Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-30 / 5. szám

HÁZUNK TÁJA A különféle feladatot betöltő gyümölcsösöket szinte lehetetlen minden szempontból érvényes kategóriákba sorolni; néhány típust mégis meg­különböztethetünk. A családellátó gyümölcsös; ebben a család számára tavasztól ó'szig termeljük a gyümölcsöt. Mindenből annyit, hogy mindig friss gyümölcs kerüljön az asz­talra, s még befőzésre és téli tárolásra is jusson. Ilyen célból vegyes gyümöl­csöst telepítünk, s az egyes fajokon belül a fajtákat is úgy válogatjuk meg, hogy minél hosszabb ideig szüretelhessük őket. Almából, körtéből s másból nyári, őszi és téli fajtákat ültetünk. Őszibarack esetében pedig, ha ügyesen megvá­lasztjuk a fajtákat, júliustól szeptember elejéig mindig friss gyümölcsünk lehet. A haszongyümölcsösben már annyi gyümölcsöt termelünk, hogy kisebb­nagyobb hasznunk is le­gyen belőle, tehát a piac­ra is jusson. Ezáltal a csa­ládok keresetkiegészí­téshez juthatnak. Ebben az esetben a fajok és a fajták túlzott keverése nem célszerű. Legjobb, ha csak egy-két gyü­mölcsfajjal számolunk. PROSPERITÁS DÉLEN? Az üdülőkerti gyü­mölcsös: az ilyenbe lehe­tőleg a nyári időszakban érő fajokat-fajtákat telepítjük. így nyáron a szabadságot, vagy a hétvégeket az üdülőkertben töltve mindig elegendő friss gyümölcsünk lesz. A fajokat, fajtá­kat úgy válasszuk meg, hogy kevés permetezéssel, s viszonylag kevesebb gon­dozással is egészséges gyümölcsünk teremjen. Tehát a betegségeknek jobban ellenálló fajtákat kell választanunk. Ezek a gyümölcsös típusok Szlovákia déli területein már hosszú évekkel ezelőtt is léteztek. Az utóbbi években végbemenő politikai-gazdasági változá­sok következtében azonban egy új gyümölcsöskert típus megvalósítására is lehetőség van, sőt ez szükségszerű is! A mezőgazdaságban élenjáró országok­hoz hasonlóan nálunk is egyre nagyobb szerepet kell kapniuk a szakosodott családi gazdaságoknak - ez pedig nem más, mint a családi gyümölcsültetvény, vagy - nevezhetjük így is - családfenntartó gyümölcsös. Miről is van szó? . Az előző, szocialista rendszerben, vagy kis, háztáji, vagy nagyüzemi (több száz hektáros) gyümölcsösök voltak. A családi gyümölcsültetvény e kettő - a túl kicsi és a túl nagy - között kell, hogy álljon. Ölyanná kell alakítani, hogy egy átlagos létszámú család nyugodt megélhetését biztosítsa, úgy, hogy a csa­ládtagok főállásban dolgozzanak benne, s lehetőség legyen az állandó bővítés­re, továbbfejelsztésre (területbővítés, modern gépek alkalmazása, kis hűtőház felépítése). (folytatjuk) Miklós Dénes kertészmérnök A sóska egész Európában őshonos növény. Különösen sok C-vitamint, ásványi sókat - meszet, vasat, foszfort - tartalmaz. Termesztése egyszerű, s mivel évelő, azért 3-4 évig ugyanazon a helyen hagyhatjuk. A jó tápanyag-ellátottságú talajokat kedveli. A közömbös és a gyengén savanyú talajokon fejlődik a legjobban. Szereti a vizet, jól tűri a hideget. Gyengébb fényben is jól fejlődik, tehát a fák alatt is megterem. Ez nagy előny azok számára, akik kevés hellyel rendelkeznek. Mint évelőt, jó ha frissen trágyázott talajba vetjük. A kora tavaszi - márciusi - vetésből nyár végén, ősszel szedhetünk. Vethetünk ősszel is, erre augusztus végén, szeptember elején kerüljön sor. A sortávolság 30, a vetési mélység 1-2 cm legyen. Vetés után tömö- rítsük maghoz a talajt. Az ősszel vetett sóskát tavasz végén szedjük. Ápolása kapálásból, gyomtalanításból áll. Tavasz végén, ha a magszára­kat lekaszáljuk, dúsabban fog hajtani. Főzelékek készítésére használjuk ^S-Íés Az ápolási munkák terén különbséget kell tennünk a külterjes és az intenzív (belterjes) palántanevelés között. A külterjes mód tűzdelés nélküli eljárás. Lényege, hogy a palántázástól a terméshozatalig a növény a helyén marad. Általában a szabadföldi (konzervipari) tömegtermelésre szánt növényeket neveljük így. Ide so­roljuk a káposztafélék, a konzervpa- radicsom, a középkései és a kései pap­rikapalánták nevelését. Ebben az esetben négyzetméterenként annyi magot vetünk, hogy minden palántá­nak elegendő fejlődési tere