Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-30 / 5. szám

-INTERJÚ-------------------------------------------------------------------------------------------------­Beszélgetés Ivan Miklóssal Prikler László felvétele • A közvélemény Önt az 1992 júniu­sa előtti időszak privatizációs minisz­tereként ismerte meg. Majd a válasz­tások után távozott a nagypolitiká­ból. Mi történt azóta, milyen területe­ken tevékenykedik jelenleg?- 1992 júniusát követően a volt szlovák kormány és a szövetségi ka­binet néhány tagjával közösen létre­hoztuk a M.E.S.A. 10 elnevezésű füg­getlen közgazdasági csoportosulást, amely makroökonómiai és mikroöko- nómiai tanulmányok, felmérések ké­szítésével foglalkozik. Jelenleg tehát a M.E.S.A. 10-ben tevékenykedem, mint a hazai globális gazdasági folya­matok kutatója. Persze, ennek folyo­mánya - a makroszféra hatása a vál­lalkozói közegre - szintén vizsgála­tom tárgyát képezi. A politikából sem akartam végleg kivonulni. Miután 1992 őszén a Polgári Demokrata Párt megszűnt, egy új politikai szervezet­be, az akkor még Konzervatív De­mokraták Pártja nevű pártba léptem, amelyben a Szlovákiai Polgári De­mokrata Párttal történő egyesülés után is az alelnöki funkciót töltöm be. A napokban pedig éppen a Demokra­ta Párttal való fúzió előkészületei folynak. Tevékenységem két súly­pontját tehát a gazdasági kutatómun­ka és egy polgári jobboldali pártban történő szerepvállalás adja. • Nemrégiben tért vissza Nagy- Britanniából, ahol a hírneves London School of Economics közgazdasági egyetemen szakmai továbbképzésen vett részt. Milyen tapasztalatokat gyűjtött londoni tartózkodása során, s egyáltalán, hogyan tekintenek a bri­tek Közép-Európára, azon belül Szlo­vákiára?- Háromhónapos kiküldetésem alatt elsősorban az újonnan iparoso­dott országok gazdaságát vizsgáltam. A közelmúltban még a fejlődő világ kategóriájába tartozó államok, mint Dél-Korea, Tajvan vagy Chile, jelen­leg a legdinamikusabb gazdasági nö­vekedést produkálják. Ezen országok tapasztalatai érdekesek, hasznosak lehetnek számunkra is. Ami térségün­ket és Szlovákiát illeti, csak a közép­európai régióval hivatásszerűen fog­lalkozó újságíróknak, közgazdászok­nak és külügyminisztériumi szakér­tőknek van többé-kevésbé pontos képük rólunk. Az utca embere, leg­alábbis akivel én találkoztam, leg­többször összekeveri Szlovákiát Szlovéniával. Távolból világosan lát­ni, Szlovákia milyen kis állam, s pozi­tív képét, hírnevét csak hosszan tartó, folyamatos és stabil gazdasági fejlő­désével lehet kialakítani. Ha mégis eljut az ország híre Nagy-Britanniá- ba, az elsősorban az aranyidai típusú botrányoknak köszönhető, ami meg­lehetősen lehangoló. Ennek okai is­mertek, egyértelműen a kormány tag­jainak meggondolatlan kijelentéseire vezethetők vissza. • Konkrétan a kormányfő arany­idai beszédéről írtak az ottani lapok?- Én nem találkoztam ilyen cikkel, ami nem sokat jelent, mert túlnyomó- részt a gazdasági szaklapokat követ­tem figyelemmel. Azonban biztos, hogy a régiónkra szakosodott újság­írók és a külügyminisztérium munka­társai tudtak az ügyről.- Pillantsunk Szlovákia nemzetkö­zi kapcsolataira! Az ország aláírta a társulási szerződést az Európai Unióval, egyezményt kötött az Euró­pai Szabadkereskedelmi Társulással, tagja a GATT-nak. Az eltelt egy év­ben már kiderülhetett, vajon mennyi­re volt képes megtalálni a helyét a nemzetközi gazdasági szervezetek­ben, mennyire tudott profitálni példá­ul az Európai Unióval kötött szerző­dés nyújtotta előnyökből.