Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-09 / 2. szám
Vasárnap 1994. január 9. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.43 - nyugszik 16.12; Kö- zép-Szlovákia: 07.43 - nyugszik 16.15; Nyugat-Szlovákia: 07.46 - nyugszik 16.14 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 05.07 - nyugszik 13.58; Kö- zép-Szlovákia: 05.10-nyugszik 14.01; Nyugat-Szlovákia: 05.13 - nyugszik 14.04 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük MARCELL - ALEXEJ valamint Hont, Juliánusz nevű kedves olvasóinkat Marcell - a latin Marcellus családnévből ered, ez pedig a Marcus továbbképzése január 10. Melánia január 11. Ágota január 12. Ernő január 13. Veronika január 14. Bódog január 15. Lóránt A „Törvény előzménye törvény“ A törvények előzménye örvény, ami nélkül ha a törvények keletkeztek volna előbb, mit kezdtek volna magukkal az emberek. Murphy A Vasárnap első számának műsormellékletét a lapot előállító komáromi nyomda - Finnországból érkező papírszállítmány kiesése miatt - fényezett papír helyet csak egyszerű nyomópapíron jelentette meg. Olvasóink elnézését kérjük! Vasárnap Családi magazin Főszerkesztő: Szilvássy József (s 32 32 20) Vezető szerkesztő: Miklósi Péter (« 210/4453) Főszerkesztő-helyettes: Lovász Attila (a 210/4450) Lapszerkesztő: Flórián Márta (a 210/4454) A Hang-Kép szerkesztője: Szűcs Béla (a 210/4454) Grafikai szerkesztők: Szilvásy Erzsébet és Toronyi Péter (a 210/4473) Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9. Távíró: 92308. Telefax: 36 45 29. Szedés és képfeldolgozás: SGT Plus és Danubiaprint, Bratislava. Nyomtatás: Komáromi Nyomda Kft. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magán- személyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet, a 210/4455 és 4476, irodavezető: a 32 51 29, telefax: 210/4431. A kassai hirdetőiroda címe: Kovácska 25, 040 01 Kosice; a 095/622 86 39. Ügyfélfogadás: hétfőn és szerdán 8- tól 16.30-ig. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint-KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS igazgatósága, Pribinova 25, 813 81 Bratislava. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság 819 02 Bratislava, Pribinova 25 Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (s 210/4460) Adminisztráció - 's 210/4425 és 210/4439 Index 480 201 A üasűn VERSENYSZELVÉNYE Vasárnaptól szombatig flpSSS VASÁRNAP: 90 éve, 1904. január 9-én született George Balanchine grúz származású amerikai balettmester, aki tavaly áprilisban hunyt el. • 40 éve, 1954-ben halt meg Vízvári Mariska színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja, akinek tehetsége elsősorban komikai jellemszerepekben bontakozott ki. Vendégszeretetéről s közismerten finom főztjéről is híres volt, elsősorban kollégái között. Vízvári Mariska receptjei címmel több kiadást is megért szakácskönyve, amelyet az ízletes magyar ételek kedvelőinek figyelmébe ajánlunk, mivel az ínyencejc számára minden receptje - fogalom. HÉTFŐ: 80 éve, 1914. január 10-én a Szenicei járás Egbell községében kőolajat találtak. • 35 éve, 1959-ben hunyt el Ivan Alekszejevics Novikov orosz író. KEDD: 40 éve, 1954. január 11-én halt meg Oscar Strauss osztrák zeneszerző. SZERDA: 90 éve, 1904. január 12-én született Érsekújváron Majzon László geológus, paleontológus, egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora. • 85 éve, 1909-ben született Mé- liusz József erdélyi író és költő. CSÜTÖRTÖK: 80 éve, 1914. január 13-án született Dömötör Tekla folklorista: több, a magyar népi szokásokkal foglalkozó kötet szerzője. PÉNTEK: 70 éve, 1924. január 14-én hunyt el gróf Zichy Géza zongoraművész, író és zeneszerző, a legendás „félkezű zongorista“. Pozsonyban Mayerberg, Pesten Liszt Ferenc tanítványa volt. 14 évesen szerencsétlenség érte: saját puskája szétroncsolta jobb karját. Pozsonyban lépett fel először, és félkezű zongorajátékával nagy sikert aratott. Euró- pa-szerte sikerrel hangversenyezett. Koncertjei jövedelmét jótékony és kulturális célokra fordította. Az első világháborúban igen sokat tett a rokkant katonákért. Számukra írta A félkezű ember könyve című művét. Számos, bal kézre szerzett zongoraműve mellett operát, táncjátékot, önéletrajzot írt. SZOMBAT: 145 éve, 1849. január 15-én indult el Afrika belsejébe Magyar László utazó, földrajzi író, az Afrika-kutatás egyik úttörője, aki ugyanebben az évben Dél-Afrikában telepedett le, és feleségül vette a bihéi néger fejedelem lányát. Kereskedelmi útjait föld- és néprajzi megfigyelések gyűjtésére használta fel. Olyan helyekre is eljutott, ahol előtte még egyetlen európai sem járt. A bejárt területekről térképet készített. Utazásairól beszámoló munkáját a Magyar Tudományos Akadémiának küldte el. • 140 éve, 1854-ben született Senyei Károly szobrász, az újbarokk képviselője. Főleg zsáner- és épületdíszítő szobrai ismertek. • 65 éve, 1929-ben született Martin Luther King, az amerikai néger polgárjogi mozgalom vezetője. „Ha nincs a szerelem, bizonyára nincs számomra az Északi sark sem. De ’73-ban Cambridge-ben, ahol angol nyelvet tanultam, megismertem Peter Wadhams tudóst, sarkkutató oceanológust, és halálosan beleszerettem. Akkor sem hagytam el, amikor munkája Kanadába szólította. 1980-ban úgy döntöttünk, összeházasodunk. Milánóban a pap két nyelven, olaszul és angolul esketett meg bennünket. Közös otthonunkat Cambridge-ben rendeztük be. Házasságunk első éveiben órákat töltöttünk együtt könyvtárakban. Segítettem őt a felkészülésben. Csak az nem hagyott nyugodni, hogy amikor az Északi- vagy a Déli-sarkvidéken járt, ültem otthon, és vártam őt. Nyolcvanhatban aztán, életemben először, ott állhattam mellette a Polar Stern jégtörő hajó fedélzetén. így kezdődött. Egy nemzetközi csoport tagjaként, amely a világon először a déli-sarkvidéki tél sajátosságait indult felmérni, én is elindultam meghódítani a jégvilágot. Hajónkon teljes volt a kényelem. Naponta friss kenyeret sütöttünk, s szabad óráinkban kedvünkre lubickolhattunk a medencében. Ez a komfort feledtetni tudta velünk a szabadban töltött órák keménységét, a negyvenöt fokos hideget, a fagyos szelet, az életveszély állandó közelségét. Az óceánon a legnagyobb veszélyt a jéghegyek jelentik. Gyorsabbak, mint a jégtáblák, mert magasan kiemelkednek a vízből, és az erős szél irányítja őket. Sajnos, mi is találkoztunk már ilyen »hideg óriással«. ’89- ben történt. Hajónk útját eltorlaszolta egy jégtábla, és megállíthatatlanul sodort bennünket egy hatalmas jéghegy felé. A hajómotor nem bírt megbirkózni az úszó jégtábla erejével. Közel hét órán keresztül tartott bennünket fogságban és félelemben. Olyan közel kerültünk a jéghegyhez, hogy a lehulló jégdarabok már a fedélzetet bombázták. Helikopterek érkeztek a segítségünkre, de legénységük nem hitte, hogy a hajót meg lehet menteni. Szerencsére sikerült kiszabadulnunk a jégtábla szorításából, és így ki tudtuk kerülni a jéghegyet. Rémületet keltőek a Jeges-tenger ismert-hírhedt viharai is. A hullámok olyan magasak, 12-15 méteresek, hogy az ember úgy érzi, vízesések között hajózik, s a hajó orra minden pillanatban égig érő kőfalat szel ketté. Félelmetes a természet hatalma, az az erő, amivel a sarkkutatónak meg kell küzdenie, s ami pillanatok alatt képes legyőzni az embert. Hajónk olyan a viharban, mint egy törékeny csigaház. Elég egy apró motorhiba, s ott a vég. Tavaly nyáron viszont fent északon, a kanadai sarkvidéken jártunk. Az utat, melynek férjem volt a vezetője, Jane Franklin emlékére Lady Franklin expedíciónak neveztük el. Jane Franklin egész életében kuta- tóutakat támogatott férje, Sir John Franklin holttestének megkeresésére. Az angol utazó 1847-ben tűnt el, amikor Erebus és Terror nevű hajóival elindult az Északnyugati átjáró felkutatására. 1859-ben rábukkantak ugyan néhány tengerész holttestére, de Sir Frankliné nem volt közöttük. Lady Jane ezek után sem mondott le kereséséről. Engem mindig vonzott ennek a nőnek a bátorsága, határozottsága, kitartása. Eladta a birtokait, kiárusította a házait és hajókat vásárolt. Felszerelte őket, aztán tengerészeket bérelt annak ellenére, hogy sokan támadták ezért. Még mostohagyermeke (Franklin első házasságából született lánya) is, aki nem tudta megérteni megszállottságát. De hogyan is tudtak volna halandók lady Jane szerelmére törni, ha még a halál sem bírta azt legyőzni. Már ’91-ben elindultunk Sir Franklin sírjának felkutatására, de a jég miatt nem tudtuk elhagyni Alaszkát. A jégtörő hajók sem segíthették utunkat, mert élelmet szállítottak a kanadai sarkvidék és alaszka külvilágtól elzárt népének. ’92-ben aztán újra nekivágtunk, de ismét a jég fogságába estünk. Tavaly nyáron próbálkoztunk harmadszor is, hogy megtudjuk végre, miként végződött valójában Sir John Franklin utolsó expedíciója. Ezúttal nem hajóval, hanem Nincs párja a világban. A milánói születésű Maria Pia Ca- sarini széles e földön az egyetlen asszony, akinek a sarkkutatás, a jégvidék, a kaland, a veszély jelenti az életet. VÁGYA repülőgéppel vágtunk neki. Éjszakánként sátorban aludtunk, ami nem a kényelem csúcsa, de szerencsénkre egész ott-tartózkodásunk alatt egyszer sem esett. Tapasztalt kalauzunk volt, az új-zélandi Max Wenden személyében, aki jelenleg az Anktartiszon él, és a nyár folyamán turistákat szállít. Kutatásainkban két nyomot követtünk. Előbb szerettük volna megvizsgálni Ernest Coleman marinai helytartó felfedezését, aki ’92-ben Vilmos király szigetén állítólagos sírmaradványra bukkant. Majd Wayne Davison kanadai meteorológus kutatási eredményéről akartunk bizonyosságot szerezni. A meteorológus hajóroncsokat talált a Wales-szigeten, amelyekről az volt a véleménye, hogy akár Sir Franklin valamelyik hajójának darabjai is lehetnek. Igaz, hogy a roncsok sokkal északabbra voltak, mint a hely, ahol 1859-ben a tengerészek holttestét megtalálták. Ez viszont magyarázható azzal, hogy Franklin szabadulást keresve, 1848 nyarán leszakadt a csoporttól, és egyik hajójával elérte a Wales-szige- tet. Ezt a feltételezést szerettük volna igazolni. Vilmos király szigetén ráleltünk arra a helyre, ahol Coleman Sir Franklin sírját vélte felfedezni. Találtunk is egy gyűrű alakú, sírforma kőrakást, amelyről első látásra elhittük, hogy emberek rakhatták. Hozzáfogtunk a kiásásához. De hiábavaló volt a munkánk, mert a sírszerű kiemelkedésről kiderült, hogy természeti képződmény. Ezután átmentünk a Wales-szigetre, hogy utánanézzünk a Wayne Davison által látott hajóroncsoknak. Tizenkét órás hajózás után értünk szárazföldet. Megtaláltuk a partra vetett roncsokat, egy hétméteres hajógerincet és egyéb fadarabokat, szögeket, láncokat. A savas talaj elég jól konzerválta őket. Kétségtelenül a 19. századból származnak. Valószínűnek tartjuk, hogy az Erebus vagy a Terror hajók roncsai. Talán, ahogy Davison is hitte, Sir Franklin vagy a legénység egy részé az egyik hajóval kiutat kereshetett észak felé, s a menedéket ezen a szigeten találták meg. Abból következtettünk erre, hogy a szigeten megpörkölődött, elszenesedett fahasábokra bukkantunk. Bizonyára úgy gondolkoztak, hogy a keletre és az észak felé nyíló Jeges-tenger nyújhatja a szabadulás egyetlen lehetőségét. Valami mégis lehetetlenné tette a megmenekülést. Vagy a vihar, vagy az éhség végzett velük. De az is lehet, hogy mégis sikerült továbbhajózniuk. Sorsuk még mindig rejtély előttünk. Én viszont rá akarok bukkanni a titokra. A jövő nyáron szertnék visszatérni ezekre a helyekre, megtalálni végre Sir John Franklin sírját.“ Feldolgozta: (tallósi) az ajánlásokról Úgy gondolom, a politikai gyakorlatban meglehetősen új ez a kifejezés. Ha valaki ajánl nekem valamit, az jóindulatú gesztus és természetesen, ha akarom, elfogadom, ha akarom, nem. Azonban ha az ajánlást figyelmen kívül hagyom, meglehet, legközelebb hiába várom a segítő tanácsot. Az elmúlt hetekben a szlovák sajtóban, politikusok nyilatkozataiban igen sokszor ismételgetik az Európa Tanács ajánlásait. Közülük is a emlegetett, az 1201-es számút. Hogy pontos legyek, az emberi, és nemzetiségi jogokról szóló jegyzőkönyvhöz kidolgozott ajánlások ezek. Nem határozatok, kötelező érvényű döntések, csupán ajánlások. Európa keleti felében a parancsuralmi rendszerek évtizedei alatt nem léteztek ajánlások. Rendelkezések, „ukázok“, utasítások, parancsok voltak, amelyeket gondolkodás nélkül teljesíteni kellett, különben jöttek a káderezések, megtorlások. A felsőbb szervek döntése szentírás volt. Ugyan melyik csatlós állam mert volna szembeszállni a Moszkvából érkezett ukázzal? Vagy a Varsói Szerződés, a KGST határozataival? A rendszerváltás után azonban a keleteurópai országok több-kevesebb sikerrel megpróbáltak beilleszkedni a demokratikus nyugati struktúrákba. A kormányok szinte versenyeznek, melyiküket veszik fel hamarabb ezekbe a szervezetekbe. A Nyugat pedig olyan kritériumokat állít fel, amelyek biztosítják, hogy az új tagok nem csapnak csetepatét az európai házban. Az Európa Tanács tagjai megkísérlik a gazdasági különbségeket okos kompromisszumokkal elsimítani, az egymás között fellobbanó vitákat megoldani. A küszöbön várakozók okulására is. Az Európa Tanács tagjai jól tudják, hogy földrészünkön egyik legkényesebb a nemzetiségi- kisebbségi jogok problémája. Nincs olyan tanácskozás, ahol ez szóba ne kerülne. Ezért dolgozták ki azokat a bizonyos ajánlásokat is, amelyek körül oly parázs viták zajlanak nálunk. A nemzetiségi politikusok naponta hivatkoznak rá, több, nemzeti érzésektől túlfűtött szlovák pártvezető, miniszter pedig toporzékolva ismételgeti, hogy az ajánlások csak ajánlások, hiszen még el sem fogadta őket a Tanács. Vagyis nem kötelező „ukáz“. A szlovák napilapokban pedig, akár a „Husák-korszakban“, tucatszámra látnak napvilágot a szervezett nyilatkozatok, amelyek kemény hangon elítélik a magyarok szervezkedését, „Szlovákia felségjogainak megsértését“, „a határrevízió előkészítését“, „a szeparatizmust“ stb. Közben nagy csendben folyik Szlovákia közigazgatási átszervezésének előkészítése. A helyi hatóságok kizárásával. Ennek egyik lényege, hogy a magyar nyelvterületeket, etnikumot úgy szabdalják szét, hogy szétszóródjanak a szlovák környezetben. Nekem ne meséljenek a mai politikusok, hogy az mit jelent. Királyhelmecen nőttem fel, az első Csehszlovák Köztársaságban járási székhely volt (akárcsak Nagykapos). Aztán jött a második világháború utáni magyarellenes hisztéria és ilyen - olyan gazdasági érvekkel Terebeshez csatolták, ami jelentéktelen kis községgé degradálta és megkönnyítette az asszimilációt. (A helyi lakosság kitartásán múlott, hogy a többség megőrizte magyarságát!) Az új tervek szerint még jobban szeretnék szétforgácsolni a magyarokat, amely megkönnyítené beolvasztásukat. A kártyákba belelátó hazai magyar politikusok és polgármesterek erről szeretnének tárgyalni a kormánnyal. Ha még nem késő! A propagandagépezet ezért csapott vaklármát: Hazaárulás! A köztársaság veszélyeztetése! Irredentizmus, revi- zionizmus! Bíróság vonja felelősségre az uszítókat! ...és így tovább. Egyetlen magyar párt sem hirdet szeparatizmust, egyetlen szervezet sem akar önállóságot, elszakadást. (A nyugati demokráciákban még ezt is megtehetik!) Egyszerűen csak rákérdeznek a bizonyos ajánlások 5. cikkelyének következő megállapítására: Tilos bizonyos kisebbségek lakta régió demográfiai összetételének kényszerű megváltoztatása, amely megkárosítja az illető kisebbséget. Ezt ajánlja a demokratikus Európa Szlovákiának is. Nem parancsolja - ajánlja „Az európai kisebbségi normákat magasan túlszárnyaló szlovák politika“ pedig dühöng, fortyog, vádaskodik, hogy ezek a magyarok bele mernek szólni a róluk készülő antidemokratikus tervekbe. Beleszóltak és bele fognak szólni szülőföldjük sorsába. Szűcs Béla / _ A JEGASSZONJjj
