Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-01 / 18. szám
VISSZATÉRŐ KÁRTEVŐK Számos ízeltlábú támadhatja meg az őszibarackot, de vannak olyanok, amelyek minden évben rendszeresen károsítanak. Ezek a barackmoly (Anarsia lineatella), a keleti gümölcsmoly (Grapholitha molesta), a zöld őszibarack-levéltetű (Brachycau- dus prunicola ssp. schwartzi), a piros gyümölcs-takácsatka (Pa- nonychus ulmi) és a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae). GYÜMÖLCSMOLYOK Az említett két moly kártétele teljesen azonos, bár életmódjuk némileg eltér. A barackmoly fiatal hernyója telel és tavasszal már károsítja a fakadó őszibarack hajtásait. A keleti gyümölcsmoly kifejlett lárvája fehér szövedékgubóban telel, így csak később kezdheti el a károkozást. A hernyók sem egyformák: a keleti gyümölcsmolyé egyszínű, a kifejlett barackmoly lárvája szelvények közötti részein sárgás sáv látható. Mindként moly három nemzedékű és kedvező' időjárás esetén még egy negyedik nemzedék is előfordulhat. Felváltva rajzanak. Bár rajzásuk közel sem egyenletes, a két faj jelenléte esetén szinte mindig egyszerre találunk a gyümölcsösben kifejlett rovart, lárvát és tojást. Kártételük, amíg a gyümölcs nem elég nagy, a hajtásvégek kiodvasítá- sával és elszáradásával jár, később a gyümölcsöket pusztítják. Érés előtt lárváiktól kukacos a gyümölcs. A lepkét egyaránt jól irtják a szerves foszfátészterek, az inszekticid karbamátok és a szintetikus piretroi- dok. Sokkal nehezebb elpusztítani a lárvákat: csak mély hatású, illetve felszívódó vegyszerekkel védekezhetünk ellenük. Biológiai védekezés is lehetséges, de ne felejtsük el, hogy így csak a hím lepkéket tudjuk összegyűjteni. Igen sok csapdát kell kihelyeznünk, azután rendszeresen ellenőrizni, karbantartani, felújítani. Alkalmazásuk előtt permetezéssel kell minimálisra csökkenteni a kártevők egyedszámát. így is csak akkor eredményes a módszer, ha megtermékenyített nőstények nem jutnak be a területre. LEVÉLTETVEK Nemcsak a zöld és a fekete őszibarack-levéltetű támadhatja meg az őszibarackot, hanem még háromnégy más faj is, de ez a kettő majdnem minden évben megjelenik és súlyosan károsíthat. Szinte minden tulajdonságukban eltérnek egymástól, csak egy valami közös bennük: az őszibarackon telelnek, tojás alakban. A fekete őszibarack-levéltetű igen sötét, szabad szemmel nézve fekete. Nem vált gazdanövényt, kizárólag őszibarackon él. Kártétele nyomán az őszibarack hajtása, levele erősen torzul. A vírusok teijesztésében nincs szerepe. A zöld őszibarack-levéltetű kártétele nem látványos, mint az előzőé, mégis sokkal veszélyesebb. Mintegy négyszáz más tápnövénye is van.Kárétele nyomán ma nálunk alig van olyan őszibarackfa, amelyik nem fertőzött a szilvahimlő (Plum fox) vírusával. A levéltetvek a tenyészidőben szűznemzéssel szaporodnak. Elméletileg egyetlen, tavasszal kikelő levél- tetűnek év végére több millió utódja lehet. Emiatt igen gyorsan lesznek ellenállóak az inszekticidekkel szemben. A szintetikus piretroidok elég jól irtják a levéltetveket, de vannak már ellenálló törzsek is, így van ez a foszforsavészterekkel is. A Pirimor 50 DP speciális szer, amely ellen még nem alakult ki rezisztencia, s ez megkíméli a levéltetvek természetes ellenségeit is. A permetezés után a megkímélt katicabogarak, fátyolkák általában már kordában tudják tartani a később betelepülő levéltetveket. Nagyon fontos az ősszel betelepülő, áttelelés- re készülő nemzedék irtása. Ilyenkor olcsóbban és hatásosabban védekezhetünk, mint korán tavasszal. TAKÁCSATKÁK A piros gyümölcs-takácsatkán és a kétfoltos takácsatkán kívül még további három-négy faj is károsíthatja az őszibarackot. Még a levéltetveknél is szaporábbak, ezért sokkal gyakoribb a rezisztencia kialakulása, amit a speciális atkaölő szereknek egész arzenálja jelez. A takácsatkák a klórozott szénhidrogének megjelenésével, a természetes ellenségeik kiirtásával váltak kártevővé. Később ellenállóvá lettek az őket is jól irtó foszfátsavészterekkel szemben is. A szintetikus piretroidok pedig (ritka kivételtől eltekintve) nemcsak, hogy nem irtják őket, hanem éppen arra késztetik, hogy a megszokottnál több tojást rakjanak. így a takácsatkák is csak néhány éve váltak rendszeres károsító- vá. Vonatkozik ez a kétfoltos takácsatkára is, amely, ha kisebb számban is, mint a piros, de minden évben újra és újra támad, annak ellenére, hogy inkább a lágyszárú növények kártevője. A takácsatkák előretörését az utóbbi évek időjárása is elősegíti. Tömeges szaporodásuk kezdete a korai fajták éréskezdetére esik. Ha elkövetjük azt a hibát, hogy a nyár közepén egyszer a gyümölcsmolyok ellen szintetikus piretroido- kat használunk, előfordulhat, hogy védekezés híján a nyár végére az őszibarackfák lehullatják leveleiket a takácsatkák szívogatásának hatására. Speciális atkaölő szerekkel védekezhetünk ellenük. Kertészet és Szőlészet MÉRGEZŐ NÖVÉNYEINK Mocsári gólyahír A tavaszi vizek, kiöntések, árok- és patakpartok aranyszínű virágú növénye a mocsári gólyahír (Caltha palustris), amely több mérgező fajjal együtt a Boglárkafélék (Ranuncula- ceae) családjába tartozik. Egész Európában - a síkságoktól a havasi régióig - elterjedt faj. A savanyú talajú, mocsaras réteket kedveli. Évelő, csöves szárú növény, amely esetenként 60 cm-re is megnő. Az öregebb tövek levelei tenyérnyiek is lehetnek. Szív vagy vese alakúak, szélük csipkésen fogazott. Arany színű virágaik öt szirmúak, sok porzóval és öt-tíz termővel. Termése több magvú tüsző. Magvai 2-2,5 x 1-1,1 mm- esek, pirosasbamák. A vízzel terjednek. Korábban a népi gyógyászatban vizelethajtóként (diure- tikum) és hashajtókén (purgativum) használták. Az egész növény mérgező, főleg virágzás idején. Különféle hatóanyagokat tartalmaz. A szakiroddalom az illóanya- gok közül az anemolt, a jervin nevű alkaloidát, a glikozidák közül a helleborint és a magnoflorint említi. A mérgező hatást az alkaloidák idézik elő. A kecskék a fiatal hajtásokat minden ártalom nélkül lelegelik. A sertések a növény gyökértörzsét kitúrják a talajból s megeszik, anélkül, hogy mérgezési tünetek lépnének fel. A lovak számára viszont a mocsári gólyahír végzetes lehet - súlyosabb esetekben az állat pusztulásához vezet. A mérgezés tünetei közül a legfeletűnőbb a gyakori vizelet- ürítés (fehéijevizelés), felfúvódás, a nyugtalanság. Arról, hogy az állat mocsári gólyahírt fogyasztott, a széklet vizsgálatával bizonyosodhatunk meg. Az ilyen ló renkívül büdös, kátrányszerű, híg bélsarat ürít. - r SZŐ 1_Ö FAJTÁI IM K Cseni egeszőlők Csaba gyöngye - fürtje közép- nagy (átlagtömege 130 g), hengeres, válás, elég laza. Bogyói középnagyok (15 x 15 mm), gömbölyűek, sárgászöldek, néha rozsdásak, barnán pontozot- tak, vékony héjúak, enyhe mus- kotályizűek. Esős időjárásnál könnyen feirepednek és rothadásnak indulnak. Érési ideje július vége - augusztus eleje. Téli fagyállóképessége jó. A talaj iránt nem igényes. Hosz- szúcsapon közepesen terem. Rothadásra hajlamos. Koraisá- ga miatt értékes fajta. Favorit - a fürtje középnagy (átlagtömege 160 g). Bogyói nagyok (19 x 18 mm), sárgás szi- nűenk, gömbölyűek. Húsuk kemény, ropogós, jellegzetesen finom ízű. Augusztus elején érik. Bora asztali minőségű. Tőkéje erős fejlődésű.Fagytűrése közepes. Félszálvesszőn bőven terem. Jól szállítható. Gloria - fürtje középnagy vagy nagy, kissé válás, közepesen tömött (átlagtömege 180 g). Bogyója nagy, ellipszis alakú, tojásdad, sárgászöld, a napos oldalon aranysárga. Húsa kemény, ropogós, olvadó. Szeptember közepén érik. Bora asztali bor. Tőkéje középerős növekedésű; téli fagyállósága kielégítő. Félszálvesszőre metszve bőven terem. Irsai Olivér - fürtje középnagy (átlagtömege 150 g), kúp alakú, válás, laza. Bogyói középnagyok (14 x 13,5 mm), gömbölyűek vagy kissé megnyúltak aranysárga színűek, pettyezet tek, kellemes muskotályzama túak. Érési ideje augusztus ele je-közepe. Kellemes zamatú muskotályos asztali bort ad. Té li fagyállósága közepes. Tőkéje erős növekedésű. Hosszúcsapra metszve jól terem. Elég jól szállítható. Rothadásra nem hajlamos. Szőlőskertek királynője - fürtje nagy (átlagtömege 200 g), hosszú gúla alakú, válás, laza szerkezetű. Bogyói nagyok (20 x 17,5 mm), hosszúkásák, megnyúltak, erősen borostyánsárgák, bőlevűek, édesek, enyhén muskotályosak. Érési ideje augusztus közepe-vége. lűlérve veszít az ízéből. Jól szállítható, rothadásra hajlamos. Téli fagyra érzékeny. Jó talajon tőkéje erőteljesen fejlődik. Félszálvesszőn - szálvesszőn bőven terem. (Folytatjuk) Jakab András Kárpáti harangvirág - sarjakkal, tőosztással és magról egyaránt szaporítható (Foto: P. R.) A kárpáti harangvirág Az északi félgömb flórájának jellegzetes és kedves növényei a harangvirágok (Campanula nem). Mintegy 230 fajuk ismeretes. Vannak közöttük erdei magasra növő magashegyi, jobbára alacsony vagy akár párnaszerű fajok. Virágaik kékek, illetve liláskékek, szabályosak, a nevükhöz illően harangalakúak, öt szirmúak, többnyire fürtökben állók. A sziklakertek számára legalkalmasabb faj a Kárpátok mészkőszikláin honos, alacsony, renkdívül dekoratív kárpáti harangvirág (Campanula kar- patica). Dekoratív hatását leginkább mészkősziklák repedéseibe, mélyedéseibe ültetve fejti ki. Mészkedvelő faj, amely elsősorban a csapadékos, hideg mikrolímájú élőhelyeken díszlik szépen. A harangvirágok közül kertjeinkben gyakran látható a bögrevirág (Campanula meddium), melynek kék, fehér és rózsaszínű változai is van- nak.Mediterrán faj - a Földközi-tenger vidékéről származik. Sziklakerti telepítésre alkalmas a gombos varjúköröm (Phyteuma orbi- culare) is, amely a Kárpátok dolomit és mészkő sziklagyepein fordul elő. Virágai kékek, virágzata gömbös. A harangvirág-fajok általában júniusban, júliusban virágoznak; a varjúköröm pedig májustól augusztusig virágzik. - r KARÓK, OSZLOPOK TARTÓSÍTÁSA A házikertekben napjainkban is elterjedt a fából készült paradicsom- vagy szőlőkaró és oszlop. Tartósságuk attól függ, hogy az alapanyag milyen fajú, termőhelyű, korú fából készült és hogyan tartósítottuk. Legjobb a több éve kivágott, száraz helyen tárolt, kézi faragású karó vagy oszlop. Ezek közül, ha módunkban áll tölgyfát, fenyőt, vörösfenyőt, cserfát vagy jó termőhelyen nőtt akácfát válasszunk. A tartósítás legegyszerűbb módja, ha a kérgétől megfosztott faanyagot tűzön kissé megégetjük, felületén 1-2 mm vastag elszenesedett réteget kialakítva. így 15-20 %-kal is meghosszabbíthatjuk élettartamukat. Csak olyan anyagnál alkalmazhatjuk az égetést, amelyik sehol sincs megrepedve,mert a hézagoknál támadhatja meg a fát legelőször a romlást okozó baktérium. Bitumenes, szurkos, gázolajos kezeléssel legalább 50 % -kai megnöveljük oszlopaink életét,de vigyázzunk, mert a szerekben levő fenoltartalom árt a növények gyökereinek. Az így kezelt karókat csak kerítésnek használjuk fel azonnal, a szőlőbe állításával legalább fél évig várjunk. Ajánlhatjuk helyette a rézgáliccal való tartósítást. A karót 4-5 %-os rézgá- lic oldatba arasznyival hosszabb szakaszon áztassuk be, mint ahogy a földbe kerül. A nyers anyagot 5-8, a száraz fát 10-14 napig tartsuk a pácban. Áztató edénynek ne használjunk vas- vagy más fémtartályt, csak fa, beton vagy műanyag edényt. Nagy gonddal végezzük a tartósítást, ha időtálló, szép lugast szeretnénk készíteni. Ha nem károsította szőlőnket tavaly a peronoszpóra, a lisztharmat,a botritisz, akkor a lemetszett venyigét ne égessük el, hanem komposztáljuk. Sok értékes szerves anyagot nyerünk belőle. A fertőzött nyesedék hamuját visszatéríthetjük a szőlő talajára. k. sz. A HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI • Az őszibarack tafrinás fertőzésének a csapadékos (90-95 %-os relatív páratartalmú) és hűvös időjárás kedvez. A vegetációs idő előrehaladtával - az előzetes lemosópermetezés után - a védekezésben azokat a készítményeket részesítjük előnyben, amelyek a lisztharmat ellen is hatásosak. Áz újabbak közül ilyen például a Score 250 EC nevű szer. • A sütő- és a spárgatök vetésére akkor kerüljön sor, ha a talaj hőmérséklete már eléri a 12 C-fokot (nálunk ez általában április végén, május elején következik be). Vetésnél lxl méteres térállásba 4-5 mag kerüljön. Előtte azonban dolgozzunk be a talajba 3-4 kg szerves trágyát. • A babok közül háztáji termesztésre elsősorban az Aranka, a Budai piaci, a Janka, a Lada és az Oliamider sárga hüvelyű, valamint a Buvet zöld hüvelyű fajták ajánlhatók. Vetésüknél a fészektávolság 25-30 cm legyen. Egy-egy fészekbe - 4-5 cm mélyre - 4-5 mag kerüljön. Ha sorvetést alkalmazunk, akkor a sorok közötti távolság 40, a magok távolsága pedig 3-4 cm legyen. • Itt az ideje, hogy a paprikapalánták a fólia alá kerüljenek. A palántázás előtt azonban a fóliasátor talajába négyzetméterenként dolgozzunk be 10-12 kg szerves trágyát, 1-2 dkg 25 százalékos Pétisót, 4-5 dkg 20 százalékos szuperfoszfátot és 2-4 dkg 50 százalékos kénsavas kálit.- r Szerkeszti Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA 1994. május 1.