- Nincsenek adataim arról, hogy eddig mit hozott számunkra az Euró­pai Unióval aláírt társulási szerződés, de annyi bizonyos: Szlovákia függet­lensége első évében elvesztegette az idejét. Az egykori Csehszlovákiának komoly hitele volt a nagyvilágban, ám az ország a kettéválást követően • nem tudott élni a szövetségi állam jó ■ nevével. Éppen ellenkezőleg, az el­múlt egy évben kimondottan kedve­* zőtlen kép alakult ki rólunk, a kor- I mánytagok a már előbb is említett | meggondolatlan kijelentéseikkel és I tetteikkel politikailag instabil állam | benyomását keltik. Hogy konkrét le- k gyek: szerintem a legtöbb kárt Me- 1 ciar, Slobodník és Hofbauer úr meg- “ nyilvánulásai okozták. • A visegrádi négyek tagjai va­gyunk, vagyis a posztkommunista or­szágok elitjébe tartozunk. Michal Ko­váé államfő egyik tavalyi beszédében kijelentette, Szlovákia a második he­lyet foglalja el e csoportban. Az egyre inkább egymással versengő négyek között valóban ilyen hízelgőén ked­vező pozíciót foglalunk el?- Soha nem voltunk a második helyen. Michal Kovác vagy óhaját fejezte ki, vagy nincs tisztában a való­sággal. Ami ennél rosszabb, az a kö­vetkező: állandóan növekszik a tá­volság Szlovákia és a többi visegrádi tag, Csehország, Lengyelország és Magyarország között. A lemaradás szorosan összefügg a kedvezőtlen po­litikai kép kialakulásával, a lassú gaz­dasági átalakulással. A transzformá­ció folyamata nálunk akadozik a leg­inkább, a gazdasági lemaradás egyre nagyobb, így egyelőre esély sincs a kedvezőtlen irányzat megfordítá­sára. • Számunkra különösen fontosak a cseh-szlovák gazdasági kapcsola­tok. Immár több mint egy éve, hogy nem élünk közös államban. Miként lehetne jellemezni a két ország gaz­daságának teljesítményében megnyil­vánuló különbözőségeket, amelyek már 1993-ban is szembetűnők voltak?- A legkézzelfoghatóbb különbsé­gek a bruttó nemzeti össztermék ala­kulása, az éves infláció mértéké és a munkanélküliség terén mutatkoztak meg. Csehországban gyakorlatilag nem, vagy csak minimális volt a gaz­dasági visszaesés, míg Szlovákiában 4-5 százalékos csökkenést könyvel­hettünk el. Az igazi differencia azon­ban a gazdasági szerkezetváltás mér­tékében jelenik meg. Ennek folyomá­nyaként a két ország közti távolság csak növekedni fog. Nem lehet példá­ul egy napon említeni a Csehországba és Szlovákiába beáramló külföldi tő­ke intenzitását sem. A pénzpiacról, a tőzsdéről nem is szólva; a prágai tőzsde forgalma legalább ötvenszere­se a pozsonyinak. Nálunk a privatizá­ció folyamata megállt, tehát nincse­nek meg a gazdasági felzárkózás fel­tételei. összefoglalva: a két állam közti tényleges különbségek sokkal nagyobbak, mint az 1993-at lezáró statisztikai adatok alapján az kikövet­keztethető lenne. • Térjünk át a hazai gazdasági kérdésekre. A függetlenség kikiáltása előtt, de még később is, számos köz­gazdász Szlovákia kedvező geopoliti­kai fekvésével érvelt. Úgymond, so­kat profitálhatunk a jó földrajzi hely­zetünkből. Mennyiben teljesültek ezek a várakozások?- Valóban kedvező a geopolitikai helyzetünk. Külön szerencse, hogy éppen Lengyelország és Magyaror­szág közé ékelődtünk be, mert szom­szédaink a későbbiek során egyértel­műen számolhatnak az Európai Unió­ba való belépéssel és a nyugati biz­tonsági rendszerekhez történő csatla­kozással. Pozsony fekvése európai mércével mérve is kiváló; négy or­szág határán terül el, ráadásul a Du- na-Rajna-Majna-csatorna révén a tengerekkel szintén összeköttésben van. Amíg azonban hiányzik a gazda­sági és politikai stabilitás, nem tudjuk kiaknázni stratégiai helyzetünket. • Sergej Kozlík, a gazdaságért fe­lelős miniszterelnök-helyettes decem­berben egyik előadásában kijelentet­te, 1992-ben a Nemzetközi Valuta­alap sokkal kedvezőtlenebb makro- ökonómiai mutatókat prognosztizált 1993-ra Szlovákia számára, mint amilyenek azok valójában voltak. A Domino efekt hetilap egyik januári számában ön is írta, rosszabb hely­zetre számított. Ennyire kiszámítha­tatlan gazdasági potenciállal lépett Szlovákia a függetlenség első évébe?