Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-05 / 23. szám
% Van Ilyen Nyelvpótlék mozdonyvezetőknek Fényes ünnepség közepette megnyílt a La Manche-csatorna alatti alagút, magyarán a Csalagút. S bár a rendszeres forgalom még nem indult be, a brit vonatvezetők szakszervezete már hetekkel ezelőtt közölte: hatszázan pályázták meg az ötvenöt vonatvezetői állást a London-Párizs és a London-Brüsszel vonalakra. Volt tehát lehetőség a válogatásra, amelynek nagyon szigorú feltételei voltak, hiszen a jelölteknek nemcsak a korszerű berendezések kezelését kellett megtanulniuk, hanem a francia és a belga vasút biztonsági előírásait is. Sőt, volt még egy fontos követelmény: a masinisztáknak tudniuk kellett franciául. Ám a brit vasutasok szakszervezete nemcsak a „követel“, hanem a „tartozik“ oldalt is nagyon szigorúan vette. Tekintettel éppen ezekre a magas követelményekre, kezdeményezte, hogy a Csalagút mozdonyvezetői az átlagosnál magasabb bért is kapjanak. Ötven százalékos pluszt szerettek volna elérni számukra, de kénytelenek voltak megelégedni harminc százalékkal. A radikális követeléseiről és fellépéseiről ismert angol érdekvédelmi szervezet azonban ebbe nem nyugodott bele, újabb javaslattal állt elő. Kiharcolta a veszélyességi pótlékot és a nyelvpótlékot is, hiszen többnyelvű járatról van szó. Az ötlet bevált. A munkáltatók pedig még mindig azt számolgatják, nem lett volna-e egyszerűbb eleve belemenni az ötven százalékos pótlékba. Marilyn utolsó(?) titka A feledhetetlen Marilyn Monroe családja, származása körül mindig is nagy volt a homály. A hollywoodi álomgyár hol ilyen, hol olyan romantikus történettel állt elő, végül - a normális halandókkal ellentétben - már az sem volt biztos, ki a szupersztár anyja, nemhogy az apja. S most itt az újabb szenzáció. Megjelent a nyilvánosság előtt egy idős hölgy, bizonyos Bemiece Miracle és bemutatta könyvét, melynek címe: Nővérem, Marilyn. Á sztori dióhéjban: féltestvérek voltak, húszévesen ismerkedtek meg Detroitban. Ültek egy kis lakásban a kanapén, s keresték a hasonlóságokat. Például mindkettőjük lábán a középső ujj hosszabb volt a nagyujjnál. Ám Marilyn lábával - állítja Bemiece - nemcsak ez volt a baj. Az egyik rövidebb volt, s éppen ez jelentette sexis járása titkát. De más titkokra is fény derül: Marilyn fukar volt, sosem adott nővérének egy vasat sem, sőt még egy levetett ruhát sem. „Ennek ellenére az első pillanattól kezdve szerettük egymást“ - állítja a hölgy, aki ötven évig a várt a titok felfedésével. (zsu) Arabul és héberül azt jelenti: béke. S bár hasonlóan hangzik, hiszen két sémi nyelvről van szó, mégis kevés az olyan zsidó és arab, aki ugyanazt érti alatta. És éppen ez a történelmi , félre értés“ az oka, hogy immár ötödik évtizede tart az időnként háborúba torkolló ellenségeskedés a Szentföldön és környékén. Kairóban azonban május 4-én aláírták azt a palesztin-izraeli megállapodást, amely - a remények szerint - lehetővé teszi, hogy a két nép megtanulja ugyanazt a politikai nyelvet beszélni. Arafat elégedett, de nem maradéktalanul Gáza és Jerikó autonómiát kapott. A palesztinok megnyerték az első politikai csatát. Az előjáték hat évvel ezelőtt kezdődött Gáza és Ciszjordá- nia utcáin, amikor kitört az Intifada, a palesztin népi felkelés, amely Izraelben erkölcsi válságot okozott. Köveket dobáló kölykök, fehér gyászba öltözött asszonyok, komor férfiak vonultak az utcákra - s az ál- lig felfegyverzett megszállók nem tudták, mit tegyenek. A könnygázgránátok, a puskatus, a tömeges letartóztatások nem törték meg az elkeseredett emberek elszántságát. Volt, hogy a fegyvertelenekre lőttek. A hatás megdöbbentő volt: a világ felhördült, s a megszállt területeken még többen vonultak az utcákra. Mígnem tarthatlanná vált a helyzet. Érdekes módon a terrortámadások mindkét oldalon akkor kezdődtek, amikor izraeli és palesztin részről egyaránt megtörténtek az első óvatos tapogatózások: mi lenne, ha tárgyalnánk? És tárgyaltak. Egy teljesen valószerűtlen helyszínen - Norvégiában, és egészen elképésztő titoktartás mellett. Egy szó nem sok, annyi sem szivárgott ki azokról a megbeszélésekről, melyek a norvég külügyminiszter családi házában folytak. Csak a palesztin-izraeli megállapodás tavaly szeptemberi washingtoni aláírása után derült ki, milyenek is voltak az előzmények. Már ami kiderült. Többek között az a kedves titok is, milyen áldásos hatással volt az esetenként felforrósodott légkörre, hogy időnként a külügyminiszter neje - ahogy igazi háziasszonyhoz illik - megjelent egy-egy adag szendviccsel, kávéval. A komor politikusok azt sem vették rossz néven, ha a házigazda kilencéves kisfia bevonult legózni a szobába, sőt felüdülésként néha ők is letérdeltek a szőnyegre, hogy „segítsenek“. Még Jasszer Arafat is... • • • Abba Eban volt izraeli külügyminiszter is elárult néhány titkot arról, miért is szánta rá magát Izrael, hogy lemondjon Gázáról. Merthogy Washington előtt Jerikó még szóba sem került. Némi iróniával úgy fogalmazott, az volt az izraeli diplomácia legnagyobb teljesítménye, hogy ezt úgy tudta tálalni, mintha komoly engedményt tenne, pedig egészen másról van szó. „Minden kormány önérdekből cselekszik - magyarázta Eban -, ám tetteit önzetlen gesztusnak tünteti fel a nyilvánosság előtt.“ Véleménye szerint, ha Izrael elszalasztottá volna ezt az alkalmat, akkor a PFSZ-en belül a szélsőséges erők kerekedtek volna felül, azok, amelyek semmi esetre sem ültek volna le tárgyalni a zsidó állam képviselőivel. Abba Éban állítását alátámasztotta maga Jicchak Rabin kormányfő is, amikor elárulta: a szegény és túlnépesedett Gáza évi 370 millió dollárba kerül a kormánynak - plusz a katoSzalam és salom asszony létrehozta az X Bizottságot,- amely összeállította a felelősök 16 nevet tartalmazó listáját, de Arafat - bizonyítékok hiányában - mégsem került fel rá, mert tartottak a palesztinok megtorlásaitól. Az újabb alkalom 1982-ben adódott, amikor Bejrútban izraeli katonák vették körül a PFSZ-vezér bunkerét. A mesterlövész könnyűszerrel lelőhette vola őt, de az X Bizottságtól nem kapott rá engedélyt. Amikor harcosaival együtt Arafat hajón elhagyta Bejrútot, a mesterlövészek csak 200 méterre voltak tőle. A negyedik alkalom volt a legveszélyesebb. 1985 szeptemberében arab fegyveresek a ciprusi Lama- cában elraboltak egy izraeli jachtot. A támadókat Arafat testőregységének tagjaiként identifikálták. Az izraeli hírszerzők megtudták, a PFSZ- vezér október elsején a tuniszi főhadiszálláson találkozik katonai parancsnokaival. Hat F-15-ös vadászbombázó támadta meg az épületet, találat érte a találkozó helyszínéül szolgáló irodát is. Ám Arafat ekkor már 20 kilométerre lévő lakásán tartózkodott. A támadásra pedig az a Simon Peresz akkori kormányfő adott utasítást, aki külügyminiszterként Washingtonban kezet fogott Ara- fattal. • • • Szalam és salom. Két szó, amely szinte azonosan hangzik, de mást jelent az arabok, mást a zsidók számára. Most először nyűt remény arra, hogy ugyanazt a békét jelentse. Görföl Zsuzsa nai kiadások. Ezek nagyságáról, természetesen decensen hallgatott. Ehhez csak annyit kell hozzáfűzni, hogy a megszállás Ciszjordániában sem olcsóbb. • • • Ami öröm a palesztinoknak, az tragédia a zsidó telepesek ezrei számára - ezt mindenképpen látni kell. Természetesen különbséget kell tenni a mi- litáns telepesek között, akik másodrendű embereknek tekintik az arabokat, akik a Bibliára hivatkozva ragaszkodnak ezekhez a területekhez és azok között, akik jóhiszeműen telepedtek le ezeken a vidékeken. Többségük olyan bevándorló, aki megérkezvén az ígéret földjére, csak arra kapott lehetőséget, hogy itt teremtsen magának új otthont. Elhitték a korábbi kormányoknak, hogy ezek a területek mindig Izrael állam részét fogják képezni, s nekik ott a helyük. Sok helyen már a harmadik generáció él a kibucokban, nekik ez az otthonuk, amelytől most meg kell válniuk. Mert azt aligha vállalják, hogy a palesztin területen maradjanak, ugyanolyan céltáblaként, amilyenek eddig a palesztinok voltak a megszálló csapatok számára. Mert az, sajnos, ma még szinte elképzelhetetlen, hogy békésen megféljen egymás mellett egy palesztin falu és egy zsidó kibuc, amely esetleg éppen az ettől a falutól elvett földeken épült fel. • • • Déja vu. Igen, mintha már megtörtént volna az ilyesmi. Bármily meglepő, de tény: Izrael immár harmadszor vonul ki Gázából. Először 1948 végén, a függetlenségi háború folyamán foglalták el az izraeli csapatok Gáza egy részét, de csak néhány hónapra. Á tűzszüneti megállapodás aláírása után 1949-ben kivonultak innen és az ugyancsak Egyiptomhoz tartozó Sínai-félsziget nagyobb részéről is. 1956-ban, a szuezi válság idején elfoglalták egész Gázát, amelyet akkor palesztin alakulatok védtek. Az Egyesült Államok és az ENSZ határozott követelései nyomán 1957-ben azonban ismét távozásra kényszerültek, s a térségbe ENSZ-erőket telepíIzraeli telepesek az arab Kelet-Jeruzsálemben. Falvaik valóságos erődök. T Rabin hívei körében. Nincs belőlük sok. Először 1967 decemberében, amikor Arafat titokban Ciszjordániába utazott, hogy híveket szerezzen magának. A titkosrendőrség, a Sin Bet megtudta, hol rejtőzik Ramallahban. Éjszaka rajtaütöttek a házon, az ágy még meleg volt, de Arafatot nem találták. Kiszúrta a rendőröket és az ablakon át meglépett. Nőnek öltözve, egy kisgyerekkel a karján lépte át a határt Jordániába. A müncheni ohmpián 1972-ben rendezett vérfürdő után Golda Meir miniszterelnöktettek. Tíz évvel később, a hatnapos háború során azonban Gáza, a Sinai, de a Golan is végleg Izrael kezén maradt. Gázáért Jicchak Rabin vezetésével zajlott a harc. Jól ismerte a terepet, hiszen 1948-ban fiatal dandárparancsnokként ugyancsak részt vett a harcokban... Ami a zsidó települések felszámolását illeti, ez sem példátlan dolog. Az Egyiptommal kötött különbéke után Izraelnek ki kellett ürítenie a Sínai- félszigetet, ami nem ment incidensek, kétségbeesett maradási próbálkozások, emberi tragédiák nélkül. Voltak, akiket a habágyúk bírtak jobb belátásra, s voltak, akiket csak erőszakkal lehetett elhurcolni, egyeseket egyenesen ketrecbe zárva. S jöttek a buldózerek, hogy lerombolják százak munkáját, a terméketlen sivatagban felépített virágoskerteket, légkondicionált házakat, termékennyé tett földeket. Mert úgy adták vissza a Sínait Egyiptomnak, ahogy elfoglalták: terméketlen pusztaságként. • • • A Gázát kétszer elfoglaló Rabin mellett Jasszer Arafat írta alá a megállapodást a visszaadásról. Ami akár véletlennek is mondható, ha belegondolunk, hogy az izraeliek kimondottan vadásztak rá. Eichmant elfogták, őt nem. Pedig négyszer voltak hozzá nagyon közel. Mindennapos jelenség a megszállt területeken: zsidó kommandó tart házkutatást a palesztin otthonokban. KITEKINTŐ 1994. június 5.
