Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-30 / 5. szám
Anita Wachtertől (arany) érmet várnak az osztrákok Elszomorodtak az osztrák sportrajongók, amikor tavaly decemberben az alpesi sízés koronázatlan királynője, Petra Kronberger váratlanul, 23 évesen visszavonult. Bánatuk nem tartott soká, mert jött ANITA WÄCHTER, aki igyekezett helyettesíteni kiváló honfitársát. A moriokai világbajnokságon - ahol az időjárás játszotta a főszerepet -, még meg kellett elégednie egy ezüst- (óriásműlesiklás) és egy bronzéremmel (kombináció), később azonban biztosan nyerte az összetett Világ Kupát. Az idei küzdelemsorozatot is kitűnően kezdte, látszott, komolyan gondolja, hogy ismét vitrinjébe kerüljön a kristályglóbusz. A szakemberek szerint a 26 esztendős, szimpatikus hölgy az óriásműlesiklásban a felejthetetlen Annemarie Moser-Pröll stílusában száguld a lejtőkön. Többen úgy vélik, sikereit remek formáján kívül a Kästle cég léceinek is köszönheti, amelyet a világhírű vállalat külön a számára fejlesztett ki. Anita a férfiakhoz hasonlóan, keményen, bátran versenyez. Anita Wächter (jobbról) albertville-i olimpiai győzelme után, mellette az azóta visszavonult Petra Kronberger Szokásához híven bátran siklik a havas lejtőkön Herwig Demscher, a válogatott mestere védence sorozatos győzelmeit így értékeli: „Óriási tehetség, rendkívül érdeklik a sportágban zajló újítások. Fantasztikus odaadással készül a viadalokra, az edzéseken szinte úgy kell őt visszafogni, nehogy túlhajtsa magát.“ Világszerte elismerik teljesítményét. Például az ISK an- kétján a világ 10 legjobb sportolója között szerepelt, Ottey, Graf, van Almsick és a többi sztár mögött a nyolcadik helyre rangsorolták. Nagy ellenfele, a svájci Vreni Schneider is elismeréssel beszél róla: „Anita egyszerűen zseniális!“ A „hópehelynek“ becézett Wächter - testsúlya mindössze 48 kilogramm - az 500 lakosú Montafonban él. Pályafutása során nagy világversenyeken hat érmet gyűjtött be: a calgaryi olimpián bajnoki címet nyert, Albertville-ben pedig kétszer állt a dobogó második fokán (kombináció, óriásműlesiklás). Világbajnokságon háromszor végzett a legjobbak között, de győznie még nem sikerült. Hogy ez sok vagy kevés? Ha azt vesszük alapul, hogy már 14 éve rója a havas lejtőket és rengeteget dolgozik .....Szívesen emléksz em a kezdetekre, 12 esztendősen nyertem életem első viadalát. Nevetnem kell, ha rágondolok, kötött síruhában álltam rajthoz, a többieken modern felszerelés volt... Azt hiszem, már akkor céltudatosabb voltam riválisaimnál. “ Két évvel később szülei (édesapja munkásként dolgozott, jelenleg nyugdíjas, mamája elárusítónő) Stamban sígimnáziumba íratták. Ez volt az első lépés a későbbi sikerekhez. Az Alacsony-Tát- rában 1985-ben megrendezett junior világbajnokságon bizonyította nem mindennapi klasszisát, innen már robbanásszerűen ívelt felfelé a pályafutása. Saját teljesítményét kritikusan értékeli és győzelmei után sem érzi magát a fellegekben. „A nyertest mindig ajnározzák a sajtó képviselői, ám utána elég egy-két balsiker, és mindez a múlté. Elmarad az ünneplés, nem jönnek az újságírók és a tévések... Ezért a toliforgatókkal szemben kicsit visszafogottabb vagyok. “ Anita rendkívül komolyan veszi a nyári felkészülést, napi hat órát tölt erőnléti edzésekkel. Télen jön a java, ekkor kétszer ennyi időt van a síléceken! Érthető, hogy nem sokat szentelhet a szórakozásnak. Ha akad egy-két szabad pillanata, akkor szívesen végez kiegészítő sportokat: teniszezik, sőt a futballt is kedveli. A politika egyáltalán nem érdekli. Vőlegényével, a férfi válogatott oszlopos tagjával, Rainer Salzbergerrel Morio- kában ugyanazon a napon szereztek ezüstérmet. Több mint hét éve járnak együtt, állítólag kiskoruktól ismerik egymást. „El sem tudom képzelni, hogy más barátom legyen. Vele osztom meg örömeimet, elnézi gyengéimet, segít problémáim megoldásában. Ha nem úgy alakul valmi, ahogy szeretném, mindig meg tud vigasztalni és erőt ad az újabb küzdelmekhez. Nem csoda, hogy