Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-02 / 1. szám
¥ ¥ óstanában nem nagy a becsülete a húszfilléresnek. Az emberek elszórják, akár a kenyérmorzsát a madaraknak, s föl se veszik a járdáról, ha valakinek elgurul. A minap én is megpillantottam egy ilyen elejtett húszfillérest a járdaszegélyen, s amikor felemeltem, láttam, hogy sérült szegény, de nem hasznavehetetlen. Valaki belepuffantott a légpuskájával, de nem találta telibe. Csupán a széle füleseden meg az egyik oldalon, s ez eszembe juttatott egy másik rézhatost (valaha a húszfillérest hatosnak is nevezték), amely gyermekkorom emlékei közül mosolygott rám. Már nem tudnám pontosan megmondani, melyik évben történt, talán még azokban a sanyarú idó'kben, amikor Ba(a, a cipőkirály uralkodott minden lábbeli fölött az országban, és a cipészek mindenkinél szegényebbek voltak. Nos, ezekből az időkből bújt elém ennek a másik húszfilléresnek az emléke, amelyről történetem szól. Akárcsak most, abban az évben is korábban érkezett a tél. Hó, szél és fagy már novembertől együtt fütyörészett, s az én cipőm sarka pontosan Szilveszter napján ottragadt a Nyitra folyó jegén. Nem csusszant velem tovább, pedig a jég csuda sima volt, kiválóan alkalmas a csúszkálásra. Csakhát a szegek már tavaly télen elrozs- dáltak a cipőm sarkában, amikor még bátyám betyárkodását szolgálták. Nagy bánatomban úgy bicegtem haza, akár a sánta cinke, s a hóban is kétféle nyomot hagytam: egyet sarokkal, egyet sarok nélkül. Odahaza anyám az asztalnak dőlve forgatta kezében a levált cipősarkat, s annyi eszem már nekem is volt, hogy megérezzem a bajt. Ez volt az egyetlen cipőm, s másnap jött az újév, amelynek reggelén az olyan subrinkó legénykék, mint amilyen én voltam, végigjárták a falut, és a rokonoknak, ismerősöknek kicsi versikével boldog új évet kívántak. Ősi regula volt ez, amelyet nem lehetett áthágni. Jól tudta ezt anyám is, s talán ezért ereszkedett homály barna szemének bársonyára, amikor az ítéletet kimondta: Na, ebben a cipőben holnap aligha mehetsz új évet köszönteni. Most már az én szememre is homály ereszkedett, mert a köszöntőre igen-igen készültem, verset tanultam, és gondolatban számba vettem, ki mindenkihez kopogtatok be kora reggel. Elővett a szorongás, és úgy néztem anyámra, mint aki tudja, hogy egyedül tőle vetülhet fény rám. És anyám valóban nem hagyott cserben. Belenyúlt a köténye zsebébe, s elővarázsolta azt a húszfillérest, amelyről már szóltam.- Szerencsére a boltban visszakaptam ezt a hatost - mondta, s kezembe csúsztatta a pénzt, hogy fussak a cipészhez, és kérjem meg szép szóval, szögelje visz- sza a cipőm sarkát. Anyám csizmájában futottam Miska bácsihoz, a cipészhez, és egész úton a markomban szorongattam a húszfillérest, amely már kicsit kopottas volt, reze tompán fénylett, és az egyik oldala kissé ellapult, megnyúlt. Talán a mesebeli kovács sújtott rá, hogy nagyobb legyen, többet érjen, de csak egy oldalra növekedett, s így, kajlán is húszfilléres maradt csupán. Ezt azonban most mit sem bántam, mert az örömömet kajlán is rózsaszínre festette. Miska bácsi szilveszter alkonyán is ott kopácsolt szűk műhelyében, s amikor látta a bajt, félretette tartósabb munkáját, és az engedetlen cipősarkat csirizzel, szöggel a helyére ültette. Pontosan olyan lett, mint azelőtt, mintha le se esett volna. Arcomon ismét pirosat jelzett az öröm, máris rohantam volna haza. Am amikor Miska bácsi a húszfillérest a lajbija zsebébe ejtette, keze félúton megállóit a levegőben, s megígértette velem, hogy másnap az ő ajtaján kopogtatok elsőnek új