Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-05 / 23. szám
1994. június 5. GYERMEKVILÁG Az igazi mátka (TJjgur mese) Orsós Teréz festménye Réges-régen, amikor még a kő is lágy volt, élt egy szegény ember. Egy szál fia volt, az is olyan tedd- ide-teddoda legény, hogy az apjának eleget főtt a feje miatta. Azt gondolta egyszer: „Asszony kellene a máié fiam mellé, ügyes, dolgos, takaros, aki egy kicsit helyrebillentené az eszét. “ Hanem ilyen asszonynakvaló csak nem akadt a környéken. Telt-múlt az idő. Egy nap aztán odaadott a fiának egy rézpénzt, és azt mondta neki:- Eredj el fiam a vásárba, vegyél ezen a pénzen nekünk élelmet, a tehénnek takarmányt, a tyúkoknak szemet. Magában pedig azt gondolta: „Hátha megokosodott azóta a fiam! Lássuk, hogyan boldogul!“ Ment a legény a vásárba, nézegette a portékát. Akkor látta, hogy egy rézpénzért csak egyféle dolgot adnak: vagy élelmet, vagy takarmányt, vagy szemet. Törte a fejét, vakarta a füle tövét, nem tudta, mitévő legyen. Arra haladt egy lány, vízért ment a kútra. Odaszólt a legénynek:- Hát neked meg semmi dolgod? Mit álldogálsz itt, mintha a földbe nőttél volna?- Nagy dologban járok én - felelte a legény. - De meg kell előbb fontolnom alaposan. Egy rézpénzt adott apám, vegyek rajta nekünk élelmet, a tehénnek takarmányt, a tyúkoknak szemet. De ezen a pénzen nem adnak mind a hármat, csak egyfélét. Most aztán nem tudom mit tegyek.- Megmondom én, mitévő légy! - szólt szívesen a lány. - Végy egy dinnyét, épp egy rézpénz az ára. A húsa magatoknak elég, a magja szem a tyúkoknak, a héja takarmány a tehénnek. Megörült a legény, úgy tett, ahogy a lány tanácsolta. Megvette a rézpénzen a dinnyét, vitte haza. Azt mondja az apja:- Bölcsebben nem is tehettél volna, édes fiam! Neked jutott eszedbe, vagy tanácsolta valaki?- Úgy volt apám, hogy találkoztam egy leánnyal. - És elmondta neki rendre, hogy s mint segítette ki jó tanáccsal az eszes lány. Megörült a legény apja, azt gondolta: „Meglelte a máié fiam a szerencséjét!“ Ez lesz az igazi mátka!“ Kérőket küldött mindjárt a lány házához. Csak azt nem tudjuk, hozzáment-e végül az eszes hajadon ilyen máié legényhez. Rab Zsuzsa átdolgozása / Tréfás ragozás ÉNekelek TElefonálsz Őgyeleg VISKY ANDRÁS Innen és túl Királyhágón innen, Királyhágón túl, Neked el kell hinnem: Morcos hegy vonul. Morcos, morcos, Hogy hiheted?! Nagyváradról Kolozsvárra Rózsáidat Hogy viheted?! Királyhágón innen, Királyhágón túl, Minden szekér, hidd el, árokba borul. Borul, borul, Dehogy hiszem! Nagyváradról Kolozsvárra Rózsáimat Azzal viszem! Kolozsvárra rózsát, Mondd, kinek viszel A Királyhágón át? Mondd csak, kinek kell? Titok, titok, Meg nem mondom! Aki várja, Reám vár a Magas dombon, Monostoron, Szerkeszti Ta 11 ó s i Béla Három muzulmán legény szállást bérelt egy kertes házban. Volt ezer tallér közös vagyonuk egy bugyellárisban, azt rábízták a szállásadónőre azzal, hogy külön-külön egyiküknek se adja ki, csak ha hárman együtt kérik. Majd lerakták a cókmókjukat a konyhába, és kimentek a kertbe napozni. Mivel nagyon forrón tűzött a nap, néhány perc múlva a legidó'sebb legény szólt a legfiatalabbnak, hogy kérje ki a konyhaablakon át a napolajat a szállásadónőtől. Ment is a fiú, de nem a napolajat kérte, hanem a bugyellárist. Azt meg az asszony nem akarta odaadni. Erre a legényke hátrakiáltott két idősebb társának: Á BUGYELLARIS- Csak akor adja, ha ti is kéritek!