha annyira kívánod... — mondja a lány, és Pista álé lép, megsimogatja. Kíváncsiságból az ujjait is ráfonja. Most kellene őt elkapnom, - villan a gondolat Pistában. De a karja meg se moccan. Nem köthetek kötelet a nyakamra! Szerkeszti: Mislay Edit