- Valóban ezt írtam, viszont rög­tön hozzátettem, mihez képest telje­sített jobban az ország gazdasága. Romániával és Ukrajnával egybevet­ve biztatóbbak a mutatóink, azonban ha Csehországhoz viszonyítjuk ma­gunkat, már kedvezőtlenebb a kép. Sőt, ha az 1993-ig tartó hazai fejlő­déssel vetjük egybe a tavalyi eszten­dőt, akkor szintén rossz bizonyít­ványt kapunk. Hogy mégsem süllyed­tünk mélyebbre, az több dolognak köszönhető. Először is, az 1992-ben még tartó gazdasági reform egy-két területen folytatódott, főleg a pénz­ügyi és költségvetési szférában. En­nek eredményeként nem szabadult el az infláció. Hozzá kell tenni azonban, a szigorúbb pénzügyi politika kivite­lezésének az érdeme nem a kormányt illeti meg, hanem a Nemzetközi Valu­taalapot, amely nyomást gyakorolt a kabinetre. Másodszor, a lakosság állta a megpróbáltatásokat, tűrte a nem mindig szükséges politikai dön­tések hatásait. A dolognak van azon­ban egy hátulütője; mivel megállt a privatizáció, a transzformáció, a ké­sőbbiek során még e szerény eredmé­nyeket sem tudjuk tartani. • Tömören hogyan jellemezné az önálló Szlovákia első évét?- Az 1993-as esztendőben mind­végig hiányzott a kormány globális gazdaságpolitikai koncepciója. A gaz­dasági szférát szüntelenül a pénz­hiány fojtogatta, ami megmutatko­zott a vállalatok fizetésképtelenségé­ben, a hitellehetőségek teljes beszű­külésében. Ráadásul tavaly nem te­remtődtek meg a gazdasági felemel­kedés feltételei. • A sokat emlegetett külföldi tőke beáramlásának intenzitása bizony meg sem közelíti a kormánypárti köz­gazdászok várakozásait. A kisebb vo­lumenű beruházások oka a világgaz­dasági recesszió, Szlovákia ismeret­lensége vagy a gazdasági koncepció hiánya?- Mind a háromnak megvan a ma­ga szerepe. A recesszió eredménye­ként térségünkbe összességében ke­vesebb tőke áramlik, mint amennyire eredetileg számítottunk. Másrészt Szlovákia a külföldi beruházások te­rületén messze elmarad Magyaror­szág, Csehország vagy Szlovénia mö­gött, pedig a recesszió rájuk is kiha­tással van. Az elmaradás okai a már többször említett bizonytalan politi­kai légkörben, a világos gazdaságpoli­tika hiányában keresendők. Bár ta­valy sikerült megfékezni az inflációt, a gazdasági visszaesés nem öltött ka­tasztrofális méreteket, mégsem hat­nak megnyugtatólag az eredmények a beruházókra. Ugyanis ók, ha vala­hol befektetnek, távlatokban gondol­kodnak. Szlovákia távlatai pedig nem rózsásak. • Közismertek az idei állami költ­ségvetés legfontosabb mutatói: 12 százalékos infláció, 17 százalékos munkanélküliség, 0 százalékos gaz­dasági növekedés és 14 milliárd koro­nás deficit adja az 1994-es gazdálko­dás keretfeltételeit. Az ellenzék éle­sen bírálta és teljesíthetetlennek tart­ja az előirányzott mutatókat. Vajon e magatartás mögött az ellenzék kö­telező ellenvetése húzódik meg, vagy tényleg irreális elképzeléseken nyug­szik a költségvetés szerkezete?- Szintén azt vallom, az 1994-re szóló költségvetés ilyen keretek kö­zött teljesíthetetlen. Ezt nem politi­kusként, hanem makroökonómiai kérdésekkel foglalkozó közgazdász­ként mondom. Ahol a pénzáramlás megakad, ahol nincsenek hitelek, áll a privatizáció folyamata és a beruhá­zások nagysága csökken, ott nem vár­ható más, mint további gazdasági visszaesés. Ebből következik, hogy a stagnálás, a 0 százalékos növekedés csupán vágyálom marad. • A gazdasági problémák közül a lakosságot talán leginkább a deval­váció kérdése érdekli, ami viszont szorosan összefügg a valutatartalé­kok nagyságával, ön szerint várható a közeljövőben a korona újabb leér­tékelése?- Természetesen a Szlovák Nem­zeti Bank szerepe meghatározó a pénzpolitika kialakításában, az ár­folyamok megállapításában. Világos, hogy a központi bank is bizonyos korlátok között működik. Ha az or­szág gazdasága rosszul teljesít, akkor nem odázhatja el a leértékelést. Már­pedig Szlovákia nemzeti összterméke tovább csökken, nemrégiben 40 mil­lió ECU-t (kb. 45 millió dollár) kellett fizetnünk Csehországnak a deficites külkereskedelmünk kiegyenlítése mi­att. Ennek következtében a valutatar­talékok csökkenésével számolhatunk, s innen már csak egy lépés az újabb devalvációig. A várható pénzleérté­kelés fő okát abban látom, hogy a