Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-26 / 26. szám
Ailasärnap és a SZLOVÁK RÁDIÓ MAGYAR FŐSZERKESZTŐSÉGE 1994. június 9-én négypárti vitaestet rendezett Felsó'patonyban. ahol a közelgő parlamenti választások előtt szembenézésre, higgadt dialógusra, közös asztal melletti véleménycserére került sor a hazai magyar pártok és mozgalmak vezetői között. Fontosnak tűnt e párbeszéd sürgetése, mert négy politikai szubjetumunk között, immár huzamosabb ideje, inkább csak köszönő viszony van, semmint jó viszony. Az est vendégei Duray Miklós és Duka-Zólyomi Árpád (Együttélés), Bugár Béla és Bárdos Gyula (Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom), Popély Gyula és Szó'cs Ferenc (Magyar Néppárt), A. Nagy László és Petőcz Kálmán (Magyar Polgári Párt) voltak; a vitavezetést pedig Somogyi Alfréd és Miklósi Péter vállalták. A közel háromórásra sikeredett véleménycseréről nyilvános hangfelvétel készült, amelynek ötvenper- ces, szerkesztett változatát a minap már sugározta a pozsonyi rádió magyar adása. A VASÁRNAP - helyszűke miatt - e rádióműsornak csak leglényegesebb mozzanatait adhatja közre; noha a vitaest témái eleve három fő kérdéskörre összpontosultak. PÁRBESZÉD Balról: Petőcz Kálmán, Duray Miklós, Duka-Zólyomi Árpád 1 Miként látják ‘94 júniusában a • közvetlenül érintettek; lesz-e természetes képviselete a szlovákiai magyarságnak a kora ősszel választandó új parlamentben is? DURAY MIKLÓS: Az együttpolitizá- lást és a parlamenti képviseletet nem lehet egymással szembeállítani. A parlamenti választásokon való részvételt nem lehet csupán a képviseletgyártás eszközévé tenni, hiszen a képviselői mandátumok megszerzése nemcsak számbeli, hanem minőségi kérdés is. Tehát: hogy az együttpolitizálás létre jöhessen, ahhoz meg kell teremteni a parlamenti képviseletet, méghozzá nem is akármilyent, hanem rátermettet. A kettő összefügg egymással. BUGÁR BÉLA: Minimum két dolgon múlik, hogy a szlovákiai magyarságnak természetes ágon lesz-e parlamenti képviselete. Egyrészt: úgy tudjuk-e megvalósítani az emberek által áhított egységet, hogy a leendő képviselők világosan azt tegyék, amire a megbízatásukat kapták: másrészt pedig azon, hogy az emberek elmennek-e szavazni, illetve ránk szavaznak-e? A szlovákiai magyar pártoknak ezért igenis, meg kell tudniuk egyezni egymással. POPÉLY GYULA: Meggyőződésem, hogy a választóink ezúttal is megteszik, amit elvár tőlük a felvidéki magyarság érdeke. Ám ha mégsem jönne létre a saját parlamenti képviselet, akkor nem a választókat, hanem az egymás ellen politizáló szubjektumokat terheli majd a felelősség. A. NAGY LÁSZLÓ: Pártjaink együttműködését alá kell rendelni a szlovákiai magyar érdeknek. Tehát nem pusztán a parlamenti jelenlét, hanem az igazi érdekképviselet a cél. Ehhez mind a választások előtt, mind később, a parlamentben is az egységes fellépést kell szorgalmazni. DUKA-ZÓLYOMI ÁRPÁD: Már most tisztázni kell, hogy milyen úton akarunk haladni. És garantálni kell, hogy ne legyenek különutas kilengések; hogy ez az út egységes és biztonságos legyen. BÁRDOS GYULA: Okulni kell mindabból, ami egyszer már megtörtént! A szlovákiai magyarságot nem lehet újra egy olyan válaszút elé állítani, ahol hajszálon múlik, lesz-e parlamenti képviselete. A jelenlegi belpolitikai helyzet és a szlovákiai magyarság egyetemes érdeke az együttpolitizálást igényli. Ezért nemcsak egy választási koalíciót, hanem valamennyi kulcsfontosságú Popély Gyula és Bárdos Gyula kérdésben a hosszabb távú erőegyesítést ajánlatos biztosítani. SZŐCS FERENC: Nem szabad reszkírozni! Ezért fontos, hogy a magyar politikai szubjektumok közös listán, valamilyen unió keretében induljanak, s így biztosan túljuthatnak az ötszázalékos küszöbön. PETŐCZ KÁLMÁN: Mindhárom pártból a legjobb szakembereinket kell a parlamentbe küldenünk. Ehhez viszont egymás köcsönös támogatása, és nem egymás káderezése szükségeltetik. Sőt! Egy hármas koalícióban mind a négy párt képviselőjelöltjeinek biztosítható hely. D. M.: Az együttműködés és az érdek- képviselet között nem alárendeltségi, hanem ok-okozati viszony van. Ezt nem árt tudatosítani. B. B.: Tanácsos észrevenni, hogy az újonnan módosított választási törvény sem beszél unióról! Ráadásul személyesen a belügyminiszter figyelmeztetett arra, hogy vizsgálni fogják a többpárti uniók jogi és strukturális szerkezetét. Arról már nem is beszélve, hogy még Meéiar is unióra biztatgat bennünket. Nos, igencsak elgondolkodtató, ha éppen ő javall ilyesmit, aki olyannyira „szereti” a magyarokat... Egy ilyen hazárdjátékot az MKDM nem tud elfogadni. B. Gy .: Hol a garancia arra, hogy az uniót nem fogják kijátszani ellenünk?! Ezzel szemben az MKDM-Együttélés koalíció az elmúlt két évben is bebizonyította életképességét; most viszont, szerintem, az MPP-vel is ki kellene bővíteni ezt a parlamenti szövetséget, méghozzá úgy, hogy az MNP is nevezhessen képviselőjelölteket. Sz. F.: Legvégső esetben ez a dilemma úgy is megoldható, hogy egy párt égisze alatt induljon mind a négy politikai csoportosulás valamennyi képviselőjelöltje. A. N. L.: Nincs okunk a kishitűségre, hiszen a szlovákiai magyarok abszolút többsége hármas koalícióban gondolkodik és nem unióban. A közelmúltban ha egységesen tudtunk fellépni például Strasbourg felé, sikereket tudtunk elérni. Ezért azt javaslom: bízzunk magunkban. És azt is, hogy üljünk le végre érdemben tárgyalni. B. B.: A bizalmatlanság az oka annak, hogy egyelőre nincs meg a kellő párbeszéd. És ehhez, sajnos, még személyes nézeteltérések is járulnak. Ügy vélem, kölcsönösen kellene egy újabb lehetőséget adnunk egymásnak. 2 Hogyan ítélik meg a szavazatel- • hódítások veszélyét részint a baloldal, részint pedig egy-két további szlovák párt részéről? D-Z. Á.: Két éve is, négy éve is megmutatkozott, hogy a baloldalnak van választótábora a szlovákiai magyarság körében. Eddig számbelileg ez körülbelül 40 ezer szavazatot tett ki. Aligha véletlenül jelentette ki tavaly ősszel Peter Weiss, hogy a hazai magyar pártoktól elegendő elvenni a 0,4 százalékot! Ez egy sokatmondó nyilatkozat volt. B. Gy.: A lengyelországi, a magyarországi példa azt mutatja, hogy a baloldal bizony vérszemet kapott. Szlovákiában éppen a hármas magyar koalíció csökkenthetné a baloldali veszélyt. P. Gy.: Valóban minden rajtunk múlik, hiszen valamennyi szlovák párt igyekszik majd szavazatokat elorozni tőlünk. Önmagukat erősítve, bennünket gyöngítve ezzel. A DBP pedig különösen nagy befolyással lehet a szlovákiai magyar választópolgárokra. A. N. L.: A baloldal immáron példamutatóan koalíciós egységet teremtett, míg a magyar pártok még csak le sem ültek tárgyalni egymással. Ezért a baloldali veszély csak fokozódhat, ha közülünk időre játszik valaki s nem kötjük meg hamarosan a hármas koalíciót. Nem kevésbé fontos, hogy a szlovákiai magyar pártok a szociális kérdésekkel is foglalkozzanak; kerülve közben a baloldal ellen irányuló negatív hecckampányt. D. M.: A baloldalt említve nincs szó sem új, sem akut veszélyről. Szlovákiának az elmúlt két évben is egy baloldali kormánya volt, amit egy nacionálbolse- vista párt: a DSZM testesített meg. Meéiar mozgalmát hosszú ideig a Peter Weiss vezette DBP is támogatta, hiszen a kormánypárt csak így szerezhette meg a minősített többséget a parlamentben. A baloldali veszély tehát nem holmiféle újdonság Szlovákiában, elvégre ‘94 márciusáig egy bolsevista kormányzat országlásának voltunk részesei. Így vegyült egymással a nemzeti és a szociális demagógia. P. K.: Ez is jelzi, mennyire lényeges, hogy mielőbb megköttessék a hármas magyar koalíció. Akkor nem kell tartanunk a szavazatelhódítástól. B. B.: Két éve a szlovákiai magyarok 90 százaléka a mi pártjainkra adta szavazatát. Most jóval többet veszíthetünk a már akkor is hiányzó tíz százaléknál, ha a választóknak nem tudunk kellő politizálási alternatívát kínálni. Vagy ha nem tudjuk érthetően elmagyarázni: ez az a baloldali párt, amely szavazatokat kölcsönzött Csehszlovákia kettészakításához; hogy ez az a párt, amely Meéiar nélkül ugyan, de még 1994. március 11-én is felajánlotta az együttkormányzás lehetőségét a DSZM-nek. E tények fényében kell vizsgálnunk a baloldali veszélyt. 