- Add csak ki! - kiabáltak vissza azok, azt hívén, a napolajról van szó. így aztán az asszony csakugyan kiadta a bugyellárist az ablakon, az ifjú meg, usgyi, elszaladt vele. Mire a két károsult megtudta, mi történt, a tolvajnak már nyoma se volt. Haragjuk tehát a szállásadónő felé fordult, mondván, hogy nem járt el elég gondosan, és rohantak a kádihoz, hogy kötelezze az asszonyságot az ezer tallér megtérítésére. A kádi azonban úgy vélte, hogy akár hibás a szállásadónő, akár nem, a pénzt semmiképpen sem lehet tóle követelni. (Ugyan miért?) (Kun) •niusjujjSaui jpq P(3U UiaUEq ‘5JBUÄUOZSSB ZE UI3U JEUI JZU?d E JOp[B ‘JÍBA|CU E qyt|B[EjS3ui sq juozsiA -jzupd e iu[3jaA05[ ífnSot sauiu ‘qquaq uiau pp Sjui jyqaj ‘jjszssa buioáu uaqzpq ()(eu[ba|oi b) qau -jqASa ze inzp5[ qnuupq SipadiEj^ '5[U3)( jjnASa uEUuyq sq ‘spo efpe iorppj jzupd b XSoq ‘qozs K8n SEpodEpBÍteui papsra ze a avargásai közben a róka egyszer egy szép zöld mezőre ért. A mezőn egy csapat kövér liba legelt. „Ez igen“ - gondolta a róka. - Olyan ez, mintha vendégségbe hívtak volna. S olyan szépen együtt vannak ezek a libák, mintha egyenesen nekem tálalták volna fel őket. Egyebet sem kell tennem, mint asztalhoz ülnöm, és sorjában elfogyasztanom őket!“ Azzal elindult a libák felé; azok GRIMM A libák és a róka meg, ahogy észrevették, rettenetesen megrémültek, ijedtükben ösz- szebújtak, s elkezdtek siránkozni és az életükért könyörögni.- Hogyisne! - mondta a róka. - Majd éppen most fogom elszalasztani a kedvező alkalmat! Nincs irgalom, meg kell halnotok! A libák még sipogtak, jajgattak egy ideig, a róka meg csak vigyorgott, és a fogát mutogatta. Volt a libák közt egy öreg, tapasztalt lúd, az végre összeszedte magát, egy kicsit előrelépett, és így szólt a rókához:- Hát ha egyszer meg kell halni, hát meg kell halni, ez ellen nincs mit tenni. Nem is kérünk tőled egyebet, csak azt, hogy teljesítsd az utolsó kívánságunkat.- Arról lehet beszélni - mondta kegyesen a róka. - Halljuk, mi az utolsó kívánságotok.- Semmi egyéb, minthogy életünk végén mindegyikünk még egyszer elénekelhesse a kedves nótáját. A róka gyanakvó képet vágott; de az öreg lúd sietve megnyugatat- ta:- Nehogy azt hidd, hogy valamilyen cselt forgatunk a fejünkben. Szó sincs róla! De magad is tudhatod, hogy aki énekszóval könnyített a szívén, kevésbé érzi a halál keserűségét. Nézd csak, szépen felsorakozunk itt előtted, egyik a másik után, libasorban. Kezdi az éneket az első; ahogy befejezte, folytatja a másik; s amelyik befejezte, azt te nyomban megeszed, így kettős örömben lesz részed: énekszó mellet falatozhatok A róka ráállt a dologra; különösen az tetszett neki, hogy énekszó mellett lakmározhatik. A libák nagy búsan fölsorakoztak, aztán a legelső a falu felé fordulva elkezdett keservesen gágogni:- Gá-gá-gá-gá-gá... A róka alig várta, hogy vége legyen az énekek; de a liba csak nem hagyta abba. Aki mögötte állt a sorban, elunhatta a várakozást, mert ő is rákezdte:- Gá-gá-gá-gá-gá... Aztán a harmadik, aztán a negyedik; és már gágogott mind az egész csapat, de olyan harsányan, hogy zengett belé a környék. A róka meg éppen közbe akart szólni, hogy elég a hangversenyből, és kezdődhetik a lakoma; de mielőtt megszólalt volna, észrevette, hogy a nagy libalármára szaladnak ám a falu felől, s nem üres kézzel, hanem söprűkkel, dorongokkal, husángokkal. El is ment a kedve nyomban a lakomától, és nagy sietve otthagyta a gágogó libákat. Atdolgoza: Rónay György Gondolkodom, tehát.... A bal sarokban látható Q) betűt összerakhatod a számmal jelölt alakzatokból. Egy elem azonban felesleges. Melyik? Készítette: M. Motyíík BŰVÖS NÉGYZET Hogy lehet elhelyezni a megadott számokat a négyzet mezőiben úgy, hogy a vízszintes sorokban, a függőleges oszlopokban és a két átlóban egyaránt 15-15 legyen a számok ősz- szege? (Hogy könnyebben megtaláld a megoldást, eláruljuk, hogy a bal felső sarokba 4-es, a jobb alsóba 6-os szám illik.) Megfejtés A május 22-ei számunkban közölt feladat megfejtése: a 6-os számú alakzat. Nyertesek: Makó Ágnes, Perbe- nyik; Kovács Hajnalka, Rimaszombat; Hegedűs Hermina, Búcs; Varga Katalin, Tardoskedd; Vincze Beáta, Bény.
