Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-05 / 23. szám
A KÖRNYEZETVÉDELEMRŐL MÁSUTT A környezetszennyezés olyan gond, amely kül- és belföldön mindinkább foglalkoztatja az embereket. A víz és a levegő mozgását a határsorompók nem állítják meg - ezért mindaz, ami e téren a szomszéd országokban történik, minket is érint. mellett. Emil Hadac professzor, cseh környezetvédő a Lidové noviny hasábjain vall a kezdeti lépésekről: Amikor a temelíni atomerőmű építését fontolgattuk, részletes helyzetelemzést végeztünk Most környékén és a Cseh Középhegységben, s rá kellett döbbennünk, micsoda katasztrofális az állapot. A másik oldalon világos volt számunkra, hogy eddig még senki sem fejtette meg, miként lehet abszolút biztonságosan tárolni a kiégett fűtőelemeket. Mintegy ezer évre van szükség ahhoz, hogy ezek az elemek teljesen kiégjenek, s eddig nincs semmilyen tapasztalatunk arra vonatkozóan, hogy képesek vagyunk-e több mint ezer évig tárolni a nukleáris fűtőelemeket. Temelín ellen szólt többek közt a radioaktív víz problémája is. A Vltava - amelybe az atomerőmű hűtőrendszeréből ömlesztik majd a vizet - jelentős mértékben felmelegszik, ami negatív hatással lesz a folyó növény- és állatvilágára. Minden negatív következményt figyelembe véve, határozottan mégsem szálltunk szembe Te- melínnel, mert láttuk Mostot és figyelembe vettük az egész köztársaság ökológiai helyzetét. Az utóbbi néhány év alatt jelentős mértékben emelkedett a levegő szennyezettsége, amely az összes többi tényezővel - a műtrágya-túladagolás stb. - igencsak negatív hatással van az emberi szervezetre. Akkoriban kiszámítottam: az utóbbi 20 év során csaknem egymillió ember halt meg az ún. civilizációs betegségek következtében. Ezért is egyeztünk bele a temelíni erőmű megépítésébe, természetesen olyan feltételek mellett, hogy megépítése és későbbi üzembe helyezése a lehető legbiztonságosabb legyen. Nos, épp ezt a biztonságot vonják kétségbe az osztCsehországot és Ausztriát hasonló gondok kötik össze, s ugyanakkor egyazon probléma választja el. Ez a megállapítás természetesen csak akkor érvényes, ha a környezetvédelemről beszélünk. S minthogy most e téma került napirendre, nézzük a hátteret. „Környezetkímélő” alternatívák Prágában a főképp Teplicéből, Mostból érkezett panaszok nyomán a tranzitszállítás alternatíváinak számbavételén kívül nyugati országok - főként Franciaország - példáját követve más, úgymond környezetkímélő megoldásokat is kerestek - majd döntöttek egy újabb atomerőmű (Temelín) megépítése (urbán) Mindkét ország tranzitállam, az átmenő forgalmat lebonyolító legfrekventáltabb autópályákon, közutakon éjjel-nappal személy- és tehergépkocsik végellát- hatatlan sokasága robog át. Az Észak- és Dél-Euró- pát, illetve a Kelet- és Nyugat-Európát összekötő útvonalak mentén élő lakosság immár évek óta kénytelen tűrni a kamionok zaját és belélegezni a mérgező kipufogógázokat. Ausztriának a tranzitszállítás miatt nemegyszer össze is akadt a bajsza a jövendőbeli uniótársakkal, akikkel a tagfelvételről szóló tárgyalásokon valóságos háborút vívott, míg sikerült kicsikarnia a maximumot az ökológia számára. Az Európai Unió ugyanis új megállapodásban garantálja az 1992- ben kötött egyezményben foglaltak nagy részét: az egészségre káros kipufogógázok 60 százalékos csökkentését, magyarán: a kamionok és tehergépkocsik tranzitjá- nak korlátozását 2001-ig, majd szakértői vizsgálat után, szükség esetén 2004- ig. A környezetvédők szerint ezekre a megszorításokra mindenképp szükség volt, hiszen az elmúlt években fenyegető méreteket öltött a levegő szennyezettsége, pusztulás fenyegette az állat- és növényvilágot. Becslések szerint változatlan körülmények közt 10-15 év múlva a zöld fenyvesek helyett csak kiszáradt fatörzsek „erdei” öveznék a tiroli és a karintiai, s hasonlóképpen az immár valóban pusztuló északcsehországi autópályákat, illetve közutakat. Pedig a bennfentesek szerint kézenfekvő az alternatív megoldás a közúti szállítás tehermentesítésére: a vasúti fuvarozás népszerűsítésére kell törekedni. rákok - úgy an bloc. Csernobil szelleme kísért a déli szomszédoknál, akik Temelínt eleve elutasítják, eget, földet megmozgatva, harcolnak, tiltakoznak, fenyegetőznek üzembe helyezése ellen. Az osztrák Zöldek szerkesztőségünkbe eljuttatott állásfoglalása több pontban