Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-20 / 12. szám - 1994-03-27 / 13. szám
A cinklemezecskék meg a szoros pólya a fekvőpadhoz szorította Félix úr fejét. Ráadásul zöld, vörös és kék drótok hálózták be, mint egy plasztikus térképet a turistaút- jelzések. Azután érezte, hogy a villamos áram átfut a fején, és a szája megtelt a villám és az égett csont szagával.- Nővér! - kiáltotta Félix úr.- Mi van? - hallatszott a fehér függöny mögül.- Nővér! Nem lehetne nekem e helyett az iontoforézis helyett egy jókora hízott marhacombot felírni? A sárgaréz karikák megzörrentek. - Tudja, hogyan gyógyították az idegeket a középkorban? Husánggal jól odasóztak az ember fejére! Pont ez kéne magának! Mi maga civilben? - kérdezte a nővér.- Ügynök, de most Kladnón vagyok.- Csak nem rendőrségi ügynök? - nevetett, és vattát mártott a kalciu- mos vízbe.- Nem - mondta Félix úr - hanem bóvliügynök vagyok: kereskedelmi utazó tűzszerészeti cikkekkel. Tűzijátékokkal, csillagszórókkal, bengáli- tűzzel meg divatáruval kereskedem. A nővér eltűnt a fehér lepedők mögött.- Nővér, hall engem? - kérdezte Félix úr.- Hallom.- Egyszer, ahogy megérkeztem Trutnovba, azt kérdezem egy üzletben: „Hol a boltvezető úr?“ Az eladónő a plafonra mutat, és azt mondja: „Az első emeleten.“ Erre fölmegyek, bemutatkozom, és mondom, hogy többek között röppentyűm is van. A boltvezető úr kételkedett: „Csakhogy szikráznak-e?“ Mondom, szikráznak, a farkukkal meg csapdos- nak. „Próbáljon ki egyet!“ És a vezető meg is gyújtott egyet, az meg kitépte magát a kezéből, és nagy ívben egyenesen egy gyerekkocsiba, a babákra, és egyszeriben az egész játékosztály lángokban állt. Amikor aztán a boltvezetőt beraktuk a mentőautóba, mert egy kicsit összeégett, azt suttogta, miért is nem hittem neki. Ez volt csak a jó muri, nővérke! Megcsendültek a sárgaréz karikák. - Ez magának nevetséges? Talán még nem kapott eleget a fejébe? - zsörtölődött a fehér ruhás nővér.- Keveset — válaszolta Félix úr -, még egy kicsivel több, és már nemcsak az egyik, de mindkét lábammal a mennyországban vagyok!- Ne kísértse az istent, maga hazug fecsegő! - kiáltotta a nővér, és tréfásan meglegyintette Félix úr száját. És Félix úr élvezte, hogy a nővér tenyere elektromosságtól illatozik. Aztán megmozdult. A nővér éppen csak hogy elkapta a leesőfélben levő készüléket.- A mindenit - ijedt meg —, tudja, mennyibe kerül ez? IRODALOM _______________- Egy ilyen biztosan legalább hatszáz korona... - mondta Félix úr.- Magát úgyis megveri még egyszer az úristen - jelentette ki a nővér, és eltűnt a fehér függönyök és lepedők erdejében. Félix úr fülkéje mellett elhúzódott a függöny, egy meztelen nő feküdt ott a hasán, és egy masszírozónő gyúrta a hátát.- Nővér - kérdezte Félix úr -, emlékszik, amikor először szólaltak meg a rádiók? A detektoros rádiók.- Hisz akkor még a világon sem voltam - berzenkedett valahol a nővér -, igazán megbüntethetné már magát az isten!- Megbüntet, mert nősülni akarok - mondta Félix úr -, de amikor megjelent a rádió, akkor mi, diákok, mindannyian a fülünkhöz szorítottuk egy pillanatra a hallgatót, és a szálloda előtt, ahol az egész iskola várakozott, ide-oda járkált a plébános úr az igazgató úrral, csóválták a fejüket, azt mondogatták: „Nem tudom, nem tudom, de ez a forradalmi találmány aligha hoz valami jót az emberiségnek.“ Ja, igaz: nekünk az elsők között volt akkor otthon detektoros rádiónk. De a nagyapa elfelejtette, hogy a fülén van a hallgató, és ahogy odament a krigli sörért, amely az ablakban állt, hát lerántotta és összetörte a rádiót. És mivel az apám nem páholhatta el a nagyapát, hát elpáholt bennünket. Nincs igazság a földön.