Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-09 / 2. szám
Hja Surko Az északi fény kedtek. A fehér anyamedve a térdére ültette bocsát. Sokáig nem csitult el a vidám lárma a fehér palotában. De eljött az ideje, hogy a vendégek hazatéijenek. Sóhajtozott a fehér szarvas, ásítozott a fehér fóka.- Jó éjszakát! - hajolt meg a fehér anyamedve.- Jó éjszakát! - mondta a jegesmedve- bocs, és megnyalta az ifjú királyné kezét. Annak felmelegedett ettől a keze.- Jó éjt, nyugodalmas jó éjszakát! - mondta még egyszer a medvebocs, és cuppanós csókot nyomott a leány arcára. Belepirult a leány. Megrezzentek dérrel belepett szempillái. Szeme olyan lett az örök hó és fagy birodalmában, mint két szép búzavirág. Abban a pillanatban a hó- pelyhek kék fényben felragyogtak a pilláin. Egyikük ráhullott az arcára, azon egy rózsaszín hópehelyre, és mind a két pihe zöld színű lett. Azután a zöld hópehely megérintett egy pirosat a leány ajkán, és ibolyalilára változott. Százával, ezrével keringtek tarka körtáncban a különféle színű hópelyhek. A fehér szarvas világoskék lett, a fehér róka zöld, a fehér anyamedve narancssárga. Kék hóbuckák, zöld jégtorlaszok, rózsaszín felhők csodálatos ragyogásban olvadtak ösz- sze. A hókirály korán lefeküdt aludni, nem látta, mi történik hófehér birodalmában. Azonban látták mindezt az emberek, akik a föld másik végén laktak. Kicsik és nagyok kifutottak a házakból, csodálattal néztek a messzi távolban tündöklő égre.- Ez szerencsét je- t lent - mondták. - Gazdag aratásunk lesz. Es aki a legbölcsebb volt közülük, így szólt:- Adjunk nevet ennek a ragyogásnak. Nevezzük el Északi' Fénynek. Bars Sári fordítása Ahol véget ér a föld és elkezdődik a fény birodalma, ahol a tél születik és meghal a nyár, ott terül el a hó és fagy hatalmas országa, ott él a hókirály. Hófehér palotában lakik, hófehér ruhába öltözik, és reggelire hófehér ételt szolgálnak fel neki. Fehér tengerén bálna úszik, s a fehér égen fehér bagoly repül. A fehér pusztaságban fehér szarvasok kószálnak, fehér medvék és fehér bivalyok barangolnak. Az örök hó és fagy birodalmában minden fehér, csak a hókirály gondolatai sötétek. Már régen elhatározta, hogy megnősül. Mindenfelé szétküldte lánynézőbe a követeit: a fehér bálnát, a fehér szarvast és a fehér baglyot. Visszatértek a leánykérők. Fehér vízsugarat lövellt az ég felé a bálna:- A tengeri királynők és hercegnők nem tudják elviselni a fehér fényt! Nagy, fehér szemeivel pillantott a bagoly:- Az égi tündérek félnek a te fehér hidegségedtől, uram! A földet kapálta fehér patáival a szarvas: A földi lányok nem akarnak színek és virágok nélkül élni, uralkodóm!- Ha szépszerével nem jönnek, kényszerítem majd őket a hatalmammal! - kiabálta a király. - Hej, szolgák! Hóviharok, förgetegek, ide hozzám!- Óóóóóóóóóóh! - üvöltötte a hóvihar.- Uuuuuuuuuuh! - nyögött fel a hóförgeteg. Elérkezett a ti időtök, most rajtatok a sor. Repüljetek, amerre láttok, de vissza ne térjetek menyasszony nélkül! Elszáguldott a hóvihar és a hóförgeteg. Repültek egy fehér nappalon és egy fehér éjszakán át. Kitörtek a hófehér birodalomból a zöld rétre, körülnéztek. Látják: a réten a virágok nyílnak, a virágokon harmat csillog, felette egy leány copfja látszik. Egy szép leány hajolt a harmatos virágok fölé.- Hűűűűűűű! - süvített a hóvihar, és beburkolta a leányt fehér zúzmarába.- Fűűűűűűű! - zihált a hóförgeteg, és kegyetlen, vad hidegével ledöfte a leányt. Felkapták az ájult lánykát, és vágtattak vele visszafelé. A hókirály majd elolvadt örömében, amint meglátta menyasszonyát. S amikor az idő lecsöndesedett, felültette a jövendőbeli királynét a hófehér trónra, s elindult megvizsgálni, vajon hófehér birodalmában elég fehér-e minden. Közben a hófehér birodalom népe a királyné köré gyűlt. A szállingózó hópelyhek zengő körtáncukba hívták. A hűvös jégcsapok siklani csábították a jégre. A gyöngyöző jégkristályok arra kérték, játsszon velük fo- gócskát-bújócskát. De ő csak ült moccanatlan; szempillái leeresztve, ajka meg "* | sem rezdült. A fehér nyulak fehér sárgarépát hoztak neki. A fehér szarvasok fehér mogyoróval kedvesGYERMEKVILÁG A sovány ember kövér malaca (Magyar népmese) Volt egyszer, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy nagyon sovány ember. Ez a sovány ember nem volt több, mint három mázsa. Ennek a sovány embernek volt egy nagyon kövér malaca. Ez a malac többet nyomott valamivel, mint három kiló, pedig még csak hároméves volt. A sovány ember nagyon szerette volna, hogy a malaca jól meghízzék, s ezért minden három hétben egyszer adott neki moslékot, de méghozzá rengeteget, egy egész literrel. Akár akarta a gazdája, akár nem, a malac mégis állandóan hízott: egy-egy evéskor három dekával is nehezebb lett. A sovány ember ezt nagyon kevesellte, s annyira bánkódott, hogy még az ételt is sajnálta magától: csak három kilót hízott minden étkezéskor. Ennek a sovány embernek volt egy még soványabb felesége, aki körülbelül négy mázsa lehetett. Ez az asszony alig evett. Olyan zsugori volt, hogy reggelire csak három liter tejeskávét tudott meginni, s kenyeret is nagyon keveset evett hozzá. Ritkaság, hogy három kilóval beérte volna, no meg három hosszú szál kolbász melléje - igazán nagyon kevés: hát csak ennyit evett. Délebédje még a reggelinél is gyatrább volt: kilenc darab háromkilós tyúk, harminc tojással megsütve. Levest alig evett hozzá. Három harmincliteres üstben főzte, de még ezt is alig bírta megenni. Ezért még három harmincliteres üstre való fokhagymamártást és harminc kiflit evett hozzá étvágygerjesztőnek. Ilyen szörnyű keveset evett. Meg kell mondani: a kövér malac már olyan kövér volt, hogy alig győzték lesni, miként tudott akkorára meghízni. Már volt vagy három kilő meg három deka. Hetedhét országon is túlra közhírré tették, hogy abból a ménkű nagy malacból óriási nagy, fényes disznótort csapnak. Jöttek is csőstül a népek, hetedhét országon túlról is érkeztek a vendégek. Volt ott szegény, gazdag, kicsi, nagy, mindenféle rendű és rangú ember. Én is köztük voltam, egy háromkilós csontot kaptam. Úgy megörültem neki, hogy három napig, amíg a disznótor tartott, mind azt nézegettem. Abogy a malacot behozták, a sovány asszony egyből befalta, s három pillanat alatt le is nyelte. Hát a nagy vendégsereg? Három napig csodálta, hogy a sovány asszony milyen keveset eszik. S csak akkor hagyták abba a lábatlankodást, mikor már a szemük is kopogott az éhségtől. Cion(lolkodoni, tehát... Halacskázás A kis zegzugos szélű dobozokban látszólag minden olyan részecske megtalálható, amelyekből a rajzon látható halacska összerakható. Ez azonban tévedés! Valójában csak egyetlen olyan rekesz van, amelyikből egyetlen szükséges darab sem hiányzik? Melyik az? Megfejtés A december 19-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: körbe 260; az 5-ös számnál. Nyertesek: Bán Zoltán, Rimaszombat; Prokai Anita, Szentes; Szinghoffer Zsuzsa, Dunaszerdahely; Csontos Zoltán, Ógyalla; Nagy Edit, Zseliz. ■■ ■■■■■ A galántai alapiskola I. C osztálya Alsó sor (balról): Mikié Noémi, Szomolay Barbara, Lénárt Lívia, Varga Lucia, Kovácik Stanislav, Zsillé Bálint, Madarász Zsolt, Vincze Attila, Kovács Krisztián, Bugyi Richard, Mészáros Attila, Molnár Tibor, Szalai János Felsó' sor: Kubovics Gábor, Keszi Veronika, Kubovics Krisztina, Papp Borisz, Énekes Veronika, Bmka Katalin, Gál Réka, Poloma László Cekan Istvánná osztályfőnök A hidaskürti alapiskola első osztálya Első'sor: Burián Krisztina, Bereczky Zoltán, Mezei Krisztina, Kovács Patrícia, Vörös Enikő, Manek Tamás, Marafkó Adrián, Cinege Erika, Cservenka Réka, Varga Nikolett Második sor: Farkas Veronika, Fecske Nikolett, Himpán Euridiké, HruSka István, Szolga Zoltán, Dudás Lucia, Burián Roman. Molnár Szilveszter, Szolga Erik Gágyor Józef igazgató, Bodri János igazgatóhelyettes, László Anna osztályfőnök, G aj do Sík Mária nevelőnő