agitál az atomerőmű beindítása ellen:- érvelésük szerint az amerikai EXIM bank támogatásával épülő erőmű olyan területen fekszik, melynek közvetlen közelében aktív törésvonal húzódik, magyarán: a geológiai térkép alapján szeizmológiai zónában helyezkedik el (a cseheknek más a véleményük);- az EXIM helyzetelemzése szerint az amerikai hitelgarancia megadásának legfőbb oka a barnaszén fűtésű kömyezetromboló hőerőművek fokozatos kiiktatása és helyettesítése a temelíni atomerőművel. Bár az osztrák Zöldek nem vonják kétségbe a barnaszénre üzemelő erőművek kömyezetpusztító hatását, ellenérvként hozzák fel: tudomásuk szerint évi 220 millió dolláros nyereséget gazdálkodnak ki az említett észak-csehországi hőerőművek, amelyeket e nyereségből 5-8 éven belül teljes mértékben korszerűsíteni lehetne környezetkímélő szűrőberendezések felszerelésével, s ily módon csökkenthetnék a szennyező anyagok kibocsátását a levegőbe. Csakhogy Csehországban - állítják az osztrákok - ezt a nyereséget nem szanálásra fordítják, hanem egy az egyben a temelíni erőmű befejezésére',- a bécsi állásfoglalás végezetül figyelmeztet a Hadaé professzor által is emlegetett problémára, vagyis a kiégett fűtőelemek tárolásának kérdésére, s nem utolsósorban arra, hogy a keletnyugati „mixtechni- ka" nem volt kitéve semmilyen biztonsági próbának. A cseh cáfolatok ellenére ezt még az amerikai nukleáris intézmények is megerősítették. A Temelín körüli események hátterében egy újabb nukleáris rémkép is üldözi az osztrákokat - a határuk közelében levő, simán „atomroncsnak” nevezett szlovákiai mohi erőmű. Nem értik a Zöldek, miért kell a szlovákoknak német-francia konzorcium által finanszírozott veszélyes atomerőmű, amely majd az energiatermelés egyharmadát úgyis 12 évig lesz kénytelen exportálni a milliárdos hitel törlesztéseként, ha ugyanakkor Ausztria 600 millió schillinget ruházna be a Szlovákiába átnyúló 380 kV-tos villanyvezeték megépítésébe. Ausztria és Csehország Magyarország Különböző országos és regionális felmérések tanúsága szerint napjainkban Magyarországon a lakosság mintegy 70-75 százaléka látja úgy, hogy állandó lakhelyén reális gond a környezetszennyezés, s léteznek bizonyos környezetvédelmi problémák. A szakemberek pozitívan értékelik azt a tényt, hogy az utóbbi években ez a szám növekvő tendenciát mutat, tehát az emberek, legalábbis elméleti szinten, egyre jobban tudatosítják az egészséges környezet és életmód jelentőségét. A helyzet azonban még messze van az ideálistól. A felmérések ugyanis azt is kimutatták, hogy a lakosságnak csak nyolc-tíz százaléka viszonyul aktívan a környezetvédelmi gondok megoldásához, s kb. 70-75 százalékuk közömbös, vagy mástól várja az általa is felismert és elismert gondok megoldását. Hogy kitől? Erre a kérdésre igencsak megoszlanak az egyes felmérések, elemzések eredményei. Regionális és helyi szinten például a megkérdezettek 60-65 százaléka szerint ez a polgármester feladata, s érdekes, hogy még a helyi gondok megoldását is a válaszadók mintegy 40 százaléka az illetékes környezetvédelmi minisztériumtól várná el. Biztatóbb viszont, hogy a területi felmérésekben a megkérdezetteknek a 40-45 százaléka aktív hozzáállást vár el a lakosságtól és a regionális természetvédő csoportoktól. Még a tavalyi év folyamán volt egy olyan országos vizsgálat is, mely azt tudakolta az emberektől, hogy a gazdaság-e a fontosabb vagy a környezetvédelem. Pozitív tényként kell elkönyvelni, hogy 53 százalék a környezetvédelemre voksolt, míg a gazdaságot 13 százalék helyezte előtérbe, s 28 százalék úgy vélte, hogy mindkettőre egyformán ügyelni kell. Tekintettel arra, hogy a rendszerváltás után térségünkben is komoly gond lett a munkanélküliség, szükséges még egy érdekes, de rendkívül fontos magyarországi megfigyelésre rámutatni. A borsodi és a szabolcsi gazdasági övezetekben készült vizsgálatok konkrétan is alátámasztották azt a korábban megfigyelt tényt, hogy a munkahelyüket féltő emberek még komoly egészségkárosodás esetében sem szívesen kockáztatják a környezetvédelem érdekében állásuk elvesztését. Sajtóhírek szerint az is előfordult, hogy fel akartak lépni a munkahelyük egészségkárosító és környezetszennyező hatásai miatt tüntetők ellen. A környezetvédelem társadalmi fontosságát a magyar hatóságok is teljes mértékben tudatosítják, s ennek érdekében a parlament, a kormány és a környezetvédelmi tárca is számos fontos törvényt és intézkedést hozott, melyek országos méretben szabályozzák a problémakört. A számunkra is figyelemre méltó intézkedések egyike, hogy a kormány, Kelet-Közép-Európában elsőként létrehozta a környezetbarát termékek minősítési feltételrendszerét. A termékek védjegye a zöld stilizált fa. A kormány a környezetbarát termékek gyártóit, forgalmazóit különféle adó-, vám- és termékdíj- kedvezményekkel is ösztönözni kívánja. A társasági adótörvény szerint már 100, illetve 60 százalék adó- kedvezményt érhetnek el azok, akik legalább fele részben környezetbarát termékeket gyártanak. Rövidesen mintegy húsz árucikk, árucikk-csoport viselheti a stilizált fa védjegyet. A védjegyviselés joga két évre fog szólni, s ezt követően az esetleges újabb ismeretek alapján mindig felül kell vizsgálni a termékeket. Végezetül még egy adat: környezetük tisztaságával a legkevésbé érthetően a budapesti lakosok (ezen belül jelentős különbség van a Pesten és Budán lakók közt, nyilvánvalóan az utóbbiak javára) a legelégedetlenebbek, míg regionális szinten az Aggtelek környékén lakók nyilvánultak a legelégedettebbeknek. Kokes János, Budapest Atomerőműbalesetek Az ötvenes évek végétől számított nukleáris balesetek közül a legpusztítóbb, legtöbb áldozatot követelő katasztrófa 1986-ban az ukrajnai csernobili atomerőműben történt. Közvetlenül a baleset után a hivatalos statisztikai adatok 31 halottról és 145 sugárfertőzöttről beszéltek. Legkevesebb 100 ezer embert evakuáltak a katasztrófa sújtotta 451 faluból, ám 1990 áprilisában még mindig több mint 3 millió személy, köztük 700 ezer gyerek élt az erőművet övező sugárszennyezett településeken. 1992 áprilisában az ukrán egészségügyi miniszter bejelentette: a valóságban 6-8 ezerre tehető azoknak a személyeknek, áldozatoknak a száma, akiket közvetlenül sújtott a csernobili erőmű negyedik blokkjában történt baleset, Ukrajnában pedig valójában több mint 5 millió hektár terület fertőzött. 1993 áprilisáig azonban immár 13 ezer ember halt meg. Röviddel a szerencsétlenség ötödik évfordulója után japán és orosz orvosokból álló kutatócsoport újabb adatokat tett közzé - ezek szerint ma rendkívül magas arányban szenvednek pajzsmirigyrákban azok a gyerekek, akik a csernobili atomerőmű-baleset idején az erőművet övező településeken éltek. A világ hét vezető ipari országa pedig most javasolja: részesítsék gazdasági segélyben Ukrajnát, amely cserébe lemondana a veszélyes erőmű újbóli üzembe helyezéséről. A csernobili katasztófa árnyékában talán érdemes visszatekinteni, mikor milyen balesetek történtek a világ különböző tájain épített nukleáris erőművekben: 1974 - a leningrádi atomerőműben megrepedt az egyes számú energetikai blokk burkolata; három személy életét vesztette 1975 - a nyugatnémet Gundremin- genben javítási munkálatok során radioaktív pára került a levegőbe; két ember meghalt 1977 - baleset történt az egyesült államokbeli Clinton atomerőmű építése során; több munkás sugár- fertőzést szenvedett 1978 - leégett a bjelojarszki atomerőmű második blokkja; a hűtőfolyadék szállításának biztosításánál nyolc embert ért sugárzás 1979 - a pennsylvaniai Three Mile Island erőműben történt baleset következtében radioaktív anyagok kerültek a levegőbe; egy személy életét vesztette, mintegy 100 ember kórházi ápolásra szorult; a nukleáris energetika történetében ez volt a második legnagyobb baleset 1981 - a japán Curuga városban levő atomerőműből radioaktív víz került az Urazako öbölbe; 270 személyt ért sugárzás; az öbölben betiltották a halászatot 1982 - megrongálódott a csernobili atomerőmű központi fűtőberendezése, a kiszivárgott radioaktív anyagok megfertőzték Pripjaty városát 1985 - baleset történt a balakovszki erőműben (Oroszország): a biztonsági szelep robbanása során forró pára került az egyik csarnokba; 14- en meghaltak 1986 - a csernobili katasztrófa 1991 - a kozloduji (Bulgária) atomerőműben tűz ütött ki, két helyen szivárgott ki radioaktív anyag a levegőbe; csak néhány négyzetméternyi terület lett sugárfertőzött, de a sugárzás a megengedett hússzorosát érte el 1992 - a Szentpétervár melletti Szosznovij Bor erőmű harmadik blokkjában történt baleset során csak kisebb mennyiségű radiaktív anyag szivárgott ki (In) RIADÓ 1994. június 5. 1/BSämBß
