Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-03 / 14. szám
A házassági és házasság előtti tanácsadók létrehozása annakidején (a hetvenes évek elején) jelentős lépésnek számított. Az ingyenes tanácsadó szolgálat házaspároknak és önálló egyéneknek egyaránt segített megoldani a családi problémákat. Kezdetben talán sokan előítélettel fogadták munkájukat, de idővel egyre többen megismerték, valójában mi is a küldetésük, és évről évre nőtt azok száma, akik spontánul keresték fel ezeket a tanácsadókat. Az évek múlásával tevékenységük is szélesedett, nemcsak házassági tanácsadással foglalkoztak már, hanem a válási és válás utáni párkapcsolatokkal összefüggő, illetve egyéb, egyéni természetű problémákkal is. Ma már hiába keresnénk ezeket a tanácsadókat, helyüket a pszichológiai tanácsadó központok vették át. De vajon átvet- ték-e szerepüket is? A kérdést dr. Mária Chaloupková pszichológusnak tettük fel, aki éveken keresztül a Pozsony vidéki házassági tanácsadó szolgálat vezetőjeként dolgozott.- A pszichológiai tanácsadó központok az 1989-es változások után jöttek létre. Az új név új tartalmat is jelöl. Bár azelőtt sem kizárólag házassági problémákkal foglalkoztunk, most már bárki, bármilyen jellegű kéréssel, Pszichológiai tanácsadás: Azelőtt sokkal szorosabb volt a kapcsolat a bíróság és a tanácsadók között. A bíróság például megtette azt, hogy addig nem mondta ki a válást, amíg a felek el nem mentek a tanácsadóba. Ugyancsak kötelező volt a pároknak megjelenniük a házasság előtti tanácsadáson is. Ma már csak a 18 éven aluliak kötelesek felkeresni a pszichológiai tanácsadó központot, mert a szülői beleegyezés mellé kell a pszichológiai kivizsgálás is. Dunaszer- dahelyen évente kb. 60-70 ilyen esetük van. A válások esetében sem olyan szoros már az együttműködés a bírósággal. A pszichológus bizonyos problémákra hivatkozva - régebben például azt javasolhatta, hogy a terápia érdekében egy bizonyos időre függesszék fel a tárgyalást. Javaslatát a bíróság akkoriban figyelembe is vette. Ma már ilyesmi elképzelhetetlen lenne. A bíróságok azonban továbbra is elküldik a tanácsadókba a válóperes feleket. Ami viszont biztató, hogy egyre többen vannak, akik spontánul keresik fel azokat. Megtudtuk továbbá, hogy a nők két és félszer gyakrabban kezdeményezik a pszichológiai tanácsadást, mint a férfiak; viszont az összes eset közül csupán 5,5 százalékban kérik közösen a felek a pszichológus segítségét. Kimutathatóan leggyaproblémával felkeresheti ezeket a központokat, ahol a szakemberektől segítséget, tanácsokat kaphat. Összehasonlítva a házassági tanácsadók tevékenységével - ahol eleinte főleg csak olyan klienseink voltak, akiket hivatalos szervek küldtek - idővel egyre nőtt a spontánul érkezők száma, akikkel már az együttműködés is könnyebb volt. Sokan azt hitték hogy, csak akkor jöhetnek a tanácsadóba, ha már a házasságuk komoly válságba került. Idővel ez a szemlélet is megváltozott. Ma már egyre többen vannak, akik tudatosítják, minél előbb felkeresik a szakembert, annál valószínűbb, hogy a problémát sikerül megoldani.- Ön mit tart eredményes, sikeres munkának a pszichológiai tanácsadás területén?- A múltban sokan munkánk sikerességét azon mérték le, sikerült-e megakadályozni a válást. Pedig a mi feladatunk nem az volt, hogy a házasságot fenntartsuk, hanem hogy segítsünk a feleknek a krízist leküzdeni. Ha ez sikerült és a házaspár is együttmaradt, az ideális helyzet volt, de gyakran a terápia végeztével sem tudott a házaspár tovább együttélni, viszont „szépen” váltak el, és mint szülők, a válás után is együtt tudtak dolgozni. A pszichológusok ezt tekintették az igazi eredménynek. A hivatalok, a bíróságok viszont sokszor azzal küldték hozzánk a válni készülő párokat, ha ,jók vagytok”, megakadályozzátok a válást! Közben nem gondoltak arra, hogy minden attól függ, milyen házasságról van szó, hogy a kliensek egyáltalán hajlan- dóak-e velünk együttműködni? Idővel sikerült a bíróságokkal is megértetni ezeket a dolgokat és megmagyarázni, milyen eseteket érdemes hozzánk küldeni. És hogy ne utasítsák, hanem győzzék meg az ügyfeleket, hogy keressenek fel bennünket. Ezt követően nőtt meg a munkánk eredményessége. Szükséges, hogy házasság- kötés előtt a felek megismerjék egymást - szokás mondani. Hogyisne! Hiszen akkor a házasságok alig jönnének létre. (Chamfort, 1741-1794)- Vannak esetek, amikor a válás elkerülhetetlen. Persze, nem mindegy, hogy arra milyen formában kerül sor. Ön szerint utópia még nálunk „gyöngéd" válásról, a válás utáni harmonikus kapcsolatról beszélni?- Én éveken keresztül azon dolgoztam, hogy ha már elkerülhetetlen a válás,az érintettek legalább úgy váljanak el, mint a kulturált, intelligens emberek. Olykor sikerült minimalizálni a konfliktusokat, máskor viszont nem. És sokszor úgy éreztem, általában az sínyli meg jobban a válást, aki illedel- mesebb volt, aki civilizáltabban viselkedett. A másik ugyanis kihasználta társának nagylelkűségét, toleranciáját, becsületességét. Ha sikerülne elérni, hogy mindkét fél egyforma lovagiassággal viselkedjen az ilyen helyzetben, az valóban ideális lenne.- Vannak problémák, melyeknek a válás sem vet véget. Sőt, éppen azt követően kezdenek kiéleződni. Ilyen helyzetekben tud-e segíteni a pszichológiai tanácsadó?- Természetesen. A válás egy hivatalos aktus, ám a következményeivel megbékélni, a belőle fakadó problémákkal megküzdeni általában még eltart egy ideig. Főleg azok esetében, akik nagyon hirtelen és úgymond intenzíven váltak el. A szakemberek úgy tartják, hogy a bírósági válás után egy-másfél évig tart, amíg az úgynevezett pszicho- válás is bekövetkezik. A hivatalos procedúra után a pár még sokáig feldúlt, ellenséges és bizalmatlan egymással; sokszor egyikük vagy másikuk úgy érzi, igazságtalanság történt vele. Például, ha a másik új partnert talál, vagy ha a gyereket nem neki ítélte a bíróság. Az ilyenfajta problémákkal csak kevesen képesek megbirkózni. A pszichológus segíthet kibékíteni a feleket, megnyugtatni a kedélyeket, megkönnyíteni az egészséges kapcsolatteremtést, vagy éppen segíteni annak, aki nehezebben viseli el az új helyzetet.- Van tehát létjogosultságuk ezeknek a központoknak...- Mindenképpen. Ezt bizonyítja, hogy egyre több a kliensünk, hiszen az új körülmények között s különböző okok miatt egyre többen kerülnek nehéz helyzetbe. Csupán attól tartok, hogy a gazdasági helyzet romlása nem lesz-e negatív hatással a tanácsadó központok működésére, nem fogják-e azokat megszüntetni vagy a számukat redukálni. Nagy kár lenne! Hiszen ezek olyan szolgáltatások, amelyekre bárkinek szüksége lehet, s azt hiszem, nálunk ma még elég kevesen vannak, akik képesek lennének saját pszichológust fizetni. * * * Szlovákia területén jelenleg 42 pszichológiai tanácsadó központ működik. Gyakorlati adatok után a dunaszerda- helyi központban érdeklődtünk. Mint megtudtuk, a házassági tanácsadásban bekövetkezett változások főleg a jogrendszer változásaival függnek össze. koribbak a 38-55 év közötti kliensek, végzettség tekintetében a legnagyobb bizalommal a középértelmiségi réteg van irányukban. Persze, Dunaszerdahely helyzetét nem lehet összehasonlítani Pozsonnyal, vagy más nagyobb várossal, nem beszélve a külföldről. Míg nyugaton az emberek egyenesen dicsekednek azzal, hogy évente hányszor keresik fel saját pszichológusukat, nálunk még mindig szégyellik és titkolják, akik pszichológushoz járnak - bár nálunk általában is gond van az emberek pszichológiai kultúráltságával. Nagyon sokan csupán azért nem keresik fel a pszichológiai tanácsadót, mert attól félnek, hogy valamely ismerősük meglátja őket... A központokra nyilvánvalóan szükség van, hiszen olyan problémákat karolnak fel, amelyekkel foglalkozni kell. Viszont nem tölthetik be igazán a feladatukat addig, amíg az emberek pszichológiai kultúráltsága ilyen alacsony. A központok feladata így ugyanis csak a „tűzoltásban” merül ki. Tüneti kezelést tudnak nyújtani, viszont a megelőzést a családban, az iskolában kellene kezdeni - és ez az, ami sajnos még mindig hiányzik. Am a központoknak is tovább kell fejlődniük, több szakemberrel kellene például bővíteni a szolgáltatásokat, új terápiákat kellene bevezetni. Persze, ehhez is pénz kellene. Sajnos, ezen a téren annyira rossz a helyzet, hogy már arról is szó volt, hogy a pszichológiai tanácsadókat megszüntetik vagy privatizálják. Ezt azonban egyelőre nem lehet megvalósítani. Már csak azért sem, mert klienseik 70 százaléka szociális eset, akik nem tudnák megfizetni a pszichológiai szaktanácsadást. Sajnos, mifelénk az emberek nem tudatosítják, nem értékelik kellőképpen, mit jelent, hogy ilyen szolgáltatásban részesülhetnek - ingyen. Kérdés: hogy meddig? S. Forgott Szilvia Elválni: Igen - nem... Feltételezhetően, nagyon kevesen vannak, akikben soha nem merült fel a válni, vagy nem válni? kérdése. Persze, a szándéktól a tettig hosszú az út... Mik lennének azok az okok, ami miatt házassága felbontását indítványozná?- kérdeztük olvasóinktól március közepén. F. Sándor, 29 éves pedagógus:- A meg nem értés, az állandó veszekedés, kötekedés miatt. Azt hiszem, a házastársi hűtlenséget sem viselném el. Csak hat éve vagyok házas, nem foglalkozom a válás gondolatával. G. Mária, 43 éves mérnök: - Egyértelműen az agresszivitást tartom válóoknak. És a durvaság velejárója többnyire az alkoholizmus. Elváltán élek, saját tapasztalatból beszélek. M. Katalin, 58 éves háztartásbeli: - Elválni könnyű, együttmaradni nehezebb. Az én koromban az ember már csak kibírja valahogy. Főleg 40 évi házasság után. Ügy gondolom, hogy a nő feladata elsimítani a gondokat és megbocsátani. Sz. Zoltán, 20 éves egyetemista:- A kérdés jó, de én nőtlen vagyok. Ha egyszer megnősülök és gyerekem lesz, igyekezni fogok normálisan élni. Ha a kapcsolat mégis elviselhetetlenné válna, „nyílt házassággal” próbálnám menteni a helyzetet. T. András, 50 éves munkás: - Ha a feleségem megcsalna, ha rendetlen volna, ha nem törődne a gyerekekkel... Az enyém jóra való asszony, példás anya. Igaz, veszekedős egy kissé, főleg ha nem jövök időben haza, de ezt ki lehet bírni. L. Klára, 30 éves kutatóorvos: - Ha elmúlna mindaz, ami összeköt, ha a szerelem nem alakulna át szeretetté, ha a társammal nem tudnám megbeszélni az engem foglalkoztató, vagy esetleg bántó dolgokat. Aki a szeretőjét megveri, öncsonkítást tesz magán, aki feleségét megüti, ön- gyilkosságot követ el. (Balzac, 1799-1850) V. Anna, 40 éves pszichológus:- A házastársak közötti párbeszéd megszűnése, a megbízhatatlanság számomra válóokot jelentett. Ehhez társult a féljem brutalitása is. Nem akartam, a hogy gyermekeim ilyen légkörben nevelkedjenek. S. Zsolt, 45 éves vállalkozó: - Nem tűrném a hűtlenséget, de azt sem, ha a szülők - mindkét oldalról - beleszólnának az életünkbe. Barátom az anyósa miatt vált el. Egy fedél alatt éltek ugyanis. P.Vera, 63 éves nyugdíjas: - Ma a fiatalok türelmetlensége okoz gondot. Nincs pénzük, de kell a video, a kocsi. Aztán persze, hogy veszekednek. A mi házunkban vékonyak a falak, a férjek bizony verik a feleségüket. Mi sem éltünk könnyen, mégsem váltunk el. A rosszat el kell felejteni. A gyerekek érdekében is... H. Ferenc, 48 éves mezőgazda- sági dolgozó: - Ha a feleségemnek túlzott anyagi igényei lennének, ha mindennel elégedetlen volna vagy rendetlen, kilátásba helyezném a válást. Persze, lehetőséget adnék neki, hogy megváltozzon. Ha nem értene a szóból- miheztartás végett - elcsattanna néhány pofon is, s ha ez sem segítene, akkor befejezném. „Luxus” - amire bárkinek szüksége lehet
