Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-19 / 25. szám
ilasúmap 1994. június 19. művészvilág 00 0 0 A PATIKUS ORpME Koltai Róbert tévésorozatot rendez We never die. Magyar film a Chicago Sun-Times legfrissebb toplistáján. Koltai Róbert rendezése, a Sose halunk meg. Egyperces kritikák, szavak helyett csillagokkal. Az elérhető legmagasabb pontszám: négy. Ennyivel vezet a Schindler listája, ennyit kapott a Zongoralecke, három és fél csillaggal fut a Philadelphia, hárommal a Pelikánügyirat és az Apám nevében, kettő és féllel a Mrs. Do- ubtfire, magyar címén az Apa csak egy van. Negyven filmből harminchét amerikai produkció. Koltai rendezése, három csillaggal, igazán előkelő helyen áll. • New York, Los Angeles és Chicago után Torontóba is eljutott a Sose halunk meg. A végén még milliomos lesz.- Nem leszek az. Sajnos, nem. A Los Angeles-i, a chicagói és a torontói mozibemutató ugyanis nem azt jelenti, hogy hónapokig vetítik a filmet. Napokról, hetekről beszélhetünk csupán, de európai, sőt közép-európai alkotás esetében ez is óriási eredmény. S hogy tovább dicsekedjek: a New York-i bemutató után, a HBO-nak köszönhetően, egész Amerikában láthatják majd a filmet. A kábeltévéhálózat minden lakásba eljuttatja. • És még így sem nyereséges...- Ezt kitől hallotta? • Kézdi-Kovács Zsolttól, a Magyar Filmunió igazgatójától. Ő nyilatkozta pár nappal ezelőtt a Nap-keltében.- Akkor tévedett. A Sose halunk meg 12 millió forintot kapott az államtól, amit réges-rég visszahozott már. A szponzorok pénzét pedig nem kell visszafizetni. Kézdi-Kovács Zsolt ne állítson valótlant. Ő amúgy is ott tett keresztbe, ahol csak tudott. Mások filmjét fesztiválról fesztiválra küldte, az enyémet egyetlenegy versenyre sem nevezte be. Cannes-ba is feliratok nélkül, angol dialóglistával küldte ki - információs vetítésre. Az angol kópia Kathleen Gáti, a filmbeli Nusika és Dettre Gábor fordítói közreműködésével csak az amerikai bemutatóra készült el. • A minneapolisi fesztiválra ki nevezte be a filmet?- Az amerikai forgalmazó. Őt nem érdekelte, hogy színész vagyok, meg sem kérdezte, hányadik rendezésem a Sose halunk meg. Nálunk ezen a téren is máshogy gondolkodnak. Harminc-negyven évre visszamenően ez az első igazán nyereséges magyar film. Videókazettán sokkal többet adtak el belőle, mint bármelyik Schwarzenegger-produkcióból, s bár a mozikban is megdöntött minden eddigi rekordot, az „illetékes urak” még ma sem bírják megbocsátani, hogy színész rendezte. Nem baj. Nem haragszom rájuk. Jancsó Miklós és Makk Károly könnyes szemmel gratuláltak, a nézők szeretete pedig olyan tömény és annyira zavarbaejtő, hgy ennél nagyobb elismerést nem is kívánhatnék. • Az Oscar-díj sem lett volna nagyobb?- Jól jött volna, persze, hogy jól... bejutni az első öt közé. De már az is siker, hogy ott volt az év legjobb külföldi filmjei között. Ezzel sem számoltam. Mint kiderült, ebben az évben az ázsiai filmeket részesítették előnyben. Hármat is beválogattak, de egyik sem nyert. A chicagói visszhang azonban mindenért kárpótolt. Kint voltam. Láttam, hogy fogadták a filmet. Torontóba nem utazhattam el, mert a bemutató napján életem egyik legszebb szerepét, Arthur Miller ügynökét, Willy Lomant játszottam Veszprémben. Jelen lehettem viszont a pozsonyi és a dunaszerdahelyi vetítésen. Fantasztikus érzés volt, hogy még az ügetővei, a lóversennyel kapcsolatos poénokat is értette a közönség. Budapesten hónapokon át az Uránia mozi tartotta műsorán a filmet, a vidéki mozikban pedig most is telt házakkal megy. Mintha reneszánsza lenne. • Folytatása nem lesz?