Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-20 / 12. szám - 1994-03-27 / 13. szám
MÚLTFAGGATÓ. • Bármennyire is Vix alezredes nevéhez kapcsolódik a magyarországi területvesztések tragikus rémképe, ő maga tulajdonképpen csak a postás szerepét töltötte be...-Ez akkor is így van, ha a jegyzék átadásakor szenvtelen magatartásával állítólag még a közvetítői szerep eljátszására sem ügyelt. A jegyzék ugyanis a békekonferencia február 20-ai döntését tartalmazta, amelyet a békekonferencia Legfelsőbb Tanácsának munkáját irányító francia miniszterelnök, Clemenceau dolgoztatott ki. Magyarország mozgástere teljes mértékben a meghívása nélkül működő békekonferenciától függött. A döntő kérdés a békekonferencia Magyarországhoz való viszonya a kutatások mai állását illetően is. • Az 1918-as novemberi belgrádi fegyverszünettől a trianoni békekötésig teijedő időszaknak azonban nem volt hagyományos értelemben vett irattára.-Hacsak nem tekintjük annak a magyar békedelegáció iratainak korabeli, 1920-as kiadását, amikor is három kötetben franciául és magyarul megjelent. A magyar történetírás 1989 óta a külpolitikai iratközlések eddigi eredményein túl is igyekszik határozottabban, úgymond, visszacsatolódni a klasszikus forrásfeltáráshoz. Az idén látott napvilágot Ádám Magda okmánygyűjteményének első kötete, amely a francia levéltárakban található magyar vonatkozású diplomáciai anyagot adja közre. Jómagam a Jászi-féle nemzetiségi minisztérium dokumentumainak kiadásán dolgozom, a már elkészült első kötet minden valószínűség szerint még az idén eljut az érdeklődőkhöz. Ádám Magda forráspublikációja szinte perdöntő a szóban forgó kérdéskör alaposabb és árnyaltabb megvilágításában. • Miközben a történeti kép teljesebbé válása nem nélkülözi a vélemények ütközését.- Magával a Vix-jegyzékkel, annak átadásával kapcsolatban is további szempontokkal és összefüggésekkel bővülnek az eddigi kérdésfeltevések. Nevezetesen: miért csak március 20-án közlik a magyar kormánnyal a békekonferencia február közepén született határozatát? Ormos Mária azt állítja, hogy emögött kifejezetten hadászati-stratégiai megfontolás munkált. Mindez tulajdonképpen nem mond ellent azoknak az összefüggéseknek, amelyet Ádám Magda és a magam iratgyűjtése jelez. A Jászi-minisztérium okmányai azt bizonyítják. Jászi többször is benyújtotta lemondását Károlyinak, azt követően, hogy a kormány a további területmentési megállapodási kísérletek kudarca nyomán lépéseket tett az aktív ellenállás irányában. Erről tanúskodott Károlyi 1919. március 2-ai szatmári beszéde. Jászi felismerte, hogy ezt az ellenállást a tárgyalásos stratégia vereségével már nem vállalhatja hitelesen. • Ezek szerint a Clemenceau által kezdeményezett Vix-jegyzéket a franciáknak a lehetséges magyar katonai ellenállás miatti aggályai hívták életre.-Az Ádám Magda féle publikációból az derül ki, hogy a franciák tisztában voltak a magyar kormánynak ezekkel az erőfeszítéseivel, s attól tartottak, hogy az aktív katonai szembeszegülés esetleg egy nagyobb kiterjedésű lokális háborúhoz vezethet. A békekonferencián főként Clemenceau ismerte fel ezt a veszélyt, látva, hogy Közép-Európában nem sikerül Németországhoz hasonlóan parancsszóra megkötni a békét, hanem itt számolni lehet a civakodó kisszomszédok helyi háAz elmúlt évtizedekben a történeti publicisztika szinte csak a Tanácsköztársaságról megemlékezve érintette a Vix-jegyzéket, melynek Magyarországot sújtó sorsdöntő következményei voltak. Bebizonyosodott, hogy Magyarország is, mint maga Károlyi Mihály, „egy egész világgal” került szembe. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1919. március 20-án délelőtt tíz és tizenegy óra között kereste fel Károlyi Mihály köztársasági elnököt Vix francia alezredes, a budapesti antantmisszió vezetője. A misz- szió néhány tisztjének kíséretében átadta a de Lobit tábornok, a magyarországi antantcsapatok Belgrádban székelő parancsnoka által előző nap aláírt, Károlyi Mihály őnagyméltóságához címzett jegyzéket, az új demarkációs vonalról, s amely olyan súlyos területkiürítési parancsot tartalmazott, hogy Károlyi válaszában leszögezte: a magyar kormány nem viselheti a felelősséget e határozat végrehajtásáért, ezért kénytelen lemondani. Az akkori helyzet előzményei és fejleményei azóta is sokszor homlokegyenest ellenkező ítélkezéseket váltanak ki. A mai kutatások alapján kirajzolódó képet igyekszik érzékeltetni az alábbi beszélgetés, amely dr. Szarka Lászlóval, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársával, a korabeli külpolitika-történet kutatójával készült. A forrásokhoz ragaszkodva SORSDÖNTŐ ESEMÉNYEK 1919 TAVASZÁN borúkba torkolló konfliktusaival. S ehhez vált szükségessé a románokat illetően egy olyan semleges zóna kialakítása, amelybe a Vix-jegyzék gyakorlatilag besorolta Debrecent, Orosházát, Hódmezővásárhelyt és Szegedet is. • Tehát itt egy lehetséges magyar engedetlenség visszafogására irányuló pacifi- kációs szerep vált meghatározóvá, amikor tulajdonképpen az újabb területi igények gerjesztették a magyarországi politikai ellenszegülést. Vagyis újabb területek precedensszerű elvesztésének kilátásba helyezése jelentette volna a gátat.-így van, de látni kell azt is, hogy a franciák, s épp Vix alezredes révén, jól érzékelték Magyarország reménytelen külpolitikai állapotait és" a belső válság érlelődését. Vix könnyítéseket kért a területi és gazdasági döntésekkel kapcsolatban. Különösen Csehszlovákiát illetően hajlott arra, hogy az etnikai határok legalább a békekonferencia döntéséig tartó- sodjanak. Az ország gazdasági kiszolgáltatottságát látva és tapasztalva, több ízben fordult Párizshoz, hogy vizsgálja felül ezt a kíméletlen, tragédiába sodró politikát. Rengeteg s nyilván nemcsak a magyar kormánytól származó információval rendelkezett. • Úgy tűnik hát, hogy nemcsak a múltban kialakult történelmi kép kap új vonásokat, hanem közhiedelmek is megdőlni látszanak...-A legújabb forráskiadványokat tanulmányozva mintha már babonának tűnne az a korábbi állítás, hogy Magyarország meg sem próbált beleszólni a határok megvonásába, s közömbösen viseltetett a békekonferencia működésével szemben. A békeelőkészítés 1918 novemberétől Teleki és Bethlen irányításával folyt. A magyar kormány szinte minden egyes vitás ponttal kapcsolatban, kulturális és gazdasági kérdésekben és nemcsak a határok ügyében, alaposan kidolgozott memorandumokat terjesztett be. • Ezek tükrében viszont még nyilvánvalóbbá válik Károlyi Mihály tragédiája: azoktól várt segítséget, akik a térségről alapvetően másként gondolkodtak, mint a magyar politikusok.-Á lényeget tekintve kezdettől fogva a győztes hatalmaknak az a stratégiája érvényesült, mely Közép-Európában a nemzeti alapozású kisállamok létrehozására irányult, s ha a győztesek és vesztesek között vitás kérdések merültek fel, a szövetségesnek minősülő kisállamokat illette meg a támogatás. Ezen nem módosított tényfeltáró katonai bizottságok létrehozása, így a Vix-misszió ténykedése sem. A Tanácsköztársaság kikiáltása után pedig a franciák és az egész békekonferencia számára megintcsak nem mardt más, minthogy a szomszéd országokra bízzák a rendteremtést, ugyanis egy ilyen körkörös háborúba belekényszerített Magyarországot könnyen térdre lehet kényszeríteni. • Felmerül az úgyszintén nem új keletű és számos múltbeli lerakódással terhelt kérdés: A Tanácsköztársaság léte rontott-e Magyarország helyzetén a békekonferencián, már ami a határokat illeti?-Végig kell kísérni azt a folyamatot, amikor a márciusi Vix-jegyzékbe foglalt, Magyarország számára rendkívül kritikus állapotok közepette megszabott feltételek a Tanácsköztársaság úgymond leszerelése kapcsán váltak, illetve módosultak véglegessé, s itt a vizsgálódás továbbra sem tekinthető lezártnak. • Tehát arról van szó, hogy a békekonferencia magatartásában volt egyfajta ingajárás.- Sőt, kínos helyzetekkel tarkítva. Mert hisz a tanácsuralom megszerveződése sokkhatásként érte a békekonferenciát, egymást vádolták a döntést hozók, a franciák túlkövetelőzést vetettek szövetségeseik szemére. Amikor Clemenceau júniusi, első jegyzékében általános támadással fenyegetőzött, tulajdonképpen a már a fiókokban heverő, egyeztetett román, jugoszláv, csehszlovák stratégiai tervek gal- vanizálódtak. A második Clemenceau- jegyzék viszont már csak a Trianonban elfogadott határvonalakkal azonos, a márciusban a békekonferencia határmegállapító bizottságában született megállapodásra hivatkozott. • Vagyis, a békekonferencia egyszerre biztatta Romániát és Csehszlovákiát, hogy nagyobb erővel támadjanak Magyarország ellen, ugyanakkor pedig jutalomként a határok kérdésében csak annyit ígért, amennyivel már korábban is számíthattak.-Tény viszont, hogy a Tanácsköztársaság fennállása idején váltak vérmessé a szomszédok Magyarországgal szembeni területszerzési reményei. Nemrég találtam egy feljegyzést, melyben a határokat illetően egyébként óvatos Masaryk is azt feszegeti, hogy stratégiai határokra van szükség, így nemcsak a pozsonyi, hanem a komáromi és esztergomi hídfőre is; sőt, kedvező esetben az egész Duna-part megszállására, mert a Duna önmagában nem jelent megnyugtató határvonalat. S a románok szintén ekkor álltak elő azzal, hogy a tiszai határvonal nélkül nincs nyugalom Magyarországgal szemben. • Végül is Kun Béláék fellépésének kivételével kipróbálatlan maradt az aktív ellenállás. A történelem nem válaszolta meg ezt a kérdést. Ismeretes a történelmietlen „milett volna, ha...” tarthatatlansága. Mégis, a folyamatok mélyére ásva, a katonai szembeszegülés javított volna-e Magyarország helyzetén?-Én azt mondom, hogy a Tanácsköztársaság létrejötte alapvetően külpolitikai kérdés volt. Ha nincs Magyarországnak ez a fajta külpolitikai megaláztatása, nincsenek a szüntelenül fokozott területi követelések, akkor a Károlyi kormányzat talán képes lett volna megszilárdítani pozícióit, megvalósítani az általános választásokat, s lépni valamit a földkérdésben. Persze, nem lehet tudni, hogy később nem jött volna-e így is a jobboldali előretörés. A kormány malomkövek között őrlődött, a békekonferenciát irányító hatalmak a nekik megfelelő határok minél gyorsabb rögzítésére törekedtek. Végül is ez határozott meg mindent. Befejezésül még annyit hozzátennék a tény- és dokumentumközponti szemlélethez: nincs szükség a már bizonyított összefüggések öncélú megkérdőjelezésére, de óvakodni kell a legapróbb forrásokban fel-felvillanó felismerések lebecsülésétől is. • Köszönöm a beszélgetést. Kiss József Otven éve történt E sorok írója Csehszlovákiában, a Gúta nagyközség határában lévő Rácakla-pusztán született, és itt töltötte gyermekéveit. A második világháború alatt, ló i éves korában naplót kezdett ve| zetni az akkori háborús eseményekről, történésekről és élményeiről. 