évet köszönteni. Másnapra megint hullott a hó. Körös-körül fehérben állott a világ. A világűrből még csak kábán derengett a nappali fény, amikor én a cipészék konyhájában már harsogva fújtam a köszöntőt: Az újévnek reggelén Köszönteni jöttem én, Az ifjúi szeretet Hozott ide engemet... A cipész frissen fésült lányai égszínkék maslival a hajukban állottak a kivilágított karácsonyfa körül, s a szemükben a boldogság kicsi csillagai fénylettek. Köszöntőmért piros almát kaptam, s az almába szúrva ott csillogott a kajla húszfilléres. Örömömben egyenesen hazafutottam, s a kajla húszfilléres visz- szavándorolt édesanyám kötényzsebébe. De nem melegedhetett ott sokáig. Jött Peti, a keresztapám kisfia köszönteni, s most az ő piros almájába szűrődött. És olyan volt benne, mint a sárga virágszirom. Ám én nyomban futottam utána a köszöntőmmel, s a húszfillérest tőlük is visszahoztam. Édesanyám szeme már csillogott a jéték örömétől, de a rézgarast ismét elragadták. Most Mihály bátya kisfia vitte el magával. Csakhogy én már kitanultam a módját, tőlük is visszaszereztem. / így ment ez a köszöntés egész idején. Soha senki még oly gyorsan és ügyesen nem forgatta a pénzt, mint mi azon a reggelen. A rézhatos végül mégis anyám zsebében maradt. Mégse gazdagodtunk meg. A pénz minden fordulójánál nagyokat kacagtunk, örvendeztünk. Ez a bolondos örvendezés akkorra se hagyott el, amidőn diákember lettem, és a kollégiumban együtt laktam egy törekvő városi ifjúval, aki időnként föllelkesülve, vászontarisznyát akasztott a nyaká-ba, göcsörtös vándorbotot fogott, s elindult falura, egy kis népi bölcsességet gyűjteni, megmártózni a „tiszta forrásban“. Hát én ezt a fiút, akár a rézhatost, mindig megkacagtam, de máig sem tudom, sikerült-e - legalább neki - meggazdagodni. Szőke JózsefGYERMEKVILÁG Weöres Sándor Újesztendő küszöbét hó fedi, örökzöldjét zivatar tépdesi. Újesztendő fut tovább: fény-őzön, virágnyitó kikelet ránk köszön. Ujesztendő Aztán az év közepe, nyár heve, megérik a gabona sűrűje. fúl Oz esztendő felén itt az ősz, piros, kék gyümölcs virít, lomb esőz. Túlsó küszöbét megint fedi hó. Ha nem töltőd hasztalan, az a jó. Gondolkodom. tehát... HIÁNYZÓ RÉSZEK Az alsó, ábrát négyzetté tudod kiegészíteni a felette látható számozott alakzatokból. Persze nem minden alakzat kell a négyzet kirakásához. Mely számokkal jelölt alakzatokkal egészítheted ki a besatírozott ábrát négyzetté. Készítette: M. Motycík Az oldalt összeállította: Tallósi Béla A rozsnyói alapiskola I. B osztálya Mártha Tímea, Lázár Ottó, Ádám Zsuzsa, Hvasta Tamás, Benko Adriána, Lányi Tibor, Konc Réka, Gencsi Kinga, Parditka Patrícia, Kucserák Alena, Hrancík Erzsébet, Guly- kás Gábor, Gazso Erika, Sikúr Györgyi, Jánosdeák Attila, Sztanko Gabriella, Ivanics Fülöp, Soltész Gergely, Bocsárszky Attila, Szakács Attila, Bradác Tamás, Fábián Zsolt, Kiss Márkó, Juhász Gábor, Porubán Karolina, Bodnár Szilárd, Werner Csilla, Voda Imre, Juhász Kinga, Kovács-Boros Sándor Tóth Sándor igazgató, Bareán Lászlóné igazgatóhelyettes, György Miklósné osztályfőnök (Igor Kilík Jelvétele) A vágsellyei alapiskola I. A osztálya Felső sor: Szabó Zoltán, Smatana Gábor, ózmadia László, Molnár R. Zoltán, Pápai János, Korhány József, Cződör Csaba, Tóth Tibor Középső sor: Gyurovszky Éva, Kollár Tímea, Kiss Evelin, Hátas Laura, Nagy Réka, Szabó Réka, Kovács Erik Alsó sor: Laczko Zoltán, Farkas Barbara, Putyera Tímea, Réső Veronika, Döme Klaudia, Körösi Erika, Hlatky Tamás Stoklas Mária osztályfőnök, Szetyinszky Veronika igazgató (Jurás Dániel felvétele) 1994. ianuár 2.
