Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-05 / 23. szám
tagot látott, majd közelített a képhez, és egy menetben felfedezte önmagát - katonaként. Valahol a 15. században járt... Ahmednek hívták, s amikor a sebesüléséről beszélt, remegett a teste, arca vonaglott a fájdalomtól. A hipnotizőr megnyugtatta: most már nem kell félnie. Majd kétórai hipnotikus álomból ébredve Pavel Marek elmondta: fáradtnak érzi magát. Nem először vállalkozott regresz- sziós hipnózisra, és tudomása szerint két előző élete volt. Dr. Bruce Goldberg írja Előző életek és jövendő életek című könyvében: „A hipnózis a fokozott szuggerálhatóság állapota, amelyet egy gondolatra, fogalomra vagy személyre való koncentrálás kísér... A hipnotikus transzban levő személy csak azokat a sugallatokat fogadja el, amelyeket rendes körülmények között is elfogadna, amikor nincs transzállapotban.“ A hipnotikus álomból felébredve az illető nem emlékszik a kellemetlen élményekre, ezeket a hipnotizőr kitörli. Csabai Izabella is mesélt előző életéről, amit egyiptomi hercegnőként élt. De nem mindenki hipnotizálható - a besztercebányai tévés kolléga, Lu- bomír Holcík esete ezt bizonyítja. Ám az is lehet, hogy ő nem az előző életét látta, hanem a (szomorú) jövőt. Térképszerű, sivár tájról számolt be, élő lelket nem látott... ★ ★ ★ Reggelig beszélgettünk a titokzatos jelenségekről és a megmagyarázható valóságról. A kísértetek éjfélkor sem zavarták meg a szeánszot. A szellemekkel együtt jóindulatú kegyeikbe fogadták a fesztivál vendégeit. Kopasz-Kiedrowska Csilla siemens találmányáról a The Scientific nerican (A tudós amerikai) nevű ismeterjesztő folyóirat tudósítója a kövek- ó'ket írta: ,Mindenkinek fel kellett hogy tűnje- k Siemens járművének előnyei. A kokban nem forog fenn tűz veszélye, sem dig az utak mentén, hiszen éghető ímagyagot nem használnak. Ugyan- :n okból nincs füst és nincsenek szik- :, nincs gőz, s mert ennek számára kat- i sincs, nem fenyeget a robbanás ve- lye(...) Ha pedig kisiklik, hamarost gall, hisz nincs mi továbbhajtsa.“ után elidőzik néhány technikai résznél, majd a következő megjegyzéssel ezi be a beszámolót: „Más országok- i szintúgy kísérleteznek a villanyos (utakkal, még ha kétséges is, hogy :k valaha a közutakon is járhatnak“. ;g kell mondjam, a derék hírlapíró iglehetősen pesszimistának bizonyult. :g egy év sem telt el cikkének meg- enésétől, s Siemens már kipróbálta az ő trolibuszt is, amelyhez persze felső- '.ctéket kellett építeni, s az áramszedőt lusz tetejére kellett szerelni. A városi forgalomban egyre inkább thódítottak a villamosok, kivált azt vetően, hogy sikerült megoldani a vil- aosenergia olcsó vezetékes szállítását >ben nagy szerep jutott a transzformának is, amelyet három magyar mér- k: Bláthy Ottó Titusz, Zipernowsky roly és Déri Miksa tökéletesített), va- üint a váltóáram hasznosítását, mert inte a villamos kocsikat egyenáram íködtette. Azzal kezdtem, hogy e történetnek ír Jedlik Ányos is lehetett volna a fő- replője. Annyival azért tartozunk az zságnak, hogy a magyar feltalálók későbbiekben bepótolták azt, amit íagy előd elszalasztott. A XX. század ő évtizedeiben Siemens találmányéit egyik kiemelkedő továbbfejlesztője a Kandó Kálmán volt, akinek villany- izdonyait Európa-szerte megcsodálták használták. Lacza Tihamér Méry Gábor felvételei Feltámadás előtt (?) CSÖND-ÉLET LONTÓN, 1994 A faluromboláshoz nem kell buldózer, elég a körzetesítés is. A különbség mindössze annyi, hogy az előbbi gyors megsemmisülést eredményez, az utóbbi lassú, fájdalmas agóniával jár. De ha mégoly lassú is, van olyan eredményes, mint az előző. És végső soron a buldózereket bármikor meg lehet állítani, a ledöntött házakat is újra lehet építeni, de a folyamatot, amely egy önállóságától, iskolájától, hitétől megfosztott közösségben elindul, megállítani, pláne visszafordítani már sokkal nehezebb. Lontó egy 700 lelket számláló kisközség a Lévai járásban. Zseliz, Léva, Ipolyság megközelítőleg egyforma távolságra esik tőle, autóbusszal nem probléma eljutni egyik városba sem, a helybeliek többnyire azonban csak a szomszéd faluig, Ipolyszakállasig váltanak jegyet. Ott intézik ügyes-bajos dolgaikat, mert ott a posta, az iskola, az orvosi rendelő, a plébániahivatal, a szövetkezet irodája is, egyszóval minden. Még szerencse, hogy a községi hivatal helyben van, legalább az adóügyek intézése végett nem kell utazniuk, mert bizony 1990-ig az is Ipolyszakállason székelt. Lontó 1985- ben vesztette el önállóságát, akkor csatolták közigazgatásilag a szomszédos Ipolyszakállashoz, de a folyamat régebben kezdődött, még a szövektezetek egyesítésével a hetvenes években, amit az iskola elköltöztetése követett 1983- ban. Igaz, mindössze öt évig tartott a két falu „együttélése“ de ez a rövid idő is hatalmas törést hozott a faluközösség életébe - állapítja meg Kucman István, Lontó polgármestere. Elég ösz- szehasonlítani, mi minden történt a faluban 1985 előtt, és mi azóta.- Kultúrház, halottasház, új üzlet épült, portalanítottuk az utakat, új családi házak egész sorával bővült a falu - mondja. - Ezzel szemben az elmúlt négy év alatt terveinkből alig sikerült valamit megvalósítani. Felújítottuk a hangosbemondót, rendbe hoztuk az óvoda épületét, a parkokat, elmaradt viszont a vízvezeték, a szennyvízcsatorna, a szeméttároló kiépítése. És a lehetőségeink alapján a közeljövőben sem számolhatunk reálisan ezekkel az egyébként lét- fontosságú beruházásokkal. Az okokat keresve csupán az egyik, noha nyomós okként merül föl az anyagiak hiánya. Hiába, kis falu, kis bevétel. Ráadásul a két legnagyobb potenciális bevételi forrás, az állami gazdaság és a szövetkezet még a tavalyi adóval is tartozik. De nemcsak a pénz hiányzik Lontón - magyarázza a polgármester.- A múltban nagyon összetartó nép volt az itteni. Mindent maguk építettek társadalmi munkában, szombat vasárnaponként. Most annál nehezebb rászedni őket bármilyen közös munkára. Passzívak lettek, várják, hogy alakul a helyzet... A faluban évek óta nem működik egyetlen tömegszervezet, még a Csema- dok sem. Igaz, politikai pártok sincsenek. A helybeliek hívő katolikusoknak tartják magukat, de a templomban vasárnaponként jó, ha negyvenen dicsérik az Urat. Nem is túl nagy az Isten háza, inkább csak afféle kápolna. A hagyomány szerint a Jekkelfalussy-család emeltette, akiknek egykori kastélyában évek óta szellemi fogyatékos férfiak intézete működik. A kápolna lehet vagy 200 éves, s bizony ráférne már egy alapos tatarozás, de az önkormányzat és a plébános (aki egyébként szintén Ipoly- szakállasról igazgatja nyáját), közös pénzgyűjtési kísérlete nem sok eredménnyel zárult. Ugyancsak siralmas állapotban van az egykori iskola épülete is. 1983-tól üresen, elhagyottan áll. Felújítása tetemes összegbe kerülne, mivelhogy a központi fűtést és a vizet is be kellene vezetni, hogy újra használható legyen. Ám meglehet, hiába is költenék rá a sok pénzt, mert az iskola visz- szaállítására a falusiak részéről nincs igény. Másrészt, mivel volt egyházi tulajdonról van szó, az épület jövője is kérdéses. Van viszont a faluban egy szép, új kultúrház. Alig tíz éve, hogy elkészült, de sajnos, azóta bizony nem sok előadást tartottak benne. A helybeliek nemigen tevékenykednek kulturális téren (hiszen Csemadok-szervezet sincs!), bár úgy mondják, régebben néhány lelkes fiatal még színdarab bemutatására is vállalkozott. Most, ha el is vetődik a faluba valamilyen mutatványos, vagy vándorművész, azok előadására sem igen mennek el a helybeliek. így hát a kultúr- házban leginkább csak lakodalmakat szoktak tartani - újabban azt is egyre kevesebbet. „Befelé fordulók lettek az emberek, csak a maguk bajával törődnek, kive-' szett belőlük a közösségi szellem “ - visszhangoznak bennem a polgármester szavai, míg a falu utcáit járom. Csöndes, talán túlontúl csöndes ez a község. Fiatalokkal alig találkozni, inkább csak idősebbeket látni dolguk után sietni, a házak körül dolgozgatni. Egyedül szorgoskodik kertjében a 80 esztendős Csák mama is. Gyerekei, unokái szanaszét a világban, felnevelte őket tisztességgel, becsülettel, öregségére mégis egyedül maradt. Idővel ő is elköltözik majd, háza pedig egy lesz a megannyi üresen álló, régi parasztház közül. Ebből is látszik, elöregedett a falu. Egy évre húsz temetés, két keresztelő és körülbelül ugyanannyi esküvő jut. VanTöbb mint egy évtizede üresen Új mag kerül a földbe nak viszont összedőlőfélben lévő házak, ahol ennek ellenére emberek élnek. Többnyire sokgyerekes romacsaládokról van szó, ahol a szülők rendesen munkanélküliek. Különösebb probléma nincs velük - állítja a polgármester, azonkívül, hogy a gyerekeiket nem akarják iskolába, óvodába járatni, merthogy sokallják a kosztpénzt. így aztán a lontói óvodában is elég kevés a gyerek. Rideg Valéria óvónő 34 éve van a pályán, de ilyen évre még nem emlékezett: 15 gyereket írattak be szüleik, de általában ennyien sincsenek. Pedig a takaros, kétszintes épületben, a tágas udvaron lenne elég hely akár kétszer ennyi gyerek számára is.- Mivel ilyen kevés a gyerek, szóba került, hogy ezt az óvodát is bezárják. A község átvállalná az épület fenntartási költségeit, de csak azzal a feltétellel, ha az alkalmazottak fizetését a tanügyi hivatal biztosítja, mert az már túl nagy érvágás lenne a költségvetésünknek - jelenti ki a polgármester. Rideg Valéria azonban reméli, hogy erre nem lesz szükség, mivel jövőre már 26 gyerekre számíthatnak: Azért nem ártana, ha a helybeli vállalkozók is odafigyelnének kicsit az óvodára (ha már iskola nincs). Igaz, nincsenek túl sokan. A helybeliekben valahogy a vállalkozókedv sem igen buzog. Tény, hogy szorgalmas, dolgos emberek a lontóiak, látni ezt a szépen megmunkált, gondosan beültetett kerteken, háztájikon is, de amit termelnek, a maguk hasznára termelik. „Errefelé nem divat a fóliázás“ - tudom meg a polgármestertől. Viszont magángazdát sem igen találni a faluban. Csupán egy Nágel nevű egykori birtokos ma Franciaországban élő fia vette ki földjük egy részét, mintegy 300 hektárt az állami gazdaság földalapjából, vezetésével pedig egy intézőt bízott meg. Felvett néhány helybelit is, akik korábban a szövetkezet, illetve az állami gazdaság munkásai voltak: Annyival is kevesebb lett a faluban a munkanélküli. Még így is hetvenötén vannak, ami a 700 lakoshoz viszonyítva bizony nem kevés. Azért Lontón is vannak, akiknek jól megy (mutatja ezt az a pár elegáns ház, mondhatni kisebb villa a faluban), meg persze olyanok, akiknek rosszul, sőt egyre rosszabbul. A szociális különbségek egyre élesebben érzékelhetők. Tapasztalja ezt többek között Ozs- vald Dezsőné is, aki két éve egy kis élelmiszerboltot nyitott a falu közepén. Kapható benne minden, a tejtermékektől az édességeken keresztül a mosószerig. Vajon mi fogy a legjobban?- Valójában fogy minden, mert azt rendelem, amit az emberek keresnek. Csupán az a különbség, hogy míg két éve fizetéskor elvittek egyszerre tíz kiló lisztet, most a kétkilós csomagolásút is sokallják. Ezenkívül még egy jelenségre felhívja a figyelmemet: elterjedt a hitelbe vásárlás. És nemcsak a romák, hanem a „fehérek“ között is.- Jön az asszony, hitelbe veszi a cukrot, a lisztet, a vajat. Aztán jön a férj, az meg hitelbe kéri a sört, a borovickát- meséli. Az üzletből nyíló kis presszóban azért mindig van forgalom. Nem úgy, mint a „konkurenciánál“, a „Királyhoz“ címzett vendéglőben. A névadó Király László 1990-ben vette bérbe a vendéglőt a Jednotától. Mint meséli, kezdetben szépen ment a bolt, az utóbbi időben azonban igencsak gyér a forgalom.- Egyre nehezebb a vállalkozónak - fakad ki. - Mindenki belőlünk akar megélni. Fizessem a sok adót, egyszer az adóhivatalnak, aztán a községnek, fizessem a bérletet, a biztosítást. Miből éljek, ha bevétel meg nincs? Valóban. A vendéglő déltájban is kong az ürességtől, amikor pedig általában benépesülnek a falusi kocsmák. Vajon mit kezd Király László a pult mögött a sok szabad idejével? Meglehet, átmegy egy kis beszélgetésre a szomszédba, a Jednotához tartozó élelmiszerboltba, mivelhogy az ottani elárusítónőnek sincs túl sok dolga. Üres az üzlet, üresek a polcok. Nem is csoda, hogy a konkurenciának jobban megy. A vendéglőtől alig pár lépésre van a temető. Ez már valóban a falu vége. Itt a csend még mélyebb, még teljesebb. A katolikus síremlékek között néhány református fejfa is feltűnik, és a sírkeri alsó részében talán tucatnyi zsidó sírra leszek figyelmes. Lám, milyen békésen megférnek egymás mellett, várva a feltámadást. Szinte hirdetik, a halálban mindannyian egyek vagyunk. És az életben? Vajon visszatér-e az élet a lontói csöndbe? Vajon visszatér-e az egykori közösségi szellem az itteni emberekbe? Vajon lesz-e elég erejük, hitük saját föltámadásukhoz? S. Forgott Szilvia RIPORT _______________________________________________________________________________1994. június 5. Vasárnap (Mé ry Gábor felvételei) „Száll az idő, itthagy engem“
