Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-17 / 16. szám
t/asárnap 1994. április 17._________________________________________________________________________________________________________________________________gyermekvilág Vo lt egyszer két testvér, az egyik nagyon gazdag volt, a másik nagyon szegény. A gazdagnak sok földje volt, nagy ménese, gulyája, a szegénynek még csak egy sovány kecskéje se, de gyereke annál több, míg a gazdagnak se fia, se lánya nem volt. Elküldi egyszer a szegény ember az egyik gyereket, hogy kérjen a gazdagtól valami kis lisztet meg savót, hadd egyenek valamit. De bizony a gazdag testvér nem adott semmit, a szegény ember gyereke sírva jött haza. Bánkódott a szegény ember eleget, hogy a gazdag tesvére nem segíti semmivel. Sírtak a gyerekek, hogy éhesek, hát fölkerekedett a szegény ember, elment a szomszéd faluba dolgozni. Este, mikor hazafelé ment, látta, hogy az erdőben tűz ég. Gondolta, megmelegszik egy kicsit, mert nagyon hideg volt. Mi- 7 " kor közelebb ment a tűzhöz, látta, hogy egy öregember/' ül a tűz mellett. L- Jó estét, öregapám - köszönt a szegény ember.- Neked is, fiam, hát te merre jársz? A szegény ember elpanaszolta a bánatát, aztán elköszönt az öregtől, és hazament. Otthon még jobban sírtak a gyerekek, mert egész nap alig ettek valamicske krumplit, és nagyon fáztak is. A szegény ember azt mondta a feleségének:- Eredj el a testvéremhez, adjon legalább egy kis parazsat, mert megfagynak ezek a gyerekek. Elment a szegény asszony, de csakhamar sírva jött vissza, mert a gazdag testvér még parazsat se adott.- No, majd hozok én - mondta a szegény ember -, csak egy kicsit messze van. És elindult, vissza az erdőbe. Az öregember még mindig ott ült a tűz mellett. Attól kért a szegény ember parazsat.- Vigyél csak, fiam, egy jó kalapra való parazsat! Ami nem fér a tűzhelybe, terítsd szét az udvaron. A szegény ember megköszönte és vitte haza a parazsat. Olyan jó meleg lett a szobában, hogy a felét kivitte az udvarba. Másnap reggel, mikor felébredtek, látják ám, hogy a tűzhely tele van arannyal. De még az udvar is, ahová a fölösleges parazsat szórták. Mikor fölszedték a sok aranyat, meg akarták mérni, hogy mennyi van, de nem volt a házban véka. Elment a szegény ember a testvéréhez vékáért.- Adok - mondta a gazdag -, de csak úgy, ha holnap ledolgozod! A szegény ember megígérte. Otthon megmérték a sok aranyat, bizony éppen hét véka tele lett. Mikor az egyik gyerekkel visszaküldték a vékát, a gazdag megkérdezte, hogy mit mértek vele. A gyerek azt felelte, hogy ő nem tudja. Hanem a gazdag meglátott a véka alján egy csillogó aranyat. A nagy sietségben nem vette észre a szegény ember, még egy arany van a vékában. Nosza, futott is a gazdag a szegényhez, mintha kutya harapta volna, hát csak elállt a szeme-szája a sok arany láttán.- Ez meg honnét van? - kérdezte nagy irigyen. A szegény ember elmondta, hogy az öregtől kapott az erdőn parazsat, a fölösleget szétterítette az udvaron, abból lett az arany. Megörült a gazdag ember, mindjárt ment is az erdőbe, de nem egy kalapra valót hozott a parázsból, hanem egy üsttel. Vitte haza boldogan, még futott is, olyan jó kedve kerekedett. Bolond az én testvérem - gondolta -, igaz, mindig is ilyen volt. Majd én megmutatom, hogy több aranyam lesz! Otthon aztán nemcsak az udvarban terítette szét a fölösleges parazsat, hanem vitt belőle a csűrbe meg a padlásra is. Nem is tudta kivárni a reggelt, már hajnalban fölkelt, hogy összeszedje az aranyat. Ez volt a szerencséje, mert ha még tovább is ágyban marad, ő is benne égett volna a házban. Mert bizony az egész ház leégett, a gazdag ember meg koldusbotra jutott. GONDOLKODOM, TEHAT.. Árnyjáték ANTALFY ISTVÁN Tavasz Megjött a tavasz, ragyogással. „Hosszú tél volt... a madárdal. Kis nyulak, őzek rétje gazdag: örülnek fénynek és tavasznak Boldog a folyó, csobog egyre:- zeng jégpáncél-ingét levetette. Erdei ösvény messze futhat, hegyeken át a kis falumnak... A bal oldali tablón látható sportolók árnyképeinek többsége ott található a jobb oldali tablón is. Mindkét tablón azonban két-két olyan árnykép is szerepel, melyeknek nincsen párja. Melyek ezek? Palásti Erzsébet rajza Fecske Csaba Törpemanó, aki nagyon is Törpemanó volt, belenézett a tükörbe, mint Törpemanó, és meglátta benne Törpemanót, vagyis magamagát, a nagyon is Törpemanó Törpemanót. A tükör csak tükör volt: foncsorozott üveg, ami nem lát, csak láttat, úgy is mondhatnám: ajándékba adja mindenkinek önmagát, aki valaha is belenéz. Törpemanó, aki mint tudjuk, nagyon is Törpemanó, a tükör előtt megfésülte a haját és hosszú fehér szakállát, ezáltal szebb lett vagy csúnyább: egy kicsit, egy icipicit megváltozott, de nem annyira, hogy ne Törpemanó legyen, ám arról fogalma sem volt, hogy a tükrök milyen törékenyek. Nemcsak úgy vannak, de léteznek, s legszívesebben egy tündér, egy ember, egy Törpemanó leheltével az arcukon. MEGFEJTÉS Az április 3-ai számunkban közölt feladat megfejtése: balra csíkosat, középre pettyeset, utolsónak feketét — ugyanis minden oszlopban minden fajtából kettő-kettőnek kell lennie. Nyertesek: Magyar Erzsébet, Kéménd; Sipos Dávid, Párkány; Maiina Hedvig, Felsővámos; Sipos Béla, Abara; Mag Annamária, Csákányháza. Szerkeszti: Tallósi Béla A gömörhorkai alapiskola első osztálya |||g[| Az újfalui alapiskola első osztálya Első sor: Harnyák Sárika, Benyüs Karolina, Seres Szilvia, Sipos László Második sor: Szabad Csilla, Pásztor Ildikó, Pásztor Erika, Seres Katalin, Borko Lubomír, Kovács Szilvia Palcsóné Farkas Erzsébet osztályfőnök, igazgató Felső sor: Horváth László, Balázs Attila, Fazekas Kinga, Czibusz Judit, Balázs Henrietta Alsó sor: Klementik Zoltán, Lackó Miroslav, Szabó Marian, Kovács Gábor Szabó Mária, igazgatónő, Farkas Valéria, nevelőnő AZ ARANYPARÁZS (MAGYAR NÉPMESE)