- Lehetne. A nyitóképet már kitaláltam. Szirénázó mentőkocsi jön Gyuszi bácsiért, megkapja a mesterséges légzést, s ahogy ott áll mellette rövid, fehér köpenyében a fiatal nővér, alányúl szépen és elkezdi simogatni a fenekét. Nem lenne nehéz folytatni, hiszen rengeteg történetem van Gyuszi bácsiról. Még a főiskolára is bejárt hozzám, vállfákkal megpakolva, és később is... mindig a nyomomban volt. Nagyon szerettem őt, pedig nemegyszer hozott kellemetlen helyzetbe. Már a kaposvári színház tagja voltam, de ha csak tudott, mindig meglátogatott. Úgy intézte a dolgait, hogy a lehető legtöbbször láthasson. Anyám szegény sokat dühöngött miatta. Már a csengetésére a fejéhez kapott. Gyuszi bácsinak ugyanis mindig pénz kellett; ingét-gatyáját is eladta volna egy-egy holtbiztos tippért a ló versenypályán. Én megértettem a szenvedélyét, miután magam is belekóstoltam, a család azonban mélységesen elítélte őt. De hogy választ adjak a kérdésre: nem akarom folytatni a filmet. Nyugat-Európában vagy Amerikában a harmadik-negyedik résztől sem riadnak vissza, de az első színvonalát egyik sem éri el. Veszélyes játék egy rókáról több bőrt is lehúzni, én meg nem akarok kockáztatni. Tizenhárom részes tévéfilmet rendezek most Patika címmel. Háromszor harminc perc már el is készült belőle, és van pénz a többire is. • Ez is azt sugallja majd, amit a Sose halunk meg, hogy sírva vigad a magyar?- Ebben mindenből több lesz. Vidámságból is, meg zenéből is. Ahogy a megrendelő gyógyszercégek kérték. Nagy viták és nagy harcok közepette zajlik most nálunk a patikák privatizálása; innen az ötlet. A forgatókönyv azonban „szabad történetek jegyzéke”. Norbi, a főhős, akit a szponzorok kérésére én keltek életre, amolyan „ellenpatikus”. Zenekara van, ellóg az ügyeletből. Dúsgazdag svájci nagynénije azonban csak akkor hajlandó támogatni őt, ha felhagy a zenéléssel, és ő maga veszi át a család régi patikájának irányítását. • És átveszi?- Át. De csak a legvégén. Rengeteg humor, rengeteg kedvesség lesz a sorozatban, nagyon jó a csapat és meghatóan szép a zene is. • Dés Lászlót dicséri?- Nem tudom nem dicsérni. Hát mi-. lyen dal a Nagy utazás? Sírnom kellett, amikor először hallottam. Bereményi Géza szövegére, hogy „te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz” annyira „visszajött” a nagybátyám, hogy három perc alatt a fél életem lepörgött előttem. És ugyanilyen szépek a Patika dalai is. A legeslegszebb a Nagy utazás folytatása lehetne. „ Ugye, holnap útra kelünk, zsebre dugjuk majd a kezünk, kicsit túl vidámak leszünk, vigyázz rám. ” A következő sorok pedig: „Ez az év is úgy telik el, kérdezem, de mégse felel, aztán majd ha dönteni kell, vigyázz rám. Szemed most is annyira szép, szerelemmel nézel-e még, nevetésed éppen elég, vigyázz rám. Összekötve ott van a zsák, benne mind a nyári ruhák, nem emlékszik senki se ránk, vigyázz rám. ” Torontóban és Chicagóban elénekeltem már. Veszprémben pedig ketten adtuk elő, Dés Lászlóval. • Kaposváron is elénekelné?- Azért kérdezi, mert huszonöt év után elszerződtem onnan? • Azért.- De nem haraggal jöttem el. Egyszerűen belefáradtam már a hosszú utazásokba és ott volt a film is... akkor kezdtük el a forgatást. • Nem is érez nosztalgiát Kaposvár iránt?- Nem. Veszprém közelebb van, és a teljes szabadságot jelenti. Rendezőként szerződtem oda, és alkalmanként, ha „megéhezem”, szerepet is elfogadok. A Hyppolit, a lakájt állítottam színre Szilágyi Tiborral és Benkóczi Zoltánnal, és akkora sikerünk van, hogy egyetlenegy ülőhely sem marad üresen a színházban. Még az igazgatói irodából és a büféből is behordjuk az összes széket. Benkóczi úgy táncol a darabban, mint Ulanova, és Szilágyi is remek. Willy Loman pedig, vagyis az ügynök, a világirodalom legszebb szerepe. Heteket kellene pihennem egy-egy előadás előtt, és most is hatszor játszottuk egymás után. Minden nap egy iszonyatos küzdelem. A film be van fűzve és magától megy, de naponta játszani az ügynököt, merénylet a szervezet ellen. Fizikailag is kimerítő, nemcsak lelkileg. Tessék... csupa seb a lábam... erősek a fiaim, és csak úgy dobáljuk egymást a színpadon. • Dustin Hoffmannt látta ugyanebben a szerepben?- Nem. De ő sem látott engem. • Zavarja?- Egyáltalán. Azt is megkérdezték már tőlem, hogy miért nem játszom Willy Lomant Pesten. Erre az a válaszom, hogy minden igazi színész a jó Istennek játszik. Volt nekem egy nagyszerű tanárom, Pártos Géza. Az éjjeli menedékhelyt rendezte, s amikor már ment az előadás, ott sétált hátul, a kulisszák mögött. Ő mesélte egyszer, hogy észrevette: Nagy Anna, aki a haldokló nőt játszotta, akkor is intenzíven átélte a szerepét, amikor a nézőtérről még nem is lehetett látni őt. „Maga a jó Istennek játszott, Anna” - mondta neki Géza bácsi. És én is így vagyok ezzel. Mindenkinek játszom és a jó Istennek. • Németh Ákos Anitájában, a Radnóti Színházban látja a jó Isten?