Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-05 / 23. szám
i/asärnap 1994. június 5. riport Eg y polgármester, aki hátat fordított a magyar koalíciónak Hosszú újságírói pályafutásom során még nem történt meg velem, hogy a falu első embere gyanakodva fogadjon. Béres Lajos polgármester viszont kutatva nézett a szemembe, s vallatásra fogott:- Miért érdekli magát éppen Hronovce?- Érdekesnek tartom: három magyar falu egyesüléséből keletkezett, még sincs magyar neve.- Még hatvannyolcban összevonták a századok során egybeépült Garamvezekényt, Garamdamás- dot és Lekért. Ekkor kaptuk a Hronovce nevet. Igaz, apáink, nagyapáink csak a háború előtt dicsekedhettek azzal, hogy itt magyar falvak voltak. A front után megváltozott a nemzetiségi összetétel: nagy volt a kitelepítés és a betelepítés. Jelenleg a mintegy másfélezres Hronovcéban 756 magyar, 668 szlovák él, rajtuk kívül negyven cigány, a valóságban háromszoros a számuk, és nyolc cseh, illetve két lengyel... Béres Lajos nagyon kimérten beszél. Így nem is jegyzem meg: ha itt még magyarok élnek többségben, illene magyar nevet is adni a községnek. A nyolcvanas években a helyi Csemadok megtette ezt, egyik esztrádműsorukban Garambirkásként emlegették Hronovcét... A polgármester tréfálkozás nélkül is gyanakvón méreget:- Talán valakinek a biztatására jött?- Engem sosem kellett biztatni. A legutóbb például Zsigárdon tálalták elém a polgármester viselt dolgait...- Csak azért érdeklődöm, mert maga előtt a Ga- ramvölgye két szerkesztője járt nálam. Szavaikból kiszűrtem, hogy valakinek a biztatására jöttek. Nem is nyilatkoztam, dolgavégezetlenül távoztak...- Ha nekem sem nyilatkozna, másokkal is elbeszélgethetek a faluban. Olyasmiről, amiről valószínűleg maga is tájékoztathatna.-Például?- Hogyan lett egy szövetkezeti káderből polgár- mester? MEGNYERTEK, MEGGYŐZTEK Kérdésemre életének csak néhány adatát kellett felsorolnia: 1947-ben született Damásdon; a tornaijai magyar tannyelvű mezőgazdasági szakközépiskola elvégzése után 1967-ben a helyi földművesszövetkezetben kezdte pályafutását; 1975 után a nyolc szövetkezet összevonásával megalakult, 5500 hektáron gazdálkodó efsz gépesítési részlegének üzemgazdásza, 1981 és 1988 között pedig a káderes.- Még húszéves fejjel nem azért léptem a kommunista pártba, hogy előnyökhöz jussak.- A párttagság mégis előnyökhöz juttatta...- 1988 után a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke voltam.- Rövidesen jött a rendszerváltás.- Akkorra már nem voltam párttag. Így van ez az én generációmmal... Valóban sokan elhagyták a süllyedő hajót, hogy az új politikai körülmények között újra megleljék a helyüket. Ez történt Béres Lajossal is.- 1990-ben, az őszi helyhatósági választások előtt az MKDM nevében felkeresett dr. Princzkel József, hogy elvállalnám-e a polgármester-jelöltséget? Utána az Együttélés részéről Belákné Szabó Krisztinával és dr. Kuczmann Imrével is eljött hozzám Princzkel úr. Azzal nyertek meg a dolognak, hogy a java nép a szövetkezetben dolgozott, jól ismernek itt. Meg is választottak polgármesternek a kommunista párt jelöltjével, az áttelepült Ju- raj Medíkkel, a hnb volt elnökével szemben. Az eufória, a lelkesedés után jöttek a hétköznapok és én számadást végeztem magamban - folytatta Béres Lajos. - Megbízóim felelősségre vontak, hogy nem fogadok szót nekik! Pártfegyelmet akartak tőlem... A választásokat követő esztendőben úgy határoztam hát, hogy független leszek. Polgármesterként a lelkiismeretem és a tudásom, nem pedig pártakarat szerint akarok dönteni. Én mindenki polgármestere vagyok! Tudja, azóta eléggé viharos gyűléseket is megéltünk. Főleg egy emberrel vannak problémáim.- Tudhatnám, kivel?- Princzkel Józseffel.- Aki elsőként tett javaslatot a maga jelölésére?- Azt mondja, hogy ő mindig a nép, a választók nevében beszél. Szerintem a saját nevében beszéljen.- Ő viszont nem fordított hátat a politikai mozgalmának...- De őneki mindenhez megjegyzése van! És minden önkormányzati jegyzőkönyvet is átíratna velem!- Talán, ha pontosan vezetnék, erre nem kerülhetne sor...- Féligazságokkal hozakodnak elő, csak hogy lejárassanak. Már nem számolnak velem. Mást keresnek helyettem... Hogy így van-e ez a valóságban, arról a két magyar politikai mozgalom helyi vezetőinél érdeklődtem. Az Együttélés helyi elnöke Belákné Szabó Krisztina, a magyar kisiskola igazgatója és tanítója. A Csemadok elnöke is volt, meg kultúrfelelős.- Nem akartam vezető tisztséget, de beláttam, valakinek aktívan is dolgozni kell. Az ember tudja, hová, kihez tartozik. Tudatosítanunk kellett: ha nem lesz Együttélés és MKDM, akkor nem lesz magyar képviselő sem. Tiszteletben tartjuk mások érzelmeit, nemzetiségét, de a sajátomat sem engedem elvenni! Mindig is kiálltam mellette...- Az Együttélés nevében viszont Béres Lajos volt, aki mellett kiállt.- Nem találtunk alkalmasabb személyt. Gondoltuk, ő lesz az, akiben meg lehet bízni. Eleinte nem is volt problémánk. Talpraesett ember, szervezni is tud. Szívügyének tartja a község iskoláit, óvodáit, a közművelődést. A könyvtárt is feltöltöt- te olyan könyvekkel, amelyek érdeklik a gyerekeket. Mindezért becsüljük is, de... Hogy mondjam, szóval sokszor mást mond, és mást akar. Nekem ezt, másnak azt mondja. Kiforgatja a saját szavait. Egyszer például eldöntöttük, hogy a falu vagyonát nem adjuk el, nem fogjuk kiárusítani, mégis sor került erre. A polgármester későn szól nekünk a fontos dolgokról, holott előre, konkrétan kell tudnunk: mikor, miről van szó, mit akarunk.- A polgármester nekem azt állította, hogy Gsak egy emberrel, Princzkel Józseffel van problémája.- Princzkel úr szinte mindenhez hozzá tud szólni és a lakosok érdekét nézi. Kettejük vitájában számunkra az a kérdés, kivel lehet együtt dolgozni. Ha Princzkel úr sokat is bírál, nem azért teszi, mert rosszat akar, hanem azért, hogy az önkormányzatban jó javaslatokat fogadhassunk el. A valóságban viszont az történik, hogy a polgármester kész tények elé állít bennünket. Azt követeli, hogy szavazzunk arról, amiről előzőleg semmit sem tudtunk meg; így nincs lehetőségünk a dolgok átgondolására. És ha másnak mégis más a véleménye, akkor is őneki van igaza...- Ez jelentené nála a függetlenséget?- Nem is tudom, hogy gondolkodik Béres úr, aki a mozgalmaink támogatásával lett polgármester?! Miért nem tudja beismerni, hogy ő sem tévedhetetlen? Ebben a tisztségben olyan emberre van szükségünk, akivel az önkormányzat együtt tud működni. Ne hallgassunk el egymás előtt semmit, nyílt kártyákkal játsszunk, hogy többé ne fordulhassanak elő elhamarkodott döntések. Ez lenne az igazi! EGY „ÁTÜLÉS” Dr. Princzkel József nyugalmazott gimnáziumi tanár az MKDM helyi elnöke. Beláknéhoz hasonlóan, ő is a képviselő-testület tagja.- Most már én is azt kérdezhetném magamtól, hiba volt-e részünkről őt jelölni? Hányán voltak párttagok, akiknek alig volt közük a párthoz?! A káderesi beosztást is csak kapta. Elsőként farolt ki a kommunista pártból, s még kilencven májusában aláírta, hogy belép az MKDM-be. Az Együttélés és az MKDM nevében kiálltunk hát mellette, ő pedig hivatalos nyilatkozatban igazolta, hogy elvállalja a jelölésünket a polgármesteri tisztségre. Az első hónapokban jó volt az együttműködés köztünk; fél év múltán azonban megkezdődtek az összeütközések, mert az önkormányzatot másodrangúnak kezdte tekinteni. A választásokat követő esztendőben - amikor Princzkel József felkereste, hogy személyesen meghívja az MKDM évzáró taggyűlésére - Béres Lajos kijelentette: a továbbiakban egyik magyar mozgalom tagja sem kíván lenni, mert átült... „Hová?” - csodálkozott Princzkel. „Független lettem. A magyar parlamentben is vannak átülések...”- Gondoltuk, idővel megváltozik, hogy lesz visszaút. De ez nem következett be, a türelem időszaka viszont véges. A múlt év decemberében tartott tanácsülésünkön nyilvánvalóan is szóvá tettem Béres Lajos „átülését”. Nem cáfolt semmit, kijelentette, nem tartozik közénk. Ezzel nyilvánossá vált az átállása. Figyelmeztettem, hogy hátat fordított a mi koalíciónknak, hiszen ha független kívánt lenni, akkor száz aláírás összegyűjtése után, önjelöltként indulhatott volna. Ha a következő választásokon így is elnyeri a polgármesteri tisztséget, az elsők között fogok neki gratulálni... CSALÓDÁS Dr. Kuczmann Imre szintén a falu szülöttje, itt is lakik. A zselizi magyar gimnáziumban matematikát és számítástechnikát oktat. Az önkormányzat tagja, így jól ismeri a község gondjait:- Béres Lajosról tudtuk, hogy a nagyra duzzasztott földműves-szövetkezet káderese volt. Mégis azt gondoltuk, hogy olyan valakit sikerült megnyerni az ügynek, aki tudatosítani fogja, hogy a két koalíciós mozgalom indította. Számára ez bizonyos kötelezettséget jelentett. Most viszont nem hajlandó együttműködni a mozgalmainkkal, hanem inkább helyezkedik. Nehéz megérteni nála, hogy milyen értelemben tartja magát függetlennek, nekünk viszont csalódást okozott. Ezzel kell most szembenéznünk. Kuczmann Imre az eltelt négy évet jó tapasztalatnak tartja. És hozzáfűzi, hogy az újabb baklövéseket elkerülendő: több új jelöltjük van már a polgármesteri tisztség betöltésére. Petrőci Bálint Isten Útjai kifiirkészhetetlenek... (Prikler László felvétele) Korkóstoló (Prikler László illusztrációs felvétele) Hűséges társ Évek óta találkozom velük. Kora tavasztól késő őszig, minden napsütéses délután a parknak ugyanazon a padján ül egy ősz hajú férfi, lábánál ápolt szőrzetű, rendkívül értelmes tekintetű kutyával. A férfi, kizárólag vele beszélget. Ritkán ül le mellé valaki. Mintha tisztelnék a gazda és kutyája meghitt együttlétét. A fehér spicc is benne jár már a korban, így nem sokat futkorász. Amint gazdája a pádhoz ér, a kutya előbb megcsóválja lompos farkát, jelezve, hogy örül az ilyenkor következő délutáni sziesztának, majd leül és értelmes tekintetével nézi gazdáját. Jó közérzetét kilógatott nyelve jelzi. Tekintete rendkívül kifejező. Az ember szinte azt várná, hogy gazdája halk szavaira ő is megszólal, de ehelyett csak aprókat vakkant. Ez bizonyára jelent valamit kutyanyelven. A férfi általában egy félórát tölt a pádon napozással, újságolvasással, no meg közben a kutyájával folytatott sajátos társalgással. Ezalatt a kutya csak ritkán hagyja ott gazdáját. Akkor is többnyire a parkban megjelenő kutyahölgy nyomába eredve. Ezek az udvarlások nem tartanak sokáig és a fehér spicc mintha tudatosítaná, hogy az ő korában már nem való a rohangálás, hamar visszatér gazdájához. Egy alkalommal, amikor elmentem a pad előtt, meghallottam, amint a férfi azt kérdezte a kutyájától: neked nincs meleged Bundás?- Vakk - válaszolta a kutya.- Én bizony leveszem a kabátom - mondta a férfi és vékony felöltőjét maga mellé tette. . A kutya gazdájának ezt a mozdulatát újabb vakkal nyugtázta. Kis idő múlva a férfi megelégelte a napsütést és így szólt a fehér spicchez:- Nekem ebből mára elég volt. Menjünk haza. Mire Bundás vakkantás nélkül felállt és még mielőtt gazdája holmiját összeszedte volna, szapora léptekkel elindult.- Hová sietsz, hisz hosszú még a nap - morogta maga elé a férfi, és a kutya nyomába eredt. Bicegő lépteivel nem érte volna utol Bundást, ha az a park ösvényének kanyarulatánál illendően meg nem áll, hogy gazdáját bevárja. A további utat már úgy tették meg, hogy a kutya szapora lépteivel mindig pár méterrel a férfi előtt haladt, mintha csak azt kérdezte volna: nem bírod az iramot öreg, megvárjalak? És újra bevárta a férfit. így ballagtak és valószínűleg máskor is így ballagnak haza: az öreg férfi és a kutyája. Lőrincz Kató