legyen a végleges helyre való kiültetés idő­pontjáig. Az intenzív (belterjes) palántane­velés abban különbözik a külterjestől, hogy a palánták nem maradnak az egész nevelési idő alatt a magvetés helyén. Kelés után már 1-2 lombleve­les korban átültetésre - tűzdelésre - kerülnek. A tűzdelés A tűzdelés folytán a palánták hosz- szabb ideig maradhatnak a palántane­velő berendezésekben, tehát a vetés korábban kezdődhet, s fejlettebb nö­vények kerülhetnek a végleges helyre. Ennélfogva a tűzdelt palántákkal gaz­dagabb és korábbi termés érhető el. A tűzdelés korszerűbb módja a táp­kockába vagy a palántanevelő csere­pekbe valq ültetés. Tűzdeltkor (átültetéskor) sajnos a gyökerek egy része elszakad, s ez a palánták fejlődésében átmeneti megtorpanást, visszaesést okozhat. Ennek kiküszöbölésére (a megtorpa­nás időszakának lerövidítésére) a pa­lántákat lehetőleg 1-2 lombíeveles korban tűzdeljük. A palánták elöre­gedése általában 4 hét után kezdő­dik, s az ebből származó hatás már komolyabb terméscsökkenésként je­lentkezik. A korai szabadföldi termesztésben csak az egyszeri tűzdelés lehet gazda­ságos, sőt több esetben a tűzdelés nél­küli ritka vetésből nevelt palántákkal érhető el a legmagasabb hozam. Tápkockázás előnyei A tápkockás nevelésnél a végle­ges helyre való kerüléskor a gyö­kérzet nem sérül meg (a palánták ezért hamarabb alkalmazkodnak az új körülményekhez), s fejlettebb palánták ültethetők az új helyre. Ennek köszönhetően a szedési idény előbbre hozható, ami a korai időszak kedvezőbb értékesítési árai miatt anyagi előnyt jelent. A korábbi éréskezdeten kívül a tápkockás palántákból fejlődő nö­vényeknek nagyobb a termőképessé­ge. Ez, főleg a rossz, gyenge termőké­pességű talajokon - legálábbis a te- nyészidőszak első felében - csökken­ti a rosszabb talaj kedvezőtlen hatását. A rövid tenyészidejű zöldség­fajtáknál (pl. fejes saláta, karalábé) megfigyelhető, hogy egészen a szedé­sig a tápkocka anyagából veszik fel a szükséges tápanyagot. Bizonyos vo­natkozásban tehát a tápkocka a ré­gebben alkalmazott ún. fészektrágyá­zás szerepét is pótolja. Hó- és fényigények Munkánk eredményességét döntő mértékben befolyásolja a palánták hő- és fényigényének kielégítése. A hőigény szempontjából egyaránt fontos a levegő és a talaj optimális hőmérséklete. Az erre vonatkozó vizsgálatok igazolták, hogy a fiatal nö­vények hőmérsékleti igényének kielé­gítésével, megfelelő talaj -léghőmér- séklet megteremtésével a palántane­velés idejét 1-2 héttel lerövidíthetjük. A hiányzó hőt fűtéssel pótoljuk, a túlságos felmelegedést pedig szel­lőztetéssel csökkentjük. A szellőzte­tés szüksége télből a tavasz felé halad­va egyre inkább növekszik. Meleg ta­vaszi napokon általában 10 és 15 óra között szellőztetünk. A túlságosan felmelegedett levegő lehűtése kellő­en rövid idő alatt, csak úgy képzelhe­tő el, ha a palántanevelő berendezés felületének 10-20 %-a szellőztetőnyí­lásként használható. A palántanevelésben - mivel a fiatal növények nevelése aránylag kis terü­leten összpontosul - lehetőség van a hiányzó fény mesterséges pótlására is. A fénypótláshöz lehetőleg „féhér fényt“ használjunk. Ez elsősorban a paradicsom és a paprika tél végi, kora tavaszi hajtatásának palántane­veléséhez szükséges. Átlagos napi 6- 8 órás pótvilágítással a reproduktív szervek zavartalanul kialakulhatnak. Feldolgozta: Csiba László Heti fajtakínálatunkban most két paradicsomfajtát mutatunk be: I. A „Stupická“ félkorai hajtatásra alkalmas fajta, ízletes termése gömbölyű, középnagy. 