3 Mi a szlovákiai magyar pártok • együttpolitizálásának feltétel- rendszere? D. M.: Először is a kiindulópontok tisz- tázandók. Elvégre akikről bizonyítható, hogy éveken keresztül a magyar politikai egység ellen léptek fel, azok egy magyar politikai egység megteremtése érdekében létrejött koalíciós listán ne legyenek jelen. Még ugyanis nem bizonyították, hogy valóban az egységes magyar politizálás-e a céljuk, vagy csupán az, hogy bekerüljenek a parlamentbe. P. K.: Én nem tartom európai nívójú politikusi magatartásnak, hogy bárki még a koalíciós tárgyalások előtt kirekesztő személyi feltételeket támasszon a másik párt felé. B. B.: Az MKDM sincs könnyű helyzetben, hiszen ha mi is azonosulunk az Együttélés Losoncon született feltételeivel, akkor az MPP könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy egyedül kell indulnia a választásokon. Igaz, ezt nyíltan beismerni még nem hallottam tőlük. Ez a patthelyzet számunkra is bizonyos vá- laszutat jelent. Végre jó lenne hát érdemben is tárgyalni az előállt szituációról, amelynek - sajnos - valamennyien a részesei vagyunk. B. GY.: Véleményem szerint aligha bölcs dolog, ha a három párt feltétel- rendszerei közül csupán az egyikét tekintjük mérvadónak. Elvégre az MKDM-nek is megvannak a maga szempontjai a hármas koalíciót illetően. P. GY.: A kirekesztés kérdése mindig Szőcs Ferenc fájdalmas. Két éve a Magyar Néppárt volt szenvedő alanya ennek a kizárósdi- nak; akkoriban az MKDM tanúsított velünk szemben hasonló magatartást. Nyilván most az Együttélés is tudja, miért cselekszik így; és valószínűleg tudja az MPP is, miért védekezik ez ellen. A. N. L.: Amikor március közepén a parlamentben az Együttélés és az MKDM is hozzájárult Meéiar megbuktatásához, akkor ez a magyar koalíció meg tudott egyezni Moravéíkkal, aki korábban a volt miniszterelnök szekértolója volt; Küazkóval, aki Meéiar csicskása volt a VPN-ből való kiugrás időszakában; a DBP-vel, amely korábban folyamatosan támogatta Meöiart; illetve valamennyi demokratikus szlovák erővel. Kérdem hát: az MPP-ben mi mások, rosszabbak vagyunk? Csak éppen velünk nem lehet megegyezni? Mi vagyunk a szlovákiai magyar nép legnagyobb ellensége? B. B.: A komáromi nagygyűlés dokumentumaiban mind a pártok, mind azok képviselői meg tudtak egyezni. Ha mi kimondjuk, hogy egységesen fogjuk elérni, amit ott elhatározunk; hogy a bennünket érintő kérdésekben egységesen fogunk fellépni, akkor függetlenül attól, vajon közös klubot alakítunk, vagy személyi feltételeket teszünk-e, a politikai célok érdekében össze tudunk fogni. P. GY.: Szilárd meggyőződésem, hogy a magyar pártoknak is lesz parlamenti képviseletük. Ennek érdekében javasolnám, hogy gyakoroljuk kissé az önmérséklet nemes gesztusát, igyekezzünk elsők lenni a megértésben. Akkor nincs mitől tartanunk, hiszen visszaélés lenne a magyar választók türelmével és jóakaratával, ha az egymás elleni szembenállást választanánk. D. M.: A magyar pártoknak lesz képviseletük a parlamentben, ebben senki sem kételkedhet. Ha mégsem sikerül létrehozni a hármas koalíciót, akkor mi hajlandók vagyunk visszalépni ettől, és a kettes koalícióban indulni. De csak úgy, hogy mind az MPP, mind az MNP jelöltjei ott legyenek a közös listákon. B. B.: Úgy vélem, kölcsönösen még egy lehetőséget kell adnunk egymásnak. A nyitást az MPP felé vagy meg tudjuk oldani személyi feltételek nélkül is, vagy külön-külön is tárgyalgatnunk fog kelleni. Természetesen, a már négy éve működő koalíciót mi sem szeretnénk feláldozni. A. N. L.: A Magyar Polgári Párt akár azonnal is hajlandó tárgyalni. Ügy gondolom, hogy meg kell szüntetni az ultimátumszerű üzengetést; s az sem lenne jó, ha visszatérnénk abba az időszakba, amikor Duray Miklós és a többi másként gondolkodó 1989 előtt idehaza nem fejthette ki a véleményét. És hogy a szlovákiai magyarság személy szerint kit tart érdemesnek érdekei képviseletére, arról ne az egyes pártok vezető testületéi, hanem a választók döntsenek. Bugár Béla és A. Nagy László NÉZŐPONTOK 1994. június 26. l/BSáriIHp
