Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-16 / 3. szám

HAZUNK TAJ A' ) Gyümölcsfáink és a mikroklíma Ügyeljünk a fagyzugokra A gyümölcstermesztésnél a csapadéknak is kiemelt szere­pe van. Vízigényük szerint há­rom csoportba oszthatjuk a gyümölcsfajokat. Nagy vízigényű fajok - ezek­nek összesen legalább évi 700- 800 mm csapadékra van szüksé­gük. Ilyenek a fekete ribiszke, birs, szilva, alma, szamóca, mál­na, körte, szeder, dió. Mivel nagy a párolgásos vízleadásuk, ezért a nagyobb páratartalmú, szélcsendes fekvéseket kedvelik. Közepes vízigényű fajok - le­galább évi 600 mm csapadék­összeget igényelnek. Ide tarto­zik a piros ribiszke, cseresznye, köszméte, őszibarack, kajszi, berkenye. Kis vízigényű fajok - csapa­dékigényük évi 500 mm körül mozog. Ilyenek a mandula, meggy, som, füge, naspolya. A kis vízigény és a száraz- ságtűrés közé azonban nem te­hetünk egyenlőségjelet. Az azonos vízigényű csoportba tartozó fajok más-más módon viselik el a szárazságot. Vi­szonylag jól tűri az aszályt a köszméte és a meggy. Sajnos Dél-Szlovákiában a csapadék többnyire nem akkor jön (fő­leg az utóbbi években), ami­kor nagy a fa vízigénye (tehát lombosodáskor), hanem ké­sőbb, amikor az éréshez már szárazabb idő kellene. A nagy záporokat pedig legtöbbször zivatar, jég, viharos szél kíséri; ezek persze nagy károkat okoz­nak a gyümölcsösben. További fontos tényező az egyes gyümölcsfajok hőmérsék­letigénye. Ismerete az egyes fa­jok téli fagytűrése, illetve a ve­getációs idő alatti hőmérséklet­igényük miatt fontos. A téli fagyokra érzékenyek a füge, az őszibarack, a kajszi, a mandula. Ezek a fajok nem valók olyan területekre, ahol az abszolút minimumok a -20 C-fokot rendszeresen elérik, vagy ahol a hőmérséklet tartó­san -15 C-fok körül alakul. A téli fagyok különösen azok­ra a fákra veszélyesek, ame­lyekben nyugalmi állapotban nem csökkent kellően a nedv­keringés. Ezekben az erős fagy törzsrepedést okozhat, s így teljesen elpusztulhatnak. Zárt fekvésű helyen, medencében, katlanban vagy a levegő szá­mára lefolyástalan területen jó­val erősebb az éjszakai lehűlés, mint a környéken. Az ilyen te­rületeket nevezzük fagyzug­nak. Ott sokszor akár 6-7 C fokkal is hidegebb az éjszaka és sokkal gyakoribbak a fa­gyok még tavasszal is, mint a szomszédos sík vagy lejtős területeken. A tavaszi kritikus napokban a fagyzugokban a fák termőrü­gyei vagy virágai gyakran el­fagynak, miközben a környé­ken a többi fa nem károsodik. A fagyzugok az év más szaka­szaiban is felismerhetők. Ahol nagyobb esőzések után a víz megáll, ahol ősszel köd és dér képződik, ott fagyzugra lehet következtetni. Jegyezzük meg: fagyzuggya- nús helyeken nem tanácsos gyümölcsöst telepíteni! Az ilyen helyek mikroklímá­ját valamelyest úgy javíthatjuk, ha meggátoljuk, hogy a hideg levegő oda áramoljon. Például a telek felső határán (vagy a lejtő felső részén) sűrű élősö­vényt, fasorokat telepítünk, vagy ha nincs más lehetősé­günk, akár falat is építhetünk. A telek alsó határán (a lejtő aljáról) a levegő elvezetéséről is gondoskodnunk kell. A lefo­lyó levegő útjából minden aka­dályt (sövényt, fát, töltést) el kell távolítanunk - néha elég a sövény megnyitása is. (folytatjuk) Miklós Dénes agrármérnök A sáfrányfajok általában