- No, a maga felesége jól bevásárol majd magával! - nevetett a nővér, mialatt letekerte valakinek a fejéről a pólyát, aki úgy ült, hogy eltakarták a függönyök. És mert a nővér az ablakkal szemben állt, amelyen besütött a nap, és mert a nővéren nem volt semmi a köpeny alatt, Félix úr észrevette azt, amit mindig is szívesen vett észre, hogy a nőknek ott fölül, néhány cen- timétemyi hézag van a lábuk között. És a nővér csak állt ott, a nap meg átvilágította. Aztán kinyílt a fehér ajtó. Először egy szál vörös rózsa jött be, utána a kéz, amelyik azt a rózsát hozta, aztán egy férfi, melegítőben.- Nahát, Síastny úr, már egyedül is elevickél? - kiáltott fel a nővér, előrelépett, és ahogy megrántotta a pólyát, amelynek a végén ott lógott valaki, az összegörnyedt pácienst úgy húzta fel, akár egy bernáthegyit. - Ezt nevezem haladásnak! - örvendezett a nővér.- Tessék - mondta St’astny úr egy csokor virág. Köszönöm, hogy vagyok. Úgy bugyogott föl a hangja, mint az üveg nyakán áttörő víz. — Ez tényleg szép magától — mondta a nővér, mialatt tovább tekerte a pólyát, s a páciens, aki a másik végén volt, mindig előrelépett egyet. - Tudja, St’astny úr, mi megteszünk minden tőlünk telhetőt! De egy pillanatot várnia kell, rögtön leültetem! Félix úr kissé elfordította a fejét, és látta, hogy a jövevénynek olyan az arca, mintha valaki körömmel belemart volna, és mindkét oldalt néhány centiméterrel lejjebb tépte volna. A jobb szemhéja piros színben úszott, mint a rózsa, amit a nővér egy félliteres edényben az ablakba állított. Most letekerte a páciens fejéről a pólyát, és a cinklemez leesett.- Kedden jöjjön el megint - mondta a nővér, és térdre ereszkedett Síastny úr előtt, összecsücsörítette a száját, fütyült és nevetett.- Na, mi lesz? Megpróbálunk kettesben fütyülni? - kérdezte. És Síastny úr arra kényszerítette a szája körüli izmokat, hogy megmozduljanak. A nővér pedig lassan fütyülni kezdett. Utána óvatosan összecsücsörítette az ajkát, hogy a páciens jól szemügyre vehesse, mit kell csinálni, mielőtt az ember fütyülni kezd. A nővér fütyült, de Síastny úr szája körül az izmok nem akartak engedelmeskedni. Majd újból megpróbálta, egymásra vicsorították a fogukat, aztán a nővér ujjacskáival összehúzta a férfi szája körüli iz- mokot. De a fütty most sem sikerült, és Síastny úr elbátortalanodott.- Nem megy ez nekem - mondta. A fehér függöny mögött megszólalt egy ébresztőóra.- Oda se neki, Síastny úr, menni fog ez, biztosan menni fog, tudom, hogy mennie kell. Csak emlékezzen vissza, hogy nézett ki, amikor idehozták! És megcsörrentek mögötte a sárgaréz karikák.- Húsz éve dolgozom fűrésszel, és tessék - mondja St’astny úr. - Az volt a baj, hogy túlságosan fütyült már nekem az a fűrész, különben mitől szaladt volna belém az a magasfeszültségű áram? Tudom, sohasem leszek már a régi, s hogy még egy ilyen ütést már nem élek túl. Akkor aztán fúúú, és kikészülök... - mondta keserűen Síastny úr. Félix úr megkérdezte:- Hogy mondta?- Fúúú - füttyentett Síastny úr -, és kikészülök.- Hogyan? - fordította oda a fejét Félix úr.- Fúúú - ismételte Síastny úr -, és kikészülök. A nővér kiszaladt, és táncra perdült:- Síastny úr, megmozdultak az izmok a szája körül! És Síastny úr csak ült, ismételt és fütyült: - Fúúú - és kikészülök. Csörögni kezdett Félix úrnál az ébresztőóra. A nővér kikapcsolta az áramot.- Otthon pont ilyen vekkerem van, Patent Rozkop márkájú. Képzelje, nővér, nekem, aki még a karóra ketyegését sem bírtam soha, pont egy ilyen kacatom van. Pedig éjszakára betekerem egy sálba, aztán berakom a szekrénybe, és rázárom az ajtót. Aztán még így is úgy csöng, hogy a szomszéd lakók is felfigyelnek rá. Egy ilyen vekkert... - mondta Félix úr, és elhallgatott. A nővér lecsavarta a fejéről a pólyát, de szemével Síastny urat simogatta, fütyült, és Síastny úr is fütyült. Aztán jött egy falfehér öregember, akinek zöld tokban volt a keze. Mögötte alighanem a