- Biztosan. Németh Ákos rendkívül tehetséges író, Mácsai Pál, a darab rendezője pedig... vele nem volt könnyű, de velem sem az. t • Fia tízmillió forint ütné most a markát, mihez kezdene vele?- Tizenöt milliót kaptam, és azzal sincs gondom. A Magyar Filmalapítvány utalta ki az összeget következő filmemhez. Már csak harmincmilliót kell szereznem hozzá, és kezdhetjük a forgatást. • Mi lesz a film címe?- Mint a mókus fenn a fán... •... az úttörő oly vidám?- Igen, az úttörő korszak. Plusz a gyerekkorom. De Sztálinvárosban, ami duplán számít. Szabó G. László (Méry Gábor felvétele) Csurikova Velencében Luca Barbareschi olasz színészt, rendezőt és producert a nő és a férfi közti különös kapcsolatok érdeklik. Nem véletlen, hogy Mauro Bolognini őt választotta a Ricordi család című filmjében Rossini szerepére. „Bolognini, úgy látszik, tudja, hogy nagyon hasonlítok Rossinihez - mondja Barbareschi. - Lelkileg én is ugyanolyan labilis vagyok, mint amilyen ő volt. Engem is körülvesznek a nők és dédelgetnek. A feleségem és három lányom. Nagyon-nagyon vágyom rá, hogy szeressenek. De valahogy az ő szeretetük sem elég... Egy hárem az álmom... ” Barbareschi Casanova néven - már az elnevezés is sokatmondó - produceri irodát nyitott, és olyan filmeket támogat, amilyeneket, mint mondja: „A producerek nem nagyon mertek támogatni." Legutolsó filmje, a Visszatérés ideje, amelynek producere és főszereplője egyaránt, szintén meglehetősen különös történetet mesél el. Már az sem mindennapi, hogy a film egyes jeleneteit Moszkvában forgatták.- Meghódított az orosz lélek. Ez a film életem egyik legszebb kísérlete. Alessandro Galinnak, a nagy színműírónak ez az eslő filmes munkája. De ezzel az első rendezésével, amely napjaink egy különös, keserédes komédiáját mutatja be, máris valami nagyon sajátos érzékenységről tett tanúbizonyságot. Akárcsak filmbéli partnerem, Inna Csurikova, aki ugyanolyan bravúros színésznő, mint Anna Magnani. A történet egy nem túl szép és már nem éppen fiatal nőről szól, aki tolmácsként érkezik keletről Olaszországba. Egész életében arról álmodozott, hogy egyszer majd eljut Itáliába, és találkozik álmai hercegével. Miután leomlott a berlini fal, egy küldöttséggel Velencébe érkezik. Egy lerobbant, csendes kis bárban találkozik Lorenzó- val, a gigolóval, akinek volt kitől tanulnia a mesterséget, mivel anyja egy amerikai katonai bázison űzte az ősi mesterséget. Lorenzo nem sejti, hogy a nő, akivel megismerkedett, orosz, azt hiszi róla, hogy egy gazdag amerikai. Ezért, ahogy szokta, azonnal gondolába ülteti, majd elviszi őt egy luxusvendéglőbe. Aztán, ahogy az lenni szokott, az —m éjszakát már egy ágyban töltik. Az ébredés után minden kiderül, a nőnek, aki úgy gondolja egy romantikus szerelem kezdődött az életében, Lorenzo, mint egy díjbeszedő, benyújtja a számlát. De a nőnek nincs egyetlen lírája sem, s a csalódástól szinte teljesen összetörik. Barbareschit nemcsak filmekben, színpadi rendezőként is olyan témák érdeklik, melyekben a férfi női viszonyban a kiszolgáltatott függőség a meghatározó, az érzelmi és szexuális zsarolás jellemzi a két ember viszonyát. David Mamet kortárs drámaíró Oleanna című darabjában egy egyetemi docens szerepét osztotta magára. A másik főszereplő egy egyetemista lány, aki, a vizsgáktól rettegve, segítséget kér tanárától. A professzor egyetlen feltétellel igent is mond neki. Arra kéri a lányt, látogassa meg őt, s majd elbeszélgetnek a dologról. A lány vonakodik, mondván: a professzor úr lehetetlen dolgot kíván. Nálunk semmi sem lehetetlen - válaszolja a tanár. A vizsgakérdéseket idióták írják még nagyobb idiótáknak, s a becsület nem más, mint haszontalan bálvány. Könnyek között ugyan, de a lány végül is enged a férfinak. Később azonban lelki válságba kerül, és erőszakkal vádolva feljelenti őt. A professzort pedig nem azért zavarják a történtek, hogy esetleg elveszíti az állását, hanem mert a lány hatalmat szerzett, s uralkodik felette. A Gioia alapján: (tallósi)
