Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-05 / 23. szám
Ü3SBM3P 1994. június 5.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________RIPORT- F ényesítsd ki a seprűdet és röpülj el Bajmócra! - adta ki az utasítást a főnök.- Mi van ott?- Boszorkánygyülekezet. Ez a te asztalod!- világosított fel készségesen, némi kaján- sággal a hangjában. ★ ★ ★ Április végén ezrek vándoroltak Pálffy János gróf várkastélyába: Szlovákiában az első kísértet- és szellemfesztiválra. Kit a titokzatos túlvilággal létesítendő' kapcsolat lehetősége vonzott, kit a kíváncsiság. A káprázatos látványban senki sem csalódott. Az érkezőket alabárdos ajtónállók fogadták, kosztümös várúrhölgyek adtak útbaigazítást, életre kelt szörnyek riogatták a vendégeket, igaz, nem elég hitelesen, mert még a gyerekek sem féltek tőlük... Rácsos pinceablakból műanyag csontváz nyújtogatta kezét, olykor kísérteties hangoktól lúdbó'r- zött az ember háta - de a szellemek és kísértetek végül is békésen társolagtak egymással. És a résztvevőkkel is. A fehér leples halál hanyagul a vállára vetette a kaszáját, és élvezettel szürcsölgette - két suhintás között - a kávét. ★ ★ ★ • Hogyan született az ötlet, hogy kísértet- fesztivált rendezzenek? - szólítottam meg az akasztófa tövében (a várudvaron ezt is állítottak) a vármúzeum igazgatóját, Ián Pap- cót.- Kisgyerekként a fonóban és kukorica- fosztáskor élvezettel hallgattam az öregasz- szonyok meséjét a boszorkányokról meg a kísértetekről. Szentül hitték, hogy a falunkban is tudták, kik azok. Három éve rábukkantam egy régi legendára, amely a bajmóci vár fekete várúmőjéről szól. Leporoltuk a históriát, életre keltettük a történetet. Az éjszakai múzeumlátogatások alkalmával sokaknak megjelent a fekete várúrnő, de roppant szomorúság ült az arcán. Egy alkalommal megsúgta nekünk a szomorúsága okát: társaságra vágyott. A szomorú fekete asszony óhaját a vár jelenlegi „urai“ teljesítették, s az ország valamennyi kísérletét meghívták vendégségbe... De személyes oka is volt Ján Papcónak a fesztivál megrendezésére. Rengeteg meghívót kapott különböző rendezvényekre a világ minden tájáról. Sokszor csak annyi állt a borítékon: Ján Papco, castelan, Bojni- ce.- Arra a megállapításra jutottam, lehet, hogy a világ nem tud Szlovákia létezéséről, azt viszont tudják, hol van Bajmóc. - Az igazgató úgy gondolta, s bízzunk benne, igaza lesz: Szlovákiának Bajmócon keresztül is vezet az útja - Európába. A fesztivál megrendezésével több mindent „megcéloztak“. Tudomására akarták hozni a bajmóci vár látogatóinak, hogy a múzeum gondol rájuk, és minden szezonban valami meglepetést tartogat számukra. Életre keltik és láthatóvá teszik a kísérteteket, amelyek a hiedelem szerint csak azoknak jelennek meg, akik nem kishitűek. akik nem bűnösök. A hagyományteremtés a cél; de nemcsak a kísérteteket szeretnék láthatóvá tenni a szervezők, hanem turistacentrumként a bajmóci várat is.- Manapság sok mindentől félnek az emberek. A fesztivál azt szeretné elérni, hogy kellemesen, szórakozva borzongjanak - közölte az igazgató. ★ ★ ★ A várudvaron az első vendégeknek Stefan Valovic a geopatogén zónák megállapításáról tartott szemléltető oktatást. A látottakat a közönség hallatlan érdeklődéssel figyelte; a nézők között akadt valaki, aki a varázslásban ügyességet szerzett, mert csiribí-csiri- bá... pillanatok alatt eltüntette a virgulát. Stefan Valovic hasztalan kereste... ★ ★ ★ Péntek este életre keltek a szellemek. A várudvaron a tánc, a zene, a film káprázatos közvetítésével rendezték meg a vár történetét bemutató bajmóci laterna magicát. Kísértetmenet vonult a lépcsőkön; koporsójából kiszállt a fekete asszony, majd lóra pattant (igazi paripára!), és a szerelem síron túli hatalmáról mesélt - a valóságos csillagos ég alatt. Borzongató színjáték statisztái voltak maguk a nézők is, a lobogó fáklyával masírozó mészfehér csontvázak az egyik pillanatban még a közönség arcába világítottak, a másik pillanatban a vár fokán tűntek fel... ★ ★ ★ A fesztivál fontos vendége az érsekújvári Csabai Izabella volt. Alig lehetett őt megközelíteni, állandóan tömeg vette körül. A Hunyadi-teremben nagyszámú közönség előtt számolt be a túlvilági „kapcsolatairól“. Például arról, hogy Pálffy János gróf szellemével is társalog! ... A gróf titokzatos szarkofágját magam is megnéztem, amelyből évek óta barnás folyadék szivárog. Szakemberek vizsgálták ugyan, de nem állapították meg a barna köny- nyek összetételét. E kripta „előcsarnokában“ egyébként félelmetes derest állítottak fel a fesztivál idejére. Jókedvű ifjú kísértetek és helyre boszorkák próbálták ki, vajon milyen élmény lehetett vasra verve hasalni a deresen. ★ ★ ★ • Úgy hírlik, felnyitják Pálffy gróf szarkoazl állítják, hogy valóban hallották a kísérleteket. ★ ★ ★ Az alkalmazottak egyike nem más, mint a jelenlegi várőrség egyik tagja. A fiatalember feltételhez kötötte nyilatkozatát: nem árulhatjuk el a nevét.- Tavaly nyáron, amikor a szezon kezdő* Ön mit tett?- Kimentem megnézni, de akkorra már senkit sem láttam. A lépcsőkön néha viszont éjjelente olyan zuhogás van, mintha mázsás férfi járkálna fel-alá, meg mintha bútort tologatnának... De amióta Csabainé ide jár, csend van. • Egyedül volt, amikor ezek a titokzatos dolgok történtek?- Igen, erre még ebben az évben sor kerül - erősítette meg Ján Papco az értesülésemet. - A szakemberekből álló csoport döntött így, akik között voltak jogászok műemlékvédők, patológusok, tisztiorvosok, bányamérnökök. A szarkofágot szanálni, majd restaurálni fogják, a tetemet exhumálják - és eltemetik. Pálffyval kapcsolatban látnokokat és parapszichológusokat is megszólítottunk, de ők óvatosan nyilatkoznak. A látnok Csabai Izabella azt állítja, Pálffynak még megvan az aurája, és hogy ő kapcsolatban áll a gróf szellemével, de ezek olyan dolgok, amelyekről nem vagyok illetékes nyilatkozni. • Szavahihető személytől hallottam, hogy éjjelente kísértetek járnak a várban. Önnek is vannak ilyen élményei? Találkozott már szellemmel?- Nem, de vannak alkalmazottaink, akik Csabai Izabella médiumként, jo fan Valovic dött, előfordult, hogy egész éjjel sírni hallottunk egy nőt. A hang a középső várból jött, a barlangból. Amikor Csabai Izabella ellátogatott Bajmócra, neki is feltették a kérdést, vajon mi lehet az? Azt mondta, valamikor élve befalaztak egy nőt, aki mindaddig sírni fog, amíg rá nem lelnek. De azután, hogy gyakrabban eljárt oda, megszűnt a sírás. • Mikor hallották utoljára?- Úgy két hónapja. Akkor volt a legerősebb. Hajnali háromkor a porta előtt láttam egy fehér köppenyes nőt. Valamit húzott maga után.- Egyedül. Éppen a váltásra vártam. • Nem félt?- Hát... Ilyenkor az embert kiveri a veríték. • Mióta szolgál a várban?- Egy éve. • Máshol is tapasztal különös dolgokat vagy csak itt?- Két ízben otthon is. Egy gumibaba leesett a szekrényről, de olyan erővel, mintha legalább tízkilós teher zuhant volna alá. Aztán egyszer éjjel arra ébredtem, hogy forog velem az ágy, s miután megszűnt, kék fény maradt a szobában. • Hisz a kísértetekben?- Mivel átéltem ezeket a i • Hány éves?- Tizenkilenc. ★ ★ ★ A vártorony pazar, kör már csak a földön jutott hel tak kíváncsiak Stefan Valoví kezőket regressziós hipnó vitte vissza elmúlt életeik vi Elsőként a gyügyi Pavel zott múltbéli utazásra. A hi tóttá: mondja el, merre jár. T T„ a szímői _ születésű tudós pap, A Ad Jedlik Ányos István (1800- 1895) vállalkozóbb szellemű és gyakorlatiasabb ember lett volna, ez a történet akár róla is szólhatna. De mégsem róla szól, s ezen most már az a tény sem változtathat, hogy egyértelműen kiderült: ő volt az első', aki felismerte a dinamó-elvet és megszerkesztette az elsó' áramfejlesztő' dinamót. A világ ma is Werner Siemenst (1816-1892) tekinti a dinamó feltalálójának, jóllehet csak néhány évvel Jedlik után jelentkezett az eredményeivel, az 1860-as évek legelején. A teljesség kedvéért persze hozzá kell tenni, hogy míg Jedlik a szerzetesek egyhangú mindennapjait élte, amibe csak az egyetemi elő- adások hoztak egy kis élénkséget; addig Siemens bejárta a fél világot, s miután leszerelt a hadseregtől Johann Georg Halskeval (1814-1890) közös vállalatot alapított távírórendszerek telepítése céljából, s ebből meglehetősen jól meg is élt. Nevéhez fűződik a Szuezt Adennel ösz- szekötő tengeri kábel fektetése, de ő szorgoskodott az első oroszországi távíróvonalak elhelyezésénél is. Jedlik Ányost nem érdekelte a dinamó gyakorlati alkalmazásának lehetősége, Werner Siemenst annál inkább, s idővel azt is felismerte, hogy megfelelő átalakítással nemcsak a meghajtott dinamó képes áramot termelni, hanem az áram hatására a berendezés forogni is képes. E „megfordított dinamó“ elméleti leírását most nem részletezném, a lényeg az, hogy a villamos energia mechanikus energiává alakítható át. A villanymotorok eleinte nagyon kezdetlegesek és ormótlanok voltak, később különböző elmés újításokkal sikerült a berendezéseket karcsúsítani és a teljesítményüket fokozni. A Siemens & Halske cég felhagyott a távíróvonalak telepítésével és sokkal Ígéretesebbnek mutatkozó villanymotorok fejlesztésére tért át. Tették ezt annak ellenére, hogy közben rohamléptekkel haladt előre a gőzhajtotta járművek fejlesztése, s 1873-ban egy késő novemberi hajnalon a londoni lóvasút pályáján végigdöcögött az első gőzbusz. Néhány hónappal korábban San Francisco dimbes-dombos utcáin egy szintén vasúton közlekedő jármű hökkentette meg a járókelőket: a kábelvonat. Ezt is egy gőzgép hajtotta, de a masinát egy föld alatti helyiségben szerelték föl és a kocsikat drótkábellel vontatták ide-oda. Bármennyire meglepőnek tűnik, de némely világvárosban már ekkor is nagy volt a forgalom. Valaki megmérte, hogy New Yorkban 15 másodpercenként haladt el egy kocsi vagy vasúti jármű az utcán, épp ezért egyáltalán nem volt könnyű átjutni az utca túlsó oldalára. Ekkortájt született meg a forgalomirányító lámpák ötlete, s ekkor próbálkoztak meg először azzal is, hogy a föld alá vigyék a forgalom egy részét. Az első földalatti vasutat Londonban építették és 1863. január 9-én nyitották meg ünnepélyes keretek között. Az európai kontinensen csak három évtizeddel később építették az első kéregvasutat, méghozzá Budapesten. A szerelvényt villanymozdony vontatta, ami ekkor persze már nem számított újdonságnak, hiszen az első villanymeghajtású vasúti járművet már vagy tizenöt esztendeje bemutatták. Erre a jelentős eseményre 1879. május 31-én a berlini ipari kiállításon sor, ahol Werner Siemens egy 300 kerületű vasúti körpályán elindítói kW teljesítményű villanymotorral 1 relt, mindössze 147 cm hosszú „sze tét“, amelynek a sebessége nen ugyan nagy (csupán 7km/ó), de I kocsit „elhúzott“, több mint 20 u Ezen a napon debütált tehát a vili de vagy két évnek kellett még el ahhoz, hogy megjelenjen a városi lomban is. A menetrendszerűen kö dő villamosok először a Berlin m Lichterfeldében álltak szolgálatba május 12-én). A fémabroncsos, de fi kű kocsiban egyszerre legfeljebb utazhattak. A villanyomotor a síneki resztül kapta az áramot, s az irányítá sebességszabályozó kar, valamint a 1 rendezés segítségével volt megoldhí w JL w w ■ I •£J ■ f| &| ß ' HU m v 'V iff }■ j;?- ■,;'- Jf * ■' \w VILLANNYAL A SÍNEKEN.