felesége lépkedett, és a két tenyerét néhány centiméterre tartotta a mogorva öreg hátától. A függönyök közül kilépett a masszírozónő. Csepegett róla a verejték, és lihegett. Ritmikusan ringott a mellén a gomb, meg a fehér köpeny. Félix úr az ablaknál felvette az ingét. Lent úgy ragyogott Prága, mint egy sárgaréz gyerekágy. Az utcán, a kórház mentén egy sovány ember lépkedett, valószínűleg a felesége támogatta, aki egy rózsaszínű párnát vitt, amelyet folyton felrázott. Meg- megálltak. A férfiból fojtó köhögés tört elő. A nő megrázta a rózsaszínű párnát. „Talán egy olyan házaspár - gondolta magában Félix úr -, akik csak most, ebben a kis utcában szerették meg egymást, most tudnának nyugodtan együtt élni.“ így elmélkedett Félix úr, de a fájdalom hirtelen úgy belenyilallt a fején levő behegedt sebbe, hogy feljajdult. Aztán észrevette, hogy Síastny úrnak nemcsak a feje, de mindkét lába és keze is be van pólyáivá, és mindegyik végtagjához színes drótok vezetnek. Síastny úr ült a villamos székben, és úgy nézett ki, mint egy telefonközpont. A nővér már egy teljesen más nővér volt. Lehajolt, mint aki alulról akar inni a vízcsapból, azt mondta:- Síastny úr, innen jódpakolásra megy, rendben? A sárgaréz karikák olyan-vidáman csilingeltek, mint a nevetés. Félix úr útközben azt fontolgatta, hogy az utolsó húsjegyekért egy fél kiló marhahúst vesz magának. A húst megfőzi, és csak úgy, egy kis sóval, mustárral vagy tormával megeszi. A kirakat előtt megállt. Az üveg mögött egy lavórban disznószív meg egy félbevágott véres disznósajt volt. A mészáros a boltban állt, és sötéten nézett maga elé. Fölötte a kampókon marhatüdők meg belsőségek lógtak. Félix úr belépett.- Pfuj - mondta a mészáros, és megvonaglott a szemöldöke. - A húsértnek persze autóval szállítják a húst, de én mehetek érte gyalog a vágóhídra! - Belesercintett a disznószívbe.- Komiszak az idők, komiszak az emberek is - mondta Félix úr óvatosan -, de nem akadna egy kis csontos oldalas vagy szegy?- Tévedésből adtak egy szép darab húst, gusztálja meg! — mondta a mészáros, és odalökött egy darab mó- csingot. Aztán a húst a mérlegre dobta. Félix úrnak eszébe jutott, hogy a legutóbbi húsnak szaga volt. Egy pillanatig habozott, aztán lábujjhegyre állt, odahajolt és megszagolta a marhaszegyet. Amikor kiegyenesedett, látta, hogy ezt nem kellett volna tennie. A mészáros úgy meredt rá, mint egy kitömi készülő vulkán. F elmarkolta a húst, és azzal a faggyús mócsinggal úgy képen vágta Félix urat, hogy a ragacstól leragadt a fél szeme. Aztán fenni kezdte a mészáros a kést a fenőacélon, amelyet mindig az övén hordott. Félix úr rohant az utcán, a mészáros meg kiabált utána, és a naptól felhevült levegőt döfködte:- Szaglássza a faját feggét! Azért a faját feggét, mert a mészáros „s“ helyett mindig „f“-et mondott. Várnai Erzsébet fordítása ★ Nyolcvanadik születésnapján köszöntjük az írót Szerkeszti: Mislay Edit Aggodalom És egyre törékenyebb leszel szívedből kibomlik a szeretet elpárolog gondolataidból a meleg szemeidben a kérdőjelek némán merednek az üres huzatos éjszakára... a legkellemesebb társaságban is egyedül érzed magad és barátságot kötsz egy özvegy csenddel - talán ha hallanám riadtan rebbenő szíved talán ha látnám a kérdőjeleket talán ha mellbe vágna a szavaidban csattogó hideg minden csillagot közel engednék hozzád egészen közel Vallomás mintha eső hullna mintha hűvösség szökne szemembe mintha távolodnék kitárt karodtól mintha a szívemből valami gyáván menekülne Fagypont látod a dombon fáznak a fák fáznak a szobában az éjszakák fázik a hit a szóban hűlő láz bolyong a házak között a köveken megáll egy utcasarkon két sápadt szemben s egynéhány langyos kopott szerelemben Káin jele \ \ Á iDgft -* Szabó Ottó grafikái Az ellenségem vagyok CSEH KATALIN VERSEI