kormány politikai okokból tavaly sokáig halogatta a devalvációt, amelynek mértéke ráadásul elégtelen volt. Mindezt tetézte a korábbi gaz­daságpolitikai folyamat megállítása. Egyébként a 10 százalékos devalvá­lás szükségessége senkit sem érhetett váratlanul, ez az ország piaca beszű­külésének, a szlovák gazdaság gyen­gébb teljesítményének logikus követ­kezménye. Akik a függetlenség mel­lett kardoskodtak, azoknak számol­niuk kellett a leértékeléssel. Ha nem, akkor nem tudták, mit tesznek. • Már többször említette a priva­tizáció fontosságát. Mit jelenthet a későbbiekben e folyamat gyakorla­tilag teljes leállása?- A privatizáció lefékeződése egyet jelent a gazdasági átalakítás leblokkolásával. A tulajdonosi viszo­nyok megváltoztatása nélkül nem módosul a vállalatok viselkedése sem, vagyis a hatékonyság, a takaré­kosság, a nyereségre való törekedés irányában nem tesznek lépéseket, ami végső soron az egész nemzetgaz­daság hatékonyságának csökkenésé­ben csapódik le. Az állami tulajdon esetében hiányzik az érdekeltség, a felelősség és az ellenőrzés. Ezért a privatizáció fontosságát egyszerűen nem lehet túlhangsúlyozni. Érdekes, hogy Szlovákiában a közvélemény­kutatások szerint a lakosság nem tart­ja alapvető problémának a privatizá­ciós folyamat leállítását. Elsősorban az egészségügyben jelentkező gon­dok, a munkanélküliség, a bűnözés és a szociális problémák aggasztják az utca emberét. Viszont az államnak pénz kell e gondok felszámolásához, orvoslásához, s addig nem lesz pénze, amíg a gazdaság nem fog hatékonyan működni, vagyis amíg a privatizáció nem kap 'jra polgárjogot. • E témához szorosan kapcsoló­dik a következő kérdés. A Nemzeti Vagyonalap decemberben körlevél­ben szólított fel 21 jelentős részvény- társaságot, hogy rendkívüli közgyű­lést hívjanak össze, ahol aztán ko­moly személycserékre került sor. El­mondható, hogy a politikai tisztoga­tások után a gazdasági szféra berkei­ben is beindult a tisztogatás?- Egyértelműen politikailag moti­vált lépésről van szó. Az ország gaz­dasági életének meghatározó szub­jektumaiban ellenőrzést és hatalmat akar a jelenlegi politikai garnitúra gyakorolni. Vladimír Meciar arany­idai beszédében már jelezte, nagy fizetéseket biztosít a DSZM funkcio­náriusának, milliókat vet be a helyha­tósági választásokon. Ha e kijelenté­seit összefüggésbe hozzuk az ország legprosperálóbb vállalataiban történő személycserékkel, a kormányhoz kö­zelálló embereknek az ellenőrző ta­nácsokba való ültetésével, valóban elgondolkodtató eredményt ka­punk ... • Végezetül egy pártpolitikai kér­dés: A Konzervatív Demokrata Párt tagjaként ön miképpen látja, milyen esélye van egy jobboldali pártnak Szlovákiában? Hiszen még a jelenlegi apátia mellett is a populista-naciona­lista DSZM és a kommunista gyökerű DBP a legnépszerűbb.- Hiszem, van esélye jobboldali pártnak Szlovákiában. Igaz, a jobbol­dali pártoknak meg kell birkózniuk azzal a hátránnyal, hogy hatalomra jutásuk esetén népszerűtlen, de elke­rülhetetlen gazdasági intézkedéseket foganatosítanak. A felmerülő kérdé­sekben józan hangot ütünk meg, amit egy példával demonstrálnék. Térsé­günk valamennyi országában gazda­sági nehézségekkel néznek szembe az emberek. A nemzetiségileg vegyes lakosságú országokban a felgyülem­lett feszültségeket sokszor a nemzeti­ségi problémák szításával akarják le­vezetni, illetve általa elterelni a fi­gyelmet a tényleges gazdasági problé­mákról. Szlovákiában a magyar-szlo­vák szembenállás addig nem csillapo­dik, míg mindkét oldal szélsőségesei, a DSZM és az SZNP az egyik részről, és az Együttélés bizonyos körei a má­sik részről, folytatják konfrontációs politikájukat. Mi a kompromisszumos megoldás hívei vagyunk, ám még egyszer hangsúlyozom - a legfonto­sabb feladat a gazdaság rendbetétele. Ha ez sikerül, a társadalmi feszültsé­gek is enyhülnek. • Köszönöm az interjút. Sidó H. Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom