Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-20 / 12. szám - 1994-03-27 / 13. szám
.INTERJÚ > Interjú Miso A. Kováccsal- Kovác úr! Önt 1994 februárjában, némi huzavona után, a Meciar-kor- mányzat kulturális minisztere egyetlen tollvonással kimozdította a Mati- ca slovenská túrócszentmártoni központi tudományos intézetei főigazgatójának tisztéből. Azóta, akár 1989 előtt, beosztottként végzi ugyanott napi teendőit. Kézenfekvőnek tűnik hát a kérdés: milyen a helyzet, minő a hangulat a Maticában?- Ezt inkább másoktól kellene megkérdeznie. Én idebenn mindenesetre kerülni igyekszem az embereket, nehogy az ijedősebbek, a határozatlanabbak számára gondot okozzon, vélt vagy valós hátrányt jelentsen a velem való kapcsolattartás. Természetesen, munkatársaim többségének az én leváltásom után sem szállt inába a bátorság; hiszen ezek az emberek tudják, hogy a körülöttem kialakult helyzetben nem az én személyemről, hanem a nézeteimről van szó. Ez utóbbiakkal egyébként távolról sem vagyok egyedül, csupán rajtam csattant az ostor. A szóban forgó véleménykülönbségek forrása ugyanis többirányú. Az egyik ilyen szempont, hogy a Matica központi vezetőségének 39 tagja közül 26-an pozsonyiak. Ök bármikor összejöhetnek, tanácskozhatnak, akár haditerveket is szövögethetnek. így történhetett, hogy a csúcsvezetésnek ez a csoportja eldöntötte: márpedig a Matica politizálni fog! Félreértés ne essék: én nem a közéletiség ellen vagyok, hanem az ellen, hogy a Matica politikacsinálásra cserélje eredendően kulturális jellegű teendőit. Nézetem szerint a Matica a világ bármely pontján — így természetesen Dél-Szlovákiában is — beleszólhat a szlovákság életébe, de sohasem konfrontációs hangnemben. A Matica slovenskának sohasem a szembehelyezkedés, hanem a kulturális értékek feltárása s továbbadása az elsődleges feladata. Más kérdés, hogy ugyanakkor vannak, akik a Matica égisze alatt akarnának gyors és fényes politikai karriert csinálni. Ezek a figurák nemigen válogatnak az eszközökben, hanem a saját pecsenyéjüket sütögetve meglovagolják — például — a külföldön élő szlovákok egyébként valóban nem túl rózsás helyzetét. No és van aztán egy harmadik csoport is: ők bevallottan az ellenségeim, mert korábbi tisztségemben felfedtem, hogy a feladataik teljesítése helyett inkább gazdasági machinációkban jeleskedtek. Ha mindezeket a körülményeket bárki szép sorjában számításba veszi, akkor talán nem is tűnik meglepőnek, hogy egyszerűen szálka lettem az érintettek szemében...- Miben látja a Matica slovenská elpolitizálódásának gyakorlati veszélyeit?-Hogy sokan még az igazszívű szlovákok közül is elfordulnak tőle. Bárhol fordultam is meg az utóbbi egy-másfél esztendőben, szinte mindenütt azt tapasztaltam, hogy a Mati- cával őszintén rokonszenvezők többsége nem támogatja a kizárólagosság elvét, az egyre nyíltabb radikalizmust. Jómagam is amondó vagyok, hogy a Matica kulturált hangnemben és a kultúra, a közművelődés eszközeivel szóljon hozzá a hétköznapok dolgaihoz. Nem a Matica slovenská dolga a hajdani Nemzeti Front szerepkörében tetszelegni, vagy éppenséggel politikai kerékasztalokat kezdeményezni. Ennek ellenére manapság jócskán akadnak, akik hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a Matica nem párt és nem is politikai mozgalom; hogy a tudományos intézeteink nem a politizálgatás műhelyei, hanem a világ szlováksága számára a nemzeti örökség megőrzői.- Ön szerint a karrierjüket építgető, tűzrőlpattant mélynemzetieknek konkrét politikai törekvéseik is vannak?- Gondolom, inkább csak gazdasági érdekeltségeik.- Mint említette, az ijedősebb, netán a helyezkedésre is hajlamos munkatársaival mostanában inkább kerüli a személyes kapcsolattartást... Nekem ez az ötvenes évek atmoszféráját, a hetvenes évek normalizációjá- nak légkörét idézi!- Egyetértek. A kommunisták ugyanis nemigen tudnak kivetkőzni korábbi énjükből, s ez a Matica slo- venskára jellemző légkörre, a szervezetben uralkodó állapotokra is rányomja bélyegét.- Vajon a Maticában miért kerültek kulcspozíciókba azok, akik már a kommunizmusban is megbízhatóknak találtattak?- Mert ők minden helyzetben szervilisek; mert nem szolgálni akarnak egy ügyet, hanem kiszolgálni egy helyzetet; mert megfelelnek az úgynevezett bratislavocentrizmus- nak, amely a történelmi hagyományokat felrúgva a Matica valamennyi fontos intézményét Pozsonyban szeretné összpontosítani. És azért is, mert ezeket az embereket az örökös cselezgetés, hajbókolás, a mindenkori hatalommal való gerinctelen együttműködés egyszerűen a felszínen tartja.- Kovác úr, milyen jelentőséget tulajdonít az „amerikás” szlovákoknak? Többségükben részint a mélyszlovákokat pártfogolják, részint pedig Tiso szlovák államának rehabilitációján fáradoznak! — Nézze, aki kapcsolatot keres a Matica slovenskával — legyen az illető magyar, rutén, német vagy a tengerentúlon élő szlovák —, mi szívesen fogadjuk az illetőt sorainkban. Emellett látni kell azt is, hogy az „amerikás” szlovákok sem vehetők egy kalap alá. Mindmáig akadnak közöttük csehszlovakisták; de akadnak olyanok is, akiknek sorsa összefonódott az 1939-ben létrehozott szlovák állammal, így ők most rehabi- litáltatni szeretnék magukat... Tény és való, hogy Tiso szlovák állama létezett; hogy a szlovákságnak joga volt és joga van az önálló államiságra. Más kérdés, hogy az akkori szlovák államban milyen politikai garnitúra uralkodott, milyen volt az államhatalmi berendezkedés, illetve milyen is volt annak filozófiai irányultsága; egyszóval minő rezsim uralkodott itt 1939 márciusa és 1945 között. Gondolom, még sok mindenről el kell, el kellene mondani az igazat. — A rendszerváltás óta ön már a harmadik főigazgató, akit menesztettek a Matica éléről. Úgy tűnik, ez is épp olyan rizikós munkakör, mint - legalábbis Szlovákiában - külügyminiszternek lenne... — Lehet, hogy így van. Főigazgatóként számomra mégis az volt a lényeges, hogy a Matica tudományos intézményeinek muzeális és levéltári gyűjteményei azt bizonyítják: a ma élő szlovákok elődei igenis, európai nemzetté formálódtak; hogy Rómától Budapestig, Bécstől Prágáig vagy Varsóig jól ismerték az egyetemi városok rangját és szerepét. Aligha mellékes körülmény, hogy a Maticának kitűnően felszerelt német, s ennél is gazdagabb magyar vagy cseh nyelvű könyvtára van; hogy kiválóak a kapcsolataink például a lengyel levéltárakkal. Mindez ékes bizonyítéka annak, hogy a múlt században létesült Matica slovenská sohasem a nyelvi kizárólagosságra épített; hogy a szlovákság mindig is szervesen beilleszkedett az európai áramlatokba. A szlovák nemzetnek épp ezért kell manapság is óvakodnia az egyoldalúságtól, a szemellenzős látásmódtól, a nagyhangú riogatástól. Szerintem tehát nem az a baj, ha valaki szóba hozza - például — a Dél-Szlovákiában vagy a Lengyelországban élő szlovákok aggályait, hanem sokkal inkább az, ha ebből holmiféle önjelölt hordószónokként politikai tőkét kovácsol. A valós gondokat csakis párbeszéddel, higgadt érveléssel és ahol kell, ott a kisebbségben élő szlovákok erkölcsi s anyagi támogatásának megvalósításával lehet leküzdeni.- Akadnak politológusok, akik úgy vélik, hogy a nacionalizmus nem egyéb, mint valamiféle kollektív kisebbrendűségi érzés...- Nézze, maga a nemzet és ebből eredően a nemzettudat is Isten ajándéka. Csakhogy az egyéni szempontoknak nem szabad felülkerekedniük a polgári érdekeken; egy közösségen belül pedig az egyéni aspektusnak nem szabad önzéssé fajulnia. E kérdés egyébként nemcsak a szlovák —magyar viszony dilemmája, hanem az európai nemzetek többsége számára gondot jelent. Más dolog, hogy ki milyen nívón tud számot vetni ezzel a kérdéssel. Ahol az önzés győzedelmeskedik, az a térség a borzalom fészke lehet. És ellenkezőleg: ahol ez emberi és kulturális többletet jelent, ott ennek a társadalmi kapcsolatokban is lecsapódása van. Az önzés az ember eredendő vétkének egyik megnyilvánulási formája, ezért szembeszállni ezzel a kísértéssel az emberiség örök küzdelmének célja.- Kovác úr, a Meciar-kormányzat nem azt nehezményezte, hogy ön a Kereszténydemokrata Mozgalom felkérésére töltötte be 1992 nyaráig a kulturális tárca miniszterhelyettesi posztját, azután pedig a Matica főigazgatója lett?- De, ezt is a szememre vetették. Én azonban továbbra is úgy látom, hogy a Matica slovenskának politikamentesnek, pártsemlegesnek, a felekezeti kérdésekben pedig ökumenikusnak kell lennie. A krisztusi szere- tetből kiindulva az embertársi együttélést a kultúra legmagasabb fokú megnyilvánulásának tartom. Ezért a magánéletemben is a keresztény ideológiához és a demokratikus szellemiséghez igyekszem tartani magam. Ezért is támogatom a kereszténydemokrata törekvéseket.- Ne haragudjon, de a Matica vezérkarának egészét tekintve, az ott buzgólkodók zömének nem ez a szemléletmód az erőssége... Vajon milyen az arány az ön gondolatvilágával rokonszenvezők, illetve az ilyen-olyan hordószónokok, a mélyszlovák konjuktúralovagok között?- Felelősségteljesen kijelenthetem, hogy a helyi szervezeteink többsége egy demokratikusan működő és toleranciára építő Maticát óhajt. Más kérdés, hogy a legfelsőbb szintű vezetőség jónéhány tagja, no és huszonötharminc alapszervezet elnöke is, a Matica eredeti céljaival visszaélve, a hangoskodók táborába tartozik. Úgy tűnik, pillanatnyilag az ő hangjuk hallik messzebbre.- Ön szerint a maticások többsége a szlovák-magyar kiegyezéstől sem idegenkedne?- Persze, hogy nem. Különben is ez az egyetlen járható útja a két nemzet megbékélésének.- Ha így van, miért nem mutatott nagyobb határozottságot? Még főigazgatóként. ..- Nyilván azért, mert sohasem volt stílusom a hangoskodás, az asztalcsapkodás. Ráadásul legalább ennyiro fontosnak tartottam, hogy a Matica belülről is próbáljon megtisztulni. Ezért igyekeztem felfedni például Ján Bobák ármánykodásait, aki most bármennyire is hithű maticásnak adja ki magát, kommunistaként nemcsak rengeteget ártott a Maticának, hanem meggyőződéses csehszlovakista is volt. Mondjuk akkor, amikor jómagam - a szlovák szempontokat szorgalmazva - ujjat húztam például Antonin Novotnyval! Bobák úr csak mostanában lett a szlovák érdekek lánglelkű szószólója és Miso A. Kovác leghevesebb bírálóinak egyike. — Hát Jozef Markus? Vele miként tudott kijönni?-Sokáig korrekt viszony volt közöttünk, és ha több tekintetben másmás véleményen voltunk is, e dolgok sohasem fajultak a nyílt konfliktusokig. A szembesülés akkor vált elkerülhetetlenné, amikor kiderült, hogy gazdaságilag a tönk szélére sodorta a Maticát. — A politikum forszírozásával? A Meciar-kormány iránti szolgai lojalitással? Aranyidán, tavaly ősszel, Vladimír Meciar kijelentette, hogy a Matica egyemberként támogatja a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat! — Ez sületlenség. Legföljebb Markus úr, a csúcsvezetőség többsége és a Matica néhány alapszervezete támogatja, úgymond, egyemberként Meciart. A többség ennél sokkal árnyaltabban gondolkodik. — E nyilvánvaló kettősség nem eredményezhet valamiféle tudathasadásos állapotot a Maticában? — Tudathasadásosat nem, bizonyos fokú zavart viszont igen. Azonban úgy érzem, hogy egy éven belül kilábalunk ebből a krízisből. A Matica tagsága ugyanis nem kíván a kizárólagos és konfrontációs politizálás eszközévé válni. — Eszerint ma már az sem valószínű, ami 1990/91-ben még lehetséges volt? Nevezetesen arra gondolok, hogy a nemzet érdekeire hivatkozva a Matica kicsődítette az embereket az utcára... Most itt az újabb apropó: az egyetlen és nagyszerű Meciarért lehetne tüntetgetni! — Aki komolyan veszi a Matica slovenská szerepét és helyét a társadalomban, az a pártok és mozgalmak révén politizál; a mi szervezetünkben a kulturális kiteljesedés eszközeit keresi. Meggyőződésem, hogy az emberekből, szerencsére, kiveszőben van a nyájszellem; ami azt is jelenti, hogy egyre csökken a tömeges befolyásolhatóság esélye. — Vannak erre a mai Szlovákiában garanciák is? — Igen. Magukban az emberekben. Én bízom mindazokban, akiknek nem sajátja a hangoskodás. Az ilyen embernek ugyanis a gondolkodásra, az élet adta helyzetek mérlegelésére is jut ideje. — Mondja, ön ennyire optimista a szlovák-magyar kiegyezés megvalósíthatóságát illetően is? — Az élet egyszerűen nem is ad számunkra egyéb esélyt. Szomszédos országok vagyunk; és a remélhetőleg egyre inkább légiesedő határokon innen és túl a demokráciát óhajtjuk. Nem tagadom, jómagam is szeretnék tudni magyarul. Pontosabban többet szeretnék tudni magyarul, mint amennyi gyerekkoromban rám ragadt... — Őszintén szólva, a maticások nemigen szoktak a magyar nyelv felé inklinálni. Az utóbbi két-három esztendőben inkább a politikum lett itt a módi. Egyáltalában nemzeti-kulturális intézmény még a Matica slovenská? — Okvetlenül az, noha a tisztségviselőinek bizonyos hányada mostanában valóban a politika felé inklinál. A tudományos intézeteinkben, legalábbis itt, Turócszentmártonban és a széles körű tagság javarészének körében azért más a hangulat, mások a célok. Ezt nemcsak megnyugtatónak és jó reményekre jogosító alapnak tartom. — És addig?-Nyilván csak a saját nevemben beszélhetek: beosztottként folytatom a munkámat. Ugyanúgy, ahogy 1989 novembere előtt tettem ugyanezt. Miklósi Péter (Filip Lasut felvétele)