megért, hiszen ő is aktív versenyző. Pontosan tudja mit jelent az, ha edzés közben több mint 100 kilométeres sebességei a lesiklópályán bukók, másnap mégis sajgó térddel rajthoz állok. Rainer érzi, számomra óriási boldogság a síelés és örömmel tölt el, hogy azzal foglalkozhatom, amit a legjobban szeretek. “ Azt állítja, a magas pénzdíjak miatt egyre brutálisabb az alpesi sízés. Érdemes az élmezőnyben végezni, mert csak ezt honorálják a szponzorok. „Egyszerűen mindig teljes odaadással kell menni, nem lehet lazítani, mert ezután már senki sem figyel rád, és ezt az anyagiakon is alaposan meg lehet érezni. “ Wächter szerint az is rendkívül veszélyes a sportágra, hogy egyre több országban nyúlnak a tiltott szerekhez. Példákat is sorol. A nyári edzőtáborozás alatt „szinte a semmiből“ - egy meg nem nevezett válogatottal tréningeztek együtt az osztrákok - egyeseknek megduplázódtak a lábizmai... „Ez nem lehet a véletlen műve. “ Persze azt is furcsának tartja, ha egyszerre lesz asztmás egy húsztagú férficsapat. „Ilyenek az anabolikus szteroidok következményei. Csak azt nem értem, miért titkolják a többiek előtt, hiszen ez már nyilvánvaló, hogy nem sportszerű eszközökkel érték el kimunkált izmaikat. Elgondolkoztató, hogy a Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) még nem tette szükségessé a doppingvizsgálatokat!“ A jelenlegi legjobb alpesi sízőnő vallásos. „Hiszek Istenben, rendszeresen járok templomba, katolikus vagyok. Számomra ez a lelki dopping. Jó lenne, ha minél többen követnének...“ Lillehammerben a téli ötkarikás játékokon nyugati szomszédaink aranyérme(ke)t várnak tőle, és bíznak benne, sikeres szereplés után sem int búcsút a havas pályáknak, mint ahogy azt Kronberger tette. „Számomra súlyos lelki teher az esélyesség, de remélem, sikerül legyőznöm, és az olimpián legalább egyszer eljátsz- szák tiszteletemre hazám himnuszát...“ (szabó) Tk K már egyértelműen ő az első számú német |\/l O bombázó. Michael egy sor rendkívül fontos X y JL CL versenyt nyert meg az elmúlt évben, aztán ősszel egészen félelmetes fegyvertényt hajtott végre. Előbb az ausztrálok ellen bizonyította kivételes képességeit, s két egyéni és egy páros győzelmével, szinte egymaga megnyerte Németországnak a Davis Kupát, aztán nem sokkal később a Mesterek Tornáján diadalmaskodott, majd most legutóbb a Grand Slam Kupán csak egy hajszál választotta el a végső győzelemtől. Ha egy csenevész prágai fickó, bizonyos Petr Korda ki nem énekli a szájából a sajtot. Persze, az lett volna az igazi csoda, ha Stich győz, hiszen ezt a pokoli menetelést nem sokan lettek volna képesek - rajta kívül - végrehajtani. Egy szó mint száz, Michael Stich jelenleg - legalábis az ATP ranglistája szerint - a világ második számú teniszezője, de ami képességeit, tudását illeti, hamarosan a legjobb is lehet. Illetve még valami: a szerencséje. Hiszen Michael oly gyakran találja el a vonalat, csorog le a hálóról a labda, hogy az már szinte istenkísértés. Persze, ahogy mondani szokták: „Csak a jól megütött labda pottyan le a hálóról.“ Amiben lehet valami igaz: legalábbis Stich esetében... Összeállításunkat Michael nyilatkozataiból, mondásaiból, elejtett megjegyzéseiből állítottuk ös,sze - kissé elnagyolva, tematikusán. így azután azon se lepődjön meg a Kedves Olvasó, ha néha-néha még önmagának is ellentmond Herr Stich. Persze effajta malőr már más „nagy emberek“ esetében is előfordult... A teniszről. Ez a foglalkozás (sic!), pokoli gyorsan öregíti az embert. Egy huszonkét esztendős teniszező, már úgy néz ki, mint a saját öregapja. Itt vagyok én, az élő példa. A sok versenyzés, az mind semmi: ami a legkényelmetlenebb, az az utazás. Állandóan a levegőben van az ember, mintha madár lenne. Szeretem ezt a sportot: óriási öröm, ha az ember kergetheti a labdát és néha-néha még utol is éri. Beckerről. Sohasem fogok Boris babérjaira tömi. Ő eleddig sokkal többet mutatott fel ebben a játékban mint én. Bevallom őszintén, nem vagyunk a legjobb barátok, de ellenségek sem. Kétségtelen, hogy rivalizálunk egymással, de azt hiszem ez teljesen normális a mi esetünkben. Sőt: jótékony hatású. Tehetséges fickó, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy jobb ember, mint én. KONYHAFELSZERELESEKET ÁRULNÁ? Az isten szerelmére, miféle interjú az, ami Stichről szól, és százötvenszer szerepel benne Boris Becker neve. A sportember. Azt hiszem a világ legrosszabb kezdője voltam. Ha profi leszek, akkor egoista is: csak magammal fogok foglalkozni. A pályán iszonyatosan mutatok, ellenszenves vagyok és arrogáns, ennek ellenére nagyon sok barátom van a teniszezők között. Az az ember még nem született meg, akit ne tudnék legyőzni: ez csak a megfelelő nap kérdése. Megtanultam, hogy a tenisz nem foglalkozás, hanem örömóda. A Davis Kupáról. Egyelőre senki sem panaszkodhat, hogy szabadkoztam volna, amikor felkértek a játékra. De elkövetkezhet az a pillanat, amikor azt mondom: nem játszom többet a német csapatban Németországért. A magánéletről. Északnémet vagyok. Ha az emberek szeretnek, akkor azért szeretnek, mert olyan vagyok, amilyen. Ha nem, hát akkor ugyanez a helyzet. Egy biztos: nem fogok és nem akarok megváltozni. Akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. Bevallom őszintén, szeretem a sört. így azután megiszom egy-egy, vagy két-két korsóval. Azt is bevallom őszintén, hogy ezt nem szabadna. Végül is nem lehetünk aszkéták, hogy erdei gyökereken meg tésztán éljünk. Van aki például a csokit szereti. Ót is meg tudom érteni. Néha olyan mérges vagyok a pályán, hogy kifejezetten szerencse, nem pisztoly hanem csak egy ütő van a kezemben. Azt is bevallom, hogy olykor-olykor igazságtalan is vagyok. Annak ellenére, hogy imádom a sört, sohasem rúgtam be úgy isten igazából. Szóval még egyszer sem veszítettem el az eszméletemet, minden pillanatomra emlékszem. A pénzről. Egyáltalán nem idegesítene ha csökkennének a rajtpénzek, de azt sem bánnám, ha többet fizetnének. Bár esküszöm néha-néha magam sem értem mi a fenéért tesznek a zsebünkbe ennyi pénzt. Ez egy őrület: keresek kétmillió márkát és abból egymillió kétszázezret adózok. Szóval rongyos nyolcszázezerrel szúrják ki a szememet. Ha egyszer visszavonulok, azt szeretném, ha legalább harminc-negyvenmillió márka lenne a bankszámlámon. Én nem szeretek üzletelni, meg befektetni. Beteszem a bankba, ott fialjon. Egy tény: akinek sok pénze van, az még többet szeretne, ez a világ már így van felépítve. Nem tartozók azok közé, akik lepengetnek valami jótékonysági intézménynek kétszázezret, utána meg azt várják, hogy írjanak róluk az újságok. A sikerről és a kudarcról. Ha fenn vagy a csúcson, mindig emlékezz arra, hogy elkövetkezhet az a pillanat is, amikor szívesen adnál egy autogramot, de már csak a fiad bizonyítványát írhatod alá. Ázt kívánom, hogy az emberek a játékomért szeressenek, s ne fordulhasson elő sohasem, hogy bejönnek a csarnokba és azt mondják: „Uramisten, megint ez az idióta Stich szerepel.“ Akkor fogom abbahagyni, amikor a legjobban megy. Nincs értelme annak, hogy az emberek pojácának nézzenek. Nem szeretném, ha mindenki azért tisztelne, mert „jé, ez a vén kecske hogy bírja még az iramot?“ Szerintem ez megalázó. Mások Michaelről. Szerintem Stich sohasem kerül be az első tíz közé. (Günther Bosch, az egykori edző) Michael nagyon kedves fiú, de Boris Becker mögött csak második lesz. (Ion Tiriac menedzser) Nagyon sok énekesnő volt, akik legalább annyira tudtak énekelni, mint Maria Callas, csak éppen egyikük sem volt Maria Callas. Stich kifejezetten anticsillag. (Horst Klosterkemper menedzser, szervező) Különbözők vagyunk. Én nyitott, ő zárkózott. Engem megértenek az emberek, őt egyelőre nem. Egyszer jobban játszik, egyszer rosszabbul, de nem szenved. S az emberek olyan csillagokat szeretnének látni, akik szenvednek a pályán. Szeretnének elképedni, lelkesedni, gyönyörködni. (Boris Becker) Úgy végzi a dolgát, mintha konyhafelszereléseket adna el egy áruházban. (Der Spiegel) Tarpay László Sk 0 „Hópehely“ a sípályán