1944. március 17., péntek; Gúta t Gyönyörűen süt a nap, míg robogunk a vonattal Komárom felé az iskolába. Ma lelki gyakorlat van, | ami azt jelenti, hogy szentbeszédeket hallgatunk és áj tatosságokon veszünk részt mi, katolikus diákok. 1 (...) Alighogy kijövünk a gimná. ziumból, légiveszély van. Máris B megszólalnak a légvédelmi szirénák. Emberek, autók rohannak mindenfelé. Én a Jókai Mozival szemben, egy fal mellett húzódok meg. Mikor a rendőr nem néz oda, az utca másik felére, az Angolparkba szaladok át. A következő kapu alatt egy rohamsisakos légoltalmi ember beparancsol a Duna Étterem óvóhelyére. Egyszer csak tisztán hallom a repülők búgását. Mintha egészen itt repülnének felettünk. Tompa puffanások, bombák robbannak valahol. Lassan elhalkul a repülőzaj. Felmegyek az óvóhelyről. Ködös, esős idő lett. Az utcán számtalan katonai gépkocsi robog az Öregvárba, tele katonával, teljes szereléssel. A közeli légelhárítónál - mely a hajógyárat védi - rohamsisakban állnak a katonák. Megszólalnak a lefújást jelző szirénák. Ömlik a sok ember az utcára. Vajon hol bombázhattak, találgatják. Én a park felé megyek, ott hallom, hogy Gúta környékére is bombák estek. (...) Egy szabadságos katona, aki most jött Megyercs községből, tizenöt centiméteres amerikai gépfegyverhüvelyeket hoz. Azt hiszem, Megyercs körül légi harc lehetett német és amerikai repülőgépek között. Megyercs környékére bombákat is dobtak. Sok bomba hullott Ekeire is, de legtöbb a határba esett. A községben a zsidó templom és pár ház dőlt össze. Egy kislányt a légnyomás megölt. Az ekeli férfi szerint a bombák öt-hat mázsásak lehettek, és nagy gödröt vágtak a földbe, annak mélysége négy méter lehet. Gúta környékére állítólag 28 bombát szórtak le az amerikai repülők. Elhatároztam, hogy holnap megnézem ezeket a bombagödröket. Este a tízórás vonattal értem haza. Amit csak a napló megírása után tudtam meg 1944 első hónapjaiban az amerikai és angol repülőkötelékek több berepülést hajtottak végre Magyar- ország és Szlovákia légterében. E repülőgépek osztrák vagy németországi célpontokat támadtak, a magyar és szlovák terület felett csak átrepültek. Ezek ellen magyar részről a Ferihegyen állomásozó 2/1 vadászrepülő század, szlovák részről pedig a Pöstyén repülőterén állomásozó vadászrepülőgépek kerültek bevetésre, de az év első két hónapjában légi harcra nem került sor. 1944. március 17-én a 15. amerikai légihadsereg 68 darab B 24 Liberátor típusú négymotoros bombázója vadászbiztosítás nélkül repülte át Magyarország nyugati légterét. Ekkor volt az első légi harc magyar és amerikai repülőgépek között. Ennek során két magyar vadászrepülő vesztette életét. E légi harc a Balaton környékén történt; a továbbrepülésnél német vadászrepülők is támadták a négymotoros bombázókat. Hogy e nehézbombázók könnyítsenek magukon, a repülés útvonalán több esetben elszórták bombáikat. így hullottak a Csallóközben a repülőbombák. Fekete György, Siófok