kerti növények. Ahhoz, hogy a gyepen, sziklakertben szépen érvényesüljenek csoportosan kell őket ültetni. Néhány faj és fajta cserépben is nevelhető, sőt egyesek hajtatásra is alkalmasak. (Foto: P. R.) ^^0 Használjunk tőzeget TAPKOCKAKEVEREK KÉSZÍTÉSE A tápkockák készítésénél - a ma­gágy talajkeverékéhez viszonyítva - nagyobb mennyiségű tőzeget használjunk, hogy préseléskor, az elkerülhetetlenül erősebb tömörí­tés ne szorítsa ki teljesen a kocká­ból a levegőt, s a tőzeg megfelelő szilárdságot adjon a tápkockának. Gyengébb minőségű tőzeg eseté­ben keverjünk hozzá kevés érett istállótrágyát és több homokot. Is­tállótrágya nélküli keverékhez okvetlenül adjunk nyomelemeket. Az említett igények kielégítésé­re legalkalmasabb az alábbi alap­keverék: 70-90 % tőzeg + 30- 10 % homok (lehetőleg folyami), ehhez köbméterenként adjunk 1,0 kg szuperfoszfátot, 0,5 kg kénsavas kálit és 1,0 kg Plantosan nevű ösz- szetett műtrágyát. A sóérzékeny növények ter­mesztésénél (fejes saláta) 25- 40 %-kal csökkenthetjük vagy tel­jesen mellőzhetjük a műtrágyaa­dagokat. A nitrogénigényes növények (paprika, káposztafélék) palántái­nak nevelésekor 30-50 %-kal nö­velhető a műtrágyák mennyisége. Már januárban is nyílnak a krókuszok A jóféle sáfrányt (Crocus sativus) már az ókorban is sokra becsül­ték, igaz nem díszítőértékéért ter­mesztették, hanem csak bibéjét csípték ki, hogy levesek színezésé­re használják. Egy kg fűszer elő­állításához mintegy 80 ezer nö­vény bibéje kellett. A középkor­ban értékes drognak számított, s persze festőanyagként is alkal­mazták. A különféle sáfrányfajok ma­napság kertünk legszebb gumós, kora tavaszi, őszi növényei, me­lyek elsősorban csoportosan ültet­ve a szépen gondozott gyep díszei. Vannak fajok, amelyek már ja- nuárban-februárban a hófoltok között nyílnak. Ha még nem is­mernénk őket, akkor érdemes rá­juk már most felfigyelni, megis­merkedni a fajtaválasztékkal, hogy kellő időben szakszerűen te­lepítsük őket. Virágzási idejük szerint megkü­lönböztetünk tavaszi és őszi fajo­kat, kultivarokat. Megjegyzendő, hogy az ősszel virágzó sáfrányok néha - az időjárási viszonyoktól függően - decemberig, januárig nyílnak. A tavasszal virágzókat szeptember végén, az ősszel virág­zókat augusztus végén ültetjük ki. Az egészséges gumók kemé­nyek, szárazak, s nem találhatók rajtuk fekete, bemélyedt pontok. A nagyvirágú kultivarok gumói­nak körmérete - ahhoz, hogy szé­pen virágozzanak - legalább 7-10 cm legyen. Az eredeti fajok gu­mójának körmérete pedig meg kell, hogy haladja a 4 cm-t. A Cro- cusok inkább a könnyű, mint a nehéz, humuszban gazdag kerti földet kedvelik. A gyengén alkali­Színfoltok a pázsiton kus és a kissé savanyú talajokat is jól elviselik. Egér- és pocokjárta helyeken ajánlatos a gumókat konténerben, cserépben stb. a szabadba ültetni, ugyanis ezek a rágcsálók szinte csemegeként fogyasztják el őket. A fajtaválaszték külföldön per­sze sokkal gazdagabb, mint ná­lunk, de a gyakoribb fajok, fajták szaküzletekben általában besze­rezhetők. Tavasszal virágzó fajok és változa­taik: C. alatavicus - fehér virágait már január végén kibontja; C. ancyrensis - szintén korai faj, gazdagon virágzik, szirmai na­rancssárgák, illatos virágú; C. balansae - későbbi, narancs- sárga - kívülről barnás rajzolattal - virágú C. biflorus - virágai fehérek, kívülről bíbor rajzolattal; C. heuffelianus - nálunk ősho­nos faj, védett; lilás virágai április­ban, májusban nyílnak; hátránya, hogy gyakran szenved vírusos megbetegedésben; C. minimus - egyike a legutol­jára virágzó sáfrányoknak, virágai aprók, lilásak; Ősszel virágzik a C. banaticus - világos kékesli­la, belül fehéres szirmú; C. laevigatus - októberben bontja ki kékeslila szirmait; C. pulchellus - szeptember vé­gén nyílik, virágai csaknem kékek; C. speciosos - nagyon hálás, szé­les körben elterjedt őszi faj; fehér­től kékig terjedő színű formái van­nak. -r­TAPANYAGHIANY Tápanyaghiány-tünetek jelent­kezésekor az említett keverékhez is adhatunk istállótrágyát; 15 %- rész (a nitrogénigényeseknél 20 %) érett istállótrágya az össze­tett műtrágyákat feleslegessé te­heti, s az egyszerű műtrágyákkal való kiegészítés is csak a foszfor­vagy káliigényes növények palán­táinak neveléséhez fontos. Az ilyen keverék 50-70 % tőzegből, 30-10 % homokból, 15-20 % is­tállótrágyából álljon; ehhez köb­méterenként adjunk 1 kg szuper­foszfátot és 0,3 kg kénsavas kálit. Ha nincs tőzegünk, akkor azt részben komposzttal, erdőben gyűjtött lombfölddel, egyéb el­bomlott szerves hulladékkal he­lyettesíthetjük és növelhetjük benne - 30-40 %-ig - az érett is­tállótrágya arányát. Régi, bevált keverék receptje a következő: 1/3 rész istállótrágya + 1/3 rész homok-vagy könnyű vályogtalaj + 1/3 rész tőzeg vagy komposzt. NEDVESSÉGTARTALOM A jó minőségű tápkocka készíté­séhez használt keverék összetételén kívül nagyon lényeges a megfelelő nedvességtartalom is. Ilyen állapot­ban a tápkocka eléggé képlékeny, jól formálható, de nem esik szét a préselés után és nem is lesz túl vizes. (Jó, ha ezt előbb egy-egy ki­sebb adagon kikísérletezzük.) Esetenként előfordulhat, hogy préselt tápkockák helyett különbö­ző anyagokból készült „cserepek­ben“ neveljük a palántákat. Ilyen­kor ezeket a tápkocka készítésére ösz- szeállított keverékkel töltsük meg. feldolgozta: Csiba László LEVELSAROK Még az ősszel Vágsellyéről érkezett egy „rózsalevél-minta“, me­lyet narancsszínű pettyek tarkítottak. Levélírónk arra kért ben­nünket, mondjuk meg, milyen kórokozó támadta meg növényeit, s hogyan védekezhet ellene. Kérdésére Matlák György mérnök, a mezőgazdasági minőségvizsgáló intézet munkatársa válaszolt: A rózsarozsda A beküldött növényminta szerint a rózsákat rózsarozsda fertőz­te meg. Mivel gombabetegségről van szó, esős időben, gyakran öntözött és árnyékolt, vagy sűrű növényállományban terjed erősen. Az ilyen esetben igyekezzünk ezért növényeinknek olyan feltételeket teremteni, hogy a fertőzési veszély minimá­lisra csökkenjen. Esős időben persze vegyszeres védekezésre is szükség van. Erre a célra a Baycor 25 WP (0,2 %-os), Dithane M 45 (0,3 %-os), Novozir MN 80 (0,3 %-os), Perozin 75 B (0,3 %-os) vagy Sápról (0,125 %-os) használható. A kezelések megelőző jellegűek, ezért még a tünetek meg­jelenése előtt kell permetezni. Az első kezelést általában június második felében végezzük el, és kétszer vagy háromszor 14 napos időközökben ismételjük meg. Matlák György mérnök Szerkeszti: Pomichal Richárd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom