Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-05-08 / 19. szám

Május az orgonavirágzás hónapja. Aligha akad olyan falusi porta, ahonnan ez a népszerű dísznövény hiányozna.

Az elsó' orgonapéldányok Isztambulból kerületek Közép-Euró- pába, először valószínűleg Bécsbe. Itt először 1589 májusában virágzott, s a korabeli leírások szerint „...a virágért rajongó Bécs apraja- nagyja odajárt az új és rendkívül kellemes virág csodájára.“

A törökök valószínűleg a Balkán meghódítása után ismerkedtek meg vele és ültették kerjeikbe, ugyanis Bulgária, Macedónia, Hercegovina, Szerbia hegyeinek sziklás lejtőin nem ritka cserje. A magyarság tán már korábban is ismerte, hiszen Hunyad megyében is őshonos. Nálunk azonban csak a 18. század végén terjedt el a kertkultúrákban.

Díszítőértékét áprilistól júliusig a virágzat, illetve szeptemberig le- vélzete adja. A fajok többsége habitusuk szerint öt típusba osztható: „japonica“ - kisebb, rövid törzsű fa, széles, tojásdad, kissé levegős koronával - lombozattal;

„vulgaris“ - soktörzsű, gömböly- ded-tojásdad alakú bokor; „reflexa“ - karcsú, magasra növő, nagy, ritka ágállású bokor, melyek fő ágai virágzáskor széthaj- lók;

„chinense“ - szélesen szétterülő és ellaposodó, félgömb alakú bokor, amely sűrűn elágazik; „persica“ - az előző típustól főleg abban különbözik, hogy egészen a földig egyenletesen elágazik, s kompaktabb - sűrűbb.

Az orgonaféléknek több fehér, rózsaszín, piros, sötétpiros, bíbor li- láspiros, és lila virágú hibridje van. Az elvirágzás után terméseit (hacsak nem akarunk magot fogni) nyessük le, mert nem nyújtanak szép látványt; a mag beérlelése élet- tanilag megviseli a bokrot.

Könnyebb és nehezebb talajokban egyaránt szépen fejlődnek. Kedvelik a napos fekvést, de elég jól bírják a félárnyékot is. A közönséges orgona (Syringa vulgaris) árnyékos helyen is jól nő. A kerti kul- tivarok a trágyázást nagyon meghálálják. Ideális ilyen célból az érett istállótrágya vagy bármilyen, a legfontosabb biogénelemeket tartalmazó műtrágyakeverék; az utóbbiból négyzetméterenként tavasszal 80, augusztusban - a virágrügyek képződése idején - pedig 40 grammot adjunk. Ezek a fajták vízigénye- sebbek is. A szárazságot csak az S. x chinensis és az S. vulgaris bírja.

Tavasszal vagy ősszel telepíthetők. A kiültetés előtt a föld feletti részeket - főleg, ha azok kevésbé elágazók - alaposan kurtítsuk meg. A fiatalítást ugyan jól tűrik, de eredeti alakjuk (habitusuk) csak nehezen áll helyre.

Abban az esetben, ha az orgonából élősövényt nevelünk, akkor annak nyírását júniusban, júliusban végezzük.

Magról elsősorban az S. josikaea (Erdélyben őshonos faj), S. pubes- cens, S. reflexa, S. amurensis, S. emodi nevelhető. Magvaikat őszszel vagy tavasszal hidegágyba vetjük. Mások fás- és zölddugványról nevelhetők. Ha magoncokra szem- zünk, akkor az oltványokat ültessük mélyre, hogy az alany elpusztuljon - így az orgonafajta „nem fajzik el“. P. R.

Az orgona az egyszerű polgárok kertjében, és falun csak az 1800-as

évek eleién - a biedermeier korban - teridedt el

J (Főt O.P.R.)

Hogyan termesszünk spárgatököt?

K. J. érsekújvári olvasónk a spárgatök termesztési feltételei, környezeti igényei, ápolása és fajtái iránt érdeklődik.

A spárgatök a melegigényes konyhakerti növények közé tartozik. 25 C-fok körüli hőmérsékleten fejlődik szépen. Érzékeny a fagyokra. A takarmánytök területigényéhez viszonyítva a spárgatöké nem nagy. Másodterményként a korai borsó, korai kel, karalábé, retek és saláta helyére ültethető. Természetesen előveteményként is termeszthetjük.

Ha a spárgatököt előveteményként termesztjük, akkor a kiválasztott területen ősszel végezzünk mélyszántást, majd símítózzuk a talajt. A növények fészkét március végén, április elején kell elkészíteni. Ha másodnövényként kerül ki, akkor elegendő számára egy kultivátoros vagy tárcsás talajelőkészítés vagy sekély szántás. Ilyenkor ültetését természetesen az elővetemény lekerülése határozza meg.

A magvakat, mielőtt a földbe kerülnének, előcsíráztatjuk. Mikor gyököcskéjük eléri a 0,5 cm-t, akkor kettesé- vel-hármasával 10 x 10 cm-es tápkockákba, 2-3 cm mélyre ültetjük őket. Mikor már két-három levele fejlődött, akkor a növénykék csúcslevelét visszacsíphetjük (a levéllemezt távolítsuk csak el, a levélszár maradjon meg), s így gyorsabb fejlődésre serkenthetjük. A magvak vetésére március közepe (15.-20.) táján kerüljön sor, a kiültetést pedig április végén, fagymentes napokon kell elvégezni. Amennyiben erősebb éjszakai lehűlések várhatók, a növénykéket - pl. szalmával - takarni kell.

Másodterményként, magról nevelve, június végéig kerülhet a földbe. A fészkeket már korábban készítsük elő, s ezekbe kerüljön 4—6 kg érett istállótrágya vagy komposzt. A későbbiekben nitrogéntartalmú fejtrágyázást alkalmazhatunk.

Indás és indátlan változata van; az utóbbi tenyészterü- lete 1 x 1 m.

Nem túl vízigényes fajta, de az indátlan változat másodve temény ként az öntözést meghálálja. Tenyészideje rövid, így két kapálás elegendő. Az első kapálásnál végezzük el a ritkítást - a legszebb növény két hagyjuk meg, a többit visszacsípjük.

Henger alakú termései 0,2-3,5 kilogrammosak. Az elsőket már 0,8-1 kg-os nagyságnál leszedhetjük. Az érettek héja sárga, de fogyaszthatok már a tompa fényű, tejfölfehér példányok is. Nyersen vagy sütve, salátának a zsenge példányok alkalmasak; a kifejlettekből készítsünk főzeléket. Magját pörkölve és nyersen is fogyaszthatjuk. Rosta- nyagának jó hatása van az emésztőrendszer működésére.

A kabakosok - így a spárgatök is - szabadföldön fellépő megbetegedései közül a legveszélyesebbek a baktériumos eredetű szögletes levélfoltosság (főleg a nyár elején; terjedését a hűvös, csapadékos időjárás és a túlzott öntözés segíti elő) és a lisztharmat. Az állati kártevők közül szabadföldön a takácsatkákat, fólia alatt az előbbi mellett az üvegházi molytetűt kell megemlíteni. - r A. POSZMÉHEK DICSÉRETE

Hidegben, borús időben is repülnek

A vegetációs idó'szak beköszöntével egyre gyakrabban kell permeteznünk. A növényvédő' szerek többsége azonban nemcsak a károsítókra, hanem - szakszerűtlen alkalmazásnál - a növényekre, az emberre és a környezetre is mérgező'. Nem árt ezért, ha néhány általános érvényű, kötelező szabállyal megismerkedünk:- Nagyon fontos a dózisok, adagok szigorú betartása. A megadottnál kisebb dózis hatása elégtelen, sőt fennáll az a veszély, hogy a permetezést túlélő károsítok idővel ellenállóvá (rezisztensé) válnak. A megengedettnél nagyobb adagok elpusztítják a károsítót, de le is égetik a növényt; egyúttal ez pazarlást is jelent, ami ma nem elhanyagolható anyagi tényező.- Gondosan válasszuk meg a permetezés időpontját. Szeles időben ne permetezzünk, mert a szer egy része veszendőbe megy és a legnagyobb óvatosság mellett is sok mérget lélegzünk be.

A permetezés általános szabályai- Fontos az optimális hőmérséklet is, mivel + 10 C-fok alatt és + 25 C-fok felett káros mellékhatások jelentkezhetnek. Alacsony hőmérsékleten bizonyos növényvédő szerek hatása erősen lecsökken, míg a nagy melegben perzselnek.- Permetezés közben dohányozni, étkezni és alkoholt fogyasztani tilos!- Tilos a virágzó növényeket méhekre veszélyes szerekkel permetezni.- Tartsuk be a szerek egymással való keverhető- ségének szabályait, és mindig ugyanahhoz a vízmeny- nyiséghez számítsuk ki a kombinációban felhasználandó szerek mennyiségét.- Jegyezzük meg! Az alapos és gondos permetezést a sok rossz, felületes, hanyagul elvégzett permetezés nem pótolhatja.- Mindig csak annyi szert készítsünk, amennyit még aznap (estig) fel tudunk használni.- Vegyük figyelembe a környezetvédelmi szem pontokat - a víz, a levegő, talaj, az élővilág védelmét - is.- Ha a gyümölcsfák alatt köztesnövér.yeket is termesztünk, akkor azokat (főleg a levélzöldségeket) a permetezés idejére takarjuk le fóliával, s azt csak akkor távolítsuk el, mikor a permedé már meg száradt az ágakon.- Ügyeljünk rá, hogy a permetezés idején a kertben más személyek - elsősorban gyerekek és terhes nők - ne tartózkodjanak. A permetezés kezdetéről illik a szomszédokat és a közeli méhészeket tájékoztatni.- A munka végeztével mindenki, aki a vegyszerekkel - akárcsak a keveréskor - kapcsolatba került, alaposan tisztálkodjon meg. Különösen ügyeljünk az orr- és a szájnyílás nyálkahártyájának, illetve környékének megtisztítására.

Miklós Dénes kertészmérnök

Szerkeszti Pomichal Richárd

A kertészkedők többsége hajlamos arra, hogy minden rovarban ellenséget - kártevó't lásson. Kivételt csak a méhek képeznek, ámde közeli rokonaikról, a nagytestű - népiesen dongónak nevezett - poszméhekről már kevesen tudják a laikusok közül, hogy milyen hasznos munkát végeznek. Nem árt ezért odafigyelni arra, milyen növényeket keresnek fel kertünkben vagy a fólia alatt. Szőrös, zömök, nagy testükről (a földi poszméh 16-25 mm-es), sárga fehér vagy éppen sárgásbarna potrohvé- gükről könnyen felismerhetők. Nálunk mintegy 25 fajuk fordul elő valamennyi védett.

Ellentétben a méhekkel, még hűvös időben is repülnek, felkeresik a paradicsom, paprika, a tojásgyümölcs, a cukkini vagy akár a kivi virágait. Hozzáférnek azok központi termőrészéhez is, így sokkal tökéletesebb beporzást végeznek, mint a méhek. Munkájuk eredményeként nagyobb, sokmagvú paradicsom, vastagabb falú, egyenletes felületű paprikatermésünk lesz. Még szorgalomban is túltesznek a méheken. Egy- egy poszméh naponta vagy kétszáz há- ziméh munkáját végzi el.

Nem csoda tehát, hogy nagyüzemi tenyésztésükkel is megpróbálkoztak egyes országokban (igaz, ez nem járt

SZŐLŐFAJTÁINK

CSEMEGESZŐLŐK

Pannónia kincse - fürtje nagy vagy igen nagy (átlagtömege 180-200 g). Bogyói igen nagyok (24 x 21 mm), kissé hosszúkásak, fehéresek, jól beérve rozsdás-sárgásak. Húsa kemény, ropogós, édes. Ha túl sok fürtöt hoz, akkor le kell belőle szedni, mert bogyója apró marad és a következő évben keveset terem. Érési ideje augusztus vége, szeptember eleje. Bora gyenge asztali bor.

Tőkéje erős fejlődésű; a talaj iránt nem igényes. Téli fagyállósága gyenge.

Saszla-félék - nálunk két változatuk terjedt el: a fehér és a pirossaszla. Fürtje középnagy (átlagtömegük 140 g), laza vagy kissé tömött, vállas, gúla alakú. Bogyói középnagyok (16 x 15 mm), vékony, de erős héjúak, húsosak, ropogósak, bőle- vűek, kellemes a zamatuk, napsütötte oldalukon rozsdásak. Szeptember elején, közepén érnek. Jó asztali, de lágy boruk van. Megérve a tőkén hosszú ideig elállnak. Jól tűrik a szállítást és a téli tárolást is.

A talaj iránt nem igényesek. Félszálvesz- szőn teremnek jól. Erős növekedésűek és jó a téli fagyállóságuk.

mindig sikerrel). Nagyon jól hasznosíthatók a fóliasátras és üvegházas termesztésben. Olyan családokat tenyésztettek ki, amelyek csak a paradicsom virágára szállnak, így nagy hatásfokkal alkalmazhatók. Belgiumban a paradicsom termőfelületének 98 százalékán poszméhekkel végeztetik el a megtermékenyítést.

Nyilvánvaló, hogy ott, ahol poszmé- heket alkalmazunk, nem használhatunk inszekticideket. Gomba- és atkaölő anyagok azonban alkalmazhatók. A méhészeknek attól nem kell félniük, hogy a szőrös, nagy testű rokonok széthurcolják a Varroa-atkát, ugyanis őket nem károsítja.

Nyugati tapasztalatok szerint a poszméhekkel végeztetett megtermékenyítés eredményeként négyzetméterenként 2-4 kg-mal (hektáronként ez 20- 40 tonna!) nagyobb termés várható.

Legyünk ennek tudatában, ezért ne pusztítsuk el a reggeli hűvös levegőtől dermedt, a harmattól repülni képtelen rovarokat, ne dúljuk fel földbe vájt fészkeiket. Az üvegházban, fóliasátorban bennrekedt példányokat engedjük szabadon, illetve tegyük számukra lehetővé, hogy oda be- és onnan kirepülhessenek.

Zala gyöngye - fürtje nagy, vállas, tömött, közepesen tömött vagy laza. Bogyói középnagyok, kissé megnyúltak, gömbölydedek (17 x 15 mm), sárgászöldek, vékony héjúak, lédúsak, ropogósak, enyhén muskotályízűek. Szüretelési idejét jól meg kell választani, zamata kevésbé kellemes. Érési ideje augusztus vége, szeptember közepe.

Tőkéje erős növekedésű. Félszálvesz- szőn bőven terem. Téli fagyállósága igen jó. Borszőlőként és csemegeszőlőként is egyaránt termeszthető. A peronoszpórá- val szemben ellenálló. Esős évben is csak feleannyi permetezést kíván, mint a többi európai fajta.

Pölöskei muskotály - fürtje nagy, ágas (átlagtömege 195 g). Bogyói megnyúltak (18 x 17 mm), világossárgák, hamvasak, húsosak, ropogósak, kissé szívósak, de olvadó a héjuk. ízük kellemesen savasédes, muskotályos. Szeptember elején érik.

Tőkéje erős növekedésű, termőképessége jó, gyakran kiemelkedő. Elsősorban friss fogyasztásra alkalmas. Jól csomagolható és szállítható. Fagytűrése közepes. Nagy értéke, hogy nem érzékeny a gombás betegségekre.

Jakab András, agrármérnök

p. r.

HÁZUNK TÁJA 1994. május 8.

Il

lat- és színorgia - az orgonák