2. A „Hana“ korai, termé­keny fajta. Termése kissé lapított, szépen színezett A sertés vemhességének ideje átla­gosan 115 nap, de a néhány napos ingadozást, vagyis a 112 és 119 nap közötti ellést normálisnak kell te­kinteni. Meg kell azonban jegyezni, hogy csekély azoknak a kocáknak a száma, amelyek 3^4 nappal hosz- szabb vagy rövidebb ideig hordják a vemhüket. A szabályos vemhességi idő eltel­tével a koca érett és életképes mag­zatokat hoz a világra. Az életképes­ség alsó határát a testnek szőrrel való borítottsága jelzi. A vemhesség első látható jele az ivarzás elmaradása, később a visel­kedés óvatosabbá válása és a has térfogatának jellegzetes megnöve­kedése. A közelgő ellés jelei Az ellést megelőző napokban már sokat fekszik a koca. Horpasza és fara a keresztcsont két oldalán besüpped, hasa leereszkedik. A pé- ra feltűnően duzzadt, a péraajkak csak lazán illeszkednek egymás mel­lett, közükből esetleg nyákos anyag tűnik elő. A szülés előtt egy-két nappal a megduzzadt csecsekből több-kevesebb sárgás, nyúlós föcs- tej fejhető ki. Kivételesen némely kocánál csak a szülést követő 24. órában jelenik meg a kolosztrum. A szülés közeledtének jele az is, ha a koca kutricájában nyugtalanul izeg-mozog, szalmát kotor és gyűjt össze egy bizonyos helyre, a hosz- szabb szalmát lábával, fogával ap­róbb darabokra tépi. Mikor e „fészkelési munkát“ látjuk, akkor már 12-14 órán belül meginudl a szülés. Koraellés - vetélés A sertésnél különösen gyakran fordul elő, hogy a vemhesség a fen­tebb jelzett időnél korábban meg­szakad. Ha a magzat éretlen, de életképes koraellésről beszélünk. A koraellés megállapításának kritériumai tehát a felnevelhetőség. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ilyen koraszülött malacok felne­velése sem gazdasági, sem tenyész­tési szempontból nem „kifizető­dő". A malacok egy része elhul­lik, más része a fejlődésben vissza­marad és többnyire csak a legéletrevalóbbak nevelhetők fel, de azok is csak akkor, ha a csecsek­ben már van tejelválasztás. Az elvetélés a magzatok károso­dásának az a formája, amikor azok a vemhességi idő letelte vagy a mag­zati fejlődés befejeződése előtt el- haltan vagy életképtelenül jönnek a világra. Mi okozza? Az okokat fertőzőkre és nem fer­tőzőkre osszuk. A fertőző eredetű vetéléseket különféle kórokozók, nevezetesen vírusok, baktériumok, protozoák, gombák vagy ezek toxin- jai idézhetik elő. Az okok kikutatá­sa mindenképpen az állatorvos fela­data, aki az esetek többségében a kórokozók kimutatására kényte­len igénybe venni a vizsgálólabora­tóriumok segítségét is. A fertőző vetéléssel kapcsolatban ezért itt csak annyit jegyzünk meg, hogy ezek aránya meghaladhatja a 25 %-ot. A magyarországi és más külföldi adatok azt igazolják, hogy a vetélé­sek nagyobb része nem fertőző ere­detű. (folytatjuk) Kistermelők Lapja Méhcsaládjaink tavaszi ébredése éghajlati viszonyaink között legkorábban február végén vagy március első felében van, mikor a levegő hőmérséklete már eléri a 14-16 Celsius-fokot. Ilyenkor indul meg az első virágporhordás, amelyet nálunk a mogyoró, enyves éger valamint néhány korai virágos lágy­szárú növény biztosít. A tavaszi ellenőrzésnél legyünk körültekintőek és azt a lehető leggyorsab­ban végezzük el, hogy a családok hővesztesége minimális legyen. Elsősorban az anya jelenlétét ellenőrizzük, erről a legegyszerűbben úgy győződhetünk meg, hogy megnézzük a hasítást. Ebből következtethetünk az anya korára és teljesítőképességére. A zárt és terjedelmesebb hasítás fiatal és jó teljesítmé­nyű anyáról tanúskodik. Az idős vagy hibás anya peterakása rendszertelen és hiányos. Ezeket az anyákat ki kell selejtezni. A peterakást a fészek szűkítésével és serkentő etetésével növelhetjük. Na­gyon bevált módja a serkentésnek a mézlepény korai rendszeres adagolása. A mézlepény természetes tápként hat és a hőadagolás szempontjából is igen előnyös. Családonként 1 kg-os adagokban 10-12 napra elegendő tápanyagot biztosítunk. A fészek szűkítését a család erőssége szerint 5-7 keretre csökkentjük. A felesleges kereteket eltávolítjuk vagy a választó deszka mögé helyezzük úgy, hogy annak lefedelezett részeit fedelező villával felnyitjuk és ezáltal a méhek könnyen hozzáférnek. Ne feledkezzünk meg a méhek rendszeres itatásáról sem, lehetőleg langyos vizet biztosítsunk a számukra. A korai időszakban a virágporhiányt szójaliszttel is pótolhatjuk. Végezetül ne feledkezzünk meg a röpnyílások és szükség esetén a keretek és kaptárok fertőtlenítéséről sem. Zabránszky Imre Szerkeszti: Pomichal Richárd KORA TAVASZI TENNIVALÓK A MÉHESBEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom