Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-20 / 12. szám - 1994-03-27 / 13. szám
HÁZUNK TÁJA A „négyarcú“ ital A bor ősidő óta az ember kedvelt itala. Egy német vers szerint a borban minden - jókedv, barátság, szerelem - megtalálható. A bort „négyarcú“ italnak is nevezik, mivel egyszerre élvezeti cikk, „táplálék“, gyógyszer és méreg is. Élvezetekor tehát ismerni kell a fogyasztandó bort, tudni kell, mennyit és hogyan fogyaszthatunk belőle. A kulturált borfogyasztás az alkoholizmus ellenszere is lehet. Alapvető jellemzője a mértékletesség mellett, hogy rendszerint csak étkezéskor kerüljön az asztalra, s ez lehetőleg az ételhez illő bortípus legyen. A bor kedvező élettani hatása nem alkoholtartalmából, hanem egyéb alkotórészeiből ered. Közéjük tartoznak a savak (borkő-, alma-, citrom- és borostyánkősav), amelyek az emésztést segítik elő, különösen a zsírtartalmú anyagokat bontják. Magas savtartalmú borok főképpen a gyomor- sav-hiányban szenvedőknek ajánlatosak. A vörösborok nagy meny- nyiségben tartalmaznak csersavat, amely mérsékeli a felfokozott bél- működést. A szervezet zsír- és nitrogéngazdálkodását pedig a borban lévő glicerin javítja. A poharunkban lévő borban tehát sose az alkoholt keressük. Vegyük figyelembe inkább szép színét, ragyogását, illatát, ízlelgessük különleges zamatát! „Tarts mértéket a borivásbán!“ - mondja a borivók tízparancsolata. Ezt azonban nem tudjuk pontosan meghatározni. Az elfogadható napi átlag általában 3-7 deci. A mennyiség azonban függ az ital minőségétől és a bort fogyasztó foglalkozásától (fizikai vagy szellemi dolgozó-e). A jól megválasztott bor fontos helyet foglal el az étkezésben. Az ételnek és a bornak harmonizálnia kell. Étkezés előtt száraz vagy félédes ürmös borok fogyaszthatok. A tyúk- és marhahúsleves után „40 csepp“ illatos könnyű fehérbor (zöldszilváni) ajánlott. Halételekhez fogyasszunk száraz, illatos fehérbort (Tramint). Szárnyasokhoz a vörösborok illenek - sült kacsához, libához Szentlőrinci vagy kékfrankos. A sültekhez üde, könnyed borokat - olaszrizling, Leányka, Szürkebarát - fogyasszunk. Jakab András A kánya (1.) és az emyős sárma (2) a nem gyakrabban előforduló fajai. Mindkettő akár dísznövényként is figyelemre tarthat igényt (Foto: P. ti.) A sárma vagy madártej (Ornitho- gallum) neméből (Liliomfélék, Li- liaceae család) nálunk mintegy 9 faj fődül elő. Évelő növények, melyek vegetatív (hagymák) és generatív (magvak) úton egyaránt szaporodnak. Általában a száraz, meleg helyeket kedvelik, s ezen belül igen változatos élőhelyeken fordulnak elő. Megtalálhatók az árokpartokon, töltésoldalakban, gyomtársulásokban, száraz gyepeken, cserjésekben, üde erdőkben, vágásokban, akácosok gyér aljnövényzetében, sziken, homokon, mészkövön, dolomiton. Egyes fajok (pl. a bókoló sárma, O. nutans) ma már ritkák, mások (pl. a konya sárma, O. boucheanum) helyenként még gyakoriak. Legfeltűnőbb fajuk a 20-50 cm- re megnövő konya sárma, amely kertekben, gyomtársulásokban, üde erdőkben, vágásokban gyakori. Fürtös, tömött virágzata van. Lepellevelei zöldek, széles fehér szegéllyel. Áprilisban-májusban virágA sármák zik. Levelei hosszúkás lándzsásak, 5-15 mm szélesek, a virágzáskor rendszerint már száradófélben vannak. Termése tok; magva gömbölyű, ráncolt, barna. Általában kisebb (10-50 cm-es) termetű, a hófehér virágú emyős sárma (O. umbellatum). Virágzata széles, sátorozó fürt (3-20 virággal). Leveleinek száma 4-6, szélessége 5-8 vagy 2-4 mm. Tojásdad, 6 élű termésében nagy, gömbölyű, gödörkés magvak találhatók. Utak mellett, árokpartokon, gyümölcsösökben, kertekben, parkokban, parlagon hagyott területeken, szántón, szikes pusztákon stb. fordul elő. A sármák okozta mérgezésről szóló megfigyelések eléggé ellentmondóak. Az azonban bizonyos, hogy a lovaknál gyomor-és bélgyulladást okoznak. Magvaik az abrakot szennyezhetik. Eléggé feltűnő - s tegyük hozzá szép - növények. így a korai kaszálásnál nem nehéz őket elkerülni. A gyomirtókkal szemben viszonylag ellenállóak, hagymájuk mélyen van, s mivel ma már - mint a vadvirágok többsége - egyre ritkábbak, irtásukkal ne próbálkozzunk. Ültessünk korai burgonyát Az utóbbi időben a burgonya termesztése erősen megcsappant, s ez indokolttá teszi, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk ennek a fontos haszonnövénynek. A korai termesztésnek alapvető követelménye a jó minőségű ültetőanyag. Ez alatt a korán érő, bőtermő, betegségekkel szemben ellenálló fajtákat értjük. A hazaiak közül ilyenek a legkorábbi tenyészidejű „Jara“, „Hera“, „Amsel“, a külföldiek közül a „Saskia“ és a közkedvelt holland „Desire“. Jó, „korai“ eredményeket érhetünk el a középkorai fajtákkal is, ha azokat előcsíráztatjuk. Az előcsíráztatást a kiültetés előtt 5- 7 héttel kezdjük meg; ez 10-12 C-fokon történjen. Abban az esetben viszont, ha 15 C-fokot tudunk biztosítani, akkor az előcsíráztatásra 4 hét is elegendő. A folyamathoz szükséges páratartalmat rendszeres, enyhe, langyos vizes locsolással biztosíthatjuk. Az egészséges csírák zömökek, 2-3 cm-esek, élénkzöldek. Ezt úgy érjük el, hogy a gumókat 6-8 órára napfénynek tesszük ki. A burgonya - főleg a korai fajták - a könnyebb, homokos talajokát kedvelik. Kémhatását tekintve az enyhén savas és a semleges (6,5-7,5 pH-s) talajok a leginkább megfelelők. A trágyázást a növény meghálálja. A közepesen érett istállótrágyán kívül sikeresen alkalmazható az aprójószág trágyája is, valamint a szerves hulladékból házilag, szakszerűen érlelt komposzt. (Az ipari trágyákról azért nem teszek említést, mert megrögzött biotermelő lévén azokat csak indokolt esetben alkalmazom.) Javasolható a levéltápok használata is, amelyet a növény fejlődése alatt 3- 4 alkalommal juttassunk ki. Ilyenek a Wuxal, a Harmavit sbt. Előnyük, hogy gyorsan felszívódnak, s legtöbbjük egyúttal növényvédő szer is. A háztáji ültetésnél a négyzetes módszer ajánlható, ez biztosítja ugyanis legjobban az egyes növények életterét. A gyakori kapálás (töltés) tetemesen növeli a terméshozamot. Az ültetés mélységéről csak annyit mondhatok, mint amennyit a régi népi bölcselet megfogalmazott: „A korai krumplit úgy tégyed a földbe, hogy meghallja a déli harangszót!“ - tehát minél sekélyebben, hogy biztosítva legyen a kora tavaszi nap melege. Végül néhány jó tanács:- az esetleges korai fagyok ellen vékony talajtakarással, a fejlettebb növényeknél pedig szalmával, szénával vagy száraz falevéllel is védekezhetünk;- ha lehetséges, öntözzünk, a burgonya meghálálja;- az egészséges fejlődés érdekében a beteg egyedeket tépjük fel és égessük el; gyakori betegség a burgonya vírusos eredetű levélsodródása, amelyet a fony- nyadt, jellegzetesen sodrott levelekről könnyen felismerhetünk. Zabránszky Imre A kora tavaszi metszéskor ügyeljünk arra, hogy a pótolni való tőke mellett hagyjunk olyat, amelyről bújtatásra alkalmas vesz- szőt választhatunk. A bujtás az egyik legegyszerűbb tőkepótlási mód, fejlődése igen gyors. Ássunk az anyátokétól az új tőke helyéig fokozatosan mélyülő (20-50 cm) árkot, egy ásónyom szélességA LEGEGYSZERŰBB PÓTLÁS BÚJTASSUNK ben. Az anyatőke sérülésének lehetőségét elkerülhetjük, ha attól 20-30 cm-re kezdjük az árkolást. Olyan közepes vastagságú vesszőt válasz- szunk, amely az anyatőke átellenes oldalán, csapon fejlődött és rügyei egészségesek. A kacsokat vágjuk le, majd a vesszőt óvatosan csavarva, hajlítgatva fektessük az árokba. Meredek görbülettel, függőlegesen vezessük a felszín fölé és fokozatosan töltögetve, megtaposva temessük be az árkot. A föld felett két rügyre vágjuk vissza a vesszőt és hagyjuk nyitva. A gyors megerősödést elősegíti, ha a gödörbe visszatöltéskor 8-10 kg érett trágyát szórunk. A bujtatott vessző nyáron meggyökeresedik, termést hoz. Ősszel vágjuk le az anyatőkéről, hogy a saját gyökerén éljen tovább. ksz Tavasszal jobban ered Gyümölcsfát ősszel vagy kora tavasszal ültethetünk. Az őszi - és a kajszibarack jobban ered tavasszal ültetve. A fák előkészítését az ültetéshez a gyökérmetszéssel kezdjük. A gyökérágakat csak annyira metsszük vissza, hogy ne maradjanak törött, roncsolt részek. A vékony, ún. hajszálgyökereket ne metsszük meg. Minél dúsabb gyökérzetű az oltvány, annál jobb lesz az eredése. A gyökereket úgy vágjuk vissza, hogy a keletkezett metszlap mindig lefelé nézzen, így jobb kalluszo- sodást és gyökeresedést érünk el. A metszéshez éles ollót használjunk, mert a roncsolt sebek nehezebben for- radnak. Az oltvány gyökérzetét pépezzük. Készítsünk agyagos földből víz hozzáadásával malterszerű pépet, amelybe a pajorok ellen csávázószert is keverhetünk. Mártsuk bele az oltványok gyökérzetét olyan magasságig, ahogy azok a faiskolában a talajban voltak. Úgy helyezzük el az oltványt a gödörben, hogy a szemzéshely északi oldalra kerüljön. Ültetéskor a gödörbe ne tegyünk trágyát. Az éretlen istállótrágya, a bomló, rothadó szerves anyag, a tömény műtrágya ugyanis a hozzá közel növő, vele érintkező gyökereket elpusztítja. A tavaszi ültetésű oltványokat feltétlenül öntözzük be. k. sz. Szerkeszti: Pomichal Richárd Családi gyümölcsültetvény Miklós Dénes kertészmérnök Családi gyümölcsültetvény című sorozatát olvasva többen jelezték abbéli igényüket, hogy jó lett volna azt egy-egy rajzzal kibővíteni, illusztrálni. Utólag ezért megkértük a szerzőt, hogy tegyen eleget olvasóink kívánságának, s készítsen egy sematikus tervrajzot, melyen a „legbonyolultabb“, a 4. variációt szemlélteti. Ezt a sorozat kissé megkésett zárórészeként most közöljük. (a szerk.) CSALÁDI GYÜMÖLCSÜLTETVÉNY SEMATIKUS TERVRAJZA (4. variáció)--------------------------------------------- 0~ - O-.— „O... O ------------o—....-o----r, 1 1 | T ® <3> i 1 1 K I _ _ 25% ŐSZIBARACK 1 l i 1 Ö> as (W (JJ | • L~i--------------------------------------------f <B--------------------------------------------©--------------------------X LEGENDA: @ Szilárd burkolatú terület (b) Kocsiszín (c) Alápincézett raktárépület (5) Kút + vízpumpa (f) Bejárati kapu (g) Zöldsáv (h) Vízcsatlakozó (hidrant) (7) Földút (k) Országút Egyes gyümölcsfajok határai Földalatti vízvezeték Kerítés Fasorok iránya (ideális volna az észak-déli sorvezetés) megjegyzés: A sorok közötti távolság attól függ, hogy milyen faalakot, sövényrendszert alkalmazunk.
