Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-24 / 17. szám
1994. április 24. RIPORT Áp rilis 18-a műemlék - és történeti együttesek nemzetközi napja. Az UNESCO ICOMOS szervezetének Javaslatára nyilvánították azt a napot Nemzetközi Műemléki Nappá. Először 1984-ben ünnepelték. E napon világszerte különböző rendezvényeken hívják fel a figyelmet a műemlékekre, különösen azokra, amelyek megmentéséhez segítségre van szükség. Irány a kolostor! Viszontagságos utat tett meg az érsekújvári múzeum. 1935-ben, a török uralom alóli felszabadulás 250. évében nagyszabású kiállítást szerveztek a lelkes lokálpatrióták - Thain János, Szőke Béla, Ludovít Albrecht, Saskó Kázmér - s ez a tárlat lett az alapja a városi múzeumnak. Az Arany Oroszlán Szálló öt helyiségében történelmi, néprajzi és régészeti anyagot mutattak be; 1945-ben minden elpusztult, a szállóval együtt. Lebombázták. Hosszú éveket kellett várni, amíg ismét megindult a múzeumi tevékenység, s amikorra a Járási Múzeum, többrendbeli költözés után, a ferencesrendi kolostorban kapott helyet. Rövid ideig tartott e nyugalom, mert a kolostort 1978-ban tatarozni kezdték s ez eltartott 1900-ig! Akkor átadták ugyan - de a rendnek... És hogy miért csak 1994 januárjában nyílt meg az első' tárlat? Egyebek között azért, mert le kellett választani az egyházi részt. A kolostor különben sem volt állami tulajdonban, de mivel más tekintetben is változott a helyzet, a múzeum most albérlői függőségbe került. Am dr. Vida István, az igazgató többször is megismétli: nagyon jó a kapcsolatuk a renddel. A ferencesek kolostora a város legrégibb épülete. Alapkövét maga Pázmány Péter tette le 1620-ban és felügyelte is az építkezést. A kolostort többször átépítették, tűzvész pusztította, a Ró- kóczi-féle szabadság- harcban s a második világháborúban is kárt szenvedett. Jelenleg azonban majdnem eredeti állapotában látható. Majdnem, mert a nyugati szárny mellett volt - ahol a múzeum van .- a kolostor kertje, a gazdasági épületek, mindez kőfallal elválasztva a külvilágtól. Ezt ábrázolja az érsekújvári származású Luzsicza Lajos rajza a belépőjegyen. Az intézmény neve most Honismereti Múzeum, s járási hatáskörrel működik. A dolgozók száma tizenegy. Az igazgatón kívül (aki maga is régész, főleg a középkorral foglalkozik, doktori disszertációja a ISIT. századi kerámiákról szól; kandidátusi munkájában pedig a mai Szlovákia területén talált törökkori kerámiák és rézedények témáját, illetve azoknak a mai Magyarország területén fellelhető analógiáit dolgozta fel) három szakdolgozó: a történész dr. Csesznek Mária kandidátus, a régész Pálinkás Tibor és a néprajzos Gudmon Ilona folytatnak kutatásokat. Első számú feladatuk a helytörténet, a török kori emékek, a város török kori szerepének, továbbá Anton Bemoláknak és Czuczor Gergelynek, valamint a városhoz kötődő többi író-költő életének feldolgozása. A meglepetés erejével ható török kori leletre már aligha akadnak, de ásatások azért most is folynak. A vár alaprajzát követve végeznek feltárásokat, hiszen Újvár az oszmán birodalom legészakibb peremterületén kiépített végvárrendszer védőbástyája volt. Áz előkerült leleteket idővel közönség elé tárják. Ezért öröm, hogy a kolostorban is kaptak néhány helyiséget. Itt nyitottak halálának 181. évfordulóján például állandó életműtárlatot Anton Bernolákról, aki élete végéig volt plébános Újvárban. A néprajzi gyűjtemény is igen gazdag, így amit az állandó tárlat bemutathat, az való- & ban csak töredék. Gudmon Ilona is gondS ban volt, mit válasszon ki. A teljesen ép-tn faragott kapu azért becses, mert a kapufáiig fát élő fából faragták (ott áll most gyökeid restül), és egy háború előtti fényképen __ a házzal együtt látható. Dr . Vida István Fotó: T Burán- Két népviseletet állítottam ki: egy nagy- mányai szlovák női ünneplő ruhát a századfordulóról és egy besenyői kékfestőt a huszas évekből. Ritkaságnak számít a hatalmas gabonatároló kas az Alsó-Garam mentéről, hiszen a gabonát általában a vermekben vagy zsákokban tárolták. Karikásostornyelek, billogok, lépőkas Kamocsáról, kampós juhászbot, szőlőművelési eszközök - köztük a legrégibb darab - az óriási prés... A kolostorban kapott helyet a dokumentációs osztály és a tízezer kötetes könyvtár, amelynek 80 százaléka szakirodalom. A tervek között sok minden szerepel. Még az idén megnyílik a Czuczor Gergely életét és munkásságát bemutató kiállítás, valamint az állandó helytörténeti tárlat. Ha minden jól megy, nemsokára lapidári- um is lesz a kolostorban. A kőtárban helyezik el a Szentháromság-szoborcsoport eredeti darabjait, valamint a római kori emlékeket. A régi malom falában római időkből származó táblákat találtak, most folyik a kibontásuk, de két Hetényből származó római sírkő is helyet kap a lapidáriumban. Havonta, kéthavonta időszaki kiállításokra kerül majd sor, mert kár volna elzárni a közönség elől e gazdag múzeumi anyag bármely részét. Mondjuk a fegyvergyűjteményt... A múzeumlátogatást meg kell szokni. Az igazgatóság körlevélben értesítette az iskolákat a tárlatok megnyitásáról. Naponta egész osztályok jönnek, s ha előzetesen bejelentik, élő történelemórát is tarthatnak a múzeumban. Régészeti és történelmi szempontból az Érsekújvári járás Szlovákia egyik leggazdagabb területe, a múzeumot mégis a megszűnés veszélye fenyegette (hét más múzeummal együtt). A veszély - bízzunk benne - végleg elmúlt. A kulturális minisztérium is segített egy, a költségvetésen kívül kiutalt összeg formájában... Úgy tűnik, mégiscsak vannak, akiknek szívügyünk a kultúra. Kopasz-Kiedrowska Csilla Nagysalló a Duna menti alföld keleti részét ké- mint jelent pező termékeny Garam völgy egyik legismer- szomszédos tebb, gazdag múltú községe. Régészeti leletek a hajdan vás bizonyítják, hogy már a kőkorszak második sza- híres község kaszában voltak a mostani falu környékén em- ságharc egyi béri települések. A Nagysallóról szóló első írá- ma egészen sós emlék 1156-ból való. Ebben Surlou néven Ha harcnak KESERÉDES II A falu csendes. Túlságosan is az. Még a jobbára nyugati márkájú autók is úgy suhannak végig a csaknem négy kilométeres faluszakaszon, mintha semmiféle közösséget nem vállalnának az utcákkal, még kevésbé a járókelőkkel. Pedig Nagysalló egyáltalán nem kihalt: itt is, ott is gyerekkocsit toló anyukák, munkaruhás férfiak ácsorognak, vagy éppen sötét fejkendős nénikék tipegnek a hunyorgó tavaszi napsütésben. Az egyik vendéglő nyitott ablakából kihallatszik, hogy „a sors olykor nem tudja, mit akar“. És az itt élő emberek? Ok vajon tudják? „Nincs szíve a falunak!- panaszolja Horváth Imre, nyugalmazott pedagógus és egykori Cse- madok-elnök. - És ezt nem csak arra értem, hogy noha a háború után rengeteg új ház épült, de az egységes falukép még sincs sehol, hanem arra a faluközösséget mozgató összetartó erőre is gondolok, ami nálunk teljesen megszűnt. Persze megvan ennek a maga oka: a háború és a kitelepítések. Annak idején nagyon sok zsidó család élt Nagysallóban, jószerivel közülük került ki az összes boltos és kézműves. Valamennyiüket - több, mint száz embert - koncentrációs táborokba hurcolták, és csupán ketten-hárman élték túl a borzalmakat. A háború után pedig a magyar ajkú őslakosok nagy részét telepítették ki. Csehországból még csak-csak visszaszivárogtak az emberek, de azok, akik Magyarországra kerültek, mindnyájan ott is maradtak. Igaz, hová is jöttek volna vissza? Szarvas, Békéscsaba és Kondoros környékéről összesen kétszázhetven szlovák családot költöztettek az árván maradt, sebtiben elhagyott nagysallói házakba. És amiről még a falukrónika sem tesz említést: a reszlovakizáció idején önjelölt partizánok csaptak le a boltokra, épen maradt otthonokra. És a tulajdonosnak mennie kellett... No és a hosszú évszázadok alatt kialakult egykori faluközösség megszűnése mégis rányomta bélyegét Nagysalló mindennapjaira.- Egy nemzetiségileg és felekezetiig vegyes falut kaptunk, ahol hosz- szú ideig mindenki félt mindenkitől. Én azt mondom - fűzi a szót Horváth Imre hogy akinek nem itt száradt a pelenkája, azt nem is érdeklik a falu hagyományai. A környéken kevesen tudják, hogy Horváth Imre bácsi egy saját, külön falukrónikát vezet, és olyan dokumantációs anyag - például az 1700-as években szerveződött céhek pecsétjeinek - birtokosa, amely megérdemelné, hogy akár egy falumúzeumban is helyet kapjon. Egy időben volt is róla szó, hogy az egyik műemlékké nyilvánított kis parasztportából a falu gazdag történelmét bemutató tájházat alakítanak ki, de a tulajdonos unokája egyik napról a másikra lebontotta az épületet. Hogy aztán a községi hivatal megpróbálta-e megmenteni azt - esetleg egy másik telek felajánlásával -, úgysem derül ki már soha. Mindenesetre épül az új ház, sok más társával egyetemben. Legalábbis egészen a közelmúltig teljesen új utcasorok nőttek ki a földből. Pontosabban nem is utcasorok, inkább fél-utcácskák. És ezért hiába az elegáns épületek, Nagysalló valahogy mégsem tűnik rendezettnek. Egy falu mag nélkül, mert a főutca roskadozó házai közé beékelt egy-egy viszonylag új üzlet vagy irodaház méginkább rontja az összhatást. „Könnyen átadták a semmit“ Már több, mint gyanús, hogy bárki, akit megszólítok, csak legyint, ha a faluról kérdezem. - Szép csöndesen tönkremegyünk, se pénz, se kedv a közöshöz! - mondogatják az emberek, azután elköszönnek, és ki-ki siet a dolga után. Mert intéznivalója mindenkinek van temérdek. Csakúgy, mint Nagysalló fia polgármesterének, Marián Kotc mérnöknek, aki a 90-ben lezajl választások idején szinte a főiski padjából ült át a községi hvia „bársonyszékébe“. Csak többsz próbálkozás után tudtam őt éles ni egy kis beszélgetésre, elmond bizony Nagysallóban sem túl róz: a helyzet, legalábbis ami a közs< fejlesztést illeti.- A választások után nagy terve kel indultunk. Sajnos azonban hiá a rengeteg munka, az eredmé nem olyan, amilyenre számít tunk. Való igaz, hogy rengeteg c log befejezetlen a fa ban.Tulajdonképpen azt is mór hatnám, hogy az elődeink minden alapfontosságú dolgot elfelejtettek. Nagysallónak sem ivóvize, sem tisztességes kanalizáció- rendszere nincs. Gáz ugyan már van, de a hálózatot még tovább kéne bővíteni, és ez éppen úgy pénz kérdése, mint a létfontosságú ivóvíz, vagy a falun átfolyó Sáripatak tisztítása. Arról azt mondták, hogy „valóságos pestisfészek“. Az elmúlt években kétszer is kitisztítottuk, de a környéken lakók, a számtalan figyelmeztetés ellenére, a mai napig belevezetik a szennyvizet. Magyarán: a saját orruk alá pis kítanak... Ami pedig az ivóvizet illeti, sajn az egész vidéken probléma a mag vastartalom. így nem csoda, 1 a körzeti higiénikusok még fürde re sem javasolják. Be is záratt; Nagysalló strandját szaunástól, az önkormányzat tagjai legfeljel magukban szitkozódhatnak, ho; annak idején vajon miért strandi és nem vízvezetéket építettek elődök?!- Úgy tervezzük, hogy Fakóvez kénnyel közösen rákapcsolódui a bősi vízhálózatra. A tervek m készen vannak, egy csomó dotáci igénylő kérvényt is szétküldtünk, ( eddig még semmi eredmény. Ne szeriőz dolog, hogy az állam mi dent rátestál a falura, ám anélki hogy az illetékesek legalább valair féle minimális támogatáson is t gondolkoznának. Mi igyekszünk s gíteni az iskolának, a munkanélk beknek, a vállakozóknak, az egyh zaknak - a faluban katolikuso reformátusok, baptisták, evangél kusok és jehovisták is vannak -, c nagyon nehezen sikerül minder előteremteni a pénzt. Igaz, a k szövetkezetünk és a vállalkozók ki telesek lennének adózni.A szőve kezetek azonban szétesőben vai nak, és óriási gondokkal küszköi nek; a magánvállalkozóknak ped még nem volt idejük megerősodn Az itt élők nagy része a helyi gazd Ságokban dolgozik, úgyhogy mo