Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-06 / 6. szám
32 oldalas ingyenes színes MAGAZIN Heti tévéés rádióműsor kell... Riportunk a drogfüggőségről a 8. oldalon i j»ele Cikkünk a művész születésének 115. évfordulójára a 9. oldalon Amerika önre vár Versenyünk utolsó fordulója a 7. oldalon 1994. február 6. XXVII. évfolyam Ára 7 korona „Miért nem táncol magyart az anglus, francia? Csak a magyarnak kell más nemzet módija? így vesztjük hazánkat a magunk kárával, Külső tánccal, nyelvvel, szokással, ruhával.“ (Csokonai: Dorottya) Bizony mondom, nagy vígságok között pergetjük életünk fonalát ilyenkor, farsang idején idelent a déli végeken, derűsen pipálunk, kúriázunk, kva- terkázunk. Hajnalonként, s ha jelentős jókedvünk úgy hozza, délben, sőt estidőben is nagy disznótorokat csapunk, s véget nem érő kupicázásaink alatt találgatjuk, hogy pestises volt-e a gázlángtól piruló koca, vagy csak az orbánc koppintása elől durrantotta őt homlokközépen a böllér. Egyszóval jól élünk mi itt szlovákiai magyarok, sőt sokkal jobban, mint ahogy illik, s még sokkal jobban, mint azt derék, sajátságosán demokrata, nem éppen magyar parlamenti képviselők, tisztségviselők, kultúrbizományosok és pedagógus nénik szeretnék. A télbéli tavasz után most visszatért hozzánk a télbéli zimankó, jégvirágos ablakunkon át, fázósan, kucorogva lessük a hajnali ködöket, vajon mi bújik elő belőle számunkra a mai napon. Jut-e valami komoly embertől származó megaláztatás, hogy el ne szokjunk tőle, szórnak-e ránk elegendő mocskot, hogy erőt meríthessünk belőle a megtisztulásra. S ha a másoktól jövő hántás számunkra még nem elegendő, van-e bennünk elég virtus ahhoz, hogy a magunk torkának essünk. Ilyenkor, farsang idején, amikor javában áll a bál, vi'zkereszttől hamvazószerdáig dévajkodha- tunk, s nagy-nagy szeretettel gondolunk mindazokra, akik hasonlóan nagy-nagy szeretettel gondolnak miránk. Igaz, nem tudjuk egészen pontosan, hogy egy nagylelkű, nem elnyomó, nem nemzetgyűlölő nép nagylelkű, nem elnyomó, nem bolsevista és végképp nem soviniszta vezetőinek mit jelent, ha egy kollektíván bűnös, alkotmányosan másodrendű nemzetrész polgárai olyan szeretettel gondolnak rájuk, mint amilyen szeretettel a veztők gondolnak ránk, s nagy körültekintéssel, számunkra mindig kedvezően intézik az ügyeinket, de ezt a kérdést még a bálanyák megválasztásakor is bátran nyitva hagyhatjuk, hiszen az álarcok majd csak a böjt idején hullanak alá. Ezt az időt türelemmel ki kell várnunk, hogy mindannyian megláthassuk, ki vagy mi lakozik a rizspor mögött. Addig viszont túl sok lehetőség nem kínálkozik számunkra, felnyergeljük a kárpótlásban visszaszerzett hintalovainkat, mikrotén zacskóban alákötözzük a restitúciós csodaszarvashúst, szürcsölgetjük a lókolbászból kisajtolt, importborovicskával, dúsított kumiszt, s várunk, hátha emberrel találkozunk itt, Európa dzsungelében. Amikor e jelentést írom, s fennkölt gondolataim lecsapódni készülnek a szemétdomb túlsó oldalán, a napokban megszületni készülő háborús bűnös új gyermekem rugdalózni kezd az anyja hasában, mert ő minden bizonnyal tudja azt a titkot, amiről már újfent csak suttogni merünk itt, a provincia perifériáján, mert belső cenzúránk elemi erővel újra életre kapott, s külső spiclijeink újfent felvirágzának. Mert amikor éppen nem hálózunk, nem dévajkodunk, nem marjuk egymást, jelentős megszállottsággal alternatív gyermekeinket neveljük, s alternatív mesét mondunk nekik az alternatív szívről, az alternatív lélekről s az alternatív értelemről. Elmondjuk nekik azt is, hogy ők nullaévesen és másfél évesen és tizenkét évesen azért háborús bűnösök és azért másodrangúak, mert már az apukájuk és az anyukájuk is egy nagyon bűnös háború után már eleve háborús bűnösként született erre a világra. Igaz, hogy az a nép is háborús bűnösként kerülhetett volna ki a bűnös háborúból, aki bennünket háborús bűnösként kezel, de ők nem igazán háborús bűnösök, csak a magyarok igazán háborús bűnösök. S a mi alternatív indíttatású gyermekeink megértik ezt az alternatívát, még mielőtt az alternatív iskolába bekerülnének. Hát így tengetjük napjainkat mi, vidékiek itt a déli, délnyugati, délközépi, délkeleti végeken, tesszük a teendőinket, és nagy vígságaink közepette fel sem tűnik nekünk, hogy valakivel szemben ellenségesek vagyunk. Bizakodunk, hogy még a mi életünkben az értelem lesz hatalommá ebben az országban, s nem a vak bosszúvágy, és hitünk által tudjuk, hogy a farsang után jön a kijózanító böjt, amely felnyitja minden itt élő szemét, hogy beláthasson a hazugság álarcai mögé. Soóky László Méry Gábor felvételei (Még) farsang